Gyémánt kerület sikátorai

//Off: Sürgős esethez hívtak, így átveszem a befejezést.//

Telefonod csörgésére a banditák ismét összenéznek, úgy tűnik megint olyan dolgot követtél el, ami nevetésre sarkallotta őket, a támadásuk is megakadt, így van időd távozni.
- Na mivan Dr. Pöcök, hova sietsz?! - Kiállt az egyik, mire a haverja is utánad szól.
- Pedig úgy eljátszogattunk volna veled szivi! - Kiállt a mellette álló tonfás fickó, de ekkor te már a levegőben süvítesz, és meg sem áll a csapattársaiddal megbeszélt helyig.


//Kalandod a korszakon való indulás okán befejeződött.//

A labirintusban történtek után, tehát miután az őrült csapdájából kiszabadított minket Batman és az ott lévők szabadon elmehettek újra elfogott a kalandvágy, így hát kicsit körülszaglásztam milyen leleményes dolgok történnek mostanában Gothamben, valami olyat kerestem amiben nekem is fontos szerepem lehet és nem csak egy őrült renegát akció, hanem értelme is van. Így hallottam egy két információt a Macskanők szervezetén, azaz a Tolvajok fejedelmén belüli kisebb-nagyobb de inkább nagyobb viszályról. Pont optimális alternatívának találtam ezt az esetet, így úgy gondoltam én is beszállók Selina oldalára, feketepiacos kapcsolataimnak hála tudtam meg rejtekhelyük elhelyezkedését. Felöltöttem hadi felszerelésem, felkentem az elengedhetetlen arcfestést, elővettem a fegyverem és szokásos higgadtsággal sétáltam végig a gyémánt kerület utcáin, miközben a kirakatokat csodáltam.
~ A Gyémánt kerület, milyen stílusos, pont jó a Macskanőknek, úgyis nagyon szeretik az ékszereket, nőknek jól is áll. Már kíváncsi vagyok rájuk, mégis milyen a kis szervezetük. Meg ez az egész lázadás...
Közben odaérek a sikátorhoz, szépen lassan besétálok és máris keresem a titkos, rejtett vagy éppen pont az ember orra előtt elhelyezkedő bejáratot. Ha kell a fegyverem csövével kopogtatom a falat, hátha jutok valamire, de azért remélem már várnak és nem nekem kell itt kutakodnom.

A sötét sikátorban keresgélek közben pedig a megjelenő majd eltűnő azután ismét feltűnő macskával is foglalkozok, érdekes, vajon miért járkál ennyit itt?
~ Lehet, hogy valamilyen speciális jelzőrendszer, ezzel figyelek, hogy ki-mikor-hol-mit-miért csinál ebben a sikátorban, teljesen feltűnés mentes és gyanútlan megfigyelő rendszer lehet, logikus.
Gondolatmenetem közben érzem, hogy valaki más is van körülöttem nevezetesen egy macskanő, ez jó hír, végre találkoztam egy macskanővel, rossz helyen akkor már nem lehetek, ahogy gondoltam, ha sokáig itt mászkálok akkor előbb-utóbb feltűnik egy ilyen alak. Kivárom amíg elmondja amit akar közben szememmel végignézek rajta tetőtől talpig, elemezgetem a kinézetét, felszerelését, mozgását, viselkedését és amúgy az egész megjelenését sőt még a hangját is figyelem, mutat-e valami érdekes eltérést.
- Üdvözletem. -köszönök én is- Igazából megvallva a Tolvajok fejedelmének főhadiszállását keresem, mivel részt kívánok venni a műveleteikben. Ahogy látom már jó helyen vagyok csak ugye a bejáratot nem találom. Örülnék ha segítene.
Pár perc múlva már meg is van az a bizonyos bejárat, ami látszólag egy hatalmas és teljesen kihalt, elhagyatott családi ház szerűségbe vezet. Nincs semmilyen életjel, ettől eltekintve úgy vélem nem vagyok rossz helyen, ez csak egy álca, miszerint nincs itt semmi. Ezt az álcát valahogy át kell törni így hangosan fütyülni kezdem a kedvenc Avicii ritmusomat, kíváncsi vagyok milyen jó akusztikus hatást tudok elérni ha visszhangzik az egész hely. Közben lassan elkezdek körbejárni, de csak arra fele persze, ahol látok is valamit, mert van fény.

A fütyürészés nem vált ki különösebb reakciót és hát hiába hangzik jól a visszhang nem vagyok denevér, hogy abból tájékozódjak így inkább csak fel le járkálok és a szememre hagyatkozom. Közben belerúgok egy zseblámpába és az felborul nem kis zajt csapva, ahogy lenézek rá feltűnik, hogy teljesen tiszta nincsen rajta por, már pedig itt minden poros, tehát ezt más rakta ide, és nem rég rakta ide, ebből már biztosan tudom vannak még itt rajtam kívül csak alaposan körül kell néznem. Erre kapóra jön a lámpa, felveszem megnézegetem, működik-e még, leellenőrzöm és ha tudom bekapcsolom, majd annak a fényével kezdek el világítani és egy rejtett ajtót illetve átjárót keresek, ha tudok. Közben már figyelek nehogy valaki hátulról leüssön vagy megtámadjon oldalról, fegyverem a hátamról az oldalamra költöztetem a heveder segítségével, csak az elővigyázatosság kedvéért.

- E...Ezt most te nyerted. - mondom lihegve. Fél térdre ereszkedek, mert a lábam kezdte megadni magát a súlyomnak. Végül sikerül végre szabályoznom légzésemet, de az oldalam kicsit még mindig szúr. Egy kicsit kilazítom végtagjaimat, mert elgémberedtem a sok futástól. Jobban szeretek repülni sárkány alakban, de az igen feltűnő. Végül csak elindulok egy kis felfedező körútra. Nem sokat teketóriázok. Keresek egy olyan üzletet, aminek egy sikátorba nyúlik a vészkijárata, és nagyjából nincs szem előtt. Ha találok ilyet, akkor akcióba lépek. A közeli szemetesekből megpróbálok kiguberálni hajtűket, gémkapcsokat, vagy egyéb ilyen dolgokat. Ha meglelek pár kis vackot, akkor ezekkel megpróbálom kinyitni az ajtó zárját, úgy hogy a zárban ügyködök velük.

Sikerült találnom pár gémkapcsot, amivel rögtön buherálni is kezdem a zárat. Nem nagyon volt kedvem ehhez az aprólékos munkához, mert szívesebben törném össze az ajtót, mint épen hagyni. Tapmancs megállás nélkül morgott jelezve, hogy nem vagyunk egyedül, ám néha abbahagyta a morgást jelezve, hogy még nem találta meg az alakot. Tisztában voltam azzal, hogy így háttal könnyű célpont vagyok, ám tudtam, hogy farkasom megvéd, ha baj van, és időben figyelmeztet. Összes figyelmemet a zárra fókuszálom.

Amíg te a zárat piszkálod továbbra is, Tappancs még mindig érzi azt a furcsa, kellemetlen szagot, te pedig hátadban azt a kellemetlen, figyelő érzést. Az utcán átszalad egy macska, idegesen Tappancsra fúj, feláll a szőre a hátán, de te csak feladatodra koncentrálsz. Halk csörömpölést hallani a kukák között, amerre a macska szaladt, de sehol senkit nem látni még mindig.
- Miáu... - hallatszik egy csalafinta nyávogás, a sikátor sötétjében egy magas, vékony alak rajzolódik ki, mely egyre jobban közeledik. Tappancs az ő szagát érezte, s most már tudni, miért volt olyan nagyon kellemetlen. Ahogy közelebb ér hozzátok, de tisztes távolságban marad, idegesen Tappancsra fúj, s ha lenne szőr a hátán, azt is bizony felborzolná. Fújása figyelmeztető volt, még karmos kezét is felé kapta egy kicsit, de mivel elég távolt volt hozzá, néhány méterre, így természetesen a bundás barátodat nem bántotta.

Közelebb lép hozzád, kikerülve Tappancsot. Nyakában egy csillogó nyaklánc díszeleg, azt babrálja karmos kezével.
- Tolvajkodunk, tolvajkodunk? Ez itt a mi területünk - mondja neked doromboló hangon, melyben nem érzel semmilyen fenyegetést, figyelmeztetést. Érdeklődve néz téged, félig elmosolyodik, mikor látja, nem nagyon sikerül kinyitnod a zárat.

Szépen nyugodtan ügyködtem a zárral, mikor meghallottam Tapmancs jelzését rögtön abbahagytam a foglalatoskodást. Szépen lassan megfordulok, hogy lássam ki zavart meg. Egy macskaruhás nő volt az, és nem nagyon kellett gondolkoznom ki is ő valójában, hisz én is tisztában vagyok a nagyobb bűnözők és üldözőik nevével. Közelebb jött hozzám, ami farkasomnak nem nyerte el tetszését. Mikor közelebb lépett, már neki is feszült az ugrásnak, és fenyegető morgásba kezd. Már ugrott is volna, ám rászólok.
- Tapmancs!
Ennyi elég volt, hogy abbahagyja, ám már elrugaszkodott, de csak a távolság felét tette meg. Hiába szóltam rá, ő ismét kettőnk közé áll, és úgy vicsorog a nőre, mintha kezdetektől fogva ősellenségek lettek volna. Tudtam, hogy semmi köze nincs ahhoz, hogy macskabőrbe bújt, hanem az, hogy ember, ráadásul körözött bűnöző, és ez verte ki nála a biztosítékot. Ám én nem óhajtottam csatázni.
- Ha jól sejtem kegyed a Macskanő. - nem vártam meg, míg válaszol - Engem hidegen hagy, hogy Ön kicsoda, már megbocsájtson, de engem nem érdekelnek az emberek dolgai. Egyelőre most csak megbízást teljesítek, és ha megbocsájtana... Szükségem van a pénzre, amit az egyik nyakláncért kapok, a többi ékszer sorsa, már hidegen hagy.
Ezzel az én részemről le is tudtam a beszélgetést. Mivel a gémkapocs nem működött, így megpróbálkozok mással. Megmarkolom katanam, és előrántom. Nem néztem a Macskanőre, de tudtam, hogy farkasom őt figyeli.
Egy gyors mozdulattal az ajtó résén próbálok becsapni, és elvágni ezzel a reteszeket/reteszt. ha kell többször is nekilendülök, ám figyelek, hogy ne kapcsoljon be riasztó. Mindazonáltal, ha a Macskanő eddig nem is mozdult, csak nézett akkor is már kezdett kicsit zavarni, hogy nem hagynak nyugodtan dolgozni.
- Kegyednek most vagy nincsen jobb dolga annál, hogy engem nézzen, vagy várja, hogy elvégezzem a piszkos munkát? - kérdezem a tőlem telhető udvariasabb modorral.

Tapmancs ideges volt, de egy utolsó erősebb morgással elvette tekintetét a macskanőről, és mellém jött. Kardom által kiadott hangoknak nem örültem annyira. Végül sikerült kinyitnom az ajtót, és még nem is riadóztak. Beléptem. A Macskanő kezdett idegesíteni. Már többször is aktiválni akartam ereklyémet, de inkább lenyugodtam. Egy szuperbűnözőt nem akar maga ellen az ember, bár igaz én nem vagyok teljesen ember, azért én is ezen a véleményen vagyok. Hanyagul nézek körbe, miközben megcsonkított katanamat visszahelyezem, a helyére 8márha még visszamegy).
- Egy gyémánt nyakláncot kértek, de nem mondták, hogy csicsásnak kell lennie... Már amennyire egy gyémánt nyaklánc nem lehet az. Amúgy a fizetés pontos értékét nem tudom, de nem is érdekel, csak az hogy elég legyen kis kajapénznek, illetve állandó munkát, ha a megbízómnak is jó.
Én csak egy egyszerű gyémánt nyakláncot kerestem, ami nincsen kidrágakövezve, vagy aranyláncon lógva, hanem egyszerű normális, hétköznapias, de lehetőleg ne értéktelen. Ha találok, akkor fél szememet a Macskanőn tartva megkérdezem.
- Mit gondol kegyed erről? Nem hiányolná, ha elvinném? Vagy ez az egyetlen darab is olyan értékes, mint a többi? - mutatok körbe.
Legszívesebben megragadnám a nyakláncot, és mennék is a dolgomra, ám a helyzet súlyossága figyelmességet kíván. Minden modoromat, és ravaszságomat elővettem, hogy ne csúnya karmolás nyomokkal vagy esetleg hullazsákban végezzek. Megvárom, míg a Macskanő válaszol, de azért ha nem igyekezne, próbálom kicsit sietetni.
- Kérem válasz… hoppá… - jut eszembe valami, és látszik rajtam, hogy nem hazudok. – Gyémánt gyűrűt és karkötőt is kell. Ugye nem gond kegyednek?
Nem nagyon hittem, hogy ezt még engedni fogja, és ezért ha ez történne, akkor így folytatom.
- Gondoltam, hogy nem örül neki, de mit szólna egy alkuhoz? Én elvihetem azokat, amiket kérem, cserébe 1 Ön álltál kijelölt dolgot teljesítek Önnek. – amennyiben ez még mindig nem tetszik neki – akkor 3 akármilyen megbízás.
E fölé azonban nem szándékoztam menni, ha nem felel meg neki, akkor csak annyit viszek, amennyit engedem, ám ha egyet sem, akkor nagy gondba vagyunk.

A dolgok különösebben történtek, mint amire én valaha is számíthattam volna. Nem elég, hogy vak sötét volt az épületben, de még az ékszereket is alig-alig láttam, ami azt jelentheti, hogy könnyen rosszat csenhetek el, főleg, hogy csak a körvonalaik maradtak meg szememben. A macskanő stílusa valahogy igencsak zavart. Nem értem, hogy egy egyszerű vállrándulás stílussal engedi, hogy a saját területén tolvajkodjak, habár ennek inkább örülnöm kell. Volt bennem egy olyan előérzet, hogy ennek még meg fogom inni a levét, és ezt csak fokozta a többi dolog. Nem úgy tűnt, hogy egyhamar megunná a körülöttem ólálkodást, és ezt sem tudtam mire vélni. A legszívesebben megkerestem volna a villanykapcsolót, hogy könnyebben lássak a sötétben, de ezt nem csinálhattam, hisz akkor lebukok, bár nem kizárt, hogy már egy ideje tudnak az ittlétemről. Hiába gondolkoztam el a macskanő szavai nem hagyták el nyomtalanul a fejemet, még ha nem is nekem szóltak. Léptei kísérteties visszhangot csaptak a fülembe, és igéző tulajdonságokat tulajdonítottam annak, mert mindig oda kellett pillantanom. Természetesen arra gyanakodtam, hogy a végén még hátba döfnek valamivel, de eddig gyanúm alaptalan. Mikor a Macskanő már felém intézte a szavait, egy kicsit kirázott a hideg, és egyre inkább gyanakodni kezdtem.
- Igen hölgyem azt mondtam… - mondom normál hangerőmnél egy kicsit gyengébben.
Most már tényleg nem vettem le a szemem a nőről, és csak akkor lepődtem meg igazán, mikor elém lépett, és átadott egy nyakláncot, és egy karkötőt, amik össze voltak tűzve. Furcsállva a dolgot, de elvettem.
- Köszönöm… - mondom.
Ezek után odament egy pulthoz, és ráült. Mikor félig elfeküdt kicsit meghökkentem.
~ Jó hogy nem teljesen el nem fekszik valahol… Azért meg kell jegyezni, hogy nagyon otthonosan mozog. – jegyeztem meg magamban, ám amit utána gondoltam ki is mondtam hangosan – Elnézést, hogy ezzel zavarom, de valami nem hagy nyugodni. Miért segít nekem? –kérdezem.
Egyetlen dologtól tartottam a legjobban, és reméltem, hogy nem azért fog segíteni.

Ahelyett, hogy választ volna nekiállt szórakozni az üveglappal. Kis ideig elvolt vele, de végül megállt. Azért nagyon örültem, hogy abbahagyta azt az előbbi kaparászást, mert a fejem már zsibbadt, és fogaim fájtak, mert összeszorítottam kínomba. Nyújtózni kezdett az üveglapon. Természetesen én is a kamasz korszakomba voltam, így még szép, hogy zavarba jöttem, hogy a nő ott mutogatja magát. Jó nem biztos, hogy szándékosan, de azért igencsak csábítóan festett ott az üveglapon nyújtózkodva. Kicsit kényelmetlenül éreztem magamat a bőrömben, de türtőztettem magamat. Végül felém fordul, és válaszol. A fiatlan fiúcska szón kicsit forgatni kezdtem szememet.
~ Ha tudná, hogy én csak egy önálló tudattal való reinkarnáció vagyok... Bár azért tényleg érdekelne, hogyha azokat az éveket is számolva hány éves lehetek most? Akarom mondani a mester, mert csak annyit tudok, hogy 10000 hosszú éve élt, de nem tudom mettől meddig.
Gondolataimból ismét a macskanő szavai űztek ki. Marhajó volt, hogy segített, nem mondom.. rábökött egy gyűrűre. De könyörgöm… melyikre a sok közül? Kifújtam a levegőt, és inkább nem mondtam semmit. Közelebb akartam lépni, ám megint rátette ujját a lapra. készültem az ismét hangra, ám e helyett egy szép kört vágott az üveglapon. Egy kis, hm-el, közelebb léptem. Nem nagyon akaródzott kivenni azt a gyűrűt. Mikor a Macskanő ismét megszólalt elmosolyodok és válaszolok.
- Nem ígérhetek semmit, de azért ha előfordulna, ilyen megkeresem kegyedéket, és megpróbálhatjuk megbeszélni a dolgokat.
Fejbiccentéssel próbáltam valami tisztelet kimutatás féleséget mutatni a nő iránt, és már kételyek nélkül odaemelem a lyuk fölé a kezemet, és kiveszem azt a gyűrűt, amely a kör közepénél van, és remélem jót néztem ki. Eközben Tappancs kiment az ajtóhoz, hogy nézze a kinti dolgokat, és esetleg riaszthasson minket.