Régi dokkok területe

Az a férfi, akit eddig követtem, és aki úgy tűnt nekem, hogy éppen keres valakit, most ahogyan befordult a sarkon, csatába keveredett. Gyorsan belekezdett hiszen szorosan követtem őt, és mikor odaértem az épületek tetején, már benne volt a balhéban. Első harminc másodperc a megfigyelésé volt. Gondolom a férfi rontott rá a két őrre. Az egyik lefogta a kezét, és hasba találta. Semmi súlyos, alkatából ítélve bírja az ilyen könnyű megpróbáltatást. Utána a két őr megnyomott a ruhájukon egy gombot, és egyszer csak izmosak lettek... Nem tudom, de talán ez is benne lehet abban a pakliban, hogy talán ezen a találkozón ilyenekkel is kereskedhetnek... Bár nincs sok esélye, mert ilyen nagy hatalmat nem engednének ki a kezükből az alvilági nagyfőnökök. A legtöbb esélye annak van, hogy nem arról beszélgethetnek ott bent, hogy éppen hogy megy az üzlet, hanem éppen tervezik meg, hogyan tüntethetnének el valakit, rendőrt, egy árulót, azt nem tudom.
Nem tudom miért van itt ez a férfi, de ha kérdéses okból elkezdené verni a biztonságiakat az csak jóból eredhet, majd meglátom. Arra jutok, hogy muszáj lesz ebbe a küzdelembe beszállnom, ha jót akarok. Úgy döntök, hogy megkerülöm az ideiglenes izompacsirtákat, természetesen, hogy ne vegyenek észre, és onnan támadnék a hátukba. Ha észrevesznek, egyből ráugranék az egyik izompacsirtára, hogy a meglepettség erejét kihasználhassam. Jó tervnek tűnik. Ha legyűrjük ezt a két állatot közös erővel, az lesz az első hogy beszélek ezzel a dohányzó kollégával, illetve ki tudja, hogy honnan, és mi célból tevékenykedik itt. Nem bízom benne...
Szerencsére mindjárt itt lesz Gézengúz, akit nem régen hívtam segítségül.

Komoly arccal nézem a lányt, és egyre inkább érzem azt a szánalommal vegyes, dühöt amely olyan sokszor bajba sodort engem korábban. Ezzel párhuzamosan, ösztönösen kezdek elhatárolódni tőle, és egy fajta falat emelni kettőnk közé, amely mögé nem hatol be a lány néma sikolyba fulladt segítség kérése. A módszer amely olyan sokszor bevált, most egyáltalán nem segít, és hamarosan azt veszem észre, hogy hatalmas lyukakon keresztül vad érzelem hullámok sodornak magával.
~ Mint ha eleven tűzben fürdenék..... ez a lány maga az őrület. Olyan, mint ha egy gyerekbe zárt démon lenne előttem. Persze, a démon meglehet hogy ártatlan és nem követett el bűnt, de attól még iszonyatos erejű szörnyeteg marad..... Mit beszélek? Amennyit tudok, ez csak egy ártatlan kislány, aki maximum a legyeknek tudna ártani és semmi olyat nem mutatott, amely ennek az ellenkezőjét bizonyítaná. Egyszerűen túl élénk a fantáziám és túl sok filmet néztem, meg középkori balladát olvastam. Az élet pedig nem lány regény és nem tündér mese. Még is, miért nem tudom, magamat tartani, a saját mondásaimhoz? ~
Gondolkodok el, és már majd nem megtörök, amikor a vörös hajú szépség, hideg szavai vissza zökkentenek a valóságba. Nekem ugyan is van családom, vagy legalább is elég sok olyan ember akiket annak nevezhetek, és akikre mindig számíthattam. Annyi szenvedést, annyi nála ezerszer rosszabb sorsú gyereket láttam, és annyit öltem meg saját kezemmel, hogy ő már igazán meg se tud hatni. A magasztos irodalmi szavak, a nagy gondolatok a tűztengerről és minden másról semmisé válik. Kizárólag több évtizedes tapasztalat által érlelt ösztönök súgta veszély érzet maradt, és a apró gesztusok mögül elősejlő valódia Arie torz képe. Hamarosan, egy kép is előkerül, majd megtudom a megbízás összegét is, amely rögtön minden mást feledtet velem. Noha, nem vagyok kapzsi és két millió dollár a családomnál apró pénznek számít, de nekem most nagyon-nagyon soknak tűnik. Igazából, tizedével is boldogan kiegyeztem volna. Alig bírok elnyomni egy döbbent grimaszt és szememben is megjelenik az elégedettség tüze.
- Természetesen vállalom. A pénzzel pedig nem szoktam viccelni, ha elfogadtam a megbízást akkor vagy végig csinálom, vagy meghallok. Más, opció eddig nem fordult elő és egyenlőre jobb lesz ha pénz magánál marad. Ha elvégeztem, az akciót akkor majd remélhetőleg kifizetnek. Értelemszerűen, ha ez nem történik meg akkor önök lesznek célpontok. Feltételezem, ha már rám van szükségük elbírok magukkal, ha pedig nem akkor eleve végezni fognak velem amennyiben az érdekeik úgy tartják és nem tehetek ellene semmit sem.
Válaszolom, hűvös és kimért udvariassággal, amely ellen a lelkem egy része mereven tiltakozik. Szerencsére a testemre a vívódás, ezen primitív csirája nincsen hatással és szinte önállóan cselekszik. Sikeresen átveszem, az adatokat és mindent amire csak szükségem van. Egészen fejedelmi a helyzet, hiszen máskor ezeket magamnak kell kideríteni, és persze sokkal kevesebb pénzért.
~ A megbízás pipa, egyszerű és korrekt a dolog. Leszámítva, hogy egy gyerek arcú, bábnak látszó lánnyal küldték, akiből a valódi örült gyilkosok kisugárzása árad. A benyomásaim, azonban túl hirtelen változnak, ahhoz hogy egyértelmű legyen. Talán, segítenem kéne rajta, de nem vagyok benne biztos, hogy az tetszene neki. A legtöbb embernek fogalma sincsen, hogy mi a jó neki és hogy milyen árat kell segítségért fizetni. ~
Gondolkodom el, ismét miközben a zsebeimbe dugdosom az összehajtott papír lapokat, és kicsit megmozgatom az állásban elgémberedett végtagjaimat.
- Egyébként, teljesen félre értettél. Szívesen segítek neked, de ennek egyáltalán nem pénz az ára, és nem is szex, vagy hatalom. Az önzetlen segítség, sokszor egyáltalán nem hoz valódi javulást, csak rosszabbodik a helyzeten. Ahhoz, hogy megmenekülj a királytól nagyon sokat kell letenned az asztalra nem csak enyémre, de magadéra is. -
Mondom, neki majd egy lépéssel közelebb megyek hozzá. A hangnemet szigorú és távolság tartóról, kicsit közvetlenebbre vettem, ösztönösen megszólítva a szelídebb énjeit.

Előlépek a fegyveremmel de úgy tűnik nem érem el a kellő hatást, nem számít nekik, hogy fegyvert tartok rájuk, elkezdenek verekedni és hamarosan egy kisebb tömegverekedés alakul ki. Kicsit kiábrándultan, csalódottan és unottan nézem őket, közben fegyveremet a sorozatról hármas lövésre állítom és így megvárom, hogy mi történik. Ideje lenne lépnem érzem, egy két lassabb lépéssel indulok meg a földön fekvő leeresztett ájult alak felé.
- Senkiben nem lehet ma már bízni.
Fegyveremmel célba veszem a fejét majd meghúzom a ravaszt, hogy így kivégezhessem a tehetetlen alakot, közben a fegyvert felfelé rántom, hogy ne csak a feje menjen szét hanem utána még kettőt kapjon a gerincoszlopába. Ha ezzel végeztem irányt váltok és benézek a raktárba. Ahogy láttam a mögöttem lévőktől egyelőre nem kell tartanom, csak a fegyverem markolom szorosabban, nehogy elvegyék tőlem.

A raktárba belépve jó pár alakot pillantok meg, egyik sem ismerős igazán és fogalmam sincs milyen ügyben gyülekeznek itt. Szemem hirtelen Airien akad meg, aki felém tesz egy lépést és utána mereven engem néz. Nem számítottam rá, hogy pont vele találkozok, de most kint vagyok akción, arra kell koncentrálnom ami fontos. Jobb kezemmel integetek Airienek és köszönök is neki.
- Szia. - majd megvárom amíg esetleg mond valamit. Közben megérkezik a rendőrség és félbeszakít mindent, egy pillanat alatt törik be az egyik ajtót és kapnak el egy fickót. Remek. Végre egy kis akció. Igaz meg lenne a lehetőségem, hogy rajtaüssek a rendőrökön és kicsit tűzhacoljak velük, de nem lenne értelme, nincs miért. Legalábbis egyelőre, később még majd lehet feldob a rendszer egy trófeát. Gyorsan a hátsó ajtón át igyekszem távozni a raktárból.

Mivel egyelőre még kutakodik, hol is kezdje el a munkát, csak megfigyeli a városban történő dolgokat. Bár kisebb mértékű a bűnözés, mint a jövőben, azért jelen van. Bizonyos nevek gyakran felbukkannak. De az ő ideje még nem jött el. Vagy még is? Egy különös jelenségre lesz figyelmes a város nyugati dokkjainál. Önmagában egy új életre keltett hálózat nem volna érdekes számára, de ez nem mai technológiával történt. Ilyennek még nem szabadna léteznie. Mégis csak kénytelen felkerekedni és utánajárni a dolognak. Megvárja, míg besötétedik és a lehető legóvatosabban megközelíti a helyet. Persze nem félelemből, de ő nem az a fajta, akinek éjjel illik előfordulnia a dokkokban, csak feltűnést keltene. Meg kell találnia a hálózat központját, hogy jobban szemügyre vehesse. Mivel nincsenek meg az eszközei a gyors háztetőre jutáshoz, illetve az arról lejutáshoz, kénytelen a sötétben bujkálva lopakodni. Túl sok ember egyébként sem lehet itt ilyenkor, legfeljebb pár biztonsági őr, vagy éjszakai munkás.

Feltűnik neki, hogy nem túl messze tőle van egy meglehetősen elhagyatottnak látszó raktár. Legalábbis látott már szebb napokat a többihez képest. Az állapotához képest meglehetősen nagy az aktivitás a közelében. A jövőben sem ritkaság, hogy a bűnszervezetek elhagyatott épületeket használnak rejtekhelyül. Bár ez inkább csak a város lakottabb részére vonatkozott ott. Sok rossz arcú egyén pakolgat egyszerű faládákat. Mindenképp gyanús, mert kellene lenni rajtuk valami cégjelzésnek és egyéb feliratoknak. Ez elég gyanús ahhoz, hogy közelebbről megnézze. Lassan az épülethez lopózik és keres egy létrát, vagy bármi egyebet, amin fel tud mászni. A főbejáraton mégse mehet be leskelődni. Nyilván a létszámuk miatt olyan magabiztosak ezek az alakok. Ha sikerül feljusson, először is körülnéz, nem őrködik-e valaki odafent. Ha biztonságos, akkor keres egy ablakot, ahonnan beláthatja a raktár belsejét. Vagy legalább azt a részét, ahol a ládák vannak és nyitásra kerülnek. Mivel bent fény van, kint meg sötétség, jó eséllyel nem veszik észre.

Kicsit találékonyabbnak kell lennie a feljutáshoz, de végül csak sikerül. A tető tiszta, így csak arra kell ügyelnie, nehogy zajt csapjon és felfedezzék őt. Sikerül jó helyet találnia ahhoz, hogy rálásson a dolgokra. Egy különös alakot fedez fel a ládák mellett. Még ha csak különös lenne a látvány. Ilyet még a jövőben sem látott. Valamiféle mutáns lehet, vagy inkább egy különös kísérlet eredménye. Valami bogárszerű humanoid, mint ember. De az öltözéke alapján valamiféle kutató lehet. Miután ezen a sokkon túltette magát, a ládákra terelődik a figyelme. Ezüstös tartályokat pillant meg, amiken egy-egy állat jele van. Talán valami bizarr kísérletek zajlanak itt, ahol állati dns-t kevernek az emberivel? Legalábbis a bogáremberből ilyesmire következtet. Az ablakkeret közelébe megy végül, hátha elcsíp valami beszélgetést. Illetve az se volna hátrány, ha észrevétlenül le tudna jutni, hogy jobban is szétnézzen.

Sikerül észrevétlenül behatolnia az épületbe. A láda mögött fedezéket talál, így egyelőre nyugodtan hallgatózhat. Közben elvesz egy tartályt, hogy jobban szemügyre vegye azt. Végül el is teszi, ha másra nem, leütni vele valakit még jó lesz. De akár meg is vizsgálhatja, ha lesz hol. Végül megszólal a bogárember a vele maradt ember felé. Még vigyorog is. Így még bizarrabb látvány, mint amúgy. A legjobb lenne követni a laborba, ha itt van. Talán többet is megtudhat erről az egészről, ha feltör egy számítógépet. Biztosan nem egyedül tevékenykedik a bogárpofa. Ilyesmit nem rendel meg az ember csak úgy az internetről, ráadásul csatlósai is vannak szép számmal. Ezt valaki pénzeli. Valaki, akinek érdeke az ilyesmi. Zaunának ökölbe szorul a keze, ahogy arra gondol, itt sem mások a gazdagok, mint a jövőben. Persze ezt tudta, de remélte, hogy ennyire azért mégsem elvetemültek. Tévedett.