Kevin Chase

Születési név: Kevin Chase
Egyéb név: Kev
Faj: Metahumán
Nem: Férfi
Születési hely, idő: 1981. Gotham City
Kor: 30
Magasság: 185 cm
Súly: 110 kg
Hajszín: Kopasz
Bőrszín: Negrid
Vércsoport: 0
Egészségi állapot: Egészséges
Család:

Apa: James Chase (elhunyt)
Mostoha apa: Jonathan McBride (67, életben, börtönben)
Anya: Karen Chase (elhunyt)
Testvér: Annabeth Chase (27, életben)
Nagynéni: Anna Francis (60, életben)
"Nagybácsi": Donald Francis (66, életben)

Foglalkozás: Rendőr (GYRE)
Oldal: Jó

Előtörténet:

’81 nyarán láttam napvilágot. Gotham ekkor még bőven a hanyatlás előtt volt. A szüleim a középosztályhoz tartoztak. Jó életünk volt és én ezzel meg is voltam elégedve. Nem kényeztettek el, egyszerűen jól voltam nevelve. Apa sajnos két éves koromban meghalt, így alig volt alkalmam megismerni. Anya viszonylag könnyen eltartott minket, de egy idő után már neki sem sikerült úgy, ahogy gondolta. Apa halála után egy évvel talált magának egy férfit, akivel össze is házasodtak. Ez a folyamat elég gyorsan ment végbe, de egy két, talán két és fél éves gyerek mit tud tenni ez ellen? Semmit, szóval teljesen mindegy volt ez az egész. Ebből a kapcsolatból született meg a húgom, Annabeth. Három éves voltam akkor, és nagyon örültem, hogy végre nem leszek egyedül. Szószerint untam a dolgot, mert nem volt senki, akivel meg tudtam beszélni olyan dolgokat, amit a szülőkkel nem biztos, hogy meg lehet. Na erre tökéletes dolog volt, hogy lett egy testvérem, még akkor is, ha csak féltestvér volt, bár sosem tekintettem rá így.

Volt egy kutyánk, Dominó, aki egy beagle fajta volt. Hat, talán hét éves lehettem, amikor egyszer beteg lettem. Anya dolgozott, hugi oviban és Jonathan is munkában volt, bár fogalmam nincs, hogy mit csinált. Szerettem azt a kutyát, aranyos volt és ott virrasztott mellettem, akkor történt, hogy rettenetesen köhögnöm kellett, és hát ilyenkor az ember felül és szépen kiereszti, ami benne van. Igen ám, csak az emberek általában nem köpnek savat. Ez volt az első alkalom, hogy a képességem megjelent, és sajnos elég kegyetlen véget ért, mert szerencsétlen Dominó rossz időben volt rossz helyen. Először megijedtem, mert hát ez hogyan is lehetséges, majd rájöttem, hogy mi történt. A sokkos állapot egész nap tartott, de valamit tennem kellett, hisz a kutya éppen bomlásnak indult, még meg is gyulladt.. Feleszmélve a sokkból rádobtam a takarómat, hogy hátha elalszik az a kis tűz, de makacsul tartotta magát. Megpróbáltam görgetni, hogy úgy talán nagyobb eredményt érek el, de ez sem sikerült. A szobám mellett volt a fürdő, így oda átrohantam, majd megeresztettem a zuhanyt és így végre sikerült eloltani, de a kutya addigra már cseppfolyós volt, igen brutális, de tényleg ez történt.. Sírni kezdtem, de tudtam, hogy ezt senki nem láthatja meg. Úgy döntöttem, hogy lemegyek, és a kertben elásom. Amikor anyuék haza értek azt mondtam nekik, hogy elütötte egy autó és rögtön elpusztult. Nem volt könnyű elásni, beteg is voltam, és ráadásul még gyenge is. Nagyon nehezen sikerült csak, és akármilyen vicces, egy régi homokozó készletet használtam, mert a rendes ásóval képtelenség lett volna számomra. Anyáék elhitték, de anya rákérdezett, hogy az autós mit csinált. Most mit mondhattam volna? Azt hogy elhúzott. Ennyi, nem kell tovább feszegetni. Jonathan felajánlotta, hogy megkeresteti, de fölösleges volt, és nem is akartam. Ha megtalálja, akkor mit érünk el vele? Semmit, mert már elpusztult a kutya. Ez a dolog annyiban maradt, de ez volt az a nap, pillanat, akármi, ami megutáltatta velem ezt a dolgot és reméltem, hogy többet soha nem fordul elő. Nem így lett. Ahogy nőttem sajnos a képességem úgy erősödött és ez ellen nem tehettem semmit. Tíz, lehet, hogy tizenhárom éves is voltam már akkor, mikor haza fele a suliból meg akartak verni. Azt tudni kell, hogy nagyon pöpec diák voltam, mert apa nyomdokaiba akartam lépni – az igazi apáméba – és én is kommandós akartam lenni a gotham-i rendőrségen. Ha jól tudom GYRE volt a rövidítése, ami annyit tesz: Gyors Reagálású Erők. Anya mondta el nem olyan régen, hogy apa bevetés közben halt meg. A fránya golyóálló mellény csak a testet védi a fejet nem. És a rohamsisakra felszerelt plexi pedig nem tartja vissza úgy a golyót. Ennyi volt, nem érzett semmit. Tiszteltem apám emlékét és minden hónapban minimum kétszer ki is jártam a sírjához. Persze ilyenkor jönnek a kitüntetések meg az ilyesmik, de tök fölösleges, mert ezzel nem tudunk mit kezdeni. Szóval, követett az iskola két legbunkóbb embere, akikkel nem kötöttem épp szoros barátságot. Ketten egy ellen, totál lényegtelen, hogy karate leckéket vettem, és mellette kung-fuztam is. Hátulról támadtak, az egyik kirúgta a lábam, és így már a talajon is voltam. Vert helyzet, ez van. Megpróbáltam felkelni, de az egyik volt olyan készséges és felsegített. Épp meg akartam köszönni, amikor jött a gyomros. Na ettől totál kikapcsolt az agyam, és csak a fájdalomra koncentrált. Egyszerűen imádom, nem mintha mazochista lennék vagy ilyesmi, érezzétek az iróniát. Mire a gondolatom végére értem ismét jött a gyomros, majd egy jobb horog az arcra. Keletkezett egy gyönyörű monoklim ennek nyomán, ami nem is lett volna gáz, mert a sznobok hordanak olyat is szemüveg helyett, de ez nem az a monokli volt. Ez lila volt a szemem körül és pokolian fájt. Amelyik felsegített elengedett, mire összerogytam és egyik kezemmel megtámasztottam magam, a másikkal pedig a hasamat fogtam, remélve, hogy nincs belső vérzésem. Igen, de jött egy rúgás. Na jó, most tuti eltört egy bordám, ha nem kettő. Épp a ruhám nyakánál fogva rángattak volna fel, amire totál elborult az agyam és nekem is tennem kellett valamit. Ösztönből cselekedtem, vagy miből, lényegtelen. Ahogy megmarkolta és felhúzott, ismét elöntött az a fura érzés, és egy kisebb mennyiségű savat sikerült a táskája pántjára varázsolnom. A sav elkezdte szétmarni a pántot és füstölgött, mint a veszedelem. A srác gyorsan kiengedett a keze közül, majd ledobta a táskáját. Szerencsére az arcára nem került, de megérdemelte volna. Amint a biztonságban érezte magát, megfogta a táskát a fülénél és a „szörnyszülött” szót kiabálva elrohantak. Én is megijedtem volna helyettük. A hasamat és a bordámat fogva vánszorogtam haza vérző orral, bár az megalvadt az úton. Amikor haza értem, anyu persze rögtön kiakadt és be akart menni az iskola igazgatóhoz, de mondtam, hogy szükségtelen, mert ez volt az első eset, és legközelebb jobban figyelek, vagy másik úton jövök haza. Ennyi, küldetés teljesítve. A srácnak úgysem fognak hinni erről a savas dologról. Elég biztos, hogy gyagyásnak titulálnák.

Az elemit simán vettem, és gimnáziumba jelentkeztem. Még mindig a rendőrség volt a célom, épp ezért a testemet is edzettem és heti kétszer, volt, hogy háromszor kondi terembe jártam. A rendőrségnél nem lehet se mamlasz. Én legalábbis így gondoltam, aztán volt, aki nem. A gimnáziumban már senki nem akart megverni, egyrészt mert mindenki tartott valahová és kellettek a jó jegyek másrészt pedig, azért mert bekerültem a gimnáziumi foci csapatba. Ez volt az első komoly alkalom, hogy csapatban játszottam, és megmondom őszintén, tetszett a dolog. A középiskolai meccseken remekeltem, főleg erőmmel és gyorsaságommal. A sok megpróbáltatás után az középiskolai amerikai foci csapatban játszani felemelő érzés volt, és a legjobb az egészben, hogy a négyes átlagnak meg kellett lennie, mert ha nem, akkor addig nincs edzés, amíg ez nincs meg. Így az átlagom folyamatosan szinten tartottam. Ja igen, a képességem, hát még mindig utáltam azután ami hat éves koromban történt, de néha-néha előjött, főleg, ha valamin felhúztam magam. Épp így történt, hogy egy lánnyal szakítottunk. Ne kérdezzétek, hogy hogyan jöttünk össze, mert arra már nem emlékszem pontosan. Csak úgy jött és kész. Esett az eső és épp hot-dogot ettünk, amikor közölte, hogy talált számára egy jobb kapcsolatot. Na itt mind mindenkinek, nekem is elborult az agyam és ordítozni kezdtem vele, hogy, hogy képzeli, és miért csinálja ezt. Ilyenek. Ő csak állt és hallgatott, majd elköszönt és elment. A lábam földbe gyökerezett és kiáltani akartam, de persze nem jött ki hang a torkomon. Ehelyett egy autó látta kárát, ugyanis egy méretes köpettel ajándékoztam meg az autót és a tömény salétromsav rögtön marni kezdte a motorházatetőt. Igen megint előtört a képességem és ennyi volt. Ahogy láttam, hogy lángol az autó persze rögtön elfutottam.

Erre az esetre két hónappal kiderült, hogy Jonathan drog ügyletbe keveredett. Anyám rájött és meglátta férjénél a drogot. Le akarta beszélni, erre Jonathan ideges lett, hogy anyámnak nem kellett volna beleütnie az orrát és ilyenek. Halálra verte, és ettől kezdve őt is utáltam. Épp suliban voltam, amikor a rendőrség megkeresett. Jonathan börtönbe került jó időre, de anyámat már ez sem hozhatja vissza. Annabeth is elszörnyedt a hírtől. Egy ideig súlyos depresszióban szenvedett, amiből évekig tartott kigyógyulnia. Végül csak sikerült, persze én mindenben támogattam. Az elhúzódott bírósági tárgyalások után anya testvéréhez, Anna-hoz és férjéhez kerültünk. Anna meddő, így sosem lehetett gyereke, és minket nagy szívvel fogadott. Innentől ő vett át mindent. Anna könyvelőként dolgozott, a férje, Donald pedig egy középiskolai torna tanár volt, valamint az ottani foci csapat edzője. Nem voltak mai csirkék, de mindketten szerették, amit csináltak, valószínűleg ezért nem mentek még nyugdíjba. Donald-ra egyébként mindig nagybácsiként tekintettem, noha vér szerint nem tartozott a családhoz. Ők vettek át minden költséget, amivel jártunk. A hugom gyógyulása után felvette anyám nevét, és ő is Chase-ként élt tovább. Meg tudom érteni, hisz totál megutálta az apját, és nem is hibáztattam érte. A nyári szünetben, még az egyetem előtt elvégeztem a vezetői tanfolyamot és megszereztem a jogosítványom.

Az egyetemre kerülés után elhatároztam, hogy nem mehet tovább, és ha minimálisan is, de uralnom kell a képességem mielőtt még kinyírok vele valakit, mint a kutyámat. A szabadidőmben egy félbehagyott építkezésen gyakoroltam, itt senki nem találhatott meg. Próbáltam felidézni azt, hogy hogyan működhet, próbáltam érzésekhez, gondolatokhoz kötni, de nem sikerült. Persze, hogy nem, elsőre próbáltam csak. Néhány gyakorlás után már sikerült kicsikarni némi savat, ami a földre csöppent és rögtön füstölögni kezdett. Hamarosan uralni tudtam, de épp csak annyira, hogy ne okozzon gondot. Ennyit akartam elérni és ez sikerült.

Az egyetem után sikeresen felvettek a rendőrséghez és végre megvalósult egy álmom, GYRE-s lettem, ahogy az apám is volt. A csapatjáték nem esett nehezemre, de a veterán kommandósok kevésbé bíztak az újoncokban. A kiképzés kemény volt, de álltam a sara. Kénytelen voltam kibírni. Az újoncokból egy alakulatot hoztak létre, és el kellett fogadnunk egymást, össze kellett szoknunk, különben a küldetések zöme sikertelenül végződne.
Egy bevetés alkalmával egy bankrabláshoz hívtak ki minket. Viszonylag piti munkának indult, de a végén majdnem katasztrófa lett belőle. A bankrablók fel voltak szerelve a legmodernebb fegyverekkel, de a rendőrök körbevették a bankot, így nem volt menekülő útvonal. A csapattal felülről hatoltunk be, és belülről is körbezártuk a bankrablókat. Tűzharc kezdődött, látszott, hogy nem adják magukat könnyen, de miért adnák. Lelőttünk két bankrablót, akik a helyszínen meghaltak, egy másiknak a lábát lőttük el. Valahogy az egyiknek sikerült mellém kerülni. A váró és a pultokat összekötő saroknál találtam fedezéket, de egy bakrabló mellém lopózott. Egy lövés elől visszahúzódtam a fedezékembe, és a szemem sarkából megláttam. Épp célzott, majd meghúzta a ravaszt. A bankrabló elbénázta a lövést, és a vállamat súrolta vele. Nem kicsit lepődött meg, és ez volt a veszte, és vállon lőttem. A bevetés véget ért. Aki szállítható állapotban volt, azt a kórházba vitték és rendőrségi megfigyelés alatt tartották, a többi pedig sajnos temetésre ment.

Az első sikeres bevetésünk volt, és természetes, hogy elmegyünk megünnepelni. A buli elég jól sikerült, és mindenki mámoros hangulatban indult el haza. Azóta is a GYRE csapatát erősítem és megvetem a korrupciót, ami mostanában a rendőrségen folyik. Az ember orra előtt csinálják és nem is foglalkozik vele senki. Remélem, hogy Gotham hamarosan megtisztul.


Jellem:
Megfontolt és remek csapatjátékos, ezt a munkája is megköveteli. A képességét átoknak tartja, semmint áldásnak és csak legvégső esetben használj, ha a sors úgy hozza. A húgával jó kapcsolatot ápol, emellett jó emberismerő. Nem szereti a korrupciót és minden erejével küzd ellene. Nem munka mániás, de mindent megtesz, hogy megtisztítsa Gotham-et.

Szakképzettség:

Képes bánni a legtöbb fegyverrel, a gimnáziumban és az egyetemen focizott, bármikor képes visszazökkenni. Taktikus képességekkel rendelkezik, ezt a munkája meg is kívánja tőle. Karatét és Kung-fut tanult, így járta ebben a két harcművészetben, valamint jogosítvánnyal rendelkezik.

Képesség:

Képes tömény salétromsavat köpni. A szájában mikroszkópikus mirigyek helyezkednek el, ami hasonló a nyálmirigyekhez. Ezekkel képes kiválasztani a savat és kiköpni. A száját és a szája belső részét azért nem marja szét, mert számára ez a természetes, így alakult ki. A savat egyelőre nem képes tovább köpni annál, mintha sima nyálat köpne ki. Sugárban még képtelen indítani, még nincs teljesen kiforrva a képessége. A maró hatás egy átlagos salétromsav hatásának fele meg, leginkább csak csúnya nyomokat hagy maga után és pokolian fáj. Az emberi testre gyakorolt maró hatás addig tart, míg le nem mossák az adott területet. A vasat, alumíniumot és egyéb fémeket a nagyságuktól függően egy órától akár egy napig is marhatja. Az ólommal ezen a szinten még egyáltalán nem bír el.

A hibák javításra kerültek.