Gid Lucione - Erdő démona

Életem az alvilágba Gehenna-ban kezdődött ami nem túlzottan a normális életnek megfelelője volt. Édesanyámat nem ismertem egyedül nőttem fel vadidegenek között. Nem bántam meg annyira, hogy átkozzam szüleimet ezért. Mert hát így felkészültem az élet nagy nehézségeire és hogy ne bízzak meg az emberekben Ez sokszor volt így és mivel ez veszélyes hely volt. Én se voltam vissza fogott. Sokan azt mondták, hogy egy nagy erejű démon fia vagyok. Nem is tudtam erről így nem hittem el a szóbeszédeket. Az már igaz volt, hogy erőm nagyobb volt az átlagosnál. Ez mindig kihasználtam mivel itt Gehennaba az maradt életbe aki az erősebb. Az átlagos élet törvény belépett itt is, mint minden világba. Egyre nagyobb és nagyobb ellenségek jöttek. Erősebbnél erősebb szörnyek. Sorra-sorra győztem le őket mikor egy szörny akivel harcoltam elég hitvány volt. Annyira, hogy még élni se akartam volna hagyni, de e szavakkal keltette fel érdeklődésemet.
- Hagyj életbe! Kérlek! Ha elengedsz elmondok egy információt ami biztos érdekelni fog.
- Hmmm...először halljam.
- Értettem. Azt mondják, hogy mostanában, feltűnt egy démon aki hasonlít rád és azt rebesgetik, hogy ő lehet az apád, talán meg kéne keresned.
- ..... hol van?
- Nem messze, úgy egy két mérföldre Délre.
- Értem köszönöm az információt, de ne mond meg nekem, hogy mit tegyek.
Szóltam és letépve fejét kezdtem a gondolkodásba. A vérbe belemélyedve néztem szembe a ténnyel, hogy muszáj megtalálnom az apámat. Talán elárulhat egy-két fontosabb dolgot. Tehát otthagyva a hullát elindultam, hogy megkeressem az állítólagos apámat és cseverészek vele egy jót. Elindultam hát Délre. Hosszú út volt és sok ellenség akadt még eleimbe amit egytől egyig megöltem. Voltak hatalmasak és kicsik is. Nem volt sok esélyük. Menetelésem nem volt hiába való, mert hamarosan megtaláltam őt. Úgy látszott nagy hatalmú ember volt. Egy egész nagy kastély volt előttem. ~ Tehát ez apám helye. Úgy látszik nem kis hírnevű. ~ Belépve a kastélyba az őrök kérdezték a nevemet. Be is mutatkoztam, de ekkor haptákba vágták magukat és tisztelegtek. Fogalmam sem volt, hogy miért csinálják, de dilisekkel nem tárgyalok. ~ Idióták ~ Már lehet azért csinálták, mert én vagyok a fia. szóval igaz volt ahogy beléptem egy tágas csarnokba azonnal észre vettem édesapámat a trónon. Mintha csak én lettem volna ott szó szerint. Ő is fel ismert engem és nagy örömmel fogadott. De ezt én nem bírtam biztosítani neki, mert túlzottan mérges voltam rá. Egy ütéssel távolabb tántorítottam magamtól amit ő se tűrt nagyon.
- Ezt mire véljem fiam?
- Még kérdezed? Hogy mertél ott hagyni a démonok között egy olyan helyen, he?
- Miért mondjam el hiszen úgy sem tudsz semmit az egészről.
- Akkor kezdhetsz mesélni.
Mondtam és elkezdte mondani, hogy jöttek össze anyámmal aki ember volt és elmondta ezt is, hogy én pusztítottam el őt az erőmmel. Mivel ezt én is észre vettem, hogy erős elektromosságot bírok kibocsájtani. Sokszor nekem is sebesülést okozott a harcban, nehezen is bírtam így megégett kézzel harcolni, de de most az zavart leginkább, hogy én öltem meg anyámat. Ezt nehezen nyeltem le. Mivel még mikor nagyon pici voltam sokat sírdogáltam anyám után. De soha nem akarnék mások előtt sírni így elfojtottam őket. Végül ez a találkozás apámmal nagyban befolyásoltam életemet. Megtanított néhány harc stílust, megtanított bánni az erőmmel és mikor meghalt örököse lettem. Nem volt valami jó király annál inkább okozott bajokat és nagyon sok ellensége volt Gehennaba. Uralkodásom alatt sokakat megöltem. Apám egyfajta király volt elég nagy területtel. Ez volt a baj, hogy túlságosan sok az ellenség és nehéz volt megvédeni a birodalmat. Egy nap bejutottak a támadók és az összes katonámat megölték. Már csak én voltam. Minden erőmet bele adtam a harcba. Már alig voltak néhányan amikor tudtam, hogy túl fáradt vagyok a harca. Ők se voltak már energikusak. majd egy utolsó csapást akartam mérni amikor egy különös lény egy kaput nyitott meg ami beszippantott engem. Itt elájulva pörögtem át a dimenziókat és egyszer csak egy fura helyen tértem magamhoz. Egy háznak nevezett épület tetején tértem magamhoz. Ismeretlen hely volt számomra, de halottam egy két dolgot egy olyan világról ahol emberek élnek. Ahol anyám nevelkedett.... Nem tudtam, hogy térhetnék vissza Gehennaba így itt alkalmazkodtam sok munka árán. Találtam munkát ahol pénznek nevezett papírhoz jutottam. Itt éltem további életemet. Egy kis lakásba eldugva mélye az erdőbe. Sok ember a mai napig az erdő démonának hív ami nem is áll messze a valóságtól.


Jellem: Nem egy barátságos, szelíd és segítőkész lény. Pont, hogy eltöri az ujjadat ha hozzá érsz. Nem segítőkész soha nem segít se bajtársán se senkin. Undok és mindig a maga útján megy. Régen háborúkat vezetett így eléggé megfontoltan cselekszik. Sokszor szadista módjára viselkedik és nem kíméli az ellenséget még akkor sem ha az egy vagy újonnan szerzett régi barát.

Szakképzettség: Néhány fegyver használatához is ért. Sok harcművészetet tanult amihez ereje tökéletes harcossá teszi. A gyilkolás mesterségét is nagyon érti ami a munkájához elengedhetetlen.

Képesség: Mint a legtöbb természeti lénynél neki is vannak képességei. Félelmetes gyorsasága van ami kis termetéhez jól jön. Kb. 70 khm/h is fel bír gyorsulni. Egyik különleges ereje még a az elektromosság kibocsátása és irányítása. Még nehezen , de bírja uralni ezt a benne rejlő erőt. Az elektromosság úgy kb. 3000 volt lehet ami nagy sérüléseket okoz a harcban.