Valami különleges

A lény ekkora távolságból sima embernek tűnt, de lassú közeledésével, ami meglepően megerőltető Mordra számára, rájöttök az alak még sem olyan átlagos, mint először sejtettétek. Fehér kopott bőrén megvillan a lemenő nap fénye. Ősz haja, hatalmas izmai, szörnyű termete. Szavatok is eláll mikor egy magasságba kerül veletek.
Solomon Grundy, kiről fertőzés előtt sokat hallattok szörnyű tetteiről, de azóta semmit. Azt lehetett hinni, hogy a többi szupererejű lénnyel együtt, meghalt, vagy megették, de most itt áll előttetek. Vagyis itt lebeg előttetek. Szemében szörnyű fények villannak, ahogy lassan végignéz hármótokon. Látjátok, ahogy izmai vonaglanak testén, néha megfeszülnek majd elernyednek. Úgy néz ki mintha várna valamire, vagy csak a cselekvésre alkalmas időre vár.

A szemek nem változnak. Azok pásztáznak titeket, és a fogak csikorognak. Majd egyszer, mintha csak egy varázsütésre történnének a dolgok, te befejezitek a beszédet, és a kérdésre megjön a válasz.
- Solomon Grundy egy hétfői napon született... - Mondja izmai megmozdulnak, és fájdalmas roham vesz Mordrán erőt. Akár egy villámcsapás úgy hasít az agyába a fájdalom, ami miatt kénytelen elengedni a szörnyet. Grundy most már tud mozogni, de a gravitáció rá is hat.
Akár egy hatalmas szikla úgy csapódik bele a földbe. A talaj nedves csobbanással fogadja be magába a szürke testet. Újra térdig merül a mocsokban, és elindul az egyik fa felé. A felé, amin ti is álltok, vagy legalábbis ami legközelebb van alattatok. Öklét megindítja, és egyetlen csapással hatalmas darabot tör ki a fából. Úgy látszik, el akarja pusztítani a magaslati előnyötöket. Hogy szemtől-szemben küzdhessetek meg egymással.

Grundy végignéz a társaságon, és lassan megállapodik a szeme a beszélőn. Úgy látszik agya meggyógyult, de még mindig elég lassú, és hát a nyelve sem forog még úgy ahogy akarja.
- Igen... - kezdi és elmondja kérdezetlenül is szörnyű történetét. Hogy egy kis csapat emberrel bolyongtak a városban, míg rá nem jöttek már nem találnak elég ennivalót. Mivel a várost nem tudták elhagyni, az össze híd le van rombolva, vagy romokkal zárva, ezért a város szívébe vették be magukat. A Robinson Park tökéletes volt, Méregcsók segítette őket, és megépítették mennyei paradicsomukat. Ételt adtak a növények, tiszta víz is volt elég, míg egyszer csak a növények ellenük nem fordultak. Méregcsókkal végeztek először, majd lassan az összes többi túlélővel is, míg csak Grundy marad egyedül. Harcolt míg tudott, a túlélésért, és testi erejének köszönhetően mindig győzött, de a lelke nem bírta. Újra megbomlott az elméje, és azóta is levert mindenkit, aki csak közeledett. Több csapat is volt már itt, hogy elvigyék innen, de a legtöbbje holtan végezte a vértől nedves fűben.
- Veletek megyek, csak hogy segíthesselek titeket, és végül nyugalomra leljek. A világ elpusztult, én is arra törekedtem régen, hátha most végre újra teremthetem. - Ezzel feláll, és mint akit teljesen meggyőztetek, nézz triótokat. Mi a következő lépés, hogy ezzel is megvagytok?

A helyzet elkeserítő, és ebből csak egy kiutat talál a fiatal férfi. A célszemély darabkáiból gyűjt egy keveset, és mint a villám elindul a fákon felfelé. Szerencséjére a természet itt olyan, hogy könnyedén védelmére kel. Egyetlen egy faág sem törik le, vagy szakad le a súlya alatt. Nincs semmilyen akadály, ami útjába kerülne, és megakadályozhatná, hogy elérje a kocsit. A kocsit mely a szabadulásukat jelenthetné. De csak feltételes módban.
A lábai már ember által készített talajon lépkednek, és már a kocsi is elég közel kerül, akár a cél. Már csak karnyújtásnyira áll tőle, mikor megtörténik a legrosszabb, és legváratlanabb dolog, amire csak emberi lény számíthatott. A vég itt van, és nehéz lesz elkerülni. Egy fehér képű föld hajú őrül mosolyú férfiú lép fel a motorháztetőre. Magára vonva a teljes figyelmedet.
Kezében számodra is ismert fegyver, és mögötte lassú mozgású szörnyek közelednek, mik szintúgy ismertek számodra. Sajnos a remény, mint apró kicsiny madár, elszállt, és már nem sok van neki hátra, ebben a szörnyű világban.
- Csak nem egy újabb expedíció, hogy megmentsék a világot? - Teszi fel a kérdést, úgy tűnik magának, mert eddig semmilyen jelét nem adta, hogy észrevett téged. - Csak tán nem a kis gnóm Pingvin az, aki újabb öngyilkosjelölteket talált? - A szemei rád szegeződnek, csontig hatolnak. Az őrület benne mindent felemészt, akár egy bohóc, ki nem fogja fel a világ szörnyű sorsát. Mögötte pedig egy sor szürke alak, kikre csak ha ránézel deja vu érzés fog el. Mintha csak egy csapat Solomon Grundy utánzat állna előtted az utcán.
Eközben Ramirez az életéért küzd. Grundy közelebb lép, és még mielőtt üthetne egy penge csapódik a szemébe. A szörny, mintha észre sem vette volna, lecsap. Igaz látszik rajta, hogy a látás képességét elvesztette, de még így is próbálkozik. A zsoldos elgurul az ütés elől, földdarabok, és göröngyök záporoznak minden felé. Ahogy a vak szörnyeteg próbálja megtalálni áldozatát. Újra és újra lecsap a feltételezett helyre, és már szinte krátert csapott a földre.
A fegyverét futást, csak pár Grundy darab akadályozhatja meg, egy-egy megcsúszás, de a kézbe kerül a fegyver. Tár szinte teljes, és a hideg fém, megnyugtatóan simul a tulajdonosa kezébe. És a kibiztosított fegyver, már csak arra vár, hogy halált osszon.

Ramirez, mint a villám forog ellensége körül, és úgy látszik a hasonlata elég költői és tökéletes is a helyzetre. Három csapást sikerül elkerülnie, míg osztja a találatokat. A nyaka már úgy néz ki, mint egy ementáli, de még mindig mozog. Ha élőlény lenne, már rég elpusztult volna, de még csak meg sem inog. Egy egész tárat kell beleereszteni a nyakába, csak hogy végre megálljon. Kikerekedő szemekkel, néz a semmibe, míg egyszer csak a világon először talán sikerül egy utolsó mozdulattal lefejezni egy "embert". A Szörny teste akár egy kőszobor úgy dől el, és csapódik bele a talajba. Még a föld is megremeg alatta. A győztes Ramirez, de még nem tudja, milyen szörnyűséges világ közeledik felé...
Szerzetes csapása nem éri váratlanul a baltás férfit. Magából kikelve nevet, miközben elugrik a motorháztetőről. A csapásod villám gyors, ám még így is sikerül kivédenie méretes baltájával. Úgy fogatja, mintha csak egy pálcika lenne, pedig igen, több mint tíz kilót nyom. És még csak nem is lassul tőle, vagy ha igen, akkor nem mutatja. ami még félelmetesebbé teszi ellenfeledet.
A csapásod folyamán megindulnak az eddig sima zombiknak tűnő //ám azt hittem teljesen nyilvánvaló, hogy egy bő tucatnyi Solomon Grundy// lények, és kórusban mondják, egymással nem törődve.
- Solomon Grundy egy hétfői napon született!
Már maga a mondat is gyomorforgató, de a tudat, hogy abból a szörnyből több is van, rátelepedne bárkinek a lelkére. A szörnyű képzelgések, milyen kísérletek, és kik voltak az alanyok, akikből ezek lettek. Válaszra nincs idő, gyors lábakkal rohan a szerzetes az erdőbe, és mögötte a horda Creeper vezetésével, semmit sem kímélve rontana az űzött vad után...
A fák közül a szerzetes tör ki, ezt pedig már Ramirez is látja, és nem sokkal később a mögötte jövő kíséretet is. Egy tucatnyi Solomon Grundy, és a villám gyors és erős vezetőjük. Ezzel néztek most szembe, na meg az egymás közötti bizonytalansággal.