Matt Dent lakása

A növényi indák ugyanolyan gyorsan nőnek. Vastagodnak, és kacskaringósan vágódik ki a talajból. A nő kezéből indulókat még időben "elkapod", és körbefonja azokat a tied. Lassan körülfonják egymást és így meg tudod akadályozni, hogy bármilyen kárt is tegyenek benned. A nő csak felhorkan értetlenséged miatt. Mikor pedig mellkasának vágódik a sugár, csak csengő hangon kacag.
- Rosszul gondolod kis kezdő. Én nem vagyok gonosz, de te már nem fogsz tudni legyőzni. - Ezzel elkezd varázsolni, az indák legalábbis az övéi eltűnnek, és sasszárnyak jelennek meg rajta. Levegőbe emelkedik, és szikrázó kezeivel feléd csap.

Az indák tovább kezdenek el növekedni, míg el nem érik majdnem ellenfeledet. A varázslónak választania kell közötted, és az inda hatástalanítása között, és ő a közvetlen veszélyre figyel elsőnek. Megragadja az indákat, és a szikrák végigvágódnak rajta. Porrá hullik, a varázslatod, de még így is elég komoly sérülést szenvedett a nő keze. Vér csöpög belőle, mikor mögéje érsz.
- Nekem is fiú, nekem is. - Ezzel megpróbálja elkerülni a csapásodat, de nem túl sok sikerrel. A szikrák még elérik az egyik lábán lévő szárnyát, amivel sikerül megszabadítani magas röptét. - Már nem is kell tudod fiú. Már csak a halálra készülj fel. - Ezzel hengerbucskát hány a levegőben, és folyamatos mormol közben. A teste ketté válik, és két az utolsó hajszálig hasonlatos nő suhan a padlóra. Egy jobbra, egy balra. Azt pedig nem tudod megállapítani, melyik is az igazi.

Az inda villám gyorsan kezdenek el növekedni, és a fekvő nyakára tekeredik. Még egy rántás, és az alak eltűnik. Úgy néz ki rosszat szúrtad ki, így másik felé fordítod figyelmedet. A szikrák végigugrálnak testeden, és elkezdnek záporozni az ellenfeled fel. Az már mozgolódik, de nem elég gyorsan. A földön vergődik, miközben milliónyi szikra szántja végig testét.
A földön fetreng, és csak vergődik. Már nem tud mást tenni. A csele nem sikerült, így te kerültél felülre. Már csak egy lépés, és megnyered a csatát.

Az inda elkezd rajta szorulni, és szorulni. A nő egyetlen egy hangot sem ad ki, csak tűri ahogy a tüskék belevágnak a húsába. Még szorítasz rajta egy kicsit, mikor valami végzetes történik. A nő bőre elkezd repedezni, és mintha csak porcelánból lett volna összetörik. A repedések közül fény tör elő. Vakító fény, ami még a napot is eltakarná. Mindent beterít, és még a csukott szemhéjadon keresztül is vakít.
Mikor már látsz valamit újra a rendes szobádban vagy. Az első érzés mégis egy kéz nehezedését érzed a mellkasodon. Először akár az ólom, de utána könnyebbül a légzésed. Egy férfi ül az ágyad szélén, amiben te fekszel. Barátságosan néz rád, mégis félelmetes még a megjelenése is.
A haja vörös, és egy ragadozó érzetét kelti. A keze akár a pokol lángjai olyan meleg, és kénkő szagú a lehelete.
- Üdvözlet újra közöttünk mágus. - Kezdi mély férfias hangján. - Reméltem a győzelmedet, és vissza tudsz térni. A nevem Jason Blood és segíteni jöttem. Az álmod valóságos volt, és mielőtt még elmondanám beszélnem kell a múltadról. - Mindent elmond a családodról a nemzettségedről, és a rád váró döntésről. Melyik oldalra is fogsz állni, hogy békét hozz a világra. Mondandóját befejezve, megvárja míg leülepszenek a dolgok, és meg tudod emészteni.

A férfi elvigyorodik, és neked ettől a mosolytól elkezd borsódzni a hátad. Nem akar megijeszteni, vagy bármi hasonló, de mégis feszélyez a közelsége.
- Úgy látom már meghoztad a döntésedet, pedig még nem is számoltál a rád váró feladattal. Az őseid százai sem tudták megtenni azt, amire te most elszántad magadat. Akkor most beszéljünk a világra törő szörnyűségekről. - A szemeidet felnyitja egy olyan világról, ami a miénk alatt húzódik. Igazi angyalokról, és démonokról beszél, akik harcolnak a földön, és próbálják magukévá tenni. Olyan mágusokról, és természetfeletti lényekről, amiket csak a mesékben hallottál. Már órák óta csak beszél és lassan rájössz, hogy a feladat, amit magadban eldöntöttél több, mint amire elsőnek gondolhattál. - Végül a rád fenekedő hatalmak. Az erőd hatalmas legalábbis az lesz. Ez az "álom" nem egyszerű álom volt. Megtámadtak téged a Láng tagjai. Ez egy szekta, ami a városban tevékenykedik. Céljait még nem tudom, de annyi biztos harcolni kell ellenük, mert semmi jót nem akarhatnak. A lény, aki megtámadott Álomjárónak hívják, és meg akart rontani, hogy az ő szolgájává válj. Csak a szerencsédnek köszönhetted, hogy kijutottál....

A férfi beletúr hajába, és elgondolkozik. Talán azon hogy mit mondjon, vagy azon hogy mennyit. Nem tudod, de annyi bizonyos hogy nehezen jönnek a szavak a nyelvére. Végül még nézi egy kicsit, ahogy rovod a köröket.
- Tagadni bármit lehet, de ne számíts rá, hogy mindig lesz valaki, aki megmentsen.Ez a világ nem így működik. A hatalmad ha akarod, ha nem növekedni fog. Ezért pedig számíthatsz további támadásokra is. Ha pedig nem tudod megvédeni magad, akkor olyanokkal is szembekerülsz, mint én. Én pedig nem fogok kegyelmezni megrontott lelkednek. - Ahogy beszél felemeli kezét, amin furcsa rajzolatok látszanak. A körmei karmokká változtak, és a tenyere olyan vörös akár a tűz belseje. Érzed, hogy ha nem így keltél volna fel, már rég a szíved dobogna abban a tenyérben. - A szekta, mint szinte minden Gotham City-ben veszélyt jelent. Ha nem vagy felkészülve rá. Szüleid egyikét sem ismertem, de a nemzettségedet igen. - Feláll, odasétál az ablakhoz, és kinéz rajta. Eddig azt hitted, hogy zárva hagytad, de úgy látszik mikor a férfi beengedte magát, kinyitotta ezzel pedig beengedte a város áporodott bűzös levegőjét. - A nevem Jason Blood. Démonok és eltévelyedett lelkek ellen harcolok mióta az eszemet tudom. Meg persze magam ellen. A város védelmezője vagyok, sokan ismernek, és mégis titkon tudok dolgozni... - Elhallgat és várja a további kérdéseidet. Ha vannak.