Bane rejtekhelye

Vendég

Egy elhagyatott raktár épület, ami majdnem olyan nagy, mint egy hangár. Rengeteg hely van benne, és rendesen elkülöníthető részekből áll. A bejárattal szemben, a túloldalon van az orvosi sarok, ahol a szérumot ültetik be. A raktár közepén egy igen méretes ketrec található, ami elég ellenálló, ha bunyóra kerül a sor.

Vendég

Előzmények

A kocsi nagyjából fél óra menet után megáll. Ismét két ajtó csapódás hallatszik, majd felnyílik a csomagtartó teteje. Kivesznek téged és a másik férfit is a kocsiból, majd nem túl kedvesen, legalábbis őt, egy raktár épületbe viszik be. Maga a létesítmény óriási, és a legszükségesebb felszerelések is megvannak, amik kellenek. Néhol egy-egy ember egymásnak esik, ennek legtöbbször a ketrecben van vége, és az egyik fél halálával zárul.
- Nem kellenek a hitványak! - lép elő valaki az egyik helyiségből, ami régen iroda lehetett. A férfi, látszólag ő a vezető, egy maszkot visel. Mikor meglátja, hogy csak ketten tértek vissza, odalép a dokihoz.
- Mi történt a másik kettővel?
- A lány porrá égette őket. - válaszol a doki. Csak a beszélgetést hallod, egyrészt mert túl kába vagy ahhoz, hogy tisztán láss, másrészt pedig a fejed a doki hátánál van.
- De elhoztuk a lányt is, James mellé. - James nyilván a másik férfi, akit erőszakkal hoztak ide.
- És mégis miért kifizetődő, ha a lány itt van? Nőkön nem igen használtuk még a cuccot. - vág vissza Bane.
- Higgye el, uram, neki nem is fog kelleni a szer. - a doki kezd megrettenni. Bane, ha kell a saját embereivel is végez, és ezt szeretné elkerülni.
- Majd meglátjuk. Vidd innen! James-t pedig készítsétek elő a beültetésre. Ideje, hogy lerója a tartozását. - a doki cserél az izmos pasival, aki egy botcsinálta ágyra tesz le téged, majd otthagy.

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Szer. Szept. 12, 2012 9:16 pm

Ahogy a doki ismét felém közelített és rám terítette köpenyét, éreztem ahogy a sötétség egyre jobban nagyobbodik körülöttem. Lassan, de biztosan kúszott felém, majd teljesen magába zárt és elhatalmasodott rajtam. Lecsukódtak szemeim, elmém teljesen elvesztette önmagát. Eltompult minden érzékem, éreztem ahogy testem elgyengülve emelkedik s én már csak hallom magam körül a dolgokat, de nem igen fogom fel. Örülök hogy drága szerelmem a karjaimban tartom, hogy a mackós hátizsák velem van, és én már csak pihenek. Átadom magam a nyugalom birodalmába.
Zötykölődős út, furcsa hangok. Sikítások és kiáltások, mogorva hangok vesznek körük. Autó zaja, zötykölődés, és ismét a sikítások abban a furcsa sötétségben, amiben pihennem kéne. Körforgás, ajkaimat nyitnám egy kiáltásra, de elnyeli őket az álmaimban felcsapódó tűz ereje. Pihenj szerelmem... S én pihenek. Elzárom önmagamtól a hangokat, testem zuhan a mélységbe, ahol végre pihenhetek. Csend, ez az egyetlen ami körbevesz engem végre.
De meddig? Mire végre sikerül elaludnom úgy, hogy ne gyötörjön semmi, hangos zaj rángat ki engem ebből az állapotból. Majd még egy. Nyílik felettem valami, majd testem mozog, akkor is ha nem én mozgatom. Haloványan látom, bár inkább csak hallom magam körül a dolgokat. Hatalmas épület, tele rémisztő alakokkal. Megyünk és megyünk, avagy inkább visznek és visznek. Eltompult elmém nem nagyon fogja fel hogy hol lehetek, csupán annyit fog fel, hogy talán nagy bajban. Nagy baj... ugyanmár. Sosem ismertem elég nagy bajt ahhoz, hogy a tüzem meg ne tudná oldalni. De most túl fáradt vagyok. Hallom a hangokat, fel is fogom őket. Kicsit nyöszörgök, bár nem akarok, mégis kijönnek a hangok az ajkaimon.
Ismét visznek, majd érzem hogy valamire letesznek. Ismét fekszek. Hogy ágyon e vagy földön, egyáltalán nem tudom eldönteni. Kemény. De nem hideg, és ez fontos. Megtanultam kemény és jéghideg padlón aludni éveim során. De ez nem volt hideg. Nem annyira mint Arkham falai. És ez vigasztalt.
Lassan lélegeztem, próbáltam pihenni, de nem aludni. Éreztem hogy aludnom kell, de számomra idegen helyen voltam, túlságosan is idegen helyen. Tudtam hogy az alvás nem fog menni. Ezért csak lélegeztem és pihentem, figyeltem mindent és mindenkit magam körül. A látvány egy cseppet sem tetszett...

Vendég

- Kelj fel, ideje megnézni, hogy mire is vagy képes! - egy hang szólongat nem túl kedves modorral. Inkább parancsoló, és katonás ez a hangnem, néha még meg is lök, vagy épp az arcod paskolja erősebben, de nem felpofoz. Ha kinyitod a szemed, tapasztalhatod, hogy a látásod kitisztult, és visszatért ez erőd. Feletted a tegnapi maszkos fickó, Bane ül.

Nem nagyon kedveskedik, feláll és ugyanezt várja el tőled is.
- Itt az ideje, hogy három körben megnézzük mit is tudsz, mindig egyre erősebb emberemmel küzdesz meg. - nem hagynak nyugodni. Bane is kíváncsi az erődre és a képességeidre, amiről nyilván a doki már mesélt neki.
- Ha kettőt legyőzöl, szabadon távozhatsz. - elhiheted, de akár furcsállhatod is a dolgot, hogy ilyen könnyedén elengednek, ám ahhoz, hogy rendre kibírd a két kört, jócskán tartalékolnod kell az erőddel. Akár elfogadod a feltételeket, akár nem, rápillanthatsz a ketrecre a raktár épület közepén. Egy férfi áll bent, akinek az arca ismerős: ő James, aki az eredeti fogoly lett volna tegnap. És csak rád vár.

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Szer. Szept. 12, 2012 9:51 pm

Egy hang a sötétben. Egy hang, mely két nagy kézzel ragad meg és hurcol ki a valóságba. Kellemetlenül és hidegen, parancsolóan. Álmodtam volna e mindent és ismét az Arkhamban vagyok? Ismét a terápiám kezdődik, ezért ébresztenek ilyen durván. De nem baj, már megszoktam hogy szabadságról álmodom, arról hogy nálam van édes Szerelmem, hogy magamhoz ölelem és szeretgetem őt.
Kinyitom szemem, kicsit felmordulok.
- Megyek már Alice, csak ne rázzanak... Megyek a két lábamon, nem kell vonszolni. Csak ne kapjak ismét gyógyszert... - mondom félálmosan és kómásan, s csak akkor veszem észre a maszkos férfit, amikor már az elmém kezd kitisztulni. Hát nem álmodtam. Mégis itt vagyok, ezen a furcsa helyen, ezek a furcsa emberek közt. Hogy kerültem ide? Tegnap éjjel... Sötét volt és fáztam. Másra nem igen emlékszem. Rémülten nézek szét, a férfi hatalmas teste szinte agyonlapít engem, amilyen kicsinek érzem magam itt. Itt minden olyan... hatalmas. Én meg olyan aprócska vagyok... Mint Pöttöm Panna. Hol lehetek? Ez is Csodaország egy része? Nyilván. Máshol nem létezhetnek óriások. Megtörlöm arcom és felüllök, de már parancsolnak ismét. Alig vagyok magamnál, máris hamar ébernek kell lennem. Mi ez a hely?
Lassan állok fel, már nem vagyok fáradt, kipihentnek érzem magam. Nem tudom meddig aludtam. Pár percet, vagy órát, netán néhány napot? Nem tudom... Lassú léptekkel követem őt, majd rá kell jönnöm, hogy szinte futnom kell amilyen nagy léptei vannak a hatalmas férfinak. Bane. Egy név, mely elmémben felvillan. Bane. Hát ő lenne az... Megremegek egy kicsit, ahogy kezdek rájönni, mi is történik körülöttem. Én is kísérleti alany lettem. Egy önkéntes...
Nem szólalok meg, csupán figyelem a dolgokat magam körül. Kezemben a plüss nyuszim, remélem a csokibőrű férfi elmondta nekik, mi történik ha elveszik tőlem. Ha nem, akkor ismét megtapasztalják, bár remélem erre nem kerül sor.
Féllek. Ez meg is látszik arcomon. Rajtam a doki köpenye, legalább az takarja testem térdemig. Odaérek a ketrechez, látom benne azt a férfit akit tegnap kaptak el. James... Aggódva nézem őt, féllek hogy mi lesz velünk. De tudom, hogy ő ugyan úgy szabadságáért fog most megküzdeni, mint én. Bane... Bane szövetségét akarom... A hang, mely elmémbe hasít jéghidegen. És már értem. Már tudom. Nem apa hagyott ott minket. Hanem Ő akarta hogy maradjunk ott. Véletlen volt csak, vagy tudta előre hogy ez lesz? Nincs időm ezen gondolkodni. A ketrecbe lépek, s tudom hogy ha nem mutatom meg azt, amit látni akarnak, akkor Ő lesz az, aki elpusztít engem. Azt pedig nem akarom...
Ahogy állok James-el szembe, a többieket figyelem. Nem akarom megtenni, de muszáj. Leveszem a köpenyt, mezítelen fiatal testemet most megannyi szem vizslathatja, de nem sokáig. Épp csak addig, amíg ki nem dobom a ketrecből, mert ahogy ez megtörténik, lángjaim felcsapnak, s én ismét teljes hőmérsékletemmel és lángjaimmal elnyelem az egész ketrecet, s mindent ami benne van...
Mindenki aki körülöttünk van, bár a ketrecet 3000 fokkal nyeltem el, még Bane is érezheti, hogy arcát lágyan égetik lángjaim hőmérséklete.
Talán pár pillanat az egész, nekem örökkévalóság, majd ismét kihuny fényem, s várom a következő ellenfelemet, ha az első nem halt bele...
- Felesleges annyi embert áldozni arra, hogy lássák mire vagyok képes. Ő látta - mutatok a dokira - ha ennyire akarja tudni, miért nem küzd meg ön velem, Mr. Bane? Ha ennyire akarja tudni, hogy mire vagyok képes, miért nem akarja tapasztalni a saját bőrén? 3000 fokon képes vagyok égni és bármilyen formát fel tudok venni. Nincs fizikai testem se ilyenkor - mondom neki, remélem hogy nem lesz olyan idióta hogy ismét egy emberét a biztos halálra küld, s hogy ez neki elég lesz ahhoz, hogy elhiggye amit mondok neki.

Vendég

James oda lett, és bár a doki meglepődik, hogy ismét a teljes erőd vetetted be, hisz tegnap is igencsak kimerített a dolog, élvezettel nézte végig. James szervezete amúgy sem fogadta be teljesen a Venom-ot és csak ötven százalékos volt a hatás. Mikor rá mutatsz, rémült arccal mentegetőzik.
- Mesélt rólad. - mondja Bane közömbös hangon, majd int a dokinak. Kénytelen-kelletlen belép ő is a ketrecbe, ám látszik rajta, hogy retteg.
- Bátorság próba, doki. Állja ki, és megjutalmazom. - hallani újra Bane hangját. A doki meg sem várja, hogy bármit is lépjél rögtön behúz egy kemény bal egyenest, majd kihasználva a fellépő meglepettségedet egy jobb horoggal is megajándékoz.
- Na ez hogy tetszik, Ms. Öngyulladó kisasszony? - már koránt sem olyan nyájas, mint eddig volt, sokkal inkább pofátlan és bunkó. Két-három lépést hátrál, de egyelőre még kivár. Neki is nem rég lett csak beültetve a szérum. A bal karján van egy karperec, amin körbe apró tartályok vannak, ebben tárolja a Venom-ot. A karperecen egyetlen gomb van csak, és egy cső halad egészen a nyakáig, majd a vége egy nyakpántba fut be, ami látszólag vas, vagy alumínium lehet. Támadó állást vesz fel, és várja, hogy összeszedd magad.

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Szer. Szept. 12, 2012 10:21 pm

Kaján vigyor húzódik arcomra, ugyan az a vigyor mint amit tegnap éjjel produkáltam, amikor ráeszméltem a doki szadista játékára. Bane sem különb, szereti feláldozni az embereit annak érdekében hogy több információt tudjon meg ellenfeléről. A dokira nézek, tekintetem jéghideg és vérfagyasztó. Mosolyom sem különb. Nem emberi, hanem inkább démoni. Kimutatom fogaimat, érzem ahogy testemet elönti a fájdalom. Nem szisszenek fel, inkább röhögés tör ki torkomból. A fájdalom átjárja testem, érzem ahogy minden porcikámat meglátogatja.
- Üssön csak doki. Én keményen szeretem - röhögök vadul, érzem ahogy testem felhevül, de semmi kedvem átváltozni. Túl egyszerű lenne ha ismét csak úgy elégetném őt. Mikor meghátrál, végigsimítok nyuszim fülén és azonnal egy ötlet jutott eszembe. Ismét átváltozok, mire hatására gyanítom hogy a doki beparázik, elvégre eddig mindig látta mi a végeredmény. Lángjaim nagyobbodnak, hatalmasodnak, s ismét egy 6 méteres sárkány alakját veszem magamra. De most tüzem csupán 34 fokon ég. De ezt a doki még nem tudja. S én magam mit teszek? Megtréfálom egy kicsit. A sárkány fejében tanyázok, ha nem tud repülni, nem tud hozzám férkőzni. Nekiiramodok mint egy vadállat, pofámat nyitom s egy hatalmas lángtengert indítok meg felé. De nem ég el. Csupán kellemes melegséget érez maga körül.
- Túl könnyű lenne ha csak úgy elégetném. Játszunk egy kicsit... - hallani nevető hangom, én is szeretek játszani. Lángjaim ahogy körbeveszik a dokit, hirtelen szétnyílnak körülötte és egy hatalmas sárkány helyett egy 6 méter magas tűzkígyó veszi őt körbe.
- Ne csak a főnöke motiválja magát, hanem én is. Minden perceben feljebb viszem a hőt 10 fokkal. Meglátjuk meddig bírja. Természetesen ha csak le nem győz...

Vendég

Amikor ismét lángra lobban a tested, a doki hátrál még néhány lépést. Arcáról most nem tudsz semmit leolvasni, most elrejti minden érzését, és felveszi a maszkját, az érzéketlenség maszkját. Amikor meglátja a sárkány fejét, és hogy mire készülhet, egyszerűen kivár. A szérum nélkül is elég mozgékony, ahogy meglátja a felé közelítő lángtengert, egyetlen ügyes mozdulattal oldalra bukfencezik előle. Bane-en kívül a banda többi tagja ujjong és folyamatosan biztató szavakkal tüzeli fel a kedélyeket, ellenben vezérükkel, aki némán figyeli, hogy mi fog kisülni ebből. Ahogy tűzkígyóvá válasz, a doki felmászik a rácsokon és megpróbál lecsapni. Ekkor már nagyjából ötven fokos lángon égsz, amitől a bőre ugyan piros lesz, és érzi is a fájdalmat, de még nem számottevő ez a dolog. Az ütése nem jár sikerrel, ugyan beléd üt, de a hatása csak a nagy semmi. A tűz kettényílik az ütése nyomán, majd mikor kijött belőle, egyszerűen összeáll újra. A földre érkezik féltérdelő helyzetben.
- Ügyes vagy, azt meg kell hagyni. - dícsér meg a doki, és újabb eszközhöz folyamodik. Bátor vagy épp botor módon átszalad a tűzkígyó testén, remélve, hogy majd a kígyó fejébe kerülsz, és megpróbálod követni. Ha odaértél, akár benne vagy, akár nem, fentről lefelé fog csapni összekulcsolt kezekkel, így ha a kígyó fejében vagy, akkor megérzed az ütést, valamint nagyot koppansz a padlón is. Ha nem, akkor a doki ismét luftot ütött, de most fel is hólyagosodik a keze a tűz hőfokától.

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Szer. Szept. 12, 2012 10:55 pm

- Óh drága Airie hol jártál...? - hallatszik egy lágy ének a tűz belsejéből - Messze, közel vagy épp középen álltál? - folytatódott az ének, bár most egy kicsit gúnyos hangon, amikor a doki ütése keresztülhaladt a tűzön és nem ért el engem. Túl nyilvánvaló lett volna, ha a sárkány fejében helyezkedek el egész idő alatt. Ó dehogy, dolgozzon meg egy kicsit. Hol a fejében, hol a lábában, hol farkában kerestem magamnak egy kis zugot. Egy kis kiszámíthatatlanság. Egy őrülttől csak ez természetes.
- Mit láttál s mit hallottál? Ó kérlek áruld el, kicsi vagy nagy voltál? - a kígyó teste lassan felemelkedett, ilyenkor már a hőm elérte az 50 fokot. Gyanítottam hogy a doki bőre hólyagosodni fog, sőt, láttam, elvégre úgy suhant át mellettem a kígyó testében, hogy éreztem hideg leheletének páráját.
- Honnan tudtad merre menj? Honnan tudtad melyik útra kelj? Vissza e jössz még valaha közénk? - s én mint egy balga nyuszi, testemet megfeszítem, s tüzemmel együtt feljebb rebbenek, mindet magammal viszem, hogy a doki a földön álljon s engem nézzen.
- Az élet egy nagy labirintus. Maga megtalálja belőle a kiutat? - kérdezem tőle s testem ahogy ismét a földre ereszkedik, rengeteg 3 méter magas tűzfal emelkedik ki és fut össze-vissza. A doki egy tűzlabirintusban találja magát, aminek én vagyok a szíve. Lehet nem túl nagy, de a lángfalak igencsak zavaróak. S túl sunyi vagyok, túl gonosz, épp ezért nem 10 hanem 20 fokkal emelem a hőmérsékletet minden percben.
- Ha nem ér a falakhoz, nem lesz semmi baja, csak egyre jobban melege lesz, amíg meg nem fullad... - mondom neki nevetve, mintha a kis labirintus minden zugából - megtalálja e a kiutat? - kérdezem nevetve, s nevetésem olyan mintha ezernyi láng csapna fel. Mint Bane, úgy a többiek is és én is kezdem érezni, hogy a hangárban kezd fogyni a levegő, elvégre mindet arra használom, hogy én égni tudjak.
/a labirintus kocka alakú, minden oldala 5méter hosszú/

Vendég

Ahogy elkészül a labirintus, a hetven fok csaknem elégeti a dokit. Izzad, és ezt te tisztán látod, és érzed is. Ha véletlenül egy-egy izzadtság csepp lecsöppen, az rögtön sisteregve eltűnik. A bőre kezd kipirosodni, ahogy a hőhatás éri, és fejvesztve, ész nélkül, pánikolva indul meg, hogy megtalálja a labirintusból a kijáratot.
- Gyáva féreg! - ordítja a doki, hogy biztosan meghalld, nem tudja, hogy hallod-e vagy sem. Befordul egy sarkon balra, majd egy újabb kanyar jobbra, tovább egyenesen, és ismét jobbra. Fogalma sincs arról, hogy merre megy, és merre lehet a kiút.
- Gyere elő, had tépjelek szét! -végig sem mondja a mondatot, már aktiválja is a Venom-szérumot. A korábban látott hatás nála is végbemegy, és mostmár sokkal gyorsabban mozog a labirintusban. Szinte melletted halad el, ám nem képes tisztán érzékelni a dolgokat, így fogalma sincs arról, hogy egy karnyújtásnyira van tőled.
- Gyere elő! - ordítja ismét. Ekkor nyílik a ketrec ajtaja, és a dokit, egy kar ragadja meg a vállánál, majd kihajítja a ketrecből, mint egy darab szemetet.
- Tűnés! - hangja nem épp barátságos, és felismered, hogy aki belépett hozzád, nem más, mint Bane. Tudni való, hogy remek megfigyelő, kiemelkedően magas intelligenciával, ezért szinte egy pillanat alatt megtalál és behúz egy igen erőset. Úgy látszik nála már nagyobb dózisban van befecskendezve a szérum, és láthatólag ő uralja a szert, nem pedig fordítva. Ahogy elterülsz a labirintus falai leomlanak.
- Szép mutatvány volt, csakhogy nem elég jó. - Bane ugyan nehezebben lélegzik, ahogy a többiek is, ám mióta a labirintus eltűnt, és te is visszanyerted fizikai tested a nem várt ütéstől, a raktár épületet újra lágy szellő járja át, így mindenki fellélegezhet.
- Kelj fel! - mondja hidegen, majd ahelyett, hogy felsegítene, még egyet behúz, és visszaküld a padlóra.

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Szer. Szept. 12, 2012 11:34 pm

Érzem és látom ahogy a doki fejvesztve rohangál fel s alá a labirintus falai közt, minden egyes izzadság cseppje sistergően tűnik el a lángok közt, szinte még a földet sem érte mielőtt eltűnt volna. Őrjöngő ordításai kicsit kellemetlen érzést hoznak szívembe, látom ahogy a szérum egyre jobban gyötri testét és elméjét. Sajnálom őt, amilyen vadállat lett belőle, amilyen őrjöngés fogta őt el. Ismerős érzés, számomra túlságosan is. Megszánom őt, s elhatározom, véget vetek szenvedésének, de mire ezt megtehetném, egy hatalmas kéz ragadja őt ki a tűzfalak közül. Maga Bane vette át a helyét.
Félelem köszöntött belém, gyors mozgásának köszönhetően alig tudtam reagálni és már jött is az ütés. Hidegség kerített be engem, ahogy lángjaim hirtelen eltűntek, ahogy a padló hidegen és keményen fogadta testem, ami lerogyott rá. Nem bírtam lélegezni, tudtam hogy nem tört el semmilyen csontom, de nem voltam ebben teljesen biztos. Az elmém kongott és salyogott a fájdalomtól. Remegett a testem és próbáltam magam kezeimmel eltakarni, még jó hogy a nyuszimat öleltem és az valamit úgy-ahogy takart belőlem. Homályos szemekkel kerestem a köpenyt, hogy magamra terítsem, de mire megláttam, jött ismét egy ütés, ami még jobban eltompított. Felhördültem és éreztem ahogy padlóra kerülök. Tudtam jól, hogy nincs elég erőm képességemet használni, és ilyenkor testem jóval törékenyebb, egy erősebb pofon is képes lenne kómába ejteni engem. Könnyek szöktek szemem, lecsurogtak arcomon, az orromból megáradó vérrel összekeveredve csöpögött a padlóra.
Próbáltam összeszedni magam, remegő kezeimmel támaszkodtam meg, hogy felső testem felemeljem, de nem igazán sikerült. Rettegtem, hogy jön még egy ütés, az pedig már kómába ejtene engem. Kezemmel megragadtam a köpenyt és ahogy csak tudtam, úgy terítettem magamra. Megfeszült minden izmom, s én éreztem ahogy testem emelkedik, majd ismét görnyed vissza. Épp időben fogtam meg magam, s nem hagytam hogy lekerüljek a padlóra. Felálltam. Lábaim remegtek, tudtam hogy nem fogok bírni járni. Ebben a pillanatban csak Karmesterre tudtam gondolni. Hiányzott és féltem hogy már nem fogom őt látni.
- M..most... most már... h... hazamehetek...? - nyögtem ki remegő hangon és Bane-t figyeltem - H... ha... ha hagyott volna... többet... p..pihenni akkor... erősebb.. lettem volna... - magyarázom neki, remélem hogy megérti de nem veszek rá mérget.

Vendég

Bane érdeklődve figyeli, hogy még képes vagy felállni.
- Tökéletes. - ennyit mond, nem többet. Kilép a ketrecből, és a dokinak is behúz egyet.
- Ezt azért kaptad, mert képtelen voltál elbánni egy kislánnyal. - indokolja meg a tettét.
- Gary, adj neki valami ruhát, itt marad! - fejezte be ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ha végeztél gyere oda. - néz vissza rád, majd az iroda maradványai felé mutat. Gary egy ócska ládához lép és elővesz belőle egy pólót és egy farmert. Mivel ezek rájuk vannak méretezve, így rád igen csak nagy, de sajnos csak ez van egyelőre. Ha felöltöztél, két lehetőség adódik: vagy meglépsz innen, és hagyod a francba a bandát, vagy pedig a kíváncsiságtól vezérelve Bane után mész, és megtudod, hogy mit is akar tőled pontosan, és hogy miért is hívatott magához.

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Szer. Szept. 12, 2012 11:56 pm

A válasz egyértelműen nem. Más körülmények között legszívesebben elmennék innen, ami nem lenne gond, de a tény, hogy alig állok lábaimon, nem pont arra mutatnak, hogy ezt megvalósítsam. Sajnálattal teli arccal nézek a dokira, tudom mennyire fáj a verés, jó magam egész életemben csak ezt kaptam. Nem gondoltam volna, hogy a szabadságom során is ez lesz. Ismét valaki uralma alá söpör, mert erősebb nálam. Mindenki erősebb nálam. Még a saját káoszos elmém is felettem uralkodik. És azok akik csak élősködők ebben a testben.
Szúró fájdalom hasít belém ahogy ezt magamban gondolom, érzem jéghideg ujjait nyakamon, ahogy elmémben próbál megfojtani engem. Felszisszenek egy kicsit, elvégre nagyon fáj, akkor is ha próbálom ezt leplezni. Egy beteg kislány ekkora erővel hatalmas préda. Főleg ha megtanulják befogni és idomítani...
Megkapom a ruhákat, amik jellegzetesen nagyobbak tőlem. Kicsit elhúzom a számat, de sokkal jobb mint a semmi. Az egyik férfinek kell hogy segítsen, elvégre mozogni alig bírok, többnyire csak belé kapaszkodok, hogy el ne essek öltözés közben. Egész idő alatt azon gondolkodom, vajon Bane miért hívat magához. Talán belőlem is saját katonát akar csinálni? Nem tudom. Furcsa személy, egyáltalán nem tudom elképzelni hogy miért történnek itt ilyen furcsa dolgok a raktárban. Valamilyen szérum... ami sokkal de sokkal nagyobbat csinál az emberből. Soha nem láttam és nem hallottam ilyesmiről.
Elmegyek Bane irodájához, s halkan kopogok be rajta. Nekitámaszkodva az ajtófélfának, elvégre látásom még mindig kicsit homályos. Talán feldagadt az egyik szemem. Nem tudom... Amikor megengedi, hogy belépjek, minden lépésem lassú s olyan mintha kétmillió kis apó tűn lépkednék. Megállok tőle nem messze és csak nézem, várom hogy mit akar mondani nekem. Nyuszikámat ölelve merítem az erőt, hogy lábon maradjak. Majd összerogyhatok, majd aludhatok, de nem most...

Vendég

Bane kissé meglepődik, de végülis számított erre. Nem véletlenül küldött a ketrecbe, és adott melléd két box zsákot, majd a végén ő maga ütött le elég keményen. Az egész arra ment ki, hogy legyengülj, és ne tudj elmenni, vagy legalábbis a lelépésre legyen kisebb az esély. A terve bejött, és te ott álltál az ajtóban. Ahogy beljebb lépsz, néhány üvegszilánkot érzel a talpad alatt, bár súlyosabb sebet nem ejtenek rajta, látszik, hogy nem a takarítással foglalatoskodtak, míg itt voltak.
- Az erőd lenyűgöző, így itt fogsz maradni, és második emberként funkcionálsz a bandában, noha egyébként nem is igazán tartozol ide. A szérumból nem kapsz a beláthatatlan következmények miatt, de mivel végeztél három emberemmel, és ráadásul az orvosunkat is sikerült a halál és az őrület küszöbére küldened, nagy segítség lennél. Amolyan tábornok féle. - ajánlja fel Bane, holott már tudja a választ, hisz mióta először látta, hogy mire vagy képes, ezt akarta elérni. Minden csak ezért volt, és te is ezért állsz most itt szinte félholtan.
- Tűnés! - adja ki az ukászt, ám előtte még egy mobilt hajít feléd.
- Ha kellesz, ezen foglak keresni, és jó lenne, ha megjelennél, különben... - nem fejezi be, hisz a végét úgyis tudod, akármennyire is kimerült vagy.

//Nos én amondó vagyok, hogy itt zárjuk is le, ha akarod, később még folytathatod. Még egy reagot írj ide erre válaszolva, hisz úgy áll, ha te kezdted, te is fejezed be.//

Jutalom:

Tárgy: Re: Bane rejtekhelye Csüt. Szept. 13, 2012 12:31 am

Bane elmondja hogy mit is akar valójában tőlem. Igazság szerint a felét az agyam fel se fogja, amennyire már el van tompulva, a másik feléhez el sem jutnak a szavak. De érzem azt a hideg tekintetet koponyám mögött, az agyamban, ott benn valahol mélyen, ahogy elégedetten elmosolyodik. Hát ez volt a terve... Annyi hosszú éven át ezt furdalta magában. Bane, már tudom honnan hallottunk róla. Az Arkhamban két beteg róla beszélt. Hát így van ez végül... Egy erős szövetségest keresett magának, akivel majd beteljesítheti bosszúját.
Halkan figyelem minden egyes szavát, s noha én ennek egyáltalán nem örülök, Ő elégedettséget mutat ki bennem. S ez túl nagy érzés, mely elfojtja az én érzéseimet. Dobja felém a furcsa kis szerkezetet, amit elkapok, de érzem ahogy ujjaim közt kicsúszva esik a föld felé. Épp az utolsó pillanatban kapom el, ennek köszönhetően nem esik a földre, nem törik szét. Nem akarom Bane-t felharagítani, elvégre semmilyen esélyem nincs ellene. Még...
Szavaira csak bólintok, majd mikor elküld, lassú botorkálásnak se mondható lépésekkel elindulok ki az irodájából. Magam mögött becsukom az ajtót, majd a szerkezetet nézem. Első dolgom az, hogy számba veszem és megpróbálom megrágni, elvégre már elég éhes vagyok. Ilyenkor bármit megeszek, amit meg tudok rágni. És ha azt mondom hogy bármit, akkor szó szerint...
Úgy döntök, hogy először összeszedem magam. Kérek enni és egy ágyat, ahova lefeküdhetek és pihenhetek. Majd holnap ha fel tudok állni hazamegyek...

/Köszönöm szépen a kalandot, nagyon élveztem ^^ /

» Bane
» Bane Banda
» Penny vs Bane