Matt Dent lakása

Kilépsz a fényre, és elveszíted minden érzékedet. A világ kifordul a sarkaiból, és minden a feje tetejére áll. Csak a nagy fényesség az, ami állandó. Körülötted a világ mozog formálódik, és még te is alakulsz vele. Egy bő fejjel magasabb leszel, a hajad megnő és feketés árnyalatot vesz fel, a ruházatod is átalakul, és mint egy meséből kilépő lény lennél. A bőröd bizsereg a benned feszülő energiáktól, és még a belső éned is mintha megváltozott volna. Tele vagy tetterővel és bizonyossággal, hogy meg tudnád változtatni a világot.
Hirtelen a testedet súlyos csapások érik, mindenhol csak záporoznak rád, és érzed hogy bőröd véraláfutásos lesz, és mindened tiszta kék-zöld folt. Végezetül elkezdel zuhanni, szabadesésedet, egy puha ágy fogja fel. Azonnal körbe ölel, és védelmezően körülfog. Az összezúzott testeddel még a légzés is fájdalmas.

Fájdalomtól zihálva ülsz fel az ágyban. Fehér huzat, fehér párnák, és még a fal is fehér csempékből áll. A körülötted minden kékben és fehérben pompázik. Megemelnéd a kezed, de egy cső áll ki a kézfejedből, végigköveted a csövet, és meglátod hogy infúziós tömlőbe végződik. A mellkasodra kábelek vannak csatlakoztatva, egy gép van rád kötve, ami látszólag a szívritmusodat, és a gyógyszerek adagolását mérik. Ez túl ismerős neked, mintha egy rémálomba csöppentél volna, a múlt rémálmába.

A nővér sajnálkozva ingatja a fejét. Úgy tesz mintha tudná mit is érzel, megsimogatja a vállad, majd még néz egy kicsit együtt érzően.
- Tudom, hogy most ezt reméled, de hidd el. Ez az élmény csak erősebbé fog tenni. Túl leszel rajta, higgy nekem. - Elfordul és az egyik szekrénykében matat valami után. Arra nézel és észreveszed, hogy egy tűt emel ki belőle. A tűt belenyomja egy üvegcsébe, és érdekes színű szert szív fel belőle. Visszafordul hozzád.
- Na most beadom neked ezt, hogy megnyugodj, és jobban aludj. - Még mindig az a kedves mosoly játszik az arcán, de a szeme másról árulkodik, valahogy nem tudod hova tenni azt a tekintetet.

Amy nővér nem is törődik az ellenkezéseddel. Elengedi a füle mellett az ébredéses megjegyzésedet, és ellenkezést nem tűrve egy kézzel visszanyom az ágyra.
- Nyugalom, ez nagyon fontos. Le kell nyugodnod mielőtt még megerőltetnéd magad. Ugye te sem szeretnéd ha megtörténne? - Felhúzza kezeden a ruhádat, megtapogatja a vénádat. Látványosan kinyom egy kicsit a tűből, teljesen szakszerűnek tűnik számodra minden, majd elkezdi közelíteni a tűt a karodhoz.

Megpróbálsz lecsúszni a másik oldalon, de a nő karja nem engedi. Nem tűnik fel, de pokoli erős szorítása van. Erővel nyom az ágyhoz, és így nem sikerül kicsúsznod a karmaiból, és ezt már nem csak átvitt értelemben kell érteni. Szörnyű átváltozás megy végbe a nővéren. Az ujjai megnyúlnak, és karmokká görbülnek. A feje is elkezd megnyúlni, és mintha a hátából is kitüremkedne valami, de nem látod a ruha miatt. A tehetetlenségtől már sikoltanál. Valami mégis megment. Kicsapódik a szoba ajtaja...
... egy ballonkabátos férfi van mögötte. Egy irdatlan méretű mordály a kezében. Egy szó nélkül céloz, és lő. Látod a golyót, ahogy a fogva tartód felé tart. Egy pillanatra még az idő is megáll mikor pontosan tarkón találja. Vért és agyvelő darabokat várnál, mint ahogy elvárható lenne, de csak egy hangos pukkanás, és fülsüketítő visítás az eredmény. Majd a fejetlen test rád borul.

A gázmaszk alól, ami az arcát takarja, furcsa ziháló nevetés hangzik fel. A maszk szűrői eltorzítják a hangot annyira, hogy félelmetesnek tűnjön. Még a történtek után is, nem tudod ki ez a fickó, de olyan érzésed van, mintha neki sokkal félelmetesebb erői lennének, mint ennek a förmedvénynek rajtad.
- Kölyök ez rémálom, és sokkal fontosabbat mentettem meg, mint a szánalmas életedet. Ha itt elpusztulsz az elmédnek is annyi, ez pedig a léted végét fogja jelenteni. - A "nővért" végre sikerült lelöknöd magadról, és szembe állsz az idegennel. Alacsonyabb nálad, de mégis viszolyogsz tőle. Valamilyen furcsa pór veszi körül, amit nem tudsz hova tenni. - Ez a te saját rémálmod, nem tudom miért, de ezek a mocskok rád vadásznak. Talán a varázserődet akarják, de nem is számít ez. Csak a csapdából akarlak kimenekíteni. Készen állsz? - Még a válaszodat sem várja meg, és már lép is közelebb hozzád.

Az erőtlen ellenkezés magva terméketlen talajra hullik. A férfi közvetlen közel lép hozzád, nem tudsz mást tenni, mint a gázmaszkba nézni, és beterít a furcsa por. Először csak a mellkasodat, majd végigkúszik a testeden, és beteríti a fejedet is. Csak beszívni tudod a bódító illatú port, ami már a látásodat is eltakarja. Még látod homályosan a megmentőd arcát, de azt is csak egy szívdobbanásnyi időre. Álmosság vesz erőt rajtad, és már zuhansz is tehetetlenül, csak annyit hallasz közben.
- Küzdj kölyök, mert nem éled túl ezt az estét. - A hang távoli és tompa. Mintha feneketlen kút mélyéről törne fel, végül minden elsötétül.
Nem tudod meddig tarthatott az eszméletlen állapotod, de mikor kinyitod a szemed sötét van. Egy aprócska szobában vagy, a falakon poszter, egy kis asztal, és újra egy ágyban vagy. Ez már nem a kórház, máshova kerültél.

Lassan tudatosul benned, ez a te szobád. Ez a saját gyerekkori szobád. Leszállsz az ágyról, és örömmel veszed tudomásul, hogy minden zúzódásod, és sérülésed elmúlt. Valami különös oknál fogva, frissebbnek érzed magad, és harcra késznek. A szobában körülnézve, deja vu érzésed van. Minden úgy van ott, ahogy emlékszel. Ez a kép valahogy beleégett az emlékezetedbe, minden részletre emlékszel, és minden ugyanúgy van. Valami még sincs rendben, veszélyt érzel, viszolyogsz a jövőtől. Valamire emlékszel, történni fog veled valami, amit nem tudsz hova tenni.
A gondolataidból egy hangos ajtócsapódás ráz fel, egy mély férfihangot hallasz meg. Valamit dörmög, nem tudod mi az, de a gyomrod összeszorul. Szörnyűség fog következni. Ahogy dermedten állsz, meghallod a lépcsőn súlyos lépteket.

Az ajtó mellett állsz, az idegeid pattanásig feszültek. A lépések megállnak az ajtó másik oldalán. A kilincs elkezd zörögni, és kicsapódik az ajtó. Az apád lép be rajta. Robusztusabb az alakja mint emlékeztél, és az izmai csak úgy dagadoznak a nyakán. Beront a helyiségbe, a szoba közepén megáll. Először az ágyat veszi szemügyre, mikor meglátja hogy senki sem foglal helyet benne, lassan körbefordul.