Saint Anna Gyerekotthon

Felveszek egy tiszta rózsaszín harisnyát, valamint egy ugyanolyan fekete ujjú és nyakú pulóvert, ami szintén tiszta. Felveszek egy rövid kantáros nadrágot, felcsatolom a nadrágszíjat, végül egy pár, enyhén magas sarkú csizmát. Kicsit a hajamat is átfésülöm.
"Hé, mi lenne ha alapítanánk ilyen klubbot. Tudjátok mint a képregényekben, lenne valami klassz nevünk, meg jelmezünk és védenénk a gyerekeket Naomitól"
Ahogy ezt hallom kicsit elgondolkozok.
- Nem is rossz ötlet, de engem nem igazán érdekel a szuperhősösdi.
Ezután hallom Joannát.
- Uzsonna? - a faliórára pillantok. - 09:42 van, nem délután 15:30. Ez egy kicsit fura. Azt hiszem, kell egy alapos fültisztítás.
Kimegyek a fiúkhoz.
- Valamiért uzsonnát értettem tízórai helyett. Bár nem is fontos ez.

[color=darkred]Miután kijöttél a szobádból, a fiúk végignéztek rajtad, alaposan szemügyre vettek, mintha valamit nagyon keresnének.
- Ugyan Penny-Menni - kezd bele viccelődve a bekötött kezű fiú - Ne legyél már ilyen. Tök klassz lesz, meglátod! Még a végén olyan híresek leszünk mint Batman! - lép oda hozzád és felborzolja hajad.
- Te lehetnél mondjuk Energia lány, én meg mondjuk Erős James! - a másik fiú ezen kissé felnevet, mintha gúnyolódva.
- Ne beszélj hülyeségeket. Mi csak gyerekek vagyunk és Pennyn kívül nekünk nincs szuper képességünk - válaszolja, majd feléd fordul, mikor megemlíted hogy valami nincs rendben.
- Szerintem ez akkor is ostobaság/color] - húzza el a száját. Látszik rajta, James szuperhősös ötlete nem igazán tetszik neki, mintha szánalmasnak tartaná.
- Inkább siessünk, mert ha Joanna sütit hozott, abból nem marad nekünk - mondja és ott is hagy téged Jamesel együtt, szaladva eltűnik a folyosó sarkán.
- Ne figyelj rá, szerintem klassz dolog lenne. De csak ha te is benne vagy - mondja James egy kedves mosollyal, már valahogy semmi kedve téged piszkálni, úgy mint ahogy azt a könyvtárban csinálta barátjával. Nyugodt léptekkel elindul veled együtt az ebédlő felé, ami a földszinten van.
- Te neked honnan van ilyen képességed? Szerinted nekem is lehet ilyen? - kérdezi tőled érdeklődve.

A kezemmel lesimítom a hajam, miután össze lett borzolva.
- Szerintem Batmannak sincs képessége. Nézzétek csak a cikkeket meg a többit. Mindig csak a kütyüket használja, meg verekszik.
Elindulok az ebédlő felé, James társaságában.
- Így születtem. Anya elfogadta hogy van és segített edzeni is. Bár szerintem, lehetséges, hogy egy kicsit adjak neked belőle. Megpróbáljuk?

Elmosolyodom James lelkesedésén. Leérve a földszintre, kérdéseket tesz fel az előbbi ajánlatommal kapcsolatban.
- Én csak annyit mondok, hogy megpróbálok adni egy kicsit belőle. De ami a szobád illeti, az jó hely lesz.
Megköszönve, hogy James előre engedett, bemegyek. Valahogy egyből ki is szúrom Naomit, ám nem akarok felesleges indulatokat szítani. Miután megkapom a muffinom és a kakaót, megköszönöm. Ezután megyek James után.
- Van egy olyan rossz érzésem, hogy ezt a tízórait Naomi mellett kell végigülni. - mondom Jamesnek.
Leülök a Naomi mellett levő üres asztalhoz és rá se nézek. Lassan iszom a kakaót, miközben a muffinból letörök egy darabot és azt eszem.

Ránézek Naomira.
- Láthatod milyen nagy. Jól fogsz lakni a sajátodból.
Észreveszem a gonosz mosolyát és megfenyegeti Jamest.
- Különben is, ha ez annyira a te asztalod, ültél volna előbb ide. - megpillantva James pillantását, máris kitalálok egy tervet, ekkor csúfol ki minket Naomi. - Tudod, nem vagyunk szerelmesek.
Az asztal alatt a kezemmel irányítani kezdem Naomi székét és egy hirtelen mozdulattal úgy lököm oldalra, hogy kiessen a székből, de ne felénk. Ebből a többiek csak annyit látnak, hogy Naomi kizuhan a székéből.
- Egyszer fent, egyszer lent. - mondom halkan nevetve Jamesnek.

A fejfájás miatt csak megtapogatom kicsit a homlokomat.
- Formába kell jönnöm.
Eszek még egy falatot a muffinból. Eközben el is gondolkozok, hogyha tényleg apróbb emlékezetkieséseim vannak. Ekkor lép be Bruce Wayne. Ahogy mindenki, én is meglepődök. A beszéde után pedig mindenki ujjong. James pedig el akar jutni a vidámparkba.
- Igen. Ez mindkettőnknek hasznos lesz.
Máris azon töröm a fejem, hogyha mi nyerünk, hogy szökjek el a csoporttól és jussak minél hamarabb anya sírjához.

Alig szállok vissza a valóságba a gondolataimból, azon kapom magam, hogy James akar lenni a varázsló, én pedig a segéd.
- Nem rossz ötlet. Benne vagyok.
Naomihoz hajolok.
- Legközelebb jobban meglököm a hintaszéked, rendben?
Pár másodperccel James után, megiszom a kakaóm maradékát, majd a muffinomat fogva, követem őt.
- Hé... nem kell így rángatnod, megyek magamtól is. - szólok rá Jamesre.
Ahogy haladunk a szobája felé, mondja az ötletét.
- De kell valami, ami segít fedezni. Egy olyan varázspálca, amit a bűvészek használnak. De mellesleg, kell jelmez is, meg nekem némi gyakorlás. Mondtam már, hogy nem vagyok csúcsformában az erőmmel.

Miközben még mindig a szoba felé tartunk, James lelkes szövegét hallgatom. Azonban egyre jobban erőt vesz rajtam a fejfájás és a fáradtság is. Megérintem James vállát és megállítom őt.
- Kérlek..n...ne haragudj, de lefekszem. Nem érzem magam valami jól. Holnap megígérem nekiállunk szervezni a kettőnk elóadását.
Ezzel a mondattal eltántorgok a szobám felé. A hangomon is tisztán érződött a rosszullét. Valahol félúton elhagyom a muffinomat és nemis veszem észre.

A könyvtárban olvasok egy könyvet a sakkról.
- Talán ma este alkalmas lesz. Vacsora közben tűnik a legjobb alkalomnak. Csak ki kell találnom valamit, hogy ne legyek ott a vacsorán. Talán James tud segíteni.

A könyvtárban rajtad kívül most nincs senki, elvégre délután 4 óra van, vasárnap. Ilyenkor szokott szinte az egész gyerekotthon a tv előtt ülni és élvezni a mesedélutánt, de te most kivételesen nem csatlakoztál hozzájuk. A Wayne kastélyban történtek után a gyerekek most sokkal szótlanabbak és visszafogottabbak mint egyébként voltak. Megrázta őket a dolog, s mint nekik, úgy neked is el fog tartani egy ideig, mire teljesen rendbe jössz. Az erődet már vissza kaptad, de érzed, hogy nem lenne jó ötlet még néhány napig használni, sokat kell pihenned. Halk lépteket hallasz közeledni feléd, ahogy a nagy könyvespolcok közt ülsz és elmélkedsz szökésedről. Megjelenik James, egyik kezét háta mögött tartja. Kedvesen mosolyog rád.
- Hát itt vagy. Mindenhol kerestelek - mondja, majd közelebb megy hozzád és megáll előtted.
- Jobban vagy már azért? Én eléggé félek... Rémálmaim vannak minden éjjel. Mindig bohócokról álmodok, meg egy nagy denevérről. Nagyon félelmetes... - mondja neked halkan, látod rajta hogy szégyenli magát ezért. Majd feléd nyújtja ami a háta mögött volt. Egy kis csokor virág volt az, az árvaház kertjéből. Most még jobban elbizonytalanodott, még el is pirult.
- Neked hoztam. Remélem tetszik... - tette hozzá rekedtes hangon.

- Igen, már jobban. Sose szerettem a bohócokat. Én viszont mindig újraálmodom a történteket, de mindig félelmetesebbek a bohócok.
A virág megpillantása után átölelem Jamest a következő mondattal.
- Köszönöm.

James kicsit jobban zavarba esik és már sokkal jobban elpirul, mikor a virágokat elfogadod tőle. Pár hosszú pillanatig még csak úgy ott áll, hintázik a lábujjain, majd köhint egyet.
- Mostanában eléggé magadnak való vagy. Látom hogy sokat gondolkodsz, meg keresed a magányt. Valami baj van? - kérdezi aggódva, majd leül eléd a földre, hogy kényelmesen tudjatok beszélgetni.

Egy kis darabig nézem Jamest, majd sértődötten elfordulok a mondata után.
- Mintha nem tudnád.... - fakadok ki. - Elegem van a bezártságból! Tudod te is jól, hogy amióta itt vagyok, egyszer sem mehettem kimenőre.... El akarok menni innen! Elegem van ebből a helyből! És ma este el is megyek, a vacsora ideje alatt!
Nem érdekel ha meghall egy esetleg erre járó nevelő, se James esetleges lebeszélése, sőt maga az igazgató sem.

James elég furcsán néz rád, kicsit mintha haragosan, vagy inkább eléggé meglepődve.
- Jó. Nem akartalak egyből megsérteni. Bocsánat ha aggódom érted... - mondja neked, majd feláll a földről és gyors léptekkel, mérgesen elindul ki a könyvtárból, de azért még az ajtóban megáll.
- Legközelebb nem fordul elő! - mondja hangosabban, hogy jól halld, elvégre a könyvespolcoktól nem látszik az ajtó, meg kéne őket kerülni, majd kimegy, hallod ahogy becsapódik mögötte az ajtó. Ismét csendesség borul a könyvtárra és te egyedül maradsz.

Miután James elment, énis elhagytam a könyvtárat.
- Hiába sértődött meg... ő nem tudja milyen érzés bezárva lenni két évig. Pedig ő már harmadik éve van itt.
Morgolódva megyek a folyosókon és mérgemben kicsit elszalad velem a ló.
- Lefogadom direkt nem mehettem sose kimenőre... És nemis amiatt a régi április elseje vicc miatt. Biztos direkt tartanak itt bezárva mert... valami... Lehet hogy tudják hogy mit tudok és ez valami teszt vagy nemtudom...
Gyorsan besietek a szobámba és előveszem a tavaly karácsonyra kért hátizsákomat. Kilépve az ajtón elindulok a konyha felé, de meglátom az öreg nevelőt, aki mindig szemmel tart engem a nekem kitűzött feladatoknál.
- Azt mondták ma a tévében, hogy repülő vázák vannak Gothamben.
Ezzel a mondattal nekirepítem a falnak az öreg nevelő előtt 6 méterre levő 3 dolláros porcelán vázát és az széttörik. Ez úgy történt, hogy mindenképp lássa és elijessze, hogy mehessek tovább a konyhába enni és inni valót gyűjteni. Azt is látta hogy "magától" repült a falnak a váza, de engem nem látott.

Az öreg ápoló nő érdeklődve és egyben értetlenül nézett szét a folyosón, mert bár a hangodat hallotta, de téged nem látott sehol, mivel te ügyesen a folyosó végén behúzódtál a másik folyosóba. Körbenézett, majd tett még két lépést tovább, de mikor látta hogy a váza magától emelkedik fel és csapódik neki a falnak, sikolya végighallatszott az egész folyosón, ez volt a jel, na meg a vázának törési hangja, hogy terved tökéletesen sikerült. Sikoltása még sokáig hallatszott, elvégre rohanva sikoltott és egyfolytában azt kiabálta hogy "szellemek".
Nyílt út állt előtted és te szabadon mehettél be az üres konyhába, ahol elég sok ennivalót és innivalót találsz nem csak a hűtőben, de a spájzban is, elvégre itt szoktak számotokra főzni. A konyha elég nagy, több szakács is elférne itt, de most senki sem tartózkodik bent. Minden a helyén van, szépen elmosva, a padló is tiszta.

Miután elrohant lélekszakadva, továbbmentem a konyhába. Ott pedig megtöltöttem három darab kétliteres üveget vízzel, majd csináltam pár szendvicset és persze néhány túrórudit is a táskába tettem. Miután végeztem, elindultam kifelé a konyhából, ám a csizmám talpa megcsúszott egy kis vizes felületen és elestem. Meg akartam kapaszkodni a pultban, ám lerántottam egy halom kanalat, amik csörömpölve értek padlót. Gyorsan felálltam és siettem kifelé, miközben ügyeltem rá, hogy senki ne lásson. Siettem vissza a szobámhoz.

A levert evőeszközök csörömpölésének hangja nem kerülte el figyelmét teljesen mindenkinek. Nem sokkal az után hogy sikerült felállnod, kíváncsian nyílt ki az ajtó és megjelent benne Naomi. Mikor meglátott téged, arcára kárörvendő vigyor húzódott.
- Nocsak nocsak nocsak... Kit látnak szemeim. Már nem hogy csak bénázol mint mindig, de már lopsz is? - kérdezi tőled, bár jóval inkább kijelentés volt mint kérdés. Arcán nagyon gonosz vigyor ücsörgött, látszott rajta, hogy ezt nem hagyja szótlanul.
- Lopni bűn. Azt nem tudtad? - mondta neked, majd közelebb ment hozzád, de még így is pár lépésnyi távolság volt köztetek.

Mérgesen nézek Naomira.
- A múltkori nem volt elég neked a Wayne kastélyban?
Közben elkezdek lassan körözni körülötte, jobbra.
- Amúgy meg hagyjál békén... Nincs közöd hozzá, hogy mit teszek!
Közben látom rajta, hogy ebből biztosan verekedés lesz az erőnkkel, így felkészülök, hogy használhassam az enyémet.
- Nem félek tőled. És tudod miért nem? Mert nem vagy ijesztő.
Közben sikerül mögé érnem, így megyek az ajtó felé.