Központi energiaforrás

Döbbenettel nézel végig a gigantikus lámpáson ami a tiédnek a tökéletes, felnagyított mása volt. Éppen hogy eldöntötted körülnézel a bolygón, megérezted a belőle áradó energiát és végtelen hatalmat, szinte letaglóz s csodálattal tölt el. teljesen belefeledkezel az akarat áramlatába, mikor valaki melletted megszólal:
- Gyönyörű, igaz?
Hátrafordulsz s először senkit nem látsz, majd lefelé fordítod a tekinteted s egy kis kék, fehér lófarkas manó áll előtted különös, vörös, fehér ruhában, amilyet még nem láttál mióta ideérkeztél. A mini lény hirtelen elemelkedik a földről, s egy szintre repül s immáron tökéletes a szemkontaktus, majd széles mosollyal az arcán enyhén , és mégis méltóságteljesen meghajol előtted.
- üdvözöllek az Oa-n újonc, a nevem Ganthet

A nagy poén után még mindig nedves hajjal elirányítottak, hogy nézzem meg a Központi energia forrást. Most nemigazán mondtak erről a helyről azt sem, hogy nekem mit kéne ott csinálnom. Úgy döntöttem, hogy végre aktivizálom a személyi számítógépemet és megtudakolom hogyan is állnak a dolgok. Az arcom elé emeltem a gyűrűt majd erősen elkezdtem koncentrálni remélve ezúttal bejön a trükk.
~Központi energia forrás. Központi energia forrás. Központi energia forrás.~
Nagy sajnálatomra nem történt semmi majd hirtelen egy hang szólalt meg a gyűrűből.
-A központi energia forrás tölti fel a lámpások gyűrűjét energiával. A központi energia forrás tölti fel a lámpások gyűrűjét energiával. A központi energia forrás tölti fel a lámpások gyűrűjét energiával.-
Nem értettem beakadt vagy mi baja lehet amiért háromszor mondta el nekem ugyanazt. Amilyen mázlista voltam megvoltam győződve egy selejtes gyűrűt sóztak rám.
-Elég nem kell ilyen sokszor elmondanod ugyanazt!- rivalltam szegény segédeszközömre-Miért mondtad el háromszor ugyanazt.-
-Mert három kérdést tettél fel.- hangzott el a logikus válasz.
Éppen ellenkezni akartam mikor végre fölfogta az a csöppnyi eszem mi is történt. Természetesen minden mellettem elhaladó engem nézett ahogyan vitatkozom a gyűrűmmel így hát rögtön aktivizálódott az álcázó képességem. A szégyentől olyan vörös lett a fejem mint egy főtt ráknak ezért hát gyors léptekkel elindultam a megbeszélt hely irányába. Mikor beléptem a terembe esett az állam a csodálkozástól. Csak bámultam azt a gigantikus méretű lámpást ami zöldesen ragyogott. Az erejét még én is éreztem minden porcikámban. Egyszerűen törpének éreztem magamat eme monumentális mű mellett. Merengésemből egy idegen hang szakított félbe és ekkor vettem csak észre, hogy már jó ideje nem veszek levegőt. Azt kérdezte tőlem gyönyörű ám mielőtt válaszoltam volna teleszívtam a tüdőmet friss, éltető oxigénnel.
-Hát igen.-
Ám mikor megfordultam nem láttam senkit. Kissé jobban megerőltettem a szemem mert úgy véltem egy újabb bogár lámpással van dolgom. Az is megfordult bennem lehet, hogy ezúttal egy bolha jött el hozzám. Szerencsére véletlenül lenéztem és megláttam a hang pöttömnyi forrását. Egy kis manó állt mögött majd egy pillanat múlva fellebegett egy szintre a fejemmel. Kis meghajlás után bemutatkozott nekem.
-Üdv én..- itt megakadtam mint a gépszalag.
Nem mondhattam el a valódi nevemet mert elég furának tűnt volna. Ki kellett találnom valami klasszat az ami méltó az új szerelésemhez. Szinte robbanásként ugrott be az ötlet a nemrégiben megszerzett tapasztalatok által.
-Nova vagyok. Ez az izé tényleg gyönyörű és hatalmas. Biztos nagy meló lehet vele költözéskor.-
/Azt hiszem még nem kaptam meg a kislámpást ha igen elnézést érte./

Ganthet először furcsán mér végig majd elvigyorodik.
- Hát persze, a földi lámpások valamiért védik az identitásukat, ezért álnevet viselnek. Ám ne aggódj, itt nyugodtan használhatod igazi valód. Hallom összefutottál már egy földi társaddal, s az alapokat már tudod rendünkről, ám ha bármi kérdésed lenne bármi kérdésre szívesen válaszolok.
A kis manó szavaiból őszinteség, s kedvesség árad. Egyre kíváncsibb vagy mifene lény ő, s ha van bármi kérdésed, most van itt a felvetések ideje.

A kis törpe elmosolyodott amikor nem a valódi nevemet hanem a sebtiben kitalált álnevemet használtam.
-Köszönöm ám szerintem ez a név sokkal találóbb. Ráadásul nem is olyan régen kiragadtak a szobámból és közelről vehettem szemügyre egy üstökőst. Szóval a Nova is megfelel. Új életvitelhez új név dukál.-
Megpróbáltam végiggondolni mit is kérdezhetnék tőle ám semmi életbevágó nem jutott eszembe.
-Á ezt a trükköt ismerem. Az a Bzzd is leszúrt amiért kérdeztem pedig minden válasz itt van az orrom előtt.- mondtam mosolyogva és fejmagasságba emeltem a kezemet.
-Elmondanád, hogyan kell használni a központi töltőt és milyen gyakran kell használni?- erre persze tudtam a választ ám a gyűrűtől akartam hallani. Rögtön meg is kaptam a választ miszerint elé állva el kell mondani az esküt és akkor kell használni mikor lemerül a gyűrű. Ebben segítségemre lehet egy lámpás amit bármikor magammal vihetek. Ez remekül hangzott ám újabb kérdéseket vetett fel amiket már a törpének tettem fel.
-Honnan kaphatok ilyen töltőt és mi az az eskü? Remélem nem lesz rá sűrűn szükség mert időbe telik míg verseket meg hasonlókat megjegyzem.-

Világos nappal vagy sötét éjszaka
nem menekülhet előlünk a gonoszok hada
és kik követik a gonosz lényét,
félhetik hatalmunk a Zöld Lámpások fényét.

Kezdett bele az Őrző, s ahogy szavalta, úgy érezted, mintha ismernéd már réges rég.
- A gyűrű majd megtanítja ezt. Furcsa, hogy még nem került rá sor. Akárcsak a lámpásod. Bármikor képes vagy előhozni egy zsebdimenzióból, csak akarnod kell. Feltölteni a gyűrűt jobb minél gyakrabban, de jelezni fog a gyűrűd, amikor tényleg szükséges.
De közben szalad az idő, és itt az ideje hogy megismerjen téged a tanács. Induljunk.

-Ajaj azt hiszem nekem ez így egyszerre túl sok. Nem mondanám, hogy ostoba vagyok, de kell még pár perc míg megjegyzem.-
Nagyon örültem, hogy a versike nem tíz húsz versszakból állt hanem csak egyből. Azonban ahhoz, hogy rendesen megjegyezzem még párszor meg kellett hallgatnom. Szerencsémre a gyűrűm minden információval képes volt ellátni még ezzel is.
-Hát ez a gyűrű nagyon titokzatos különös. Az is jó lett volna ha figyelmeztet mielőtt kirángatott a hazámból bokrokon baglyokon keresztül. nagy szerencsém volt, hogy ki kellett nyitnom az ablakot mert különben összevagdalt fejjel állnék most előtted. Lámpásról nem igazán esett szó, de majd igyekszem felzárkózni.-
Miközben mellette haladtam igyekeztem magamban a versikét mondogatni arra az esetre ha a tanács kikérdezné tőlem. Pár perc múlva már hibátlanul daráltam az egészet.

Az Őrző lassan felemelkedett, majd visszanézett jelezve, hogy kövesd, majd megszólalt.
- Nova lámpás. Vigyázz a többi őrzővel, ők nem olyanok mint én... Hogy is mondjam, nem annyira szabad szelleműek. Válogasd majd meg a szavaidat. Igaz lehet az sem elég, valamiért nem kedvelik a földi lámpásokat.
Ahogy idegesen rápillantasz a kis ék manóra, mintha kicsit elvigyorodott volna.
- Most kövess, utálják ha késik az ember.

// Még egy reagot írj ide, s onnantól már itt folytatjuk: Őrzők terme //

A kis manó aki eddig a fejemmel egy vonalban lebegett egyre magasabbra és magasabbra szált majd visszanézet rám. elmondása szerint vigyázzak az őrzőkkel mert nem szeretik a földieket. Ezt még valahogy tudtam volna kezelni ám volt egy aprócska gond. Fogalmam som volt hogyan kell repülni.
-Segíts nekem nem tudom, hogyan kell repülni.- mondtam suttogva.
-Képzeld el és megtörténik- válaszolta el a kis ékszer.
Kissé behunytam a szemem erőlködtem azonban nem éreztem semmi jelét annak, hogy magasabbra emelkedtem volna. Hirtelen eszembe jutottak a gyerekkori álmaim amikben a föld felett lebegtem. Nem volt mit tenni ugrottam egyet, hogy a térdemmel érkezzek a földre és csodák csodájára lebegtem.
-Indulok.- mondtam kissé bizonytalanul majd egy teknős béka sebességével emelkedni kezdtem és lassan de biztosan elkezdtem követni a törpét.

Ganthet ezúttal nem ment veled miközben gyűrűd  vissza, a Központi energiaforrás felé vezérelt.
A repülés most már sokkal simábban ment mint korábban, miközben helyedben a mostanában szerzett sok új, s különös élmény emléke kavargott. Hirtelen gyomrod egy hatalmas kordulással éreztette veled, ideje enni, ám előtte még volt egy fontosabb dolgod is.
Ismét a gigantikus energiaforrás előtt állsz, s gyűrűd ekkor különös tettet haly végre. Egy furcsa féreglyuk támad előtted, úgy tűnik csak te látod, s abból előjön a központi energiaforrás tökéletes kicsinyített mása. Immáron, szinte ösztönből tudod mit kell tenni.
/tartsd a lámpást a központi forrás felé, s a gyűrűt tedd a lámpásod elé, majd mond az esküt./

Miután a tanács elengedett viszonylagos magányba elindultam vissza a nagy energia forráshoz. Meglepően sokkal jobban ment a repülés min első próbálkozáskor azonban a szaltókat egyenlőre még hanyagoltam. Számomra az is hatalmas elégedettséggel töltött el, hogy egy kocogó sebességével suhanhattam miközben az ujjamon díszelgő GPS mutatta az utat. Miközben utaztam valami fontos dolog jutott az eszembe. Ganthet is egyike volt azoknak a szigorú kis törpéknek akik mindenkinek parancsolgattak azon a helyen. Vagyis nekem talán sikerült összebarátkoznom egy nagykutyával ám az is meglehet, hogy végleg elástam magam előtte. Be kell ismernem sosem voltam valami éles eszű. Mikor már nagyon közel jártam hirtelen egy kisebb robbanás szerű zörejt halottam lentről. Nagy bánatomra elnéztem ám a szédítő magasságon kívül nem láttam semmit. Fejemet gyorsan visszarántottam nehogy véletlenül egy kósza gondolat véget enyém legyen a legrövidebb zöld Lámpás szolgálati idő. Mikor sikeresen landoltam elégedetten sóhajtottam majd megint azt a furcsa zajt véltem hallani. akkor jöttem rá, hogy a gyomrom elégedetlenkedett. Bizonyára a hosszú utazás, a tréning és a sok izgalom indíthatta be az emésztésemet. Viszont mivel már az energiaforrásnál voltam úgy gondoltam bölcsebb lenne egyből elintézni azt a féltöltést. Mikor a hatalmas zöld izé elé álltam a gyűrű valamiért önálló életre kelt amit már meg kellett volna szoknom. Egy lyuk keletkezett a levegőben és egy kicsike kis lámpás bukkant elő szakasztott olyan mint ami előtt álltam.
-Na itt vagy te csavargó. Már nagyon sokan említettek.- mondtam viccesen a hordozható töltőmnek. Még sosem jártam ott viszont valamiért egyértelműnek tűnt mit kell tenni. Mint mikor valaki meglát egy ismeretlen gépet és rajta két kapcsolót. Egyértelmű, hogy egyik a be a másik a ki gomb. Valahogyan én is így jártam. A lámpát a nagy valami felé tartottam majd a gyűrűt nekiszorítva elszavaltam az esküt.
-Világos nappal vagy sötét éjszaka
nem menekülhet előlünk a gonoszok hada
és kik követik a gonosz lényét,
félhetik hatalmunk a Zöld Lámpások fényét.-
Meglepő módon hiba nélkül sikerült elszavalnom miközben zöldes fény borított be.
-Na ezzel megvolnánk. Jean vezessen az étkezdébe- mivel a gyűrű nem értette a tréfát másképp fogalmaztam-Mutasd meg hol lehet enni.-
Erre azonnal mutatta a helyes irányt.

/Ui: Időközben visszamentem a Földre enni és járőrözni majd találkoztam valakivel ám megéheztem így visszajöttem enni./