Kevin lakása

Épp a fürdőbe rohantam ki, hogy kiadjam a vacsorámat. A ro..dt chemoterápia meg a gyógyszerek mellékhatása, hogy folyamatosan bemegy a kaja, kijön a kaja. Még jó, hogy a bogár képes figyelni az életfunkciókat. Mivel munkám nem volt, nem aggódtam miatta, de ha lett volna is biztos megértik. A maszkosok meg vannak elegen - nem beszélve Batman-ről - akik elintézzék a piszkos munkát, így már napok óta itthon tengődöm, és egyik napról a másikra élek. Alig eszem, egyre kevesebbet iszom, és ha rosszabb napok vannak, akkor fél napokat alszom. A bogár valamennyire próbálja visszaszorítani a betegséget, de úgy látszik meg vannak a határai, és nagyon nincs semmi remény már. Épp kijövök, hogy lehajtsak egy pohár vizet, mikor hallom, hogy valami zörög az ablakon, és ez nem a kint tomboló rohadt nagy vihar. Amikor oda pillantok, egy lányt látok kuporogni, csurom vizesen a tűzlétrán, és amilyen gyorsan most tőlem telik, odasietek, hogy beinvitáljam. Még emlékszem rá, de mi a fenét keres itt.
- Te mit csináltál odakint? - vonom kérdőre, de közben a pokrócot a hátára terítem, hogy megszárítsa és ne fázzon meg. Sajnos váltás ruhával nem tudok neki szolgálni. Egy pillanatra eltűnök a fürdőben és egy hajszárítóval térek vissza.
- Szárítkozz meg. - mondom neki, majd leülök vele szembe.
- Mit csinálsz itt? - térek rögtön a lényegre. Erre a lányra számítottam a legkevéséb.

A lány rögtön a közepébe vág a dolgoknak.
- Hó, hó lassíts tornádó. - próbálom kibogozni, amit mondott, de közben muszáj voltam leülni, mert éreztem, hogy nem vagyok jól. Amint a lány befejezte, egy injekciós tűt vett elő és nem törődve velem beadta magának azt a valamit. Innen csak rosszul láttam, de szerintem venom lehetet, bőven ismertem már a szert, és épp ezért kicsit sajnálni kezdtem a lányt.
- Ha esetleg nem tűnt volna fel, nem vagyok a topon. - ezt megerősítendő egy emberes köhögő roham jött rám, és verejtékezni kezdtem.- Elvesztegetted az idődet, de nem vagyok biztos benne, hogy én lennék most a megfelelő ember számodra. - majd gyorsan hozzátettem: - De értesítek, akit tudok, a kapcsolataim megvannak még. Kik ez a "szövetség"? - kérdezek a végén.

Egy percig elcsodálkoztam. Érdekelt volna, hogy min ment keresztül a kis csaj, mert hol túl kislányos volt, hol pedig felnőttként viselkedett. A baj az, hogy erről semmit nem fogok már megtudni, mert nem sok időm maradt. Köhögés közben elfordultam, és egy zsebkendőért nyúltam, hogy a szám elé helyezzem. Mikor véget ért a roham, elvettem a szövetet, és láttam, hogy véres. Remek, más már nem is hiányzott. Összegyűrtem és kidobtam, hogy a lány ne lássa, majd visszafordultam felé.
- Nem, vagyis csak közvetetten. A venom mellett van egy másik különleges dolog is rám csatlakozva, és a kettő együtt igencsak megterheli a szerevezetem. - nyugtattam meg. A pohár vizet most vettem el tőle, hogy száraz torkomat benedvesítsem, majd mikor belekezdett itt létének okába, érdeklődve figyeltem.
- Annál többet, hogy szólok a lehető legtöbb embernek, nem tudok többet tenni, sajnos. Még csak hozzám, hozzánk hasonló ismertségem sincs. - válaszolok tömören. - A szekrényben találsz tiszta, és száraz ruhát. Lehet, hogy kicsit nagyok lesznek, de nekem már úgy sem kell ennyi cucc. - ajánlottam fel neki, hisz lényegében igaz volt a dolog.