Démon átkok - A láng felcsap

Születési név: Kyle Smith
Becenév, álnév: -
Személyazonosság: ismert
Nem: férfi
Faj: ember
Születési hely: New York
Kor: 20
Magasság: 180 cm
Súly: 91kg
Bőrszín: fehér
Szemszín: fekete
Hajszín: barna
Foglalkozás: démonvadász

Előtörténet:
1991-ben születtem New Yorkban egy kis szerető családba. Anyám egy nyomdában dolgozott, apám pedig egy cégnél volt üzletkötő, ezen okból pedig sokat utazott, ritkán volt otthon, ahogy anya is. Nem igazán zavart, mindig elütöttem az időt valamivel.
Az oviban is, a suliban is jó arcnak számítottam. Persze nem én voltam a legnagyobb, de azért nagyvoltam. Sok hülyeségben benne voltam, kaptam is néha érte megrovást. Volt, hogy anyámék kiborultak (pl kocsikarcolás), de volt, hogy csak nevettek rajta (pl tanár fenékbe rúgásának imitálása). Általában jó fejnek számítottak, szerettem is őket. A karrierválasztásban azonban nem tudtak sosem befolyásolni: egyikük melója sem érdekelt. Persze, az utazgatás csábító volt apa részéről, de az üzletkötés akkor sem az én világom, olvasni meg nem igazán szerettem, így a nyomdászat sem csábított. Vagyis… egy dolog mégis vonzott… a gépek. Mindig is szerettem valamit bütykölni, így a nyomdagépek szervízelése még oké is lett volna, sőt. De leginkább autószerelő lettem volna. Ott állandóan valamit szerelni kellene, az autók is vonzottak valamilyen szinten és ez így végiggondolva igazán jó ötletnek tűnt. A barátnőm is díjazta az ötletet. Ó igen, volt egy barátnőm is, Cynthia Reese. Ő egyenesen rajongott mindenért, ami gyorsul, és hogy a fiúja kocsikkal foglalkozzon, tűzbe jött a gondolattól. Volt egy bácsikám is, akinek műhelye volt, gyakran besegítettem ott és protekcióval el is helyezkedhettem volna nála. Szóval, minden jel arra utalt, hogy autószerelő lesz belőlem. Legalábbis a 16. születésnapomig.
Anyámék úgy gondolták, hogy elutazunk a szülinapomat megünnepelni Japánba egy hétre Cynthiával együtt. Meg is dumálták a szüleivel és elengedték. Mindig is szerettem volna eljutni Japánba. Persze nem a manga- és animehullám miatt érdekelt, hanem mert teljesen új világnak tűnt. Élveztem is minden napját… egészen a negyedik napig. Egy ősi tavat látogattunk meg, mikor is a vízből kiugrott valami lény, ami leginkább egy hüllőre emlékeztetett. Jó nagydarab, zöld, a hátán valamiféle páncéllal, a végtagjain karmok. Rögtön nekünk támadt, apámat vette először célba és letépte a fejét. Megpróbáltam megvédelmezni Cynthiát és anyát, de félreütött, a mellkasomon talált el a karmaival. Az ütéstől elrepültem, nyöszörögve értem földet. A többiek futásnak eredtek, de utánuk indult. Anyámat érte elsőként utol, akit egyszerűen csak felvágott, utána jött Cynthia, akinek letépte a lábát, majd a gyomrába vájta fogait. Kénytelen voltam végignézni, amint végez velük, nem bírtam megmoccanni. Végül felállt, mintha csak akkor vette volna észre, hogy még élek. Mikor közvetlenül elém került és kinyújtotta éles karmait, hogy végezzen velem, lövést hallottam, amit követően zöld vér szökött ki a démon testéből. Ezután még egy lövés, majd még egy. A szörny holtan terült el. Legalábbis azt hittem. Pár másodperc múlva láttam, hogy a lába rángatózik, mintha visszatérne belé az élet. Ekkor a fejem mellé ért két láb és újabb lövéseket adott le, mire a rángás újra abbamaradt. Felnézve egy férfit pillantottam meg, a negyvenes éveiben járhatott, kissé szakállas. A lövéseket követően megmentőm lehajolt a döghöz, egyik kezében a fegyvert továbbra is a lényre fogva, másikkal pedig a fejénél kutatott valamit, az én szemszögemből olyan volt, mintha fel-le járna a keze. Miután befejezte a fejnél való kutatást, leengedte a fegyverét és felállt. Végignézett a holttesteken, majd felfigyelt a nyöszörgésemre. Csak ekkor vette észre, hogy van egy túlélő. Akkor ájultam el, mikor felém hajolt.
Felébredvén egy kis faházban ágyon feküdtem, bekötözve a mellkasom. A férfi ott ült egy széken, éppen olvasott. Észrevéve, hogy magamhoz tértem, belém diktált egy kis kaját és valami innivalót, miközben felvilágosított. A neve John Cassady és démonvadász. A családomat egy kappa nevű lény ölte meg, amiből már csak néhány él Japánban, ugyanis ez a lény ott őshonos. A holttesteket elégette… többet nem is fogtam fel, csak (10 éves korom óta először) sírtam a fájdalomtól, gyásztól és a dühtől. Mikor megnyugszom, mondja, hogy pár nap még kell a gyógyulásomig, addig még velem marad, majd tovább megy. Segített kitalálni valamilyen mesét, amivel hazamehetek a többiek nélkül, hogy visszailleszkedhessek. Kérdezi, hogy van-e kinél laknom, vagy árvaházba kerülök, esetleg valami más lesz-e a sorsom. Sokat töprengtem a beszélgetéseinken, hogy mégis mi lesz velem. Az utolsó nap, mikor utamra akar engedni, megkérem, hogy maradhassak vele. Bizonyos szinten bosszúvágyból akarok vele tartani, igen, viszont ezek után már kissé úgy érzem, nem lenne miért élnem. Kell valami célja az életemnek, az autószerelés pedig nem lenne éppen az. Sokáig győzködtem Johnt, míg végül kötélnek állt.
A 4 év alatt sok minden történt. Megtanított mindenre, amit tudott: milyen lény ellen milyen fegyvert kell használni, különböző fegyverek használatára, ilyesmik. Bejártuk az egész világot, minden kontinensen volt valami dolgunk. Rendes, fizető munkánk nem igazán volt, az utazásainkat csalásokból fedeztük: hamis kártyázás, hitelkártyacsalás, kisebb lopások… A cél szentesíti az eszközt. Néha persze volt, hogy kaptunk fizetést is a munkánkért, például egy szelleműzésért Torinóban, de ez elég ritkának számított. A fegyvereinket egy furgonban szállítottuk, amit én tartottam karban. Sosem kellett szerelőhöz vinni. Amikor meg nem tudtuk magunkkal vinni a fegyvereket, minden olyat felcsempésztünk a repülőre, amit felengedtek, a többi szükséges kelléket meg helyben szereztük be. Sok emberrel ismerkedtünk így meg, több nővel össze is jöttem (ekkorra már túl voltam Cynthián). Szóval… érdekes élet volt ez.
Nem rég John kapott egy sürgős telefont, amiben megbízták egy esettel. Elég durván hangzott, de nem akart oda magával vinni. Úgy érzi, hogy már egyedül is megállok a magam lábán és megbíz az eredeti célunkkal. Sokat vitatkoztam vele, de már rég rájöttem, hogy hiába mondok bármit is, úgysem fog rám hallgatni, így végül belemegyek. Az eset érdekes, de nem tűnik annyira húzós melónak. Valami újabb őrült szekta, fura trükkökkel. Akárhogy is, odaadja a kocsi kulcsait, bepattanok a furgonba és irány Gotham city.

Jellem:
Határozott, tanulékony. Néha hoz rossz döntéseket, néha még kegyetlennek is tűnhet, de megpróbál a jó úton járni. Az első számára a civilek védelme, csak utána jön nála a természetfeletti dolgok legyűrése. Néha mások vagy saját megnyugtatására próbál humorizálni is, kisebb-nagyobb sikerrel.

Szakértelmei:
Autószerelés, fegyverhasználat, közelharc több fajtája. Jelentős ismeretei vannak a mágikus szimbólumok terén, magától is fel tud rajzolni többet is, valamint a legtöbbet képes felismerni és értelmezni.

Felszerelés:
Fekete Cadillac


Desert Eagle.50 különféle töltényekkel (hagyományos, gumi, ezüst)


Jelzőpisztoly (kissé átalakítva, hogy nagyobb lőszert is bele lehessen rakni, pl kősót)

White Jungle King
Védőamulett, amit a nyakában hord


Mobil

Öngyújtó