Kertes házak és annak környéke

Odamegyek gézengúzhoz, hogy beszéljek vele, és tisztázzak pár dolgot a fejében. Miközben baktatok felé, elfojtott nevetéssel köszönti édes mostoha apját, aki jelen esetben én vagyok.
- Szia Mobster! Látom, még most is vannak komolytalanságaid- és megint a visszafojtott kuncogás.
- Nagyon vicces... -és lecsuktam a zenélő dobozkát, majd biztos helyre tettem. John bácsi nevét memorizáltam közben- Na indulás, út közben elmesélek mindent!
- Oké, de tudod, hogy meg kell csinálnod a házimat a szolgáltatásaimért?! - Újabb kuncorgás.
-Hogy te milyen idegesítő vagy Gézengúz!- Közben elmosolyodtam, hiszen úgy szeretem mint saját gyerekem. Én adtam neki mindent, amije most megvan... A házit pedig viccnek szánta hiszen nem is jár iskolába.
El is indultunk a nyugati dokkokhoz. Út közben mindent elmeséltem, ezt a hosszadalmas, és nyugadalmas akciót, és még az is belefért, hogy elkészültek a harci autónk tervrajzai. Mondtam neki, hogy az a tervem, hogy miután megtaláljuk, oda adjuk neki a dobozkát, aztán majd megkérdezem, hogy hogyan is szabadult ki Arkhamból, majd a helyzetnek megfelelően vagy elviszem, vagy inkább otthagyom, nem akarom hogy szenvedjen még, eleget kínozta a sors... Lassan megérkezünk...

Épp most értem haza a munkából. Nem vagyok valami fáradt, de hát valljuk be, a könyvtár nem épp a legfárasztóbb munkahely. Melegítek magamnak egy mirelit pizzát, és közben bekapcsolom a TV-t. Csak a szokásos szennyet adják: valóság show-k, politikai vita műsorok, szappanoperák. Mivel ezek a műsorok nem érdekelnek, ezért ki is kapcsolom a televíziót, és csendben elfogyasztom a vacsorám fennmaradó részét. Vacsora után nem sokkal lefekszem az ágyba, és rögtön el is alszom.

Az éjszaka közepén furcsa szagra ébredek. Olyan mintha valami égne! Az álom és az ébrenlét határán lebegve arra gondolok, hogy a szomszéd égeti az avart, de gyorsan elhessegetem ezt a gondolatot, mert rájövök, hogy ahhoz túl késő van. A szememet még nem nyitottam ki, de még így is érzem, hogy erős fény árad be a szobába, majd nagyon halk pattogás üti meg a fülem! A fejemben összeáll a kép, és azonnal felébredek. Körbepillantva szörnyű látvány fogad: ég a házam!
- De hát mitől?! - kérdezem magamtól - Hisz mindent lekapcsoltam, ami tüzet okozhatott volna!
Benézek a konyhába, de az már menthetetlen, és a füst is egyre jobban terjed! Gondolatok százai röpködnek a fejemben, hogy mégis mitől gyulladhatott ki a ház.

A tűz egyre jobban terjed, és ezzel egyenesen arányosan a menekülési lehetőségek is! Nincs időm gondolkodni, cselekednem kell! Összeáll a fejemben a terv: megnézem a hálószoba ablakát, és ha még nem terjedt oda a tűz, akkor arra menekülök!

- Hála Istennek! - kiáltok fel, amikor meglátom, hogy az ablakot még nem érte el a tűz. Odarohanok az ablakhoz, és feltépem az ablakot. Ekkor robbanás rázza meg a házat, és én kirepülök az ablakon. Ekkor észreveszem, hogy bekövetkezett a legrosszabb: a ruháim is lángolnak! Azonnal elkezdem magamról letépni őket, miközben a szomszédok is megérkeznek.

//bocsi, még nem volt részem lakástűzben //

Hamarosan szirénák hangja töri meg a tűz hangját.
- Végre! - kiáltok fel.
Az emberek csak bámulnak. Jellemző. Végre idejön egy öregember, aki a szomszédságban lakik:
- Mi történt? Jól van? - kérdi.
- Azt hiszem semmi bajom, köszönöm, - válaszolom - csak kéne valami törölköző, vagy ruha, mert kicsit hideg van ruha nélkül!

Végül a szirénák tulajdonosai is előkerülnek: mentők, tűzoltók, rendőrök. A mentősök azonnal odarohannak hozzám, és egy pokrócot terítenek a hátamra, majd a mentőautóhoz kísérnek, ahol egy oxigénmaszkot raknak az arcomhoz. A maszkból friss oxigén jön, kezd elmúlni a köhögési ingerem. Majd a házamra nézek: a tűzoltók eloltották a tüzet, de szinte semmi sem maradt a házból! Közben egy rendőr lép oda hozzám:
- James Reese tizedes vagyok, - mutatkozik be - és feltennék pár kérdést.
A válaszomat meg sem várván nekem szegezi a kérdést:
- Hogyan keletkezett a tűz? Van valaki, aki esetleg ártani akarna magának?
- Fogalmam sincs, - válaszolom - tudtommal nincsenek ellenségeim!

- Hát, pedig nagyon úgy néz ki, hogy mégis akad. - mondja a zsaru.
Aztán a hangja mentegetőzőbe fordul:
- Sajnálom, hogy így letámadtam, de muszáj feltennem ezeket a kérdéseket.
Miközben a kérdéseket teszi fel, egy tűzoltó lép oda hozzánk, valamilyen erősen megégett tárgyal a kezében:
- Minden arra utal, hogy ez volt a tűz okozója. - nyújtja felém a dobozszerű tárgyat.
- A működésére még nem jöttünk rá, de a srácok már vizsgálják. - jegyzi meg távozóban.
- Nagyon furcsa doboz- mondom a rendőrnek; - ön szerint mi lehet?

A rendőr forgatja a dobozt, nézegeti alulról-felülről, de ő sem tudja, hogy mi lehet az. A tüzet eloltották, lassan mindenki kezd elvonulni. Gondolatok százai közepette, arra jutok, hogy felkeresem egy-két barátomat, hátha valaki befogad pár napra.