Akaraterő próba - Szőrmadarak

Akkor én lennék az első, ki jelentkezne eme kalandra  Néhány pont a karakteralkotásnál nem volt teljesen tiszta, ezt írtam is pm-ben, de azért türelmetlenségemtől hajtva ki is teszem kicsiny állatkám leírását:


Név: Percival
Faj: Kos - természetfeletti
Nem: Hím
Születés hely, idő: Ismeretlen, valamikor időszámítás előtt az ókori Görögországban
Kor: Meghatározhatatlan
Magasság: 178 cm
Súly: 123 kg
Szőrszín: Narancssárga
Bőrszín: Arany
Egézségi állapot: Idő által hallhatatlan
Oldal: Gonosz
Leírás:
Hatalmas testű fenséges lény, nagy arany szarvakkal és patákkal.


Előtörténet:
Világoknak egy azon közös nevezőjében, az ormányos úr birodalmának csodálatos végtelen világának határán leledeztem én hosszas korokon keresztül mígnem utamat keresztezte azon fura fazon...
Mikoron történetem kezdődött nemtudom, egyszerűen lettem mint minden mit ember alkotott engem s nevem, fejen keresztül.
Mitológia ikhletett érzem, s hatalmam az álmodó szabta, egy gyermeki elme, ki egy napon meghalt vagy elfelejtett nem tudom, de magamra hagyott egy pusztuló álom maradványain. Szenvedtem sokat mire meglelém utam, mire megszokám a magányt. Szörnynek teremtettem hogy pusztítsak s hős öljön le, megmentve a hölgyet s védelmezve a jót. Sok harcban s bukásban részesülvén így, ám végül az alkotó halála feledésbe taszított, ormányos úr élő birodalmából pedig kicsusszantam a szélre, oda ahol senkire nem emlékeztek már, csak voltak s voltam. Sok reményt vesztett odaveszett között nem adtam fel, s végül a végtelen utaknak nekifogván világokat kezdtem felfedezni s felélni. E közbeni drámák során találtam meg elmém gyógyírját emberi vágnak mennyem mannáját mely nyugadalomra hajtotta lelkem. Vedeltem literszám napról napra, egyre többet. A napok, hónapok, évek szálltak tova, századok s ezredek csapódtam arcomra, s eljött a most.
Az eredeti álmom rég letűnt már évezredekkel ezelőtt, s én más fejekben kóborolva élek keszekusza gondolatok között. Fejemet keresik az álmok bírósága, bárhova fordultam elüldöztek, így alvó szeszesek fejében leltem menedéket elcsaklizva ízletes mennyei mannájukat s álombeli álomra szenderedvén menekülvén el üldözőm haragjától.
Erőt fejlesztettem ki a letűnt idők során egy különös hatalmat, s így lépek le mindig mikor támadnak.
Valós térbe, az alkotók világába patám nem tevém mostanáig. Külső peremeken leledztem mikor különös alak jöve elé váratlan s a világot hol voltam lebontotta.
Amortizálta s porrá tette, az eredendő anyaggá. Többször  csodáltam holdfejét távolról. Tudta szemem rajta nyugodnak, ám nem zavarta. Egyik napon utat hagyott ott hol tovatűnt, s átsiklottam a valósba, s számat csodálkozásra tátotta a világ.
Álombeli hatalmam itt semmissé lett, egyszerű állattá lettem, s ugyan belül az vagyok ki voltam, létben élve gyengültem nagyon. Mégis élvezem a barangolást a szürke földön eme szennyes, szagoktól hemzsegő különc közegben. Jártam a világot, s ugyan a holdat k áthozott nem leltem, zugom meglelém a különböző sikátorok árnyában s néha bárokba betévedvén szeszt centem azoktól kiket már régen raboltam álmaikból. Mámoromban találtam reá külön helyekre a városban, hol a pia s mágia csábított, mágikus kocsmák világok között s én élveztem az ottan létet. Fura legenda lettem a városban a csodakos ki van de nem lehetne s tesz mit ép ész nem engedne.
Minden napom alkoholmámorban telik ide s tova s én mint fátyolos akaratlen test haladok utakon végig ki tudja hova merre, céltalan bolyongva előre....


Jellem:
Általában érdektelen, öntörvényű alkoholista alak. Imád a figyelem középpontjában lenni, és minél nagyobb kalamajkát kelteni. Ahhoz akihez valamilyen módon kötődik, a végletekig hűséges, sosem futamodik meg a harctól, ám ha ösztöne azt súglyák nincs esély, angolosan távozik.

Képesség:
Éles szarvaival könnyedén felnyársal bárkit, s súlya és termete (és a rádobott 2 kredit) miatt patái is nagyon erős fegyverek. Látása átlagos, ám szaglása és hallása éles

Természetfeletti képesség:
- "Az amire senki nem számít"
Ez egy megtévesztésen alapuló technika. Mindenre képes, amire az ellenfél nem számít, de különösen gyenge verzióban. Például tud akár tüzet okádni, savat, vagy jeget köpni s ezeket cserélgetni. De akár szép lassan fel tud battyogni egy fa oldalán, ott fészket rakni, s Deathmetalt énekelni. Második szinten képes mágiát is használni. A képességből adódóan nem tud komoly sebzéseket bevinni, ám némely támadás igen súlyos és fájdalmas tud lenni. Ez az erő főleg figyelemelterelésre szolgál, hogy könnyebben lecsaphassa az ellent a patáival.

Alap 6 kredit felosztva:
- 1kr 1 nagytestű állat
- 3kr természetfeletti képesség, 2-es szint
- 2kr Paták 2 -ik szintre fejlesztve, így amikor teljes erőből csap le velük csontok is könnyedén törhetnek, s fejre mért csapás halálos is lehet. Továbbá képes átugrani egy átlagos méretű kocsit hosszában. S viszonylag gyors. Nem annyira mint egy autó, de azért valamennyire fenn tudja tartani a lépést. (szarv eleve olyan mint egy kisebb kard, annak a fejlesztése túl erős lenne)

Név: Titan
Faj: Sárkány
Nem: Hím
Születés hely, idő: Középkor, valahol Britanniában
Kor: Több ezer éves
Magasság: 15 méter
Súly: Több tonna
Szőrszín: -
Bőrszín: Barnás, néhol izzik, ott narancs
Egézségi állapot: Egészséges
Oldal: Jó
Leírás:
Óriási lény, hatalmas karmokkal és állkapoccsal, képes repülni, ám tűz helyett lávát lövell pofájából.


Előtörténet:
Az emberek azt hiszik, hogy a sárkányok vad, jellemtelen és hidegvérű gyilkos lények. Ez nem így van. A legendák hazudnak; legalábbis egy részük. A sárkányoknak létezik egy csoportja, mely képes volt békében élni az emberekkel, anélkül, hogy a felek megtámadták volna egymást. És persze voltak azok a sárkányok, akik gondolkodás és válogatás nélkül irtották a falvak lakosságát. Megpróbáltuk ugyan megvédeni őket, ám ez oda torkollott, hogy a sárkányok között háború robbant ki, amely már így is penge élen táncolt. Ami ezután történt, arra nem léteztek szavak sem emberi, sem sárkány nyelven. A fajom a kihalás szélére került, öltük egymást, mint a veszett kutyák egy darab csontért. Az égbolt szó szerint lángba borult, a földeket felperzseltük, és az emberiség nagy részét kiirtottuk. Az emberek egy része próbálta segíteni ügyünket, de nem volt elég tapasztalatuk a sárkányok leölésében, és érthető okokból nem árultuk el nekik a gyenge pontunkat. Egyedül a mágusaik karcolták a felszínt, de komoly problémát ők sem tudtak jelenteni. Nem úgy, mint fordított helyzetben, ugyanis, ha egy sárkány eleresztette a tüzét, az biztos, hogy ott nem maradt semmi élő. A tüzünk több ezer fokos hővel ég, forróbb, mint a Nap felszíne. A fiatalabbak csak tűzgolyókat köpködtek, az idősebbek viszont sugárban hányták a tüzet, vagy épp a lávát. Sok féle fajta sárkány létezett, és mindkét oldalon volt minden fajból, mely sokkal jobban megviselt minket, mint azt hittük. Egy nemzettségből származók ölik egymást, testvér-testvér ellen, szülő a gyermeke ellen. Nem volt ez helyén való. Egy ilyen összecsapás alkalmával történt, hogy egy, a sárkányok radikális oldalán álló mágus jelent meg, ami mindenki számára újdonság volt. Mi tudtuk, hogy nem fogja túlélni, bármit is tesz, a másik oldal úgy vélte, nem élhet ember a Földön, csak a sárkányok. Amíg kántált, és bonyolult kézmozdulatokkal jeleket firkantott a levegőbe, két másik sárkány tartóztatott fel. Mikor a mágus végére ért a varázslat megidézésének, egy szó nélkül indultam meg a föld felé, mintha valami láthatatlan kéz rám markolt, és lefelé rántott volna. A becsapódás sosem kellemes, legyen bármilyen vastag a bőröm, és egyenesen a mágus elé érkeztem, aki egy újabb varázslatot intézett, minek hatására elvesztettem az eszméletem. Úgy látszik az emberek fejlődnek, és sajnos kárukra. Mielőtt tudatom ellepte volna a teljes sötétség, még láttam, amint egy, az engem korábban feltartóztató sárkány felkapja és félbe harapja a mágust. Szegény pára. Ezután már nem éreztem semmit, csak ürességet, és végül teljes sötétség köszöntött rám.
Mikor ismét magamhoz tértem, egy tágas barlangban voltam. Megpróbáltam felállni, de lábaim görcsbe rándultak és visszazuhantam a padlóra. Amint látásom tisztult, felismertem a helyet. Ezer közül is felismerném: a régi tanácskozó helyünk volt. Lassan visszatért az erőm, és mozdulni is képes voltam. A barlang előtt két sárkány tetem hevert, az egyiket ismertem személyesen, a másik – sebzett kinézete alapján – egy ellenséges betolakodó lehetett. Szóval megvédett, de ebbe halt bele. Undorodni kezdtem attól, amit itt lefolytattunk, és egy velőtrázó üvöltés szakadt fel torkomból, mely végigszáguldott az egész területen, és kilométerekkel odébb is hallani lehetett. Bajtársamnak megadtam a kellő tiszteletet, és egy adag lávát ráöklendezve elhamvasztottam a testét. Tűzből születünk, az által is vészünk el. Fürdettem magam egy percig még a lemenő nap fényében, és ekkor született meg bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha itt hagynám ezt a helyet. Új területek vártak felfedezésre, új lények keresése foglalkoztatta elmém. Évekig bolyongtam, körbe repültem szinte az egész földet. Korok jöttek és mentek, az emberek pedig változtak. Már nem voltak olyanok, mint régen, és ezért kénytelen voltam elrejtőzni előlük, míg nem egy különös érzés ismét utazásra sarkallt. Átrepültem a Nagy Vízen, gondosan, rejtve a vasmadaraik elől, végül megérkeztem. Egy ország, egy város. A város sötét, mocskos. Az emberek sokkal romlottabbak, mint azt valaha láttam. Itt az ideje rendet tenni. Mindig van remény

Jellem:
Bölcs, megfontolt, de gondolkodás nélkül használja ki roppant erejét, ha arra kerül a sor. Az emberekben kevésbé bízik, mióta látta őket hanyatlani, más állatokkal pedig a helyzettől függ. Ha támadnak, ő is támad, más esetben mindig kitapasztalja, hogy mit akarhat a másik, esetleg sántít-e a története bármely része. Érdemes vigyázni vele, mert ha egyszer magadra haragítasz egy sárkányt, az addig fog üldözni, míg be nem hajtotta a bosszúját.

Képesség:
Tüzet okád, mely forrób mint a Nap felszíne. Rendkívül gyorsan éget el bármit, és olvasztja meg a legtöbb fémet a Földön. Emellett fogai hatalmasak, karmai szintúgy, és mindkettő éles és hegyes, így nem érdemes az útjában lenni. Bőre és pikkelye igen kemény, a kisebb rakétákat elviseli, a nagyobbak azonban képesek átütni. Ereje maximuma valahol 100 tonna környékén van.

Gyengék:
A sárkányok sose árulják el a gyengéiket, így épp ezért igen nehéz rátalálni. Két gyengepontjuk létezik, az egyik a szívük. Bár a pikkelyeik és bőrük vastag és kemény – a sárkánypikkely pajzs az egyik legdrágább tárgy – a szívüknél ez mégis valamivel vékonyabb, könnyű áttörni, de odáig el is kell jutni.
A másik gyengéje a mágia. Mágiával – ha az elég erős – könnyen sebezhető, és akár meg is lehet vele ölni.

6 kredit:
1kr – 1 nagytestű állat
2kr – Fejlett gondolkodás, beszéd képessége, bölcsesség stb
3kr – Képesség fejlesztés

Név: Sabor
Faj: Fekete leopárd/párduc - természetfeletti
Nem: Hím
Születés hely, idő: Ismeretlen
Kor: Ismeretlen
Magasság/hosszúság: 340 cm (farok hossza 110 cm)
Súly: 300 kg
Szőrszín: Fekete
Egészségi állapot: Idő által halhatatlan
Oldal: Semleges
Leírás:
Sabor fajtársaival ellentétben egy kifejlett szibériai tigrisnél is nagyobb. Szemei kék színben világítanak, fekete szőrzete bármilyen nemű fényben ezüstösen fénylik. Mérete és súlya ellenére ugyanolyan kecses, mint bármely fajtársa.



Előtörténet:
Mi a létezésem, halálom, feltámadásom, hosszú évek értelme? Azt mondanám, semmi. Ha lett volna más választásom, inkább maradtam volna halott és maradtam volna a pokol legmélyebb bugyraiban az idők végezetéig.
Megszülettem Közép-Afrikában. Meghaltam orvvadászok táltal. Aztán egyszer csak visszatértem. Nem igazán értettem, hogy kerültem vissza a világba, csak annyi tűnt fel, hogy mindenki kétségbe esetten menekült tőlem egy pokoli, sötét templomból, ahol csuklyás emberi lények (vagy legalábbis hozzájuk hasonlók) tartottak gonosz szertartásokat. Tűz és jég maradt utánam. Az első néhány hétben nem igen hagytam el a búvóhelyemet és környékét, ahová eljutottam a feltámadásom után.
Ahogy telt és múlt az idő, egyre csak az motoszkált a fejemben, hogy bajon miért hoztak vissza onnan, ahová kerültem. Szóval elindultam hosszú utamra a feltámasztóm keresése céljából, és hogy választ kapjak néhány kérdésemre, mint például miért lettem visszahozva a halálból és miért vannak ezek a képességeim. Több száz éven át kerestem őket és a válaszokat. Senkivel sem beszélgettem, csak megfigyeltem őket, és azt a világot, ahol megszülettem és feltámadtam. Persze nem különösebben érdekelnek inkább magamnak és gondolataimnak vagyok el... meg a világ szépségének. Mindig is szerettem a művészetet. Mindig is örömmel telt el, mikor ebben a kegyetlen, zord világban csak rálelek nem is kevés helyen a szépségére is, mint a festőművészet, építészet és szobrászat. Az emberek tudnak alkotni. Az állatok is, de nem mindegyik éri el a nyomukat.
Eltelt jó néhány év, és feladtam teremtőm keresését azzal a tudattal, hogy már biztos meghalt. De én tovább mentem a világban már céltalanul. Gyakran kérdezték tőlem, miért vándorlok. A válaszom mindig ez volt: Feltámasztóm keresésére indultam, hogy megtudjam miért létezem. Már több száz éve keresem, úgyhogy már feladtam. Nincs hova mennem ezért bejárom a világot az idők végezetéig.
A napjaim mindig a vándorlással teltek. Láttam, mennyi új faj, új dolgok és új események jelennek meg... és mennyi régi pusztul el. Láttam életet megszületni és eltűnni. Gyakran feltette bennem a kérdést az a furcsa érzés; én miért nem pusztulok el úgy, mint mások?
Gyakran még eszembe jutott a teremtőm. Lehet, hogy talán még él, de ez nem valószínű. Ha beszélgetésbe keveredtem, volt aki megkérdezte minek indultam keresésére, ha még csak azt sem várta meg, hogy egyáltalán észrevegyem. Én magam sem igazán tudom erre a választ, így nem is mindig válaszoltam ha ezt kérdezték. Ha támadtak, visszatámadtam, de abban semmi könyörület nem volt. Ha csak egy kicsit is érdeklődtek irántam, gyorsan félrevonultam.
Az egyszer biztos, hogy van még más állat is rajtam kívül, aki úgy járt mint én, de ez különösen nem érdekel. Akikkel találkoztam, gyakran adtak új célokat kérdéseikkel, hoztak fel régi elfeledetteket. Gyakran kértek arra, hogy segítsek valamiben. Én vállat vonva segítettem. Miért csinálom ezeket? Mert nincs más célom, incs más tennivalóm azon kívül, hogy gondolkozom, elmélyülök a művészetbe és bejárom a világot. Ennek ellenére sokan félnek tőlem... hiába érzem magam magának való "csendes cicusnak", hol az emberek vagy más humanoidok ha meglátnak, azon tűnődnek, hogy vérengző gyilkos vagyok, vagy rémült szökött állat az állatkertből.

Jellem:
Sabor olyan, mint egy veterán, aki mindent megért az életében, de mégis csak vándorol és vándorol. Őt leginkább a művészet és a gondolkodás érdekli, a vadászat és a többi csak mellékes - persze a túlélés érdekében ezt is kell csinálnia. Nagyon sokat gondolkozik bizonyos dolgokról (például a világ létezésének értelme). Egyáltalán nem bízik meg sem az emberekben, sem az állatokban, se senkiben, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az illető nem okozna-e neki problémákat. Ám ha lenne valaki, aki talán közel kerül hozzá, annak bizalmát és barátságát ígéri, de annál többet nem. Ha kell, akkor segít másokon, a harcokban nagyon kegyetlen vadászként mutatkozik meg. Mégis csak akkor harcol, ha ennek valamilyen érdekét látja. Máskülönben ha nem muszáj, akkor inkább kimarad az eseményekből.

Képesség:
Halandói szinten legmagasabb szinten akrobatika, és természetes, hogy a Saborhoz hasonló nagymacskák éles látással, gyors mozgással, hústépő harapással és erős karmokkal rendelkeznek (az ő karmai kettes szinten igen erősek ám ezeknél). Szaglása is jó, de mivel nem kutyáról van szó, így nem érzi úgy összetetten a szagokat.

Természetfeletti képesség:

Tűz és Jég Mancsai
1. szint: Egyik mancsa lángra kap, a másikat fagyos pára veszi körül. Ha ezekkel megérint bárkit vagy bármit, megégeti vagy befagyasztja.
2. szint: Tűz és jég támadásai már nem csak egy adott dologra vagy személyre hatásos, 3 méteres körzetben felgyújt vagy megfagyaszt bármit.

Alap 6 kredit felosztva:
1kr: Nagytestű állat.
3kr: Természetfeletti képesség 2-es szinten.
2kr: Karmok 2. szintre fejlesztve. Karmával fa anyagú dolgokat vagy gyenge minőségű fémet képes szétvágni.

Mindenki el van fogadva. Várunk még egy hetet, hátha akar még valaki egy segítőt maga mellé. Utána kezdünk.

Hát nem aranyosak? ^^

Név: Rapunzel (egy neve van mind a négynek, egyként is viselkednek)
Faj: természetfeletti
Nem: Hímnősek
Születés hely, idő: Ismeretlen
Kor: Ismeretlen
Súly: Közel súlytalanok
Bőrszín: Fekete (sötétben egyáltalán nem kivehető)
Egézségi állapot: Semmi baja.
Oldal: Semleges
Leírás: 4 kifejlett horgászhal, a fejükön van egy fura kiálló nyúlvány, ami világít.


Előtörténet:
A tenger mélye oly sok titkot őriz. A semmi végtelenségéből folyamatosan özönlenek a rémek, s még ha alaptalan is,  legendák sokaságának démonai leledzenek onnan. Ezen lények közül is sokat rólunk mintáztak.
A tengermély horgászai vagyunk, a fény vezeti hozzánk a lényeket s mi elfogyasztjuk őket. Rettegnek tőlünk mert ijesztőek vagyunk, pedig mi csak étkezünk.
Az ki kifogott minket szintén rettegett, ám a kíváncsisága erősebb volt,  így elkapott több százunkat, s kísérleteket végzett rajtunk. Először a vízbe tett valamit, amitől elménk megnyílt, tudatunk kitágult, s emberi elmét szereztünk. Ott az aquarium sötétségében társadalmat alapítottunk ki, hierarchiát. Egyre több szert rakott a vizünkbe, s ezzel együtt egyre kevesebb élelmet. Lassan kaptártudat alakult ki nálunk, s így olyan volt mintha magunkat ölnénk s ennénk, amint gyengébb öregebb társainkat faltuk. Több évbe tellett ez, töb évbe, míg csupán négyen maradtunk. Elménk tiszta volt s csiszolt, barátokként tekintettünk egymásra. S eszünkbe se jutott elfogyasztani a másikat. A folyamatos kín amit a szűk térben éltünk át, s a megannyi kín mely önnön elménkkel is átélt kannibalizmus s élve felfalás okozott, felfedeztetett valamit velünk. A víz megváltoztatott. Képesek lettünk manipulálni a környezetet, hogy olyan legyen, akár a víz. Az üveggel kezdtük mely elzárt, s könnyedén kiúsztunk rajta, majd rájöttünk hogy van tüdőnk, s a levegőben is képesek vagyunk úszni, akárcsak bármely kőben, falban fában. Sőt, mikor szükséges volt harcban is tudtuk ezt kamatoztatni. Megjött a tudós, vagy akár mágus is lehetett, bárki is volt, a falat átalakítottuk víz halmazállapotúvá, s ráküldtük az emberre. A fal rázúdult, s folyékony volt ugyan, de mégis oly hatásai voltak, mintha csak ráomlott volna valami. felfogtuk erőnket, s tudtuk, különegesek vagyunk. Ezután szabadban jártuk a világot, úsztunk minden létező közegben, főleg a föld magjában, mikor is éreztük, eljött az idő. Nemtudtuk mi hív, nemtudtuk pontosan merrekellett mennünk, ám nekivágtunk egy új kalandnak...


Jellem: Kaptártudatuk van, s tényleg semlegesek, semmi nem érdekli őket különösebben, ám inkább a fény felé húzódik lelkük.


Képesség:
- Nagy éles fogak
- Fény a fejükről nyúló csápból. FŐleg este ijesztő fénypontoknak látszódnak. AKár a lidércfény

Természetfeletti képesség:
- Halmazállapot átalakítás. Bármilyen közeget víz halmazállapotúvá tudnak tenni. Kivételt képeznek ez alól az élő dolgok. Vagyis emberek álatok, növények. A holtakat viszont képesek!
Az átalakított közeg hatása viszont marad a régi, vagyis ha a követ kezdik el úgy irányítani mint a vizet, folyni fog, viszont aki alá kerül az szétroncsolódik.
Ezzel aképességgel képesek bárhol, még  alevegőben is úszni. A képesség 10 méteres hatótávolságra hat.
Az általuk átalakított közeget csak apap szinten tudják irányítani, kb csak anyira, h merre follyon vagy csapódjon. KIfejezett célszemély felé, csak speciálisan tudják iránxítnai, pl beveszik a szájukba s kiköpik.


Alap 6 kredit felosztva:
1 kr - 4 közepes testű állat
3 kr - képesség 2. szintre hozatala
2 kr - fogak erősítése, könnyedén átrágják magukat bármely földi létformán