New York, 1984. 02.15.
kb. 180 cm
- Gránát! – üvölti el magát egyik társam
Reflexből vetődök fedezékbe, hallom a robbanást utána már csak a meleg folyadékot érzem végigfolyni a lábamon. Ennyit arról, hogy ez egy rutin küldetés lesz…
Mindig is utáltam Afrikát. Hadurak, véres gyémántok, rabszolgaság, elmaradottság, malária és egyéb förtelmek. Mindig volt valami, ami miatt minket ide küldenek. Az okokat már rég nem kérdezem, úgysem kapnák rájuk választ. Ez az első lecke, amit megtanultam katonaként. Egy dolgunk van: Végrehajtani a parancsot. Bármi áron… Ez hatványozottan igaz a különleges erőkre.
Most egy lezuhant műhold után küldtek minket. Az egyik hadúr rátette a mancsát és feltett szándéka volt, hogy eladja a roncsokat. Nekünk csak a merevlemez kellett, a rajta lévő katonai titkosítással együtt. Gyorsnak kellett lennünk, ezért csak két csapatot dobtak le a becsapódási pont közelébe, két nappal az eset után. Műholdképek azt mutatták, hogy már sikerült felhúzniuk egy kezdetleges helyőrséget a célzóna közelében. A terv egyszerű volt. Behatolunk, megszerezzük a tárgyat, majd egy drón szétlövi az egészet, eközben mi a kivonási ponthoz megyünk, ahol egy helikopter már vár ránk.
HALO-val dobtak ki minket öt kilométerre a bázistól. Felszerelésünk egy éjjellátó szemüvegből, egy M4A1 géppuskából, oldalfegyverből és a szokásos egy háromnapos túlélő felszerelésből állt. Bravo osztagot a bázis másik felén dobták le, egy közeli hegység lábánál, ahonnan a mesterlövészeik kiváló rálátást kaptak a bevetési területre. Két órán belül megközelítettük a helyszínt. Megvártuk míg elment az őrjárat és megindultunk.
Esélye sem volt a milíciának ellenünk. Egy-egy lövés és a két őrszem holtan esett össze a posztján. Innentől kezdve tíz percünk volt arra, hogy elvégezzük a feladatot. Jól haladtunk, Bravo mindig utat nyitott számunkra. Út közben C4-et raktunk minden fontosabb sátor mellé. Minden jól ment egészed addig, míg ki nem hunyt minden fény.
Valaki egy EMP-t dobott a bázisra. Az éjjellátók kiégtek, az a néhány generátor, ami a fényt biztosította szintén. A tüzek adtak némi fényforrást, ám nem eleget. Valaki azonnal riadót fújt. Ám ez a legkevésbé sem érdekelte a támadókat. Egyenesen a bázis közepére érkeztek meg ejtőernyővel. Kintről még harckocsikat is hallottunk. Ezek nem amatőrök voltak. Hátrányba kerültünk mind létszámügyileg, mind felszerelésileg. Ami nem lett volna baj, ha nem kezdtek el volna egyből a műhold felé menni.
Egy dologban biztos voltam. Ezek nem voltak amatőrök. Profi felszerelés, jól kitervelt mozdulatok, semmi pánik, mikor velünk kerültek szembe. Zsoldosok, ráadásul a nagyon-nagyon túlképzett fajtából. Gyorsabbak voltak nálunk, így heves tűzharc alakult ki köztünk. Talán még győzhettünk is volna, ha a milícia nem veszti el a fejét. Ámde egy rossz helyre becsapódó gránát sok mindent megváltoztatott.
Így kerültem ebbe a sz*r helyzetbe…
***
CIA központ, Langley, Virginia,
28 nappal az incidens után,
Northburn tábornok
Az elmúlt egy hónap az embereim számára maga volt a rémálom. Sohasem kellett eddig elgondolkoznunk azon, hogy hazánk földjére küldjünk ki a speciális erőket. Ám az elmúlt években olyan dolgok történtek, melyek megkövetelték ezt. Az idegenekkel és a metahumánokkal Waller foglalkozik, nekem az „egyszerű” emberek maradtak. Gotham városában a Pingvin keltette fel a figyelmemet. Első nagyobb fellépése a gothami katonai támaszpont kirablása volt. A CIA rögtön nyomozásba kezdett utána és amit találtak az nem volt szép… Megrögzött gyűjtő és veszélyes üzletember. A probléma onnan fakadt, hogy fegyvereket csempészett árult az alvilág számára. Akkoriban azt mondták, hogy nem lesz veszélyes, hogy majd a rendőrök elfogják tudni kapni. Még a „Denevérember” ténykedéseit is elnézték, reménykedtek benne, hogy majd ő elintézi a piszkos munkát. Mindez egy hónnappal ezelőtt változott.
Cobblepot túl messzire ment a kódok ellopásával. Olyanokat vesztettünk ott, akiket eddig sérthetetlennek hittünk. Akciója megmutatta, hogy nem csak Amerikában, hanem a világon bárhol utánunk tud jönni és még a hírszerzésünk sem tud minden lépéséről. Nyolc emberből ketten tértek vissza. Az egyikük súlyosan megsebesült, a másik örök életére őrültek otthonába került.
Kane századost súlyos sebekkel hozták be. Tüdeje több helyen megsérült, srapnelek borították testét, belső vérzés és még sorolhatnám a sérüléseket. Én magam nem láttam még ilyen rossz állapotban embert és ő mégis kijött onnan valahogyan. Az orvosok azt mondták menthetetlen. Az egyik tanácsadóm azt mondta, hogy még van egy esélye az életre. Mirakuru… A szérum, melyet Slade Wilsonon teszteltek és tökéletesítettek. A kutatási részleg még mindig tartott néhány fiolát belőle, ámde a mellékhatások riasztóak voltak. Nagy esély volt arra, hogy belehal az átalakulásba, vagy abba, hogy beleőrül. Egy jó katona nem érdemelne ilyen sorsot. Hosszas gondolkodás után és a tanácsadóm unszolására beleegyeztem.
A szérum működött, felgyógyult sebeiből. Mivel már nem számított egyszerű embernek, Waller és az emberei vették át az ügyét. Utolsó dolog, amit tudtam a srácról, hogy további kiképzésnek fogják alávetni. Ez volt az utolsó dolog máig. Parancs, hogy megosszam Kane-el az összes információt a gothami alvilágról. Mi a fenét akarnak azzal a kölyökkel?
***
Valahol Washington és Gotham között,
35 nappal az incidens után,
Aaron Kane Brian Marque
Gotham… a legförtelmesebb hely Amerikában és egyben a következő bevetésem helye. Szokatlan lesz hazai földön dolgozni, ráadásul inkognitóban. Ex-katona, akit egy bevetés után leszerelésre köteleztek, ámde nem volt képes beilleszkedni a civil életbe. Rendőr leszek, egy nyomozó, aki frissen végzett a Washingtoni akadémián. Jeles eredmények, saját kérésemre helyeztek Gothambe. Testvéreim nincsenek, szüleim Európába költöztek a végkielégítésükből, régebben a mérnökön voltak.
Elsődleges feladat: Visszaszerezni a műhold merevlemezét és vele együtt a kódokat. Esetleg tovább kijutott adatok elpusztítása és ezeket megismert személyek eltüntetése.
Másodlagos feladat: Cobblepot szervezetének felderítése, gyengeségeinek felfedése, megfelelőn nyomásgyakorlás, hogy könyörögve forduljon a kormányhoz vagy széthulljon a birodalma.
Harmadlagos feladat: A városban ténykedő maszkosok felmérése, kategorizálása, igazi kilétük kiderítése.
Most így újra végigolvasva a hátteremet nagyon gyengének találom, talán nem tartanak elég felkészültnek, ahhoz, hogy egy teljesen másik személynek adjam ki magamat. Ez zavar, hiszen akkor miért töltötték az utóbbi egy hónapot azzal, hogy drogokkal nyomnak tele és adatokat nyomnak a fejembe mindenféle géppel? Ennyire nem bíznának bennem?
A gép lassan leszáll Gothamban, nemsokára itt az ideje, hogy megismerkedjek az új kollégákkal.
Hazájáért bármire képes, kötelességtudó ember, akin megérzik katona múltja. Enyhe lenézéssel tekint a civilekre (beleértve a rendőröket is), főleg a fiatalokra. Bizalmatlan új emberekkel szemben, ámde, ha valakit bajtársának tekint, akkor képes az életét is feláldozni érte. Szivart szinte csakis erőszakkal lehet kiszedni a szájából.