Abakura Ryuu

Születési név: Abakura Ryuu
Egyéb név: Misztikus Pap (Dimenzióban), Misztikus alakváltó (Földön)
Faj: természetfeletti
Nem: Fiú
Születési hely, idő: Dragen dimenzió, 1995.06.22.
Kor: 15
Magasság: 178 cm
Súly: 58
Hajszín: Barna
Bőrszín: normál
Vércsoport: 0 RH-
Egészségi állapot: egészséges (mágia által soha nem betegszik meg)
Család:
Anyja: Selena Maya
Apja: Abakura Haseki
Foglalkozás: gyűjtögetéssel (növényeket), vadászattal (állatokat) gyüjti magának az élelmeit
Oldal: semleges

Előtörténet:
Előtörténet:
1996. június 22.-én születem a Dragen dimenzióban, a Fény Templomában. Anyám mikor végre világra jöttem karjába vett, és kimondta nevemet:
- Abakura Ryuu! Drága kisfiam. – mondta anyám könnyező szemmel.
Aznap sok mindenről elfeledkezett, amitől kissé lebetegedett, ám ebből másnap már semmi sem maradt. Azóta minden etettet, és nevelt rendesen, ám apám hiányát nem tudtam hova tenni. Mivel apám nem volt ott, először úgy tűnt volna egy kívülállónak, hogy elhagyott minket, ám ez nem így volt.

10 évvel később

- Ryuu! Hol vagy? – kérdezte mérgelődve – Hol lehet már megint ez a kölyök?
Eközben én a Templomban voltam, és a kardforgatást gyakoroltam, mivel anyám már kitanított, ám még szerettem attól még egyedül gyakorolni. Már lassan két órája edzettem, amikor is meghallottam anyám hangját, amitől kissé ideges lettem.
- Miért kell mindig keresgélnie. – mérgelődtem – Hova mehetnék ebből a dimenzióból?
Már éppen indultam az ajtóhoz, amikor hirtelen meghallottam egy hangot a fejemben:
- Ryuu! – suttogta egy idős hang – Menj a teremhez…
- Milyen teremhez? – kérdeztem meglepődve.
- Az ereklyék terméhez…
Mivel egy furcsa érzés, ami bennem volt nem hagyott nyugodni.
~ Ki lehet a hang tulajdonosa, és honnan tudja a nevemet? – gondoltam.
Mikor odaértem a kijelölt teremhez testemet átjárta valami különös bizsergés. Megfogtam a hatalmas teremnek az ajtajának a kilincsét, és lenyomtam. Mikor kinyitottam tátva maradt a szám. Minden aranyfényben tündökölt, az ereklyéket tartó fémtartó fém is mintha aranyból lenne. Csodálattal léptem be, ám az a különös érzés nem csökkent. Többször is voltam már ebben a teremben, és akkor sima vas volt minden, most meg arany. Egy kis ideig még elgondolkodtam ezen, amikor egy kék füstszerű valami kezdett előttem kavarogni. Pár pillanat múlva, már ki is rajzolódott egy emberi test, amin látszott, hogy nagyon megvisel és öreg. Majdnem megfulladtam a csodálkozástól, hisz láttam már az öregembert. Legalábbis képeken.
- Dragen mester! Ön az? – kérdeztem azt, akiről sejtésem szerint elnevezték azt a dimenziót, amiben jelenleg vagyok.
- Igen én vagyok az. – mondta az előbb fejembe hallott hang.
- Hogy került ide mester, és mi ez az egész? – kérdeztem, miközben körbemutattam.
Dragen nem volt a mesterem, ám mindenki így ismerte őt. Hogy is lehetne a mesterem, hisz 10000 évvel ezelőtt élt.
- Hm. – kezdte el – Hogyan fogalmazzak, hogy te is megértsed. Talán így jó lesz. Én a te tudatod legmélyebb szegletéből jöttem, ahol nincsen más, mint a régmúlt idők összes ősi papjának tudata.
Azt hittem rosszul hallottam, vagy talán csak viccel? Nem, nem viccel, ahhoz túl komolyan néz. Így hát én csöndben maradtam, és ó folytatta:
- Te az én vérem vagy, én fiam. – ekkor egy nagy levegőt vett, mielőtt folytatta - Meg kell tudnod még valamit. Te az én reinkarnációm vagy. Vagyis te vagy… én. És apád nem hagyott el, ahogyan hitted. Meg volt szabva, hogy a férfiaknak, ha gyerekük születik, akkor a születés pillanatában elporladnak, hogy ne tőrtényen az, hogy a fiú utód nem örökli a képességet. Amúgy csak fiú születhet az Abakura családban.
- Ez lehetetlen! – kiáltottam.
Nem hittem el, amit mondott. Ez képtelenség! Még hogy én lennék a mester reinkarnációja, ráadásul apám elporladt volna születésemnél?
- Tudom, hogy furcsának tűnik, ám nem te vagy az egyetlen! Az apád, az annak az apja, aztán annak az apja stb. is az én reinkarnációm. És mágiám által porladnak el. Higgyed el nekem. – mondta és úját az arcomhoz emelte, pontosabban a homlokomhoz.
Ekkor emlékek milliói özönlöttek a fejembe, ám pár pillanat múlva már vége is lett.
- Mostantól a felmenőid emlékeit bármikor megnézheted. Elég, ha kimondod a varázsszót. ,,Mutassátok magatokat elfelejtett emlékek!’’. – mondta el a varázsszót.
Hát elismételtem.
- Mutassátok magatokat elfelejtett emlékek! – mondtam.
Hirtelen mintha fekete űr borult volna a világra. Kissé bepánikoztam, ám megnyugodtam, amikor meghallottam a mester szavait:
- Gondolj arra, amit ki szeretnél deríteni, és már jönnek is az emlékek. – utasított.
Először azt akartam kideríteni, hogy miként lett minden arany. Már jöttek is az emlékképek.

’’ Egy öregember lépett be a terembe, aki egy sárkánymintás medált tartott a kezében, és a terem közepe felé sétált. Már éppen odaért, amikor is egy nő jött a férfi után.
- Dragen drágám, mit csinálsz? – kérdezte a nő.
- Leila kedvesem, sajnálatos módon lejárt az időm, át kell adnom a helyem a fiatalabb nemzeteknek.
A nőnek eleredtek a könnyeinek, ám a férfi megvigasztalta.
- Nyugodj meg, mindenkinél eljön ez a korszak. Mindenki megszületik, és meghal valamikor. Ez a természet rendje. Nekem most jött el az időm. – mondta.
- De miért építetted ezt a szentélyt? – kérdezte Leila.
- Azért, hogy az utódjaim is beteljesíthessék feladatukat, ha elérik a tíz éves kórt, én megjelenek előttük, és beavatom őket az ereklyék rejtélyeibe. És amint meghalják a hangomat, már nem csak a romos épületet látják meg ebben a teremben, hanem meglátják az igazi valóját. – mutat körbe – És itt fogják kiválasztani az első ereklyéjüket.’’

Véget is ért az emlék. Ismét a fekte űrbe jelentem meg, és a mester által mondott mondatot mondtam.
- Távozzatok el elfelejtett emlékek. – ismételtem a mesterem szavait, mivel én elhittem a mester szavait apámmal illetően, így az nem érdekelt.
És már el is tűnt a feketeség, és újra a ragyogó fény jött elő. Kicsit elvakított a sok arany szín, és mivel tudtam is mit kell tenni. Felálltam, és kérdeztem a mestertől.
- Honnan tudom, hogy melyik lesz az én ereklyém? – kérdeztem.
- Ha odamész, az egyik ereklyéhez megtudod. Ha kialszik a fény, akkor azt jelenti, hogy nem az lesz az ereklyéd.
Hát elindultam. Először egy szobrocskához sétáltam, ami egy Minotaurust ábrázolt. Majdnem megfogtam, ám hirtelen kialudt a szobor körül a fény. Nem csüggedtem el, hanem elindultam három kutyafejes gyűrű felé, ám ott is kialudt a fény. Már azért egy kicsit megszeppentem. Főleg, hogy a további négy ereklye fénye aludt ki. Kis idő után, már csak egy ereklye körül volt fény. Egy kör alakú pajzs volt az, amin egy női arc volt, aminek a haja mintha kígyóból lenne. Már kis híján hozzáértem, amikor is az körül is kialudt a fény. Ebben a pillanatban, mintha redőnyt húzták volna le. Az arany mintha elvesztette volna fényét, ám volt egy mely, ahol sokkal fényesebbnek tűnt az arany, mint ezelőtt. A terem közepén. Ekkor elkezdett remegni a talaj, és hatalmas zajjal leereszkedtek a szoba közepén a falak. Miután teljesen lement a fal, egy gyönyörű fémláncos nyakláncot pillantottam meg. A nyaklánc közepén egy S alakban elhelyezkedő sárkány amulett lógott. Csodálatos volt a nyaklánc. Ámuldozva, gyönyörködve indultam el a nyakék felé, ám nem láttam a mester nyugtalanságát. Már ott is voltan, és szépen lassan kinyújtottam a kezemet a nyakláncért. Már meg is fogtam, ám erre egy hatalmas fénycsóva tört fel a nyakék körül. A fény áthatolt az épület tetején, és a felhőkön is áthatolt. A fény engem is elnyelt. Már azt hittem, hogy teljesen megvakultam, amikor is a fényből egy árnyék jelent meg. Már amúgy is majdnem szívrohamot kaptam, ám ettől azt hittem kiugrok a bőrömből.
~ Nyugodj meg! Nem kell félned. – mondta az árnyék a fejemben.
- Ugye ezt nem gondolhatod most komolyan! – mondtam kicsit idegeskedve.
~ Igazad lehet. – mondta ismét a gondolataimban a hang.
Egy kicsit sikerült lenyugodnom, és rájöttem, hogy mi is az árnyék. Egy sárkány volt. Arra is rájöttem, hogy telepátiával beszél. Miután ezek megvoltak, már csak egy dolgot akartam.
- Ki vagy te? – kérdeztem.
~ Én vagyok a nyakláncba zárt szellem, és azok közül is a legelső. A nevem Dragan. –mutatkozott be.
- Majdnem ugyanaz a neved, mint a mesternek. – lepődtem meg.
~ Igen tudom. – mondta.
Jó sok dolgot mesélt el nekem: Hogy miként került be a nyakékbe, hogy a többi ereklyébe is benne van egy-egy szellem, valamint azt is elárulta, hogyan tudok átváltozni.
- Mi? Hogy én is át tudok változni? – csodálkoztam el.
~ Igen. Elég, ha kimondod annak a nevét, amivé átváltozol, ám előtte az átváltozás szintjét.
Miután ezt elmondta a fény, mintha halványult volna.
~ Nem maradt időnk! Vegyed fel a nyakadba a láncot, és vigyázz magadra. – mondta sietve.
Nem volt elegendő időm visszakérdezni, máris szertefoszlott. Mire teljesen visszanyertem látásomat (a fényáradat miatt kissé homályosan láttam) arra lettem figyelmes, hogy a templom elkezdett összeomolni. A mester nem volt sehol, ám anyám gyorsan berontott.
- Siess fiam, a templom mindjárt összedől! – kiáltotta, és már ott is volt előttem, hogy kivonszoljon.
Kis ideig eltartott, de már futottam én is. Éppen hogy csak sikerült kiérnünk, amikor is a templom, mintha egy hatalmas fényhullám találta volna el, és egy hatalmas robajjal felrobbant. Mikor visszanéztem valami nagyon rémisztő dolgot, láttam meg. A templom fölött egy hatalmas átjáró nyílt. Hirtelen mintha valami különös erő húzott volna az átjáró felé.
- Gyorsan siess! – kiáltotta anyám – Be kell jutnod az átjáróba!
Nem nagyon értettem, ám hirtelen egy csomó fényes valami tartott az átjáró felé. Épp hogy megláttam, már tudtam is mik voltak azok. Az ereklyék. Már éppen elindultam volna, amikor is anyám felsikoltott.
- Ryuu nekem már késő te szaladj! – kiáltotta fel, ám nem tudtam miért.
- Anyám! – üvöltöm, ám egy erősebb szélhullám elsodort, és egyre hátrébb mentem.
Még kitartottam, ám hirtelen olyan dolog történt, amitől sokkot kaptam. Anyám lábától elkezdődve elkezdett kővé válni. Mivel karját még tudta mozgatni elővett egy sellőmintás aranytallért.
- Kapd el Arielt! – kiáltotta, és felém dobta az érmét.
Sajnálatos módon a szél túl erős volt, így könnyedén elszívta a kezem elől a könnyű érmét.
- Ne! – kiáltotta anyám.
- Anyám a mellkasod!
Miután lenézett látta, hogy már derekáig ér a kővé vált rész.
- Az apád nem hagyott el minket! – kezdett bele.
- Tudom elporladt születésemkor. – mondtam, ám folytattam, mivel anyám nagyon meglepődött – A mester szelleme elmondta.
Pár pillanat után újra megszólalt.
- Ryuu! Egy fontos dolgot bízok rád! – kezdte el anyám – Összekel gyűjtened az összes ereklyét, ha ez megvan, akkor tudsz majd visszatérni ide. Dragan majd segíteni fog neked, elég, ha kérdezel tőle! Esetleg, ha mégis ott akarsz maradni, akkor keress barátokat, és segíts nekik, amiben csak tudsz! Sose legyen nálad az összes ereklye! Mindig tartsad különböző helyeken, vagy add oda barátodnak! Nagyon szeretlek kicsim! – mondta mielőtt teljesen kővé nem vált.
- Anyaaa! – üvöltöm anyám kővé dermedt szobrára.
~ Ne félj, még él csak a teste vált kővé! – mondta fejemben Dragan.
- Szóval megmenthetem? – kérdeztem könnyes szemmel.
~ Sajnos nem, mivel már nem tud visszatérni eredeti testébe, ám még mindig élni fog tovább a mennyekben! – fejezte be.
Amint befejezte monológját felkapott a szél, és már repültem is a lyuk felé, ami egyre szűkebb lett. Éppen hogy nem záródott be, már benne is voltam, és száguldottam is valamerre. Alig pár percet lehettem benne az átjáróban, amikor is hirtelen egy sötét sikátorba jelentem meg
- Hol vagyok? – kezdtem bele, ám valaki megszólalt mögöttem.
- Mi a fene volt ez? Egy idegen! – kiáltotta egy mély férfihang - Lőjék le!
Már repültek is felém a golyók. Gyorsan fedezékbe vonultam, ám Dragan megszólalt.
~ Nézd annak a nagydarabnak a szemét! – mondta idegeskedve.
Kipillantottam, és megláttam, amire Dragan célzott. A férfinak vörös szemei voltak, és kidülledtek a szem körüli erek. Nagyon meglepődtem.
~ Nála van a Minotaurus szobor! El kell vennünk tőle, mielőtt teljesen átváltozik! – utasított – mondjad utánam!
És már mondta is a szavakat, amivel át tudok változni:
- Sárkány evolúció! – kiáltottam hangosan.
Erre egész testemet furcsa bizsergés járta át, és hirtelen egy fényoszlop kellős közepén találtam magam. Úgy éreztem, mintha hatalmasra nőttem, és változnék át. Amint elmúlta fényoszlop ott teremtem misztikus alakomban. Egy közel 15 méter magas sárkánnyá változtam át, és piros pikkelyem lett. Kissé meglepődtem, ám hirtelen lenyugodtam, mivel Dragan lenyugtatott.
~ Az átváltozás csak átmeneti, ám koncentrálj a harcra! Az ereklye hatására az eredeti ereje, úgy meg tízszereződött. – figyelmeztetett.
Hát figyelmesen elkezdtem felé rohanni négy lábon, aminek az lett a vége, hogy sikerült elérnem ellenfeleimet, ám a sikátor falait kissé leromboltam. A kis emberkék nem voltak nagy kihívás könnyen ellöktem magamtól, ám az ereklye megtalálója felkapott, és eldobott. Nem nagyon tudtam, hogy hány tonnás lehettem, de elég szép teljesítmény tőle ez.
~ Az a baj, hogy az ereklye teljesen bekebelezte a lelkét, így már csak egy üres test, amit az ereklyében lévő szellem irányít! Nincs mit tennünk meg kell ölni azt az alakot. – mondta teljesen nyugodt hangon – Lehelj rá tüzet, és meg is vagyunk.
~ Azt hogyan csináljam, - kérdeztem, ám meglepődtem, hogy nem tudtam beszélni, és csak tátogtam.
Szerencsére úgy látszik Dragan értette, amit mondtam, és válaszolt:
~ Szívd be mélyen a levegő, és mondjál egy t-hez hasonló hangot csukott szájjal, utána fújd ki a levegőt! – utasított.
Mivel már a nagydarab ürge elindult felém kapkodtam. Beszívtam a levegőt, és egy t hang után kifújtam ellenfelem felé a levegőt. Nagyon meglepődtem, egy hatalmas tűzgomolyag tört ki a számból a megszállt felé. Ő viszont belefutott gondolkodás nélkül, ami viszont az életének a végét hozta el. Miután a tűz eltűnt, már csak egy lángoló szobor volt előttem. Ettől nagyon meglepődtem, ám Dragan újra lenyugtatott.
~ Ez történik egy emberrel, ha egy szellem bekebelezi a lelkét. Ez a folyamat sokáig is eltarthat, ám a puszta érintése védelem nélkül is megszálltságot okoz. Ám te nyugodtan hozzáérhetsz, mivel Dragen védelme alatt állsz, hiába törött meg a dimenzióra bocsátott mágia. Amúgy ahhoz, hogy irányítani tudd, az ereklyét le kell küzdened a benne lakozó szellemet, az ő világában, ezt azonban csak akkor tedd meg, ha felkészültél rá. – mondta.
Mivel már végeztem visszaváltoztam az ,,Ereklye kikapcsol!’’ paranccsal, és felkaptam a szobrot. És már indultam is tovább.

1 hónappal később

Végre ismét találtam egy újabb ereklyét, ám ezzel az volt a baj, hogy tulajdonosa már teljesen átváltozott. Egy kékhajú, csinos, sellőlány volt ellenfelem, aki Gothem közeli kikötő közelében lévő sziklán volt.
~ Változz gyorsan át, mielőtt megbabonáz! – utasít Dragan.
- Sárkány evolúció! – kiáltom, mire átváltoztam a már ismert sárkánnyá.
Az előzőleg megszerzett ereklyét, egy újonnan megismert barátnak adtam kölcsönbe. Persze előzőleg figyelmeztettem mindenre. Persze nem az első alkalomnál adtam neki oda, ám találkozásunk elég jól sikerült. A sikátorból kijőve találkoztam vele, és kiderült, hogy én Gothembe kerültem. Szerencsére mindent elhitt, amit mondtam neki, így könnyen megértettük egymást. Megtudtam tőle, hogy őt Fénylő alkimistának hívják. Hát én is bemutatkoztam neki, és megkértem, ha lát valami furcsa alakot, akit mintha megszálltak volna, akkor szóljon nekem. További tíz találkozás után, már teljesen megbíztam benne, és rábíztam a Minotaurust, szobrot. Ám most ezzel az ereklyével kell foglalkoznom most. Egy nagyobb íj volt a sellő hátán, amit gyorsan levett, és már lőtte is felém nyílvesszőit. Az első kettő mellément, ám a harmadik súrolta a bal mellső lábamat, és kissé elkezdett vérezni a seb. Az ismert technikával beszívtam a levegőt, csináltam egy t hangot, és a sellő felé fújtam a tűzet. A hableány lemerült a víz alá, ám nem menekülhet előlem. Kiterjesztettem szárnyaimat, és elkezdtem futni, hogy gyorsítsam magam. A sellő állandóan énekelt, ám mivel látta, hogy ez nem működik abbahagyta. Mikor elértem a dock végét elrugaszkodtam, és már repültem is. Eddig sokat gyakoroltam a repülést, ám még mindig csak lendülettel megy. Elhatároztam, hogy kiszedem a vízből, így felemelkedtem a levegőbe, és láttam még, hogy a sellő feljön, a víz felszínére megnézni mit csinálok. Miután eléggé fenn voltam abbahagytam a szárnyaim csapkodását, és fejjel a víz felé suhantam. Mivel a sellő nem tudott elég gyorsan reagálni elkaptam hátsó lábammal, amikor újra elkezdtem csapkodni szárnyammal, hogy ívesen tudjam elkapni. Miután kivettem vízből kirepültem a víz közeléből, és a szárazföldön karmos kezemmel felhasítottam a sellő hasát. A sellő helyére rögtön egy kettétörött sellőszobor keletkezet, és már ott is volt a második ereklye. Egy sellőmintás aranytallér volt az. Felvettem, és már indultam is tovább. Máris kutatni kezdtem a további ereklyék lelőhelyét, hát elindultam a hosszú vándorútra. Mivel már jó ideje vándoroltam elég jó vagyok benne már.


Jellem: Nyugodt, barátságos, szeret barátkozni. Mindenkivel barátkozik, aki csak egy kicsit is szimpatikusnak tűnik neki. Ellenségeivel leszámol, ha vannak, de mivel nem érdekli, hogy valaki jó, vagy rossz, elég kevés ellensége van.

Szakképzettség: kardforgatás (ám ritkán használja ezt a tulajdonságát), vándorlás

Képesség: A legelső pap utódjainak összes emlékét meg tudom nézni úgy, mint egy filmet. Ehhez csak ki kell mondanom a varázsigét, és gondolatban fel kell tennem azt a kérdést, amire a választ szeretném.
(Mivel a Dragen dimenzió elpusztult, már nem születik újjá a pap, vagyis én vagyok az utolsó reinkarnációja. Ha gyerekem születik, nem porladok el, ám gyerekeim nem öröklik képességemet. Mostmár lány is születhet az Abakura családban.)