A vidámpark

A cirkuszba bejutni nem okoz gondot. De túlságosan tömve van, és mindenhol rendőrök. Minőú balszerencse, hogy nagyobb horderejű megmozdulást nem tudok végbe vinni. Az öltözők is kellően védve vannak, és egy ilyen halandó féreg nem fog tudni átjutni gátakon. Némi gondolkodás után döntök úgy, hogy a Garysonok helyett egy a helységben elkülönültebb őrszem lesz az áldozat. Egy olyan rendőr, aki nincs annyira szem előtt és könnyen meg lehet közelíteni. A többihez képest... Én magam helyet foglalok, és utasítom a szolgát, hogy pár perc múlva szúrja le a biztosúrt. Ha megöli, ha megsebesíti, egyik sem izgat túlzottan, a lényeg, hogy amint megtörténik a támadás, én azonnal közbelépek, és a földre küldöm a közellenséget. Nem akarom elvenni az életét, csak hatástalanítani, és ebben nem csak fizikai erőmet de a köztünk lévő kapcsolatot is bele teszem, hogy megadásra sarkaljam.

Népes társaság gyűlt már össze az áldozat körül. Egy másik alak már leadta a sérült adatait, és a mentők már úton vannak. A másik rendőr rákérdez a történtekre, majd hallom, hogy nagyjából az, amit már eddig is tudtunk. Ezzel nem sokat haladtunk. Amint a tanú leírja, hogy hogyan nézett ki a az elkövető. Az egyik rendőr a rádiójáért nyúl, beszól a központba, hogy a tettest megtalálják, addig engem ott hagy a sérülttel és a tanúval, majd egy másik rendőrnek szól oda, hogy nézze meg a másik elkövetőt, mert úgy néz ki eszméleténél van. Leakasztom a bilincsem az övemről, majd rögtön a félig eszméletlen csuklójára kattintom, csak a biztonság kedvéért.

//Off: Elnézést a késésért. Végjáték következik.//

A zene elindul, úgy néz ki, hogy az est a fénypontjához érkezett. Ahhoz a pillanathoz, amire mindenki várt. Felhangoznak a bohócok trombitái, a tetőszerkezeten lévő lámpák célba veszik a magasban lévő Graysonokat. Hogy jutottak fel oda észrevétlenül? Fogalmazódik meg mindenkiben a válasz, de nem sokáig foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
A hangos bemondó megszólal.
- Amit mindenki várt! Akikre ország, világ szegezi tekintetét. A Repülő Grayson-ok!!! - Kiállt a porond mester, mire minden reflektorfény reájuk szegeződik, ezzel az egész cirkuszt sötétség fogadja.



El is kezdődik a produkció, nem várat magára sokáig, máris lélegzet visszafojtva figyeli mindenki a híres tornászok mutatványait.
Ez idő alatt Mammon nem tétlenkedik, kiszúr magának egy rendőrt a tömegben, egy húsosabb fajtát, ki jobb szereti a fánkokat, mint az ügyek lezárásának gyors tempóját. A fiú készen áll, fúródik a tömegben, hogy elérje célpontját, jobb lesz neked is sietned.
Aura eközben megszerzi párttársa bicskáját, bár az nem érti mire is kell neki, de nem úgy ismerte meg őt, hogy bármi bajt okozna. Látszólag még csak nem is igen érdekli a dolog, csupán az előadásra próbál koncentrálni. Ha már elrángatták ide, megpróbálja kihozni a dologból a legjobbat.
Faun rájött, hogy nagy baj lehet abból, ha tanúként beszólítják, pláne, hogy a két drogos elmondaná az igazat. Elmormolja a varázsszót, és aktiválja cigijének mágiáját. A füst úgy terjed szét a helyszínelők, és a mentősök között, mintha tűz gyúlt volna, köhögve és krehácsolva kiáltoznak egymásnak, értetlenkedve, miközben próbálnak a másik irányba menekülni a fulladás veszélye elől.
Kevin is szemtanúja a történteknek, a füst az ő orrában is mély nyomokat hagy, kaparja a torkát, ahogyan az lejut a tüdejébe. Nikotin keveredve némi ismeretlen maró anyaggal.
Hallod társaid és a mentősök jajveszékelését, bár neked is menekülnöd kellene, főleg, hogy a tettest nem látod ebben a sűrű füstben.

Hirtelen valahonnan füst tör elő. Körbe nézek, de tüzet nem látok, és hamarosan semmit nem látok. A füst egyre sűrűbb lesz, és egyre kevésbé látok és az orromat, és a torkomat is valami idegen anyag "támadta meg", mert rettentően kapar és mar. Köhögök, és csak reménykedem, hogy a képességen nem jön elő, mert akkor nagyot bukok, és ha a többiek is meglátják vagy megérzik, biztos, hogy magyarázatot akarnak majd, és nagy valószínűséggel lemondhatok a jövőbeli terveimről, nem is beszélve a rendőrkapitányi rangról. Először megrázom a fejem, elhessegetem a gondolatokat belőle, majd lassan, a köhögéstől és a maró hatástól legyengülve megpróbálok valamerre kibotorkálni a füstből, remélve, hogy nem ütközöm senkivel, és nem bukok fel semmiben sem. Közben hallom, ahogy a kollégák és a mentősök is krahácsolnak a hirtelen jött füst adagtól. Mély, rekedtes hangon kiáltom el magam.
- Mi történt? Mindenki jól van? - akár válaszolnak akár nem, kifelé indulok a füstből, remélve, hogy elérem a határát - persze csak remélem, hogy van határa - és amint sikerül kiérnem, mélyet szippantok a friss levegőből, hogy rendesen átmossa az orrom és a tüdőm.

Aura Rewards:

[megvan a kés nos nincs mit tenni mint megteszem azt amit meglehet....ahogy hallom zűrzavarok vannak így az őr valószínűleg nem lesz ott......remélem ha ott lesz nos elvágom majd a torkát vagy ledöföm vagy valami a lényeg hogy hatásos legyen......ha megöltem meg majd elrejtem ott a kabinban....de most megyek az előbbi hely felé remélem nem lesz ott az őr...közben felfigyelek az atrakcióra melyet az ugrabugráló testvérek nyujatank....]

Köhécselve, de végül mindenki kiér a füstből. Ahogy kitisztul a látásom, az első, amit végig pásztázom, hogy mindenki megvan-e, és úgy tűnik, hogy igen. Ez jó hír. Senki nem tudja, hogy honnan jött a füst, és hogy miért, de egyelőre nem ez a legfőbb téma, mindenki szeretne újra levegőt venni, hogy megtöltse és átmossa a tüdejét. Ahogy nekem sikerül, megpillantom a korábban látott rendőröket, valamint a zűrös fickót, és épp a nagy sátor felé tartanak, ám a tanú menekül. Dilemma, és meghányom-vetem a dolgot, de végül mégis úgy döntök, hogy hagyom a rendőröket. Velük később is tudok találkozni, hisz egy helyen dolgozunk, és ha épp nincs komolyabb dolgom, utánuk tudok nézni alaposabban is. A tanú után vetem magam, és amilyen gyorsan csak tudok, futni kezdek, hogy nehogy meglépjen előlem. Ha sikerül a közelébe érnem, egy sportolókat meghazudtoló szereléssel próbálom meg a földre vinni.
- Miért akartál elmenekülni? - szegezem neki a kérdést, ha sikerült elkapni.

A tanúnak sikerül meglógnia előlem, és a fősátorhoz érve, az embertömeg olyan nagyra hízott, hogy képtelenség lenne megtalálni őt. Lassítok és sétálva haladok egyre beljebb, óvatosan és tisztességesen félre tologatva az utamba kerülő embereket.
- Remek. - szűröm ki a fogaim között csak úgy a levegőbe, potenciális címzettje nincs ennek az egy szónak. Egyre beljebb sikerül jutnom, amikor hirtelen lövések hangja szakítja félbe a műsort, és zengi be az egész sátrat. Az ember tömeg rögtön megindul kifelé a sátorból, mintha kötelező lenne, ahogy felismerik a pisztoly lövés jellegzetes hangját. Érthető, hogy senki nem akar a következő lenni, de a pánik eluralkodik, és valószínű, hogy több áldozat is lesz, akiket halálra taposnak majd a kitolakodók. A rádión hamarosan hallom a diszpécser és a többi rendőr hangját, miszerint gyilkosság történt, és a Grayson családot lelőtték. Előveszem a szerkezetet, lenyomom a gombot, majd beleszólok - eközben haladok a sátorban.
- Itt Kevin Chase, a fősátorban vagyok. Két lövést lehetett hallani, a helyszínre megyek. - jelentem, majd kiszúrok egy férfit, akit korábban láttam a kapunál randalírozni, majd akit a rendőr kollégáim bekísértek egy sátorba. Épp a fegyverét teszi el, ami rögtön leleplezi őt számomra.
- Kevin Chase, üldözőbe vettem a gyanúsítottat. A fősátorból halad kifelé. Kb. 180 magas 35-40 év közötti, hosszú barna hajú fehér férfi, fehér pólóban, barna kabátban és farmerban. Nem mehet ki a cirkusz területéről senki! Ismétlem senki! - fejezem be, majd megszaporázom a lépteimet, hogy utolérjem a fickót. A Grayson-oknál már láttam pár másik rendőrt és a mentők is úton vannak, így rám ott nincs szükség, ellenben a legjobb lesz, ha elkapom a férfit. Ahogy lehetségessé válik futásnak eredek, és megpróbálok a nyomába érni, a fegyverem végig a kezemben tartom, ha netalántán rám lőne, tudjam viszonozni a tüzet. Ha valamennyire elül a zaj, amit a menekülő és pánikoló tömeg ad ki magából, rákiáltok a férfira.
- Megállni, rendőrség! Dobja el a fegyvert, kezeket tarkóra, és térdeljen le! - ha nem hallja, vagy nem foglalkozik vele, először jelentem, hogy melyik kijárat felé, vagy melyik irányba tart, majd figyelmeztető lövést adok le. Ha még erre sem lassít, vagy nem figyel fel, akkor kénytelen leszek drasztikusabb módszerhez folyamodni, és az nem mindig helyes, de jelen helyzetben elfogadható. Amennyire csak lehet, próbálom csökkenteni a távolságot, majd megállok, célzok és megpróbálom lábon lőni, remélve, hogy talál, és végre feladaj a menekülést.

Egy ideje már nem sok mindent csinálok, ESL online ladder versenyekre járok, ott erősítem meg a betonbiztos FPS Diktátori címem, a bolt megy magától, éjszakánként kijárok és teszem a dolgom, egész jól fizet ám és nem is olyan kockázatos. Közben néha egy két edzést is beiktatok, meg tanulom a közelharci mozdulatokat, de kb egy hete hirtelen eluntam magam. Tudtam mit kell tennem, gyorsan keresni a hírek között valami érdekeset, bandaháborút, eltűnéseket vagy bármi mást, csak, hogy valami izgalom is legyen az életemben, így akadtam rá a városi cirkusz labirintusának teljes lezárására. Megvártam az estét, addig szépen felkentem az arcfestésem, felöltöttem a páncélom egyes részeit, szereztem egy nagy MSI*-s szatyrot, amibe rejtettem a karabélyom, majd tömegközlekedéssel indultam a vidámpark felé. Este nincsenek sokan a buszon, a fülesemből pedig bömböltettem a zenét, így az arcfestést sem sokan furcsálták, aki gamer az azt hihette, hogy valami milliós gépalkatrészt viszek a nagy fekete szatyorban, a normál népnek pedig fogalma sem volt mit jelenthet az a három betű, de nem kérdezte senki. Amint megérkeztem vettem egy jegyet és bementem, utam egyből a labirintus felé vettem, közben azért figyeltem a furcsaságokra.
Így most itt állok, közel a labirintushoz, a teljes sötétben, előkapom a fegyvert a zsákból, betárazom de még nem húzom fel, csak a szíj segítségével a hátamra akasztom, majd teljesen nyugodtan az őr felé veszem az irányt.
- Jó napot kívánok, Andrew Ramirez vagyok. És az után szeretnék érdeklődni, hogy miért van lezárva a labirintus. Igazából be is mennék, ha nem bánja, megnézném magam mi a probléma.
Hogyha az őr ellenkezik, lekezel, nem akar beengedni, tovább folytatom a monológom.
- Ismerem én magát, maga az a klasszikus portás illetve őrfigura, egy pocakos, nőtlen vagy iszonyatosan ronda feleséggel rendelkező, kopaszodó, szánalmas vesztes, aki semmi mást nem ért el az életben, csak, hogy olyan dolgokra figyelt, amikre olyan felesleges vigyázni, hogy nem is fizetnek rendesen. Ne vegye sértésnek, ez csak az igazság, vagy legalábbis amit én látok, nézzen magába és döntse el... ezzel próbáltam rávilágítani az ön és saját magam helyzetére. Szóval örülnék ha beengedne engem, hogy kicsit körülnézzek.
Ha az őr esetleg begorumbulna, közbe vágna, vagy testileg próbálna ártani nekem, esetleg mással próbálkozna, lekapom a hátamról a gépfegyvert és neki szegezem.
- Nem tudom kinek van a kezében éles lőfegyver, de szerintem nem kellene ellenkezni vele, sok őrült jár Gothamben, még a végén valaki meghal...

Hosszú időt töltöttem otthon, talán túl hosszú időt ahhoz, hogy tovább folytassam. Már lassan elfogynak környékemről a kóbor macskák és kutyák, új, kellemesebb alany után kell nézelődnöm. Talán itt az idő embereken kísérletezni? Lehetséges, de nem teljesen biztos. S mégis hol kereshetnék magamnak jó alanyt? A hajléktalanok? Talán. De számukra az élet már nem túl fontos tényező. Az is megeshet, hogy már inkább önszántából mennének a bitófára. Nem. Nekem egy egészséges, életre vágyó alany kell, kiből tökéletesen ki lehet hozni a legvadabb állati ösztönöket, az élni akarást.
S hol kereshetnék még jobb alanyt erre, mint a vidámpark? Mely tele van emberekkel, életvidám és élni akaró emberekkel. Mint mindig, ma is az életnek szóló arcestésemet hordom. Hosszú fekete hajam lokniban, melyből megannyi rakoncátlan hajtincs lóg le fehér vállamra. Régebben vart, de még mindig újnak mondható goth stílusú kimonómat vettem fel. Ilyen esti órákra pont tökéletes. Nincs benne hideg, de mégis kellemesen tartja a hűvösséget.

Így haladtam a vidámparkban. Nyugodtan és lágy léptekkel, mint egy pillangó tavasszal a virágok szirmain. Mint mozdulataim, úgy ruhám, olyan volt akár egy fátyol, mint egy túlvilági lény, ki inkább lebeg a föld fölött. Olykor-olykor megállított néhány személy, kik azt hitték, én is a vidámpark egyik atrakciójához tartozom, s egy fénykép erejéig álljak meg helyben. Sosem elleneztem, de semleges arcom mögött ott lebegett a kellemetlen és halovány tanácstalanság.
Ahogy haladtam a vidámpark fényei és csodái közt, ahogy az emberek körülöttem beszélgettek, vagy épp veszekedtek, mindenki saját helyzetétől függően reagálva saját dolgait, szememet nem kerülhette el egy épület. Teljes sötétség borította, s ahogy jobban figyeltem, szinte senki sem volt a közelében. Már hallottam róla, egy videójáték nagy szenzációja, mely engem bár nem ejtett rabul, még csak nem is próbáltam ki, mégis ismertem. Két napja annak hogy a polgármesternek jelölt egyik szerencsétlen kipróbálta s azóta eltűnt.
Tudtam jól, nem ezért vagyok itt, de ha már erre járok, lehet a sötétséget kihasználva el tudok csípni egy-két alanyt. Megfordult fejemben, mi lenne ha bemennék, mi lenne ha megkeresném azt a szerencsétlen politikust? Talán jutalomban részesülnék, elsősorban pénz jutalomban, vagy netán támogatná hálából a kiállításaimat. Lehet. Megérné mindez nekem? Talán. Elindulok a Labirintus felé, elnyel engem is az egyik épület sötét árnya. Majd megállok, s figyelek egy személyt, ki épp az őrrel beszélget. Nem vagytok tőlük túl messze, sőt, még hallom is amit mond az a... kölyök? Kicsit meglepődöm, de nem túlságosan, legalább is nem látszódik rajtam. Egy kölyök. Egy élettel teli kölyök, akiben talán megvan az élni akarás.
Lágy mosoly húzódik arcomra, ahogy fejemben megannyi terv mozgolódik. Úgy döntök, nem fedem még fel magam, így csak türelmesen állok a sötétségben, mint egy árny, egy sötét árny az ember lelkében. A "lelkiismeret" gonosz testvére.

Épp a vidámpark körül járogattam, amikor is két gyerek beszélgetését hallgattam.
- Jaj de kár, hogy nem lehet bemenni a kísértetvárba. - nyafogott a fiatalabbik.
- Mondtam, már hog yazért nem lehet, mert az a nyavajás őr nem enged be senkit. Aztiszi, ha megint be megy valaki ugyanúgy el fo tűnni.
Csak ennyit hallottam, de ez is bőven elég volt arra, hogy felkeltsse érdeklődésemet, és nem si vártam sokat, már mentem is be a vidámparkba. Egy jó félórányi caplatás után, sikerült megtalálnom azt a rejtélyes kísértet várat, amire egyetlen egy őr vigyázott. Bántani nem akartam, de kicsit szórakozni vele igen. Mivel a srácok azt mondták nem enged be senkit, nem is próbálkoztam finom szóval hanem átalakultam a fickótol jó húsz méternyire egy katanává, és létre hoztam klónomat, aki felkapott, és szaladt az őr felé. Az őr azt hitte volna, hogy megtámadja klónom, ám nem ez történt. Engem az őr feje fölé célozva eldobott, és ezután egyszerűen köddé vált. Miután sikeressen bejutottam visszaváltoztam, és elindultam a kísértet kastély bejáratához, és magára hagytam az igen furcsán néző őrt.

/bocsánatot kérek az esetleges helyesírási hibákért, meg a minőségért, de nem akartam húzni a több irészt vevő idejét, így gyorsan letudtam ezt, mert ma indulok ősökhöz, és Vasárnapig nem leszek itthon, és nem tok kerülni gépközelbe./

//Ryu reagját a neki küldött PM szerint reagálom, a játékosok még nem látják az érkezését.//

Az őr nyugisan üldögél a posztján, kávéjáról már nem száll felfelé a forróságot tükröző gőz, úgy tűnik annyira unja magát, hogy italáról is megfeledkezett. Ramirez ér először oda a társaságból //s bár egyszerre kell kezelni a reagokat, felborulna az általatok írt cselekmények mibenléte, így reagírás szerint érkeztek// kire az őr unott képpel figyel fel. Még oda se ér hozzá, ő már kezével integet felé, bár nem barátságos köszöntést fogalmazva ezzel, inkább elzavarás szándékkal.
- A Labirintus zárva van, menj, játssz mással! - Mondta egykedvűen, majd mikor odaértél, észrevette, hogy nem gyerekkel van dolga, hiszen a hold fénye megvilágította festett arcodat. A szó is belé fagyott, megremegett a félelemtől, és el is ejtette bögréjét, melyből minden megmaradt nedű szétfolyt a földön.
- Ide...csak...rendőri szervek, és hivatalos rendőri engedéllyel...léphetnek be. - Vacogott a férfi, mire elkezdted magyarázni a monológod, igazából végig se hallgatta, felpattant, és testsúlyától függetlenül úgy futott el, mint a nyúl. Hát igen...talán nem ártana rostálni a cégénél, de ez már nem a szabadúszó problémája, megnyílt az út befelé, s bár az őrt sikeresen eltávolította, az ajtót egy kisebb lakat őrzi, amit igaz kézzel lehetetlen lenne lefeszíteni, na de egy megfelelő szerszám megfelelne ezen célra.

Eközben Alice is odaért a labirintus elébe, s a sötétből figyeli az előadást. Úgy tűnik az őrrel neki sem lesz problémája, azonban az általa kinézett férfi, már fél lábbal a labirintusban van, s Isten se tudja mi a célja vele, de ahogy elnézi, bizony ragaszkodik az élethez.

Kiméra is hasonló cipőben jár, első terve az volt, hogy beront az őr mögött, de ketten is megelőzik. Az első egy férfi, kinek a hátát látja csupán, s egy nagy szatyorral üldözi el az őrt, a másik pedig hozzá hasonlóan az árnyakból figyeli az előadást, de a sötétségnek köszönhetően azt már nem állapítja meg, hogy kiféle, miféle alak lehet.

Larie meghallotta a gyerekek panaszait a Labirintust illetően, így jobb dolgot nem találva elindult, hogy kiderítse annak rejtélyét.

Közelebb megyek az őrhöz, még csak rendesen köszönni akarok de már akkor valami nincs rendben, úgy tűnik hogy megdermed, szinte halálra rémült attól hogy meglátott, még a kávéját is elejti. Ezután elmondta a hivatalos szöveget, amire én rögtön belekezdtem az előre megírt monológba, de a felénél a férfi felállt és egyszerűen elfutott. Őrült nevetés közben fordulok meg és kiálltok utána.
- Ahahahaha. Hát ez elment kaszálni.- ahogy a régi szólás tartja.
~ Most ilyen rosszul nézek ki? Meglátta a fegyverem? Vagy ennyire puhapöcs lenne? Állt mögöttem valami félelmetes? Vagy ez most mi volt? Én fellebbezek a játék készítőinél. Még a monológot se tudtam elmondani, pedig előre kitaláltam az egészet... a fenébe!
Gyorsan oda fordulok az ajtóhoz és látom, hogy van le van lakatolva, a lehetőségek meg vannak már csak a fogaskerekeimet kellene forgatnom. Kétszer is hátra nézek a sötétbe miközben a puskám elő kapom és élesítem.
~ Szóval a rendőrség lehet utánam jönne, vagy bekerítene de a labirintus egyben biztonságot is adhat. Be kell vállalnom, már csak a poén kedvéért is, elvégre csak szórakozni jöttem ide otthonról.
Ezután kicsit kijjebb megyek, ahol nincs a fejem felett semmi, fegyverem a levegőbe emelem és ha semmi nem akadályoz akkor egy hosszú sorozatot adok le a levegőbe. Nem pazarlok rá egész tárat, csak egy felet, azután egy golyóval próbálom szét lőni a lakatot, de nem állok túl közel mert tudom a lövedék is robbanni fog egy kicsit. Ha szabad az út a labirintusba akkor belépek, közbe valami énekhez hasonló ritmusos szavalást is tartok magamnak, ha már annyi zenét hallgattam ide felé.
- And the rain will kill us all, we throw ourselves againts the wall, but no one else can see, the perservation of the martyr in me.

Ramirez nem gondolkozik sokáig, előveszi egyik komolyabb mordályát, és szétlövi a lakatot, miután a levegőbe engedett egy sorozatot. Akik csak hallották civilek, sikítva, egymást taposva menekülnek, immáron nem csak az őr, de az egész vidámpark a tudatában van annak, hogy illetéktelen behatolók merészkedtek a labirintusba. Ez már téged kevésbé zavar, hiszen a zár megadta magát, az ajtón bár egy karcolás sem esett, de kitárul a robbanástól, végtére is lehet hogy strapabíróbb acélból készülhetett, de ez ugye több dologban gyanús lehet. Kiméra és Alice is hallhatták, sőt ha odafigyeltek láthatták is, ahogy az őrt elűző idegen szétlövi a lakatot, így előbbi oda is megy hozzá, nem is tétovázik azonnal megszólítja őt, utána csatlakozik hozzájuk Alice is.
Ryuu is odaér a labirintushoz, mivel hallhatta a fegyverdörrenést, és a menekülés induló központja innen eredt.


//Akkor ismerkedjetek, tervezgessetek, adok pár kört erre, majd ha végeztetek, írjatok rám, de ne feledjétek innentől bármikor várható az őrnek erősítés. //