Wayne kastély

A jelmezem: http://www.gigaweb.com/files/productsimages/BS_C/18773.jpg
Ha valaki nem értené, ez egy jelmez, Hordika Vakamáról. Azonban, eléggé eltér a figura kinézetétől.

Jelenleg kint vagyok, a jégkorcsolya pályánál. Figyelmen kívűl hagyom a tél hidegét. A pálcát nekitámasztom a falnak, majd körülnézek. Úgy látom, hogy senki nem figyel. Erőmet használva, kis hógolyókat emelek fel, majd egy adott pontba hajítom azokat.
- Talán ez a kis célbalövészet segít a gyakorlásban.
Még 10 hógolyó repül át a korcsolya pálya felett, majd abbahagyom. Nem hiányzik a múltkori szédülés és fejfájás.

Utolsó akciómon megégett a jobb karom, szerencsére maga a felszerelésem tűzálló így a testem többi része nem szenvedett sülést. Nagyon örülök ennek, mert már régen szerettem volna egy olyan sebet, ami hosszabb ideig megmarad, valahogy jó érzés. Napokban érkezett egy meghívó a céghez Bruce Wayne jótékonysági estjére, elvileg én vagyok a tulajdonos, még ha ezt nem is szeretem hangoztatni, szóval muszáj megjelennem. Már mindent előkészítettem, megnéztem pár James Bond filmet, hogy képben legyek hogyan zajlik egy ilyen esemény, megvettem a kellékeket. Úgy érzem egész jól felkészültem. Bár nem az én világom az ilyen szintű társaság, mégis most megpróbálom kivitelezni ezt a kis küldetést.
Limuzinnal érkezek a kastély elé, mivel feleslegesnek tartom egy luxusjármű megvételét, ezért csak egy hétre kibéreltem a járgányt, sofőrrel együtt. Méreg drága öltönyt vettem, hozzá egy kevlárbetétes fekete cipőt, a legdrágábbat amit találtam, meg egy omega órát is beszereztem. Számomra szokatlan viseletben lazán besétálok kastélyba, közben egy számot dúdolgatok.
~ Lehet nem egyedül kellett volna jönnöm. Ahogy láttam mindenki hoz magával másvalakit, többnyire nőket. De hát mivel veszik rá őket? Külön fizetnek érte vagy csak barátok? És egyáltalán minek jönnek kettesével? Felesleges. Áhh mindegy. Nem értem én őket.
Beérve körülnézek, hogy mi minden van itt, semmi érdekes ez egyértelmű. Csak a gazdagság áramlik mindenhonnan. Emlékszem volt olyan osztálytársam akinek a szülei hasonlóan gazdagok voltak... nagyképűek voltak nagyon. Nem szeretnék hozzájuk hasonlítani. Szemem végül a videojátékokon és a kisgyerekeken akad meg. Egyelőre csak némán figyelem őket, nem csinálok semmi különöset.

Egy csodás fekete, kétszemélyes sportautó gurul be a Wayne birtokra. Megáll a lépcső előtt és a sofőrülésről kiszáll Marius Woodson. Fekete öltönyt, fekete inget, vérvörös nyakkendőt, fekete szövetnadrágot és fekete lakcipőt visel, arcán pedig az elengedhetetlen fekete maszk, ami csak a száját nem takarja. Átsétál a kocsi másik oldalára és kinyitja az ajtót. Kezét nyújtja, egy kecses, női kéz karol bele a férfiba, majd kibújik a kocsiból egy csodálatos női láb, utána a másik is, végül pedig megjelenik a nő akihez a gyönyörük lábak tartoznak. Fekete estélyi ruhát visel, színben élik a férfiéhoz, arcán pedig ugyan olyan maszk van, mint a partnerének, hosszú, aranyszőke haja pedig kibontva lóg a hátára. Hamar elkezdenek csattogni a vakuk a furcsa pár megjelenésének köszönhetően. Miután a slusszkulcs az egyik parkolófiú kezébe kerül, aki elviszi leparkolni a járműt, a pár elindul a kastély felé. Könnyed léptekkel mennek végig az úton, egy szót sem szólnak, de még csak nem is mosolyognak. Két szigorú, fekete maszkos alak, akik a Woodson Biotechet képviselik. Nemsokára beérnek az épületbe, ahol már nem zargatja őket az újságírók és fotósok rengetege, csakis az környék legvagyonosabb emberei vannak itt, és persze a gyerekek.

Marius a partnerével, Ashley Jeffersonnal könnyedén lépked az emberek között. Megállnak egy idős, őszülő férfi és a felesége mellett.
- Jó estét, Mr. Nardrock! Örülök, hogy ismét láthatom. Mrs. Nardrock, maga még mindig gyönyörű. Hogy vannak? - mosolyog rájuk a férfi, mivel úgy néz ki igencsak csodálkoznak, még hozzáteszi. - Marius Woodson vagyok. Sokszor megfeledkezem róla, hogy a maszk miatt nem lehet engem megismerni.
Közben Ashley bájosan mosolyog, karjaival átfonja a férfi jobb karját és szorosan hozzábújik, persze csak úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek.


Ashley ruhája

Bár nem vagyok a felső tízezer tagja, sőt, olyan távol állok tőlük, hogy arra szó sincs, ám mint a GYRE hadnagya, elvárják tőlem, hogy tiszteletemet tegyem ezen a puccos bulin. A szokásos menetrend szerint érkezem, rendőrautóval, aminek a tetején némán forognak a lámpák, fényt teremtve az éjszakában, még akkor is, ha már eleve az udvar fényei elnyomják, és szinte nappali fényességet adnak. A kísérőim után kiszállok a kocsiból, és a megszokott rendőrségi ünnepélyre szabott uniformis helyett egy átlagos öltönyt vettem fel, ami ránézésre is bő egy, másfél számmal nagyobb, akár csak az ing. Legalábbis az ujjaik. Erre a karjaimon található két bizb@sz miatt volt szükség, egyébként képtelen lennék elrejteni, és akkor magyarázkodhatnék, hogy mi az, és miért nem vettem le inkább. A fejemben rögtön el is kezdett lejátszódni a szövegem: "Ja, hogy ez, semmi, csak egy kemény, izomstimuláló drog, amitől a jelenlegi méreteim kétszeresére növök, és olyan agresszív állat leszek, hogy mindenkit kettétépek itt a kúriában." Ez nagyon hülyén nézne ki. Előttem épp el vannak foglalva a sajtósok valaki mással, de a szemfülesebb fajta már engem is megrohamozott, és máris kérdéseket tesznek fel a lezárt, de még a lázaratlan ügyekről is. A szokásos szöveggel lerázom és elhessegetem őket, majd belépek a házba, ahol már javában megy a parti. Épp elindulnék, hogy valami életet leheljek száraz torkomba, mikor két apróság rohan el előttem, és épphogy csek nem mentem nekik.
- Hé, óvatósabban! - szólok utánok, de kételkedem abban, hogy hallották, vagy hogy egyáltalán figyeltek rám, viszont nem tudtam nem mosolyogni rajtuk.

~ Ezért jó, hogy ilyen furán nézek ki.~ gondolja vidáman Svarog, amikor a fekete limuzin megáll a kastély előtt. A hüllőszerű lény ránézz a mellette ülő Kelly szenátorra, majd kaccsínt egyet.
- Ígérem túl fogja élni a ma estét. Tudom, fájdalmas, hogy nem lehet ott a partin, de köszönöm, hogy odaadta nekem a meghívóját - kacsintott Svarog, majd elvigyorodott. Az idősödő férfi keze és lába ragasztószalaggal van összekötve, ahogy a szája is letapasztva. - De ne bánkódjon tisztelt szenátor, önnek van elég ideje partikra menni. Nos, viszlát.
Svarog kacsintott, majd kipattant a kocsiból, majd odaszólt a nagydarab sofőrnek.
- Kérlek várj itt - mondta nyájasan. - Amint kirohanok a kastélyból, a kezemben egy gyémánttal, akkor azonnal gyere. Izgalmas éjszaka lesz ez a mai.
A biztonsági őrökhöz ér.
- Kelly Wells szenátor - mondta, majd átadta a meghívóját.
- Élethű a jelmeze, minek öltözött be? - kérdezte a másik marcona alak, majd átnyújtotta a meghívott.
- Béka királynak - válaszolta Svarog.
- Tényleg nagyon jól nézz ki.
- Köszönöm - mondta a hüllőszerű lény.
Besétált a terembe. Nem tudta elsőre eldönteni, hogy most ez jótékonysági bál vagy babazsúr. Két gyerek véletlenül nekiment. Svarog hátraugrott, majd elmosolyodott.
- Óvatosan, legközelebb hogy ne jöjjetek nekem - előkapott két tábla csokit, majd odanyújtotta nekik. - Készültem egy kis csínnyel, Bruce Wayne-el úrral már megbeszéltem. Nos keressétek meg a tűzjelzőt és kapcsoljátok be, amint kihozzák a gyémántot. Rendicsek fiúk? Ha megcsináljátok, utána hat tábla csokit kaptok, fejenként. Na áll az alku? - suttogta az árváknak.

Mikor a hógolyó eltalálja a lányt, egy kis bűntudatot érzek, de nem mehetek oda hozzá: "Szia, épp edzem az erőmet és véletlenül elejtettem egy hógolyot, ami pont rád esett. Kérlek ne haragudj".
- Nem használom rosszra. Ha érdekel, épp gyakorlok. Amióta ott vagyok az árvaházban, az erőmet nagyon ritkán használtam. Gondolom tudod, hogy ez elpuhulást jelent.
Ezután Naomi megjegyzést tesz a jelmezemre.
- Mondd ezt a jelmez készítőjének. Bár amúgyis egy kicsit nehéz lenne olyanra csinálni, mint a figura. - vetem oda. - És te nem fázol egy adag hóval az arcodon?
Felemelek gyorsan egy nagy adag havat és az egészet Naomira zúdítom, ami nekicsapódik az arcának, majd le egészen a derekáig.
- Elegem van belőled. Vegyél illemórákat!
Ezzel otthagyom Naomit, majd fogom a pálcát és elmegyek megkeresni James-t és a barátait, ahol a videójátékok vannak. Útközben levetem a maszkot, amit az övemre akasztok egy tépőzáras kis szíjjal. A pálca cipelgetését elunom és lerakom egy sarokba, ahol nem zavar senkit.
- Vigye, aki akarja.
Végül odaérek Jamesékhez és leülök közéjük.
- Sziasztok.

Egy ideig csak állok és nézem a videojátékkal játszó gyerekeket. Érzem a késztetést, hogy nekem is oda kellene mennem és kipróbálni azokat a játékokat, na igen ezért nem jó függőnek lenni. De tudom azt is, hogy nem szabad ilyesmivel felhívni magamra a figyelmet, teljesen álcázva kell maradnom és csatlakoznom kell a nagyobb társasághoz. Éppen elindulnék mikor egy lány lép oda hozzám és köszön. Egy pillanatra kérdő arckifejezést vetek rá.
~ Az szép jelmez. Darth Vader lányának öltözött? Érdekes jelenség. De vajon mit akarhat tőlem? Még ha rohamosztagosnak lennék öltözve talán...
- Hello. Hát igazából elég sokan vannak a teremben, szóval nem mondhatom, hogy egyedül vagyok. De gondolom ezt te is látod. Akkor miért kérdezted?
Egyáltalán nem értem ennek a kérdésnek az értelmét, mi az, hogy egyedül vagyok-e, nyilvánvalóan nem, még a teremben sem vagyok egyedül. Mindenesetre figyelek a válaszára. Közben azért a tömegen is szétnézek hátha látok valami hírességet vagy ilyesmit.

A két kölyök, aki az előbb elszaladt, majdnem fellökve, megállt, és visszajöttek. Ezt már csak abból tudom, hogy megszólít. Mikor meghallom vékonyka hangját, és lenézek rá, kissé meglepődöm, hogy miféle szakadt cuccban van, holott ennek a partinak róluk kéne szólnia. Tudtommal. Szinte csillog a szemük, ahogy beszélnek arról, hogy láttak rólam cikkeket az újságokban.
- Nocsak. Ezek nagyon komoly tervek, és nagyon nagy megpróbáltatások várnak még rátok. - guggolok le hozzájuk, hogy egy szintben legyen a fejünk. Megrázom a fejem, majd a szemükbe nézek.
- Higgyétek el, pont olyan, mint én, nem akartok lenni. - mondom halkan, szinte már suttogva, közben ahogy ezek a szavak elhagyják a számat, a fejemben felderengenek emlékképek az üldözésről, Harley Quinn-ről, akit a Venom miatt önkívületi állapotban üldöztem, és kis híján kicsináltam. Keisha-ról, hogy majdnem megöltem, mikor magunkra omlasztottam azt a mocskos labort. Végül kizárom ezeker az emlék és rémképeket, majd ismét a gyerekekre nézek.
- Legyetek csak szimplán normálisak, és idővel biztos hasznos tagjai lesztek a GYRE kötelékének. Ha kell, és még szolgálatban leszek, akkor kezeskedem értetek. - kicsit elgondolkodom, kattog az agyam. A két kisgyerek szinte hősként tekint rám pedig egy átok vagyok. Bizonyos szemszögből nézve.
- Tudjátok mit? Már most a szárnyaim alá veszlek titeket, és így biztos, hogy a GYRE hasznos tagjai lehettek. - nem tudom mi ütött belém, de ez tűnt a legésszerűbb döntésenk.

- Hát persze, hogy nem lesz baj - mondta Svarog, majd összeborzolta a fiú haját, aztán a lányra mosolygott. - Ez csak egy csíny, a show része.
Svarog kiegyenesedett, majd megrázta a gyerek kezét.
~ Gotham City, egy napon az fog téged elpusztítani, hogy még a gyerekek is kaphatok a rosszaságra~
- Öröm volt veletek üzletet kötni, na nyomás.
Ha a gyerekek elmentek, Svarog beveti magát a tömegbe. Elvesz egy pezsgőpoharat az egyik tálcáról, majd belekortyol, aztán rárakja egy újabb tálcára, a másikról egy szendvicset vesz le, majd majszolni kezdi.
~ Mi tagadás, Mr Wayne tudd bulit szervezni, hát ha még én is meg a kis csatlósaim besegítenek.~
Egy öregúr odabiccentett neki, Svarog pedig bólintott, majd várt. Közben felmérte a termet, a vendégeket, főleg hogy kin, milyen ékszer van...

Miután az arcomba kapom a havat, azonnal alaposan le is tisztítom az arcom, majd Naomi rámkiabál. Ijesztő tekintettel nézek rá és bökdösöm az ujammal.
- Figyelj és figyelj jól! Mindenkinek elege van belőled. Állandóan csak bántasz mindenkit és elveszed a tulajdonaikat! Nincs a hülye kabátodnak semmi baja, csak nedves lett... Lehet hogy elpuhult vagyok, de nem félek tőled. Remélem felfogtad, hogy elegünk van belőled...
A mondandóm utolsó mondatát ingerülten morgom oda Naominak, szinte rákiáltva. Ekkor körbenézek. Szerencsére senki nem figyel, csak Jamesék.
- És most hess!
Sikerül úgy meglöknöm Naomit az erőmmel, hogy ne essen el, de a talpán elég távol csússzon tőlünk, majd enyhén nekiütközik egy falnak. Ezután odamegyek a Piroska jelmezes lányhoz és megszólítom.
- Szia. Szeretnél velünk játszani?

A teljesen értelmetlen kérdésre kapok egy választ, ami meglep, szóval teljesen másra gondolt valójában, mint amit kérdezett, de akkor miért nem azt kérdezte egyből? Nem értem ezt, valahogy bele is zavarodok. Várom Ghost hangját a fejemben, hogy kisegítsen de nem történik semmi, nekem kell valamit kitalálnom.
~ „Mert ha nem, akkor lehetünk akár együtt is. Persze csak ha szeretnéd” Mit szeretnék? Hogy van ez? Fenébe. Overlord, itt Master99 speciális egység, olyan helyzet állt elő, ahol szociális érzékre lenne szükség. Vettem Master megkezdjük a fordítást, nagyjából hét óra van hátra. Na remek, már csak hét óra és kiderül mit is akart kérdezni.
- Nem tudom mit értesz azalatt, hogy lehetünk együtt is. Kicsit zavaros a jelentése a mondatnak, konkrétan nem értem mit akarsz ezzel mondani. De ez az én hibám, általában nem értem az embereket és az emberek sem engem. Így válaszolni se tudok, hogy mit szeretnék.
Kicsit elgondolkozok, azon, hogy óvatosabbnak kell lennem és véletlenül sem szabad olyanról beszélnem ami csak kicsit is gyanús lehet. Mikor valami árvaházat emleget meg szülőket meglepődök.
- Én Andrew Ramirez vagyok, és a HPI Companyt képviselem az estén, ha már én vagyok a tulajdonos. Nincs sok közöm az árvaházhoz. Na és te?

~ Azok a gyönyörű ékszerek, bár csak mindet ellopnám. Ohh, olyan üres is a barlangom.~
Végignéz az ékszereken, sóvárog utánuk. Aki viszonozná a nézését, a hüllőember inkább félrenézett. Ekkor valaki rálépett a farkára. Svarog magában felnyögött, majd a háta mögé nézett.
Egy kislány méregette Svarog farkát, és azt mondta rá, hogy szép. Úgy volt öltözve mint egy hercegnő, a koronája is megvolt, valamint a rajta lévő drágakővek.
Svarog megnézte őket, hogy igaziak e.
- Kislány, elhiszem, hogy tetszik a jelmezem, de nagyon drága volt, tehát kérlek. Ne lépj rá.
Miért viselne egy árva ilyen ruhát? Svarog nem tudott rájönni. A kislányhoz fordult, majd leguggolt hozzá. - Mi a neved?
Kérdezte tőle, talán feltudja használni a tervéhez, valahogy... Még elég képlékeny volt, de az ékszertolvaj szeretett improvizálni.

A gyerekek arca csak úgy sugárzott és majdnem fellöktek, mikor a nyakamba ugrottak. A mögöttünk érkező milliomosok furcsán néztek ránk, de végül odébb álltak.
- Sajnos volt már szerencsém hozzá. - válaszoltam arra a kérdésre, hogy lőttem-e már le embert, majd rögtön.
- Igen, az őrsön van egy konditerem, azt rendszeresen igénybeveszi a legtöbb rendőr. - húzódott mosolyra a szám. - Nos, ez attól is függ, hogy épp ki van terítéken. - ködös válaszom remélhetőleg kielégíti a kölkök kíváncsiságát.
- Talán majd később, most sok-sok dúsgazdag ember társaságát vagyok kénytelen élvezni. - borzoltam meg a két kissrác haját, majd elhajtottam őket, hogy játszanak tovább, hisz ez az este róluk szól most. Felálltam, és bevettem magam a felső tízezer soraiba, noha nem kicsit lógtam ki, hisz nem voltam se közismert, se dúsgazdag, de ez az este eddig jól kezdődött.

Penny Danvolt

Naomi hangosan mordul fel, mikor szinte rákiáltva közlöd vele a tényt, amit mindenki tud, de még senki nem merte elmondani neki, mert félnek tőle. Szemei nagyra nyílnak, szinte hitetlenkedve tátja ki száját majd csukja össze, mint aki mondani akarna valamit, de hirtelen nem tud. Bosszankodó, már-már gyűlölködő arccal néz téged a falnak dőlve.
- Nem vagyok holmi tyúk te kis liba, hogy csak úgy egy "hess"-el elküldj engem! - kiált vissza neked, ilyenkor már nem csak Jamesék figyelnek fel rátok, hanem a többi gyerek is rátok néz fél szemmel, bár még nem nagyon foglalkoznak veletek. Esélyt sem ad neked, hogy elmenj, megragad a karodnál és te érzed ahogy keze felforrósodik. Először kellemes melegségnek érzed, majd egyre jobban égetni kezd, de nem annyira hogy nagy fájdalmat okozzon neked ezzel. Inkább csak figyelmeztetésnek szánta.
- Ne merészelj velem így beszélni! - sziszegi neked közelebb hajolva hozzád, hogy csak te halld fenyegető szavait. Mindvégig szemedbe néz és gonoszul vigyorog, azt hiszi, hogy te ettől meg fogsz ijedni.

Andrew Ramirez
Suzi furcsálkodva felhúzza a szemöldökét mikor közlöd vele, nem igazán érted, hogy mit is akar tőled pontosan. Halkan felsóhajt, ahogy összefont kezekkel néz téged, majd barátnői felé pillant szinte gyilkos tekintettel. Azok gyorsan befejezik a kuncogást és inkább elmennek, olyan arckifejezéssel, mintha Suzi lenne az Nagy Úrnő ők pedig csak valami piti talpnyalók akiket bármikor az Erő segítségével elpusztíthat.
- Mindegy, nem fontos. A lényeg hogy nem tartozol azok közé a büdös árvák közé - mondja végül, majd egyszerűen beléd karol és büszkén kihúzza magát.
- Remélem azért táncolni tudsz... Ha nem, ajánlom hogy jól színleld. Mindkettőnk érdekében - jegyezte meg enyhén fenyegető hangon, arcán lehetett látni, nem tűri el, ha valami nincs úgy, ahogy ő akarja. Elkezd vezetni téged a táncparkett felé.
- Én természetesen nem tartozom azok közé a nyomorult árvák közé. Elég szánalmas, hogy nem bírják őket normális családba rakni és ott dekkolnak azokban a szétesett épületekben és a mi hátunkon élősködnek. Az ilyenekből soha nem lesz semmi csak élete végéig élősködő - ossza meg veled gondolatait, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy téged ez mennyire érdekel vagy sem.

Marius Woodson és Ashley Jefferson
/Kapsz egy szabad kört/

Svarog
A kislány felnéz rád nagy kerek kék szemekkel, olyan mint egy kis ártatlan angyalka aki éppen most szállt le a földre. Fejét bambán oldalra billenti, teljesen magával ragadta a jelmezed, az, hogy mozogsz és beszélsz. Számára olyan vagy mint egy mesebeli sárkány, aki a hercegnőket szokta elrabolni.
- Bocsánat... - böki ki magából végül, egyik ujját ajkai közé véve, mint a csecsemők akik szopni szokták azt. Kicsit ácsorog még ott szerencsétlenül, közelebb hajolva hozzá észreveszed, hogy az ékszerek amiket hord és a csillogó kövek amik fel vannak varrva ruhájára mind olcsó bizsu, nagyon szépen kitisztított egyszerű üveg amin a fény pont úgy törik meg, mintha csak igazi lenne.
- Nana vagyok - mutatkozik be és mint a hercegnők még pukedlizik is neked egyet ügyesen, majd elvigyorodik mint a tejbe tök. Szemeivel téged fürkész, nem nagyon tud hova tenni.

Kevin Chase
- És milyen érzés volt lelőni egy embert? - kérdezte az egyik fiú, szemei szinte felcsillantak az információ hallatán. Mind a ketten közrefogtak téged, karodba csimpaszkodtak mint a majmok, csak hogy kipróbálják mennyire vagy erős. Hiába hajtottad őket el azzal, hogy talán majd később játszol velük, nem fogsz egyhamar megszabadulni a két gyerektől. Elég könnyen elbírod őket, elvégre erős vagy és ők se nehezek. Nagy szerencsédnek köszönheted, hogy nem a venomos szerkezetbe kapaszkodtak a gyerekek, így a titkod még titok marad előttük.
- És ki mindenkit kaptál már el? Mert olvastuk az újságban meg láttuk néha a tv-ben de nem mindig mutatják. Most éppen kit keresnek? Találkozott már Harley Quinnel vagy Eric Bulford-al? Olvastunk róluk is néhányszor hogy nagyon veszélyes Arkhami betegek. De Eric Bulford-ot már sikerült elkapniuk. Hogy találták őt meg? - kérdezik tőled, reménykedve hogy te magad is részt vettél ezen a bizonyos akción. Cseppet sem zavartatják magukat, hogy te most a felnőttekkel szeretnél foglalkozni, számukra jelenleg csak te létezel.

Cardas
Igyekszel bájos tekintetet idézni magadra, pont olyan amivel magadhoz csalogattad szinte akaratlanul. A férfi kissé mintha meginogna magában, mintha nem lenne teljesen biztos abban, hogy miért is jött valójában utánad. Hamar összeszedni látszik magát, tekinteted kissé gyanakvó pillantással viszonozza, de arcáról cseppet sem hervad le az a furcsa mosoly, melyet szinte lehetetlen hova tenni.
- Csak olyan gyönyörű hölgyre vártam mint ön Mrs. Trennes - mondja Bullock és szájában egy kicsit megrágja a fogpiszkálót amit már csak azért tart fogai közt, hogy legyen min rágódnia gondolkodás közben. Szemeivel alaposan végigmustrál téged, még mindig keresi azt az apró jelet ami elárulna téged. Szakmai betegsége, ha valami gyanúsat lát, arról nem akad le addig, amíg utána nem jár. S jelenleg gyanús személynek pont téged fogott ki magának.
- Metropolis egész jó város - válaszolja kurtán, csak hogy hozzá tudjon valamit fűzni - A gothami rendőrséget gyarapítom - mondja neked büszkén és kissé ki is húzza magát. Enyhén körbepillant, mintha keresne valakit, de végül ismét téged néz.
- És milyen munkával foglalkozik Metropolisban, ha szabad kérdeznem?

Figyelem a lány reakcióit, egyszerűen nem ad túl sok magyarázatot a kérdésemre, csak elküldi a barátnőit a távolból. Utána következik egy megjegyzés az árvákról ami elgondolkoztat.
~ Azok közé a büdös árvák közé? Hmm... pedig én árva vagyok. Na nem a szokványos típus, hanem az aki teljesen önállósította magát. Számomra ez pozitívum nem negatívum...
Nem tudom végiggondolni, mert belém karol és gyakorlatilag elrángat a táncparkett felé, amikor nem is tudok egyáltalán táncolni. Közben még olyan dolgokat vág hozzám, hogy mind a kettőnk érdekében reméli. Érezni nem érzek semmit, de Ghost már kiabál a fejembe, hogy vágjak vissza, vágjak vissza valamit az árvákkal kapcsolatban. Rendben. Kicsit arrébb rántom a kezem, hogy elszakadjak a hölgytől. Majd felé fordulok, arcom átveszi a szokásos enyhen ideges mégis valahogy unott arckifejezést, mutató ujjam pedig egyenesen a lányra szegezem.
- Hehehehe. És ha azt mondom, hogy nekem sem élnek a szüleim már egy ideje? Hmm? Elmondok neked valamit, én ismerlek még akkor is, ha most találkozunk először. Te az a tipikus elkényeztetett apuci egyetlen kislánya vagy. Mindig minden meglesz az életben amit szeretnél és ehhez hozzá is szoksz. És fent a magasban azt hiszed a világ a tiéd is mindenek felett állsz. De elmondok valamit. Ha az egész világ lángokba borul senkit nem fog érdekelni mennyire vagy híres vagy gazdag. Ezek... khm... ezek a büdös árvák, ahogy te mondtad ha önállósítják magukat sokkal nagyobb erőt képviselnek. Aztán felfalják a te fajtádat, ezt hívják természetes kiválasztásnak, bizony ám.
Ugyanazon a hangon beszélek mint akciók közben, lassan közelebb hajolok a lány szemébe nézek, az utolsó mondat után még a szám szélét is megnyalom. Aztán belém hasít a felismerés, ezt nem kellett volna. Az egész szöveg csak elterelés volt és már bal kezemmel, amit nem szegezek a másik felé rég a pisztolyom keresem, szerencsére nincs nálam. Meglepő, megvárom mit reagál.

- ... Befejezi még ma ez a tojás? - kérdezem önmagamtól.
Naomi odajött hozzám és a karomat kezdte el égetni, majd a mondata után, én szólaltam meg.
- Remélem, tudsz látni a sötétben.
Az erőmmel Naomi fejére húzom a kabátot úgy, hogy eltakarja az egész arcát és ellököm magamtól, de úgy, hogy ne essen el és ha el is esne, akkor is csak fenékre. Újból a magányos kislány felé fordulok.
- Ne is törődj vele. Csak egy öntelt tojás.