3. Harci torna - Scorpion vs. Martian Manhunter

Itt vagyok a Mortal Kombat harci tornán, alegnaygobbak viadalán. Ellenfelem egy különös lény, egy idegen, akinek képességei kiemelkedőek és figyelemre méltóak, nem lebecsülendő ellenfél.
Meghajolok majd felveszem szokásos harci beállás, térdeim mozgatom jobbra balra, bal kezem elől, ha mozdulni kell inkább kicsi ugrásokhoz hasonlítható mozgásom, mint lépésekhez. Nem tudom, hogy mit fog lépni ez az űrlány, elmém kell zárnom, hogy fontos dolgokat ne olvashasson ki.
Előre hátra ugrálok egyet kettőt, majd hopp lehajolok és gáncsolok, ha tudok. Hogyha ő a gyorsabb akkor hirtelen hátra ugrok és máris lövöm a teste felé a kezemből a láncot, miközben mások tenyeremben egy tűzgolyót gyűjtök. Remélem erre nem számít, ha mégis akkor átmegyek védekezésbe. Támadásai elöl igyekszem kitérni, elugrani, vagy az alkarvédőmmel hárítani, X alakba rakom a két kezem, hasam befeszítem és így hárítok,ha tudok. Ha repülni akar akkor a láncokat felé küldöm, hogy azzal megfoghassam, majd ha megvan akkor tüzessé teszem őket. Lábam elé kell figyelnem, hogyha valami aljas trükkel próbálkozna ne lephessen meg és egy nagy ugrással elhátrálhassak és egy tűzgolyót felé küldjek. Esetleg olyan történni amire nem számítok és meglepetés, rögtön próbálok mögé teleportálni az ellenfelemnek és ott egy tűzgolyót a hátába küldeni, amit a kezemben tartogatok (ahogy fentebb írtam).

Ez az egész viadal nem tetszik. Valahogy kétségeim vannak felőle, és ez később be is bizonyosodik. Már a küzdőtér maga egy kész rémálom számomra, mert tele van lávával, és köztudott, hogy ki nem állhatom a tüzet. Az ellenfelem velem szemben helyezkedik el, úgy néz ki ő is kapcsolódik a tűzhöz, így én eleve hátrányból indulok. Megpróbálok minden erőmmel felülkerekedni a gyengeségemen, hogy kizárólag a harcra tudjak koncentrálni. Nem lesz sétagalopp, bár egyébként sem gondoltam, hogy egyszerű lesz. Meghajol, és viszonzom a gesztusát, hisz ha neki ez az etikettje, akkor nem én leszek az, aki megtöri. A mozgása fura, én lassan körözök körülötte, kihasznála a teret, de tisztes távolásgban maradok a lávától. Ellenfelem végül támadásba lendül. Előre, majd hátra szökken és hirtelen lehajol, és megpróbálja kisöpörni alólam a lábamat. Elrugaszkodom és megpróbálom kikerülni valamint fent maradok a levegőben. Végig szemmel tartom, így látom, amikor felém küldi a láncot, ami ellen egy egyszerű fázis váltással próbálok védekezni, remélve, hogy szimplán átmegy rajtam. Amint ez megvolt, oldalra lendülök, majd ismét szilárd formát öltök, és jobb kezemet hátra húzva neki lendülök, de a tűzgolyót, az utolsó pillanatban próbálom meg elkerülni. Újra neki lendülök, hogy bezúzzam ellenfelem fejét, vagy legalábbis egy óriási csapást mérjek rá. Akár ki tud térni előle, akár nem, bal kezemmel is indítok egy támadást ellene, majd ismét jobb kezemet harcba küldve megpróbálom átfonni a tarkóján, és térdemmel megtalálni a gyomorszáját. Ettől a támadástól azt remélem, hogy legyengíti annyira, hogy néhány ütést potyára be tudok vinni neki. Ha nem sikerül, akkor újabb fázis váltással a padlóba olvadok. Így remélhetőleg a második tűzgolyó és az egyéb támadásai hasztalanok lesznek, majd nem sokkal arréb tűnök elő újra, marsi látással támadok először, de ez csak figyelem elterelés, majd egy óriási sárkánnyá változva rátekeredem és megpróbálok beleharapni a karjába, amelyikkel a láncot irányítja. A támadásaim sorozata ott ér véget, hogy felveszem újra marsi alakom, és tisztes távolságban tőle, lebegve figyelem mit lép legközelebb.

Roppant ereje van az ellenfelemnek, ráadásul az eleme sem tetszik: tűz. Valahogy mégis kezdenem kell vele valamit. Nem hagyhatom, hogy ő győzzön és övék legyen a Föld. Telepátiával próbálkozom. Rémképekt próbálok a fejébe ültetni, bár sejtésem sincs, hogy egy ilyen rém mitől fél pontosan. Egy újabb fázisváltással ismét lefelé indulok a talajba, majd ellenfelemen keresztül haladva megpróbálom megragadni a karját és magam fölött áthajítani, majd a földhöz vágni.

Az első lépések megvoltak és ellenfele ereje lenyűgöző módon kicselez, kioltjuk egymás tüzét, gyakran előfordul ez a Mortal Kombaton, két karakter kiüti egymást, átvitt értelemben. Két gyors szaltóval hátra igyekszem az olvadt fém közelébe jutni, de nem túl közel, hiszen nem akarok beleesni.
Amint ellenfelem eltűnik, a lábam alatt keresem, előbb is onnan támadott, a tűzgolyót már készítem kezembe és ide oda ugrálok, közben a levegőben forgok egyet-egyet, várom, hogy előbukkanjon. Amint előkerült hopp a feje fölött megpróbálok átugrani egy átfordulással egyetemben, így egyenesen a háta felé küldhetem a láncokat, amiket csak akkor teszek tüzessé, hogyha sikerül vele elkapnom. Közben, ahogy az első körben is elmém megpróbálom a pokol szenvedésekben teli gondolataival zárni, hiszen ellenfelem lehet nagyon cseles is. Ha a láncok nem jönnek be, ugrok is közelebb és a feje felé irányítom a tűzgolyót, majd lehasalok és térdemmel igyekszem elkapni bokáját, X alakban megfogni lábammal és jobbra-balra a földnek csapni.
Ha ő kapna el engem, mielőtt én még bármit is tehetnék, akkor a biztonság képen a megidézett tűzgömböt használom és a testére dobom, majd láncaim előhívom és teste köré próbálom csavarni, ha kell másik kezemmel dobom. Persze mindezek előtt egy oldalra gurulással, próbálok kitérni, vagy alkarvédőimmel hárítani a csapásokat.

Anyagtalanná válása ellenfelemnek kezdi kikezdeni a türelmem, nem szép dolog tőle, hogy ilyen módon akarja játszani a kis játékát. Egyszerűen akármit vetek be, nem hat ellenfelemre, így egy egyszerű mozdulattal becsúszok alája és jobbra, balra kezdem el döntögetni, számolok magamban, hogy ne essek ki a ritmusból és úgy tűnik ez nem tetszik az ellenfélnek, nagyon nem.
Következő lépésem, hogy mielőtt még megszökne vagy támadna abba hagyom a cselgáncsom (természetesen abban a fázisban, amikor éppen a földbe csaptam ellenfelem) és felpattanok, majd egy jól irányzott ütéssel akarom eltalálni a hátát, azzal az öklömmel, amiből a láncot idézem meg, bár most elég lesz csak a hegye is, hogy beleállhasson hátába. Ha ez megvan akkor megpróbálom átdobni a hátam mögött miközben a láncot küldöm utána és tüzessé teszem, remélem ez elég fájdalmas földet érés lesz neki.
Számítok arra, hogy ismét anyagtalanná válik, vagy kikerüli, ez esetben pedig a földön fogok hátra fele bukfencbe gurulni, majd felveszem a szokásos kiindulási alaphelyzetem, kicsiket ugrálva bal kezem elöl, jobb kezem hátul. Hogyha feltűnik ellenfelem és felém igyekszik, tudom mit kell tennem, kivárni a megfelelő pillanatot, amikor már egészen közel ért hozzám és hirtelen mögé teleportálni, majd a kezemben tartogatott/éppen idézett tűzlabdával eltalálni. Ha erre nincs idő, ismét két alkarvédőm hárítására hagyatkozom.