Burnley-i Búvóhely kocsma

Hát úgy látszik a hódolók nem akarnak fogyni. Még egy és még egy. Mint valami fordított matrjoska baba. Egyet elrakok, és kijön belőle egy másik, csak ez nem kisebb hanem nagyobb. Úgy néz ki most aztán hírnevet szerezhetek magamnak, csak ütök-vágok, és ezek a keményfejűek egy életre megjegyzik, a nevemet.
- Ó te szegény, még nem tudod kivel állsz szemben. Én vagyok Dr. Löket, és most nagyon el leszel verve. - Lassan előrelépek, és úgy teszek, mintha fel akarnám venni a földről bumerángomat. De ehelyett csak a panelen pötyögök. Legnagyobb fokozatra állítom, de még mielőtt el is indítanám kivárom a megfelelő időt. Kezemben még mindig az apróságot fogom, és várok. Csak akkor lépek ha támadásba lendül. A földön lévő bumerángot útjára indítom, és reménykedek. Ha rálép akkor rövidre tudom zárni a harcot. Remélem kicsúszik a lába a hirtelen jött mozgó talajtól, és egy ügyes sprinttel elég közel tudok érni hozzá, hogy a nyakán lévő megfelelő pont megnyomásával álomba szenderítsem egy időre.
Ha nem lép rá, mert túl jók a reflexei akkor jön a galiba. Ugrása közben megcélzom a fejét nagyapám bumerángjával, és felé dobom. Majd amilyen gyorsan csak tudom követem. Akár elhajol, hátrál, vagy éppen támad, megvárom a mozdulatát. És ha eljön a megfelelő pillanat, megtámadom, persze ha támad akkor előbb megpróbálok elhajolni, és utána támadni.
A célpontom a térde, ezeknek a nagy ökröknek mindig a térdük a gyengéjük. Addig sem túl gyorsak, mínusz egy végtaggal, már csigalassúsággal mozognak. Térd csontot akarom kezembe kaparintani, és egy erőteljes mozdulattal, persze a mutatóujjammal a megfelelő helyen nyomva, megpróbálom kificamítani azt. A nyújtott térdszalagok, nem csak nagyon fájnak, de míg vissza nem rakja valaki, addig még ráállni sem tud. Így pedig már csak a távolságot kell tartanom vele, és nem tud kárt tenni bennem. Bármelyik is sikerül, szembefordulok a célszeméllyel. Már csak ő választ el a nagy "Ő"-től. Nem riadok meg szúrós tekintetétől, sem borostájától. Ha nem sikerül, akkor folytatódik a harc. Gyorsaságomat mérem össze az övével, és csak remélni tudom győzelmemet, és komolyabb sérülés nélkül úszom meg, a következő támadását.

Sírásra görbül a szám, hát ennyit jelentett neki az én drágám. Egyetlen egy lépéssel teljesen tönkretette. Még szerencse, hogy az üzemanyag nem kezd el belőle szivárogni. Nem lenne túl jó, ha egy hanyagul eldobott csikk miatt begyulladna a kerozin. Hát nem kis munka lesz kikalapálni belőle azt a lábnyomot, de most nem szabad ilyennekkel foglalkoznom. A férfi nem csak átlagos, biztos valamilyen szuperképességgel rendelkezik. Első ránézése sokkal erősebb, mint az átlag ember, ezzel pedig ellenállóság is jár, az már csak szériatartozék, hogy lassú a gondolkodása. Na ezt fogom ellene használni.
- Köszönöm a felajánlást megoldom egyedül is. Olyan férfit még nem hordott hátán a föld, amelyikből egy nő ne tudott volna bolondot csinálni. - És vigyorgok mint a tejbetök, kedves "szövetségesemre". Gyorsan felmére ma terepet, és megpillantom Lélekrablót utolsóelőtti akciómból kifolyólag a földön mögöttem. Egy csettintéssel nyugtázom lehetne egy távirányítót is beleszerelni, akkor ilyen helyzetekben nem kellene mindig érte rohanni. Na de hát ez van, ezzel kell beérni. Lassan hátrálok, és a maradék vendégre is félszemmel figyelve, azért megpróbálom újra magaménak tudni Lélekrablót. Ha minden gond nélkül sikerül, akkor felkészülök a következő támadásra. Ha közben megrohanna, akkor elvetődök az útjából, és ha van rá esélyem, akkor egy asztalt, vagy széket még az útjába borítok, hátha a nagy rohanásba félrelépésre tudom csábítani.
Lélekrablóval kezeim között, új tervet kovácsolok. A kocsma pultja lesz a célpontom, nekifutok, még akkor is ha Pörölynek nevezett pont célpontom és közöttem van, maximumra állítom a sebességet, és rövidke kifutópályát, és kis segítséget igénybe véve, megpróbálom az olimpiai csúcsot megdönteni. Elrugaszkodok, és a férfi felett, (ha kell) próbálom elérni a pultot. Szerencsére légi harcra vagyok specializálódva, így ha útközben akarna valamit, akkor bumerángommal tudom kormányozni magamat.

A méreg elönti a kobakomat. Hát ilyen nincs eddig kettőből kettőt ő vitt, de nem fog ez így menni mindig. A kocsma egy nagy kupi, de hát kell egy kis nyugalom. Ha nem támad hát kiprovokáljuk. A legközelebbi asztal felállítom, egy széket mellé rakok és leülök rá. Szembefordulok az óriással, és csak mosolygok rá. Egy tisztának tűnő pohárba öntök egy kis fájdalomcsillapítót, és felhajtom. Az üveget a kezembe forgatva jön az ötlet. Hát ha már a közelharc nem vezetett sikerhez, akkor jöhet a távolsági. Persze ha nem hagy időt a szusszanára, akkor mint a villám mozgok, és próbálom kikerülni az össze támadását. Majd pedig a megfelelő pillanatban megpróbálok visszatámadni a gyengepontjaira.
- Remélem szomjas vagy nagyfiú, adok egy keveset inni. - Ha nem támad, akkor a kezemben lévő szeszes üveget hozzávágom, majd keresek egy kövektezőt, és azzal is ugyanezt teszem, és így tovább, míg meg nem monzdul, vagy el nem fogyik az asztalokról/padlóról az összes üveg, pohár, és minden amit könnyen lehet dobni. Végül pedig, ha még támad, vagy ha nem akkor is felkapom a bumerángjaimat, és védekezőleg magam elé tartom őket. A testemet védem vele, és ha szorult lenne a helyzet, akkor a hajtóművekkel próbálom elkerülni a csapásokat. Természetesen ha nem hagyja annyiban a hajigálást, akkor azonnal védekezek, és megpróbálom elkerülni csapásait.

Egy kicsit sem aggódok, megmentőmnek kikiáltott pasi, nem az akinek elsőre hittem. Hát, hogy ennél fegyver legyen? Talán csak nem le akart lőni valakit. Azonnal bevitetném a rendőrségre, ha tudnám, hogy nincs engedélye rá. De amilyen szerencsém szokott lenni, biztos ott tartja a zsebében. Na, de akkor térjünk vissza melákra.
Felragadok két gyufaszálat a földről. Odatartom bumerángom egyik hajtóműjéhez, és megvárom míg begyullad. Látványosan felé tartom Pörölynek, és csak egy eléggé vak, vagy értelmi fogyatékos ember nem venné észre ezt a jelenetet.
- Na figyelj melák! Az a sok alkohol, ami most már beitta magát a ruhádba, és ragacsossá tette a hajadat, eléggé gyúlékony. Na és mit gondolsz miért fogom, én ezt a gyufát a kezembe? Kettőt találhatsz, annyi lehetőség van, hogyan is végződhet ez a kalamajka. – Egyet előrelépek, és csak vigyázva, el ne oltódjon az őrlángom, arcába mutatom. - Most szépen leteszel arról, hogy rám tedd a kezedet, és eltűnsz tíz másodperc alatt. Tudom, ez elég nehéz lenne mindenkinek, de hidd el a másik lehetőség nagyon fájna. – Látom rajta, nem éppen az agytekervényei miatt vette fel a leendő informátorom, de hát nincs ezzel baj, el tudom én magyarázni rendesen. – A másik lehetőség ez a kis lángocska. Ha csak a közelébe is mész olyan fáklyát csinálok belőled, hogy még Hármassarok-ból is látják majd. Akármennyire is keménykötésűnek tűnsz a tűz még neked is ártana, vagy nem, akkor is égés közben beszívod a jó meleg lángokat, és megperzselt belső szervekkel nem jó élni, de ha ott is sebezhetetlen lennél, az oxigén elégne körülötted, és fuldokolva eszméletlenül rogynál a földre mielőtt csak hozzám érhetnél. – Utolsó szavakat már olyan magabiztos vigyorral mondom, mintha ez a kis szösszenet lenne a világ legtermészetesebb mondata. Megvárom mire dönt, ha harcolni akar, akkor állok elébe, és minden ütése rúgása, támadása elől megpróbálok kitérni, és felragadni bumerángjaimat, éltető táncom közben. Ha nem támad, akkor jobb a helyzet. Azonnal felkapom a bumerángokat, beállítom teljes sebességre őket, és kireppenek az ablakon. Nem különösebben érdekel az eszméletlen tag a földön, de majd ha végzek kihívom a mentőket. A többieknek is elkelne egy-két nap kórházi ápolás. Ha sikerül elrepülnöm a tett színhelyéről, akkor magaslati pozíciómat kihasználva, megkeresem az éppen távozó alakot, és követem egy ideig. Lehetőleg észrevétlenül.