Wayne kastély

A srácok nem tágítottak, és inkább visszatartottak, de egy lépést sem tudtam tenni. Belecsimpaszkodtak a karomba, és attól tartottam, hogy itt a játszma vége, ám elhibázták. Most vannak a hiperaktív korban, amikor hiába húzód ki a dugót a konnektorból, tovább mennek.
- Nos, reméljük sosem juttok el odáig, hogy megtapasztaljátok azt az érzést. - válaszoltam nekik titokzatosan. Semmi kedvem nem volt még ilyen fiatalon beavatni őket ezekbe az "apróságokba". Ezután jött a következő kérdés, és azt követte még több és több. Egyszerre zúdítottak rám mindent, és azt sem tudtam, hogy milyen sorrendben kezdjem a válaszadást, már amire persze tudtam válaszolni.
- Lassabban, lassabban! Így sosem jutunk a végére. - próbáltam csitítani őket, majd visszaidéztem a kérdéseiket, és szépen sorba mentem rajtuk.
- Mint tudjátok, a GYRE inkább kommandó, semmint nyomozó hatóság, így a legtöbb ember, aki elkaptunk, bankrabló, vagy más túszejtő. Kit keresünk? Ez vicces, mindig keresünk valakit, és igen, volt szerencsém Miss Quinn-hez, bár azt meg kell hagyni, hogy nem úgy végződött a dolog, ahogy annak kellett volna. - éles még az emlék, de inkább el is hessegetem, mert amint felrémlettek a képek, rögtön éreztem a Venom hívó szívát.
- Hallottatok már Fang-ról? Most ő van a lista élén. Remekre szabott rablások és egy rendőr szenvedett miatta súlyos sérüléseket. - fejeztem be, remélve, hogy kielégítettem a kiváncsiságukat.

Naomi fejének koppanására megijedek, majd felé fordulva felsegítem. Ekkor szól ránk a felügyelő, a többiek pedig csendben figyelnek minket.
- Véletlenül nekiütköztem és elesett. Remélem nem ütötte meg magát. - válaszolok a felügyelőnek.

A lány nem a szokásos módon reagál a kis beszédemre, érdekes, valahogy más mint a többi, persze megjegyzi, hogy nem vagyok normális, ami tény hiszen én egy speciális egység vagyok, egyedi felszereléssel és képességekkel. Aztán sok olyan mondat hangzik aminek nagy részét nem értem, az megvan hogy az anyjával él, persze, ő is ugyanúgy elkényeztetheti, akkor viszont a tipikus szigorú határozott anyuka esete lép fel, még rosszab. Ezen kívül az utolsó mondatát is felfogom, heh.
~ Én rakás szerencsétlenség. Meglepő következtetés lenne, azt tekintve hogy amit elértem csak saját erőmből tettem. Lone Wolfe vagyok mégis csak.
- Mondja ezt aki még életében nem ölt embert.
Szólok utána, lehet kicsit hangos de nem baj, annyira azért nem hogy más is felfigyeljen. Ha nincs válasz akkor kicsit elvonulok és elkezdem elemezni a társaságot, hátha van itt valami fontos dolog.

Szerencsémre a lány már meg sem hallja amit mondok, pedig elég hangosan mondtam, megmenekültem úgy tűnik. Körbetekintve kiszúrok néhány érdekes személyt, például a gyors reagálású erők főnökét, a rendőrfőnököt, magát Waynet és még valakit, Lex Luthort, személyesen jött volna el Metropolisból? Roppant érdekes. Nem tudom vajon mit kereshet itt, de majd erről is információt kell szereznem valahonnan.
~ Metropolisról valahogy mindig a fény és a csillogás jut eszembe. Sokkal monumentálisabb mint Gotham, de sokkal unalmasabb is, túl tiszta, túl egyszerű. Heh. A kommandós parancsnokhoz meg lehet múltkor a raktárnál tudtomon kívül már-már túl közel is voltam, egy harc azért érdekes lett volna. Hehe.
Nem mehetek oda senkihez információt szerezni, azzal megkockáztatnám, hogy rám figyeljenek, én meg inkább a háttérben akarok maradni. Ezért inkább a gondolataimmal vagyok elfoglalva. Mikor érkezik a elhívás szép lassan én is megindulok fölfelé a második emeletre.

Mikor Naomi felállt és rámnézett, én szintén mérgesen ránézek. Ezután Mr. Wayne beszéde hangzik el és James húz maga után. Leveszem út közben a karját az enyémről, a mondata előtt.
- Amúgy tudod jól, hogy egy idő után kimerülök. És nemrég néhány hógolyót röptettem, hogy gyakoroljak. Ó és ez a tiéd. - átnyújtok Jamesnek egy 15 centis fekete bűvész pálcát, aminek a két végén fehérfestés van és a ruhám alól vettem ki. - Kifelé menet a korcsolyapályához találtam, a padlón. Nem tudom, hogy került oda.
Ahogy felérünk a második emeletre, a színpad mögé megyek.
-Miket kell felemelnem majd az erőmmel? - kérdezem halkan Jamest.

A gyerekek nem engedtek, és tovább vonszoltak egyre beljebb és beljebb a kastély gyomrába.
- Sajnos megszökött. Harley eléggé mozgékony és fürge, ráadásul civilek voltak körös körül, akikre figyelni kellett. - kezdtem bele, mint valami Rémusz bácsi, majd jött a következő kérdés, hogy kicsoda Fang. Nos, elég merész kinézete van, így nem nagyon traktáltam volna a porontyokat egy újabb szörnyeteggel, aki megbújhat az ágy alatt, vagy épp a szekrényben. Épp válaszra nyitottam volna a számat, amikor meghallottam a mentőangyalom hangját. Bruce Wayne épp most állt fel az emelvényre, és kezdett bele a beszédébe.
~ Hála az égnek. - fújtam ki egy kisebb adag levegőt, majd türelmesen, a két kölyökkel a társaságomban végig hallgattuk Mr. Wayne beszédét, majd a tömeggel együtt felvonultunk a második emeletre, ahol a középső sor környékén foglaltam helyet, és amíg elkezdik a műsort a brossúrát tanulmányozom, hogy mire lehet majd számítani.

Én nem mérgesen nézek rá Jamesre.
- Igazából, csak 5 hógolyó volt és miss én vagyok a világ közepe kabátja. Nem lesz semmi gond. Főleg azért, mert a súlyuk nagyon kicsi. Akkor lenne baj, ha néhány széket akarnál reptetni velem. - mondtam megnyugtatóan. - A kisebb tárgyak, mint például a könyvek, nem jelentenek gondot. Múltkor az ágy azért volt nehéz, mert sokat használtam az erőm.
Ezután kérdez rá, hogy mi van velem.
- Nincsen semmi. Csak jobb rákérdezni, mert azt gondoltam, hogy picit változtattál és a játékban elmerülve, elfelejtettél nekem szólni.
James el is indul átöltözni és én utána lépek.
- Nem lesz semmi baj. - mondtam és megpuszilom Jamest.
Ezután elmegyek átöltözni énis.


Miután átöltöztem, bal kezembe veszem a dobozt és elhagyom az öltözőt, Jamesre várva. Mikor kijön, mellé lépek.
- Tettem a pálcádba két darab mágnest, még az árvaházban. Ezek meg itt benne könnyű fémgolyók. Ne feledd, hogy a pálcáddal pontosan kövesd a golyókat és a dobozt.

Felérve látom, hogy már nincs túl sok jó hely, de ez nem is gond, nekem hátul is jó, ha a műsor nem érdekel akkor addig tudok mást csinálni és senki nem lát. Mert őszintén nem nagyon tudnak érdekelni az ilyen rendezvények, nagyon olyanok mint régen az iskolában.
~ Tényleg, ennyi gazdag ember között vajon itt vannak-e Hudson-ék, Kofi meg Levi, már évek óta nem láttam őket. A régi szép idők még amikor kijött a COD6 és megírtuk rá a szabályrendszert. Azóta nem is láttam őket.
Körülnézve ugyan nem láttam őket, de egy Ghost ruhába öltözött srácot igen.
- Negatív Ghost, nem látok jó helyet. Ellenben érdekelne milyen küldetésről van szó? Ha már Modern Warfare jelmez, gondolom elég felkészült vagy.

- Nos, Harley és a Macskanő nem egy kategória, de valóban, mind a ketten elég mozgékonyak és fürgék. Ki nyerne? Ez egy kérdekes kérdés, bár inkább ilyenekre nem tippelnék. Mind a ketten akkor jók, ha a celláikban vannak. - nem voltak bolondok, a srácok ismét felhozták Fang-ot. Nem tudom miféle istenverte kísérlet eredménye az az ember, vagy lény, vagy legyen akár mi is, de túl sok lenne nekik a meglátásom szerint.
- Nos Fang, egy, öhm, ember, akinek a feje helyén egy óriáspók van. - ennél többet sajnos én sem tudok, és nem is terhelném őket, remélem, hogy ennyivel végre megelégszenek.
- Nos, Todd és Dimitrij, a Pillangó táncosok biztos, hogy jól szerepelnek majd, hisz pillangók. - mosolyogtam rájuk és vártam, hogy elkezdődjön az előadás, miközben a két srác is helyet foglalt mellettem.

Ghost hamar tájékoztat, igen felkészült, küldetése pedig, hogy szörnyű hangú énekeseket vadász le. Komolyan gondolja. Na ez már tetszik, abszurd elképzelés reális megvalósítást, egyedi. És ez a kulcs, a felém repülő dolgokat ha tudom reflexből elkapom, majd a zsebeimbe helyezem. Leülök és várom a műsor kezdetét, nem kell csak egy percet várni és a függöny felgördül. Na és ki áll ott? Harley Quinn. A bevezetőjén csak mosolygok egy sort. A fegyveres bohócokat teljes nyugalommal nézem, nagyon jó, nagyon tetszik, végre egy kis izgalom, a gazdagoknak is kell néha. Mikor hallom Ghost parancsát eldobom a gránátokat, három felé, bal, jobb, közép. De a helyemről nem mozdulok.
- Gránátok elhajítva Ghost.
Ülök még egy kicsit, majd két kezemmel magam előtt tapsolni kezdek, elég hanyagul nyújtott könyékkel laza ujjakkal verdesem össze a tenyerem, de így is elég hangos, közben szokásos unott arckifejezésem egy mosoly bontja meg. Tapsolok jó pár percig.

Nem veszem zokon a puszi letörlését. Kicsit érdeklően nézem a bohócruhás felnőtteket, de nem épp az izgalomtól, mert ki nem állhatom a bohócokat. Az is feltűnik, hogy a bőröndöket nem a színpad közelébe pakolják, de úgy gondolom, hogy biztos egy extra, bevezető előadás lesz. Ekkor lép Harley a színpadra és a nevetése egy kicsit zavaró számomra. Harley mondata után egyből a fiú öltözőhöz sietek és dörömbölök az ajtón Jamesnek, azzal a mondattal, hogy baj van, majd megismétlem ugyanezt a lányokkal is. A füst pedig még zavaróbb. Köhögni kezdek, majd kipróbálok valamit. Megemelem a bal kezem és a füstöt úgymond szilárd tárgynak képzelve, megkísérlem odébblökni. Ha a füstöt nem is, de Harleyt, vagy valaki mást biztosan ellök az erőm, mert csukott szemmel tettem, szinte célzás nélkül. Hallottam azt is, ahogy mindenki menekül.

A srácok nagyon gyorsan elméleteket szültek arra irányulóan, hogy mi is lehet valójában Fang, és honnan kapta bizarr kinézetét.
- Nem hinném, hogy földön kívüli. Szerintem a földön kívüliek között sincs ennyire bizarr kinézetű faj. - viccelem el a végét, majd póbálnak helyeszkedni, csimpaszkodnak, és ekkor meghallok egy halk kattanást. Egy pillanat sem telik el, a rendszer kapcsol, és a ketyere szépen lassan a szervezetembe pumpálja a drogot.
~ Ezt nagyon nem kellett volna. - fut át utoljára egy épeeszű megjegyzés az agyamon, de rögtön ezután már érzem is, hogy a dühöngés kezdi elönteni az elmém, és az ésszerű viselkedés helyét átveszi egy sokkal ösztönösebb dolog, ami valószínűleg meg van minden emberben. A Venom elkezdi felpumpálni az izmaimat, a pupillám összeszűkül, mikor a két srácra nézek. Nem venném a szívemre, ha pont így érnének véget.
- Fussatok. Bújjatok el jól. - kezdem bele, de jobban leköti őket, hogy megnézzék, mihez értek hozzá.
- Tűnés! ordítok rájuk, majd épp ekkor emelkedik fel a függöny, ami mögül Harley Quinn lép elő több fogdmegjével, nők és férfiak vegyesen. Bohócmaszkot viselnek, és épp azt tervezik, hogy kirabolnak minket.
- Harley Quinn! Van egy lezáratlan ügyünk! - kiáltom felé, hogy jól hallja, mikor az emberek, mint a birka csorda, próbálnak menekülni, egyet-kettőt jómagam sodrok, vagy csapok félre, útban vannak, és akadályoznak. Megállíthatatlan tank módjára, lassan indulok a piros-fekete kockás ruhás nő felé, majd elrugaszkodom, és gyorsítok a tempón, megpróbálom elérni, és csak reménykedem, hogy Todd és Dimitrij épségben kijutottak, vagy jól elrejtőztek, és nincs semmi bajuk. Valahol a teremben füst keletkezik, de hidegen hagy, hőt nem érzek, ezért biztos, hogy nem tűz okozza. Egy dolog jár csak a fejemben: megtörni Harley Quinn-t! Ha a bohóc maszkos emberek közül bárki is utamat állná, a legjobb tudásom, és a tőlem telhető leggyorsabb módon próbálom lefegyverezni, majd egyetlen ütést intézek egy jobb vagy bal horog formájában.

Penny Danvolt
Mikor a fiú öltözőhöz siettél és elkezdtél rajta dörömbölni, James idegesen kiáltott ki neked.
- Mi? Milyen baj? Elszakadt a ruhád vagy mi? - kérdezi mogorván, ő még nem tud arról, hogy mi történik odakint, elvégre az öltözők a színpadtól távolabb vannak, egy másik folyosó féleségben, ahova a hangok alig jutnak el. Ugyan ezt megismétled a lányoknak is, de ők már tudják miről van szó, elvégre az összes felnőtt aki ott tartózkodott veletek a színpad mögött, próbálta a gyerekeket egy nagy csoportba terelni, hogy közösen jussanak ki onnan. Ez kisebb-nagyobb sikerrel járt, elvégre a legtöbb gyerek sikongatva rohant ki egy folyosóra, mely az öltözőktől vezetett valamerre a kastély rejtekébe. A füst hatalmas gomolyag ként áradt felétek, kellemetlenül csípte az orrot és a szemet. Mindenki kezét orra elé tartotta, de ez nem nagyon védte meg őket a köhögés elől.
Felemeled kezedet és mikor elképzeled, hogy a füst csak egy tárgy, amit próbálsz magadtól eltaszítani, érzékeled, mintha egy energia löketet bocsájtottál volna ki tenyeredből, a füst azonnal utat nyitott maga előtt. Mivel csukva volt a szemed, ezért nem láttad, merre irányítod. Nagy szerencsédre, vagy balszerencsére, sikerült vele eltalálnod Harley Quinn-t is, akit bár nem löktél le a földre, de szépen megingott lábán, majd feléd fordult. A füst nem hagyott sokáig nyílt utat, nem foszlott szerte, így ismét kezdte lassan elfoglalni helyét. Eközben James is kijött a nagy zajra s mikor meglátta mi történik, megragadta a karodat.
- Menjünk innen! Gyere! - kezdett téged húzni magával a biztonság felé.

Andrew Ramirez
Ghost elégedetten bólint feléd, de nem nagyon kapsz tőle jutalmat vagy dicséretet, úgy látszik részéről már ez is elég sok elismerés volt. Gyorsan egyik zsebéből elővesz egy papírt, mely nincs a legjobb állapotban és átnyújtja neked. A papíron három személy neve és fényképe található. Az első egy férfi, azonnal felismered. Az év egyik legrosszabb színészének volt jelölve, Robert Pattinson, közvetlen alatta egy fiatal lány arca, de a névből rájössz, hogy ez valójában fiú: Justin Bieber. Alatta ismét egy férfi, Uwe Boll. Nem nehéz kitalálni mi köti őket össze.
- 15 perced van kiiktatni őket - adja ki Ghost a parancsot, és már be is vetette magát a tömegbe, hogy saját küldetését végezze.

Kevin Chase
A fiúk teljesen meg vannak rémülve és látszik rajtuk, legszívesebben a közeledben maradnának inkább, hogy megvédd őket, de te tudod, ez most nem lehetséges. Ahogy rájuk ordítasz csak bólintanak és azonnal lehajolnak, hogy nehogy valahonnan ütést kapjanak. Már nem is látod őket, de feltételezhető, hogy elég óvatosak lesznek és vigyáznak majd magukra. Harley Quinn a nagy zűrzavar fölött áll és hangosan nevet, szinte diadalmasan. Ahogy rá ordítasz, egyből rád néz, nem nehéz téged kiszúrni a tömegben, legalább is számára nem.
- Már megint te?! - kiáltja fel a kérdést bosszankodva, de végül széles vigyor húzódik arcára, ahogy megindulsz felé mint egy kolosszus. Az emberei a füstben ezt meglátják, nem is haboznak, egyből főnökük megvédésére sietnek. Legalább is az a egy-kettő, melyek nincsenek elfoglalva az emberek terrorizálásával. Túl gyors vagy, ezért nem érnek be téged azonnal. Látod ahogy Harley hirtelen meginog, majd félig hátra fordul. Egy kislányt és egy kisfiút látsz mögötte, de nem foglalkozik velük, legnagyobb baja most te vagy. Ahogy közeledsz felé, arcán az ijedtség, de végül a mikrofont a kezében elkezdi pörgetni. A mikrofon végén vékony kábel van. Megvárja hogy elég közel érj hozzá, majd a mikrofont feléd hajítja. Érzed ahogy gyorsan nyakad köré tekeredik, maga Harley pedig ahogy odaérsz hozzá egy szaltóval próbál mögéd kerülni és meghúzni a mikrofont hogy fojtson vele.

Mikor Harley rámnézett, énis ugyanezt tettem. Nem törődött velem, de valahogy olyan érzésem támadt, hogy tudja, hogy én vagyok a felelős az előbbiért. Ezután a füst megint eltakarta a színpadot, majd James magával húzott.
- Harley Quinn van itt. - mondtam, miközben mentem James után.
Tömören elmesélem neki az előbbi füst meglökéses dolgot.
- És úgy gondolom, hogy rájött, hogy mit tudok.

Figyelem a zajló eseményeket, mindenki pánikol és menekül, teljesen értelmetlen, csak egymást tapossák agyon, képtelenek higgadtan gondolkodni. Én teljesen nyugodtan ülök egy helyben, és nem törődnek velem Harley emberei. Ghost gyorsan kioszt egy lapot, amin nevek és képek vannak, felismerem őket egyből, szépen végignézem a listát, majd bólintok Ghostnak. Egyértelmű feladat.
~ Hiba lenne lelepleznem magam, pont arra kellene figyelnem. De a káoszt kihasználva még maradhatok rejtve. Rendben, indulás.
Gyorsan kinézek magamnak egy bohócot, akinek van maszkja, lehetőleg külön legyen a többitől és csak ütőfegyvere legyen. Ha megtaláltam akkor szépen a háta mögül próbálom megkülönböztetni, közben óvatosan elrakom a lapot a zsebembe, stílusosan megállok mögötte majd egy erős jobb horoggal hátulról, a tarkóra mért ütéssel megpróbálom leütni. Ha ez is megvan akkor gyorsan leveszem a maszkját, felhúzom én, elveszem a fegyverét és máris keresem az első célpontot. Justin Bieber. Nem is tudtam, hogy itt van.

A két srác, mikor rájuk kiabálok, szinte azonnal újtukra mentek, és elbújtak valami biztonságos helyen. Mikor Harley felé fordultam, seperc alatt kiszúrt, és nem nagyon örült nekem.
- Látom még emlékszel. - az emberei, akik kiszúrtak, és nem voltak elfoglalva, épp elég lassúak voltak, és Harley közelébe jutottam. Mögötte gyerekek, akikre nem igazán figyelt, és nem is tétovázott, felém hajította a mikrofont, majd a zsinórját megfogva körbe tekerte a nyakamon, azzal a céllal, hogy megfojt vele. A Venomnak köszönhetően rendelkeztem akkora erővel, hogy ha sikerül elkapnom a kábelt, egy laza mozdulattal ketté tudom tépni, így elkerülve a levegőhiányt, majd Harley-t is megpróbálom elkapni miközben felém ugrik.