Falcone kúria

//Igen, mivel mindenki össze van kötve, telefonos segítséget mindenki hallja, legalábbis csapatonként.//

Sárkány segélykiáltását meghallja társai, és azonnal irányt is vált a csata menete. Cybergyík szaltója tökéletesre sikeredett, Cardas már nem tudja megállítani főleg, mert Védelmező Megváltójának töltényeinek ereje őt is eléri. A hatás azonnali, eddigi jónak mondott élete, apró kicsi pacái most újra felszínre kerülnek. A régi gyermeki gonoszkodások. A felnőtt élet aprónak tűnő dolgai, egy rászoruló elől elorozott taxi, egy munkahelyi kollégának való keresztbe tétel, most minden az arcába robban az orvosnak. A fájdalom pedig azonnal jön. Minden migrének nagyanyja tör rá. Nem csak az ismert fájdalom ez, mintha a lelkébe hatolna, minden mozdulat, és még a nézés is fáj, de nem leküzdhetetlenül. És minden találatra újra, és újra rátör a szörnyűség.
Ám míg Védelmező két felé próbál figyelni, CyCa is összeszedi magát. Nem törődve a jellel, ami minden bizonyítékot megcáfol. A letört végtagvégből vér csepeg, amit leginkább bőr színű, egyre vörösödő bőrből jön, amit ujjaknak lehetne leginkább jellemezni. CyCa felpattan, és újra még ép karját veti be. De mivel már a rakéta kilövője megsemmisült, most új fegyverét veti be.
Kis nyíl indul meg felé, de pedig két lövés között veszed észre a feléd száguldó, alig látható kis fegyvert. A nyíl szemkápráztató gyorsasággal halad, te pedig nem reagálsz elég gyorsan. A ruhádat átszakítva a mellkasodba áll bele, de fájdalmat nem érzel, és úgy látszik a vastag "bőröd" megállította a csapást. De mielőtt még újra lőhetnél, CyCa követi lövedékét, és most ököllel támad neked. A cél mellkasod, bal még páncélozott karját indítja meg hihető sebességgel, a vörös miazma irányába.
Ekkor úgy néz ki vezetőtök megelégeli a dolgot. Batman egyik védés után, övéhez nyúl, és mielőtt még elérhetné Selina földhöz vág két sárga kis kapszulát. A megtört tárgyakból pillanatok alatt átható füst tör fel, és beteríti az egész helyiséget.
Eközben Sárkány Kitrianával áll szemben, és nem tudja mi is történik odakint. Az igazi, és a kamu könyv a kezében, amit láthatóan a lány gondterhelten néz, de nem szól semmit. Csak az eshetőséget latolgatja, talán, mi lesz ha a kint dúló csata betör ide, és mindannyian harcba bonyolódtok. Egy serpenyő, és egy tálca nem lesz elég a visszatartásukra. A kinti harc zajait mindketten halljátok, és a füledben lévő adóvevő miatt, Sárkány még közelebbről is. Mindent jól hallasz, de válasz nem érkezik a kérdésedre, úgyhogy nem tudod Cybergyík, most tovább harcol el, hogy eldöntse a döntetlent, és hogy Védelmező kinek is segít. Na meg azt sem, hogy a hallgatag Batman mire is készül. Na ezek még csak a csapattársaid, az ellenségről halvány gőzöd sincs, mit csinál. Lehet, hogy a végzetedbe rohannál, ha az ajtóhoz mennél, vagy éppen a mennybe jutnál, mert minden tervetek siker közelébe ér.

Eközben Carmine a politikai meggyőződéséről beszél. A városi vezetés és az előrehozott választás már elhangzott. De még csak most jön a nagy durranás, az ágyú melynek dörrenése, nem biztos, hogy sikert, és csillogást hoz mindenki számára.
- Tudja Medusa... - Mondja kicsit személyeskedve, eddig nem nagyon használta senki a keresztnevedet. - a világ csúnya hely. Főleg Gotham City. Aki polgármester akar lenni, annak megfelelő kapcsolatokkal kell rendelkeznie. Rupert Thorne rendelkezik ezekkel, és a legtöbbje alvilági. Na persze, én nekem nem kell tudni róluk, mert hát én egy tisztességes üzletember vagyok. De ha feltételezzük az ilyen dolgokat, és ha azt is feltételezzük, hogy a legtöbbje rajtam keresztül ment végbe, akkor tudhatja, hogy csak egy kis kiszivárogtatás kell, és máris vége a karrierjének. Így egy kis előnyhöz juttathatom magát, természetesen nem minden ellenszolgáltatás nélkül. - Mondja miközben, a lift már az utolsó emeleteket hagyja maga mögött. Érzed, hogy nemsokára nem mozgó talajt érezhetsz lábaid alatt, ami elég jó érzés, az ilyen gyors halálkockák után.

Kitriana nem akart elenged, szóval mindketten kikémleltünk. Elég durvának tűnik a helyzet, nem tudom, ki áll nyerésre, főleg a kezdeti füstben. Cybergyíkot már nem is látom, sem a robotmacskát – valószínűleg társam után eredt. Látom még Védet a falnál, valamint a macskacsajt a földön hemperegni, aki úgy tűnik, kezd magához térni. Valószínűleg tényleg Védelmező lőtte le a Megváltójával, s attól szenvedett. S Batman is kűzd valakivel, elég heves a harcuk. Annyira, hogy még… le is zúgnak? Hűha… bár azt hiszem, nem kell féltenem a főnököt, tud ő magára vigyázni, ebben biztos vagyok.
Kitriana hamarosan maga felé fordítja a fejem és mélyen belenéz a szemembe. Ez jelen pillanatban elég rémisztő, de mégis egy kissé megnyugtató. Szavaira bólintok. Rendben, szóval egy emeletet kell csak. Legalábbis ez lenne a legbölcsebb… Na de mégis hogy fogunk mi lejutni? Sokkal egyszerűbb lenne, ha meglenne az erőm, vagy lenne valami kötélféleségem. A terítőkből való kötélkészítés marhaság és időpocsékolás is volna. Eszembe jut a tűzlépcső – az a legfelsőbb emeletig ér. Igen ám, de ez nem a legfelsőbb emelet, hanem a tető. Ráugrani elég nagy hülyeség lenne, valamelyikünknek – vagy mindkettőnknek – baja esne. Nem jut eszembe más, csak a lépcső. … vagy… a liftakna. Muszáj lesz átjutnunk ezen a macskán, de ha az megvan, reményeim szerint le tudunk mászni azon, amin a társaim feljöttek.
Közben odaér hozzánk Védelmező is. Úgy tűnik, nem is vette fel annyira, hogy hogy nézek ki. Ennek nagyon örülök. Már féltem, hogy teljesen kinéznek a csapatból a fiatal korom miatt.
- Persze, jól vagyunk. Csak le kell jutnunk innen. – És jött az újabb kérdés. Egy ekkora ember tényleg egy ilyen fiatal sráctól vár tanácsot? Oké. Akkor én vagyok a főnök, de nem hiszem, hogy jó ötlet. – Mint említettem, le kell jutnunk, ebben segítened kell. Ha nincs jobb ötlet, akkor a liftakna. Viszont nekem kell a cuccom is – nézek Kitrianára. Ha nincs senkinek más ötlete, akkor: – Ha nincs ellenvetés, akkor uccu neki! – és elindulok gyorsan Kitrianával. (ha van jobb ötlet, akkor aszerint cselekszem)

Védelmező minden férfiúi érzetét félre téve újra rálő a Cardasra. Egy golyó egy fájdalomérzet, és már rohan is tova a hős. Társa a cél, és még el is érné, ha nem egy százhetven centiméternyi ötven kilónyi düh, és harag csapódna a hátának. Cardas állati énjének átadja a helyét, és mikor jön a szörnyű migrén, amit az előtte álló férfi okozott, minden állati ösztöne azt súgta, lakolnia kell a támadónak. Főleg, mivel a vadász is dolgozott benne menekülése miatt. Cardas most ott áll Védelmező hátán, miközben a hős csúszik egy keveset a padlón, és megpróbál megbirkózni az új helyzettel.

Eközben a Don vendége mellett, és testőreivel körülvéve egy jellegtelen ajtón nyomakodnak be, egy jellegtelen gépterembe. Pár lépcső, és orrfacsaró bűz tárul eléjük. Azért válaszol, igaz körmönfontan terelve, de a lényeget mindenki tudja.
- Egy kis barátságot, egy kis jóakaratot. Tudja én segítek önnek, ön pedig gördülékenyebbé teszi a vállalkozásaim útját. Az út még messze van, de egy mecénást már magénak tudhat. A választási kampányra lesz pénze, és támogatókat is segítek addig még szerezni. Az ár pedig maradjon a választás utánra. Tudja ne szaladjunk ennyire előre, a jövő még homályba burkolózik. - Mondja és mintha csak pont időzítve lett volna leértek a lépcsőn, és megpillantotok több gúzsba kötött rettegő embert. Kik csak néznek és próbálják megemészteni, mint ahogy ti is, hogy kik az új alakok.

Cybergyík előre szaladt //ténylegesen is, de lelkiekben főleg// a lépcsők csak úgy szaladnak a lába alatt, és a gépies mozgású hölgyemény minden lábdobbanását érzi. Mögötte mini átható erejű nyilak csapódnak be, és éppen csak elkerülik a hajatlan fejét. Még csak egy emeletet tudhat maga mögött, de úgy látszik a gépi szervók, és hidraulikus emeltyűk nem fogják olyan gyorsan feladni a hajszát. És talán a távolsági fegyvereknek köszönhetően, vagy csak mert abban üzemanyag és nem tápanyag adja az energiát a futásban előnye van.

Védelmező hangja, és Cybergyíké is olyan mintha megtámadták volna, és eközben a pár még mindig csak áll egymásba karolva, és várja hogy megmentsék. Most nem néznek ki, és ezért nem is látnak, de Kitriana, mint minden nő, aki már elkészült, türelmetlenül vár a válaszra. Sárkáyn a nagy hős, mit lép most, vagy csak továbbra is áll az irodába, hogy társai intézzenek el mindent.

Miközben még meggondolom a dolgokat, Védelmezőt lefegyverzi az életnagyságú macska. Ez így nem lesz jó. Kitriana pedig csak bámul rám kérdőn, hogy mégis mit fogunk most tenni. Oké, eldöntöttem, hogy átvágunk rajtuk, lesz ami lesz alapon. Nem hiszem, vagyis inkább remélem, hogy nem fognak ránk támadni addig, míg Gyík le nem bukik. Ha már megtörtént volna, nagy valószínűséggel már értesültünk volna róla, szóval még lehet reménykedni.
A leütött őrökhöz lépek és elveszem az egyikük fegyverét biztosítékképpen. Nem tetszik a dolog, de valahogy meg kell védenem magunkat. Kibiztosítom, majd szólok Kitrianának:
- Gyere – s elindulok.
Nem szívesen lőnék, így a fegyvert csak magam mellett tartom, nem célzok semerre sem. Ha viszont ránk támadnának, akkor a falba lövök, hátha attól leáll.

A testőrök azonnal közre fognak titeket, és mindent a legapróbb mozzanatig átvizsgálnak. Nem találnak semmilyen veszélyre utaló jelet, így lassan de biztosan tovább vezetik a kis csapatot. Beértek a csatornába, ahol a bűz nem éppen elviselhető. De látszik, hogy ez csak álca, az egész járat arra van kitalálva, hogy aki az épületből szökni próbál, az könnyedén el tudja veszejteni az üldözőket. Furcsa görbe járatokban haladtok, és a legváratlanabb pillanatokban fordultok le az eddigi irányból. Már magad sem tudod merre járhattok, de azért csak haladtok tovább. Úgy látszik az őrök pontosan tudják merre is haladnak.
Carmine Falcone a legkisebb pillantást sem vet a megkötözött emberekre, úgy látszik egyáltalán nem is érdekli őt. Ám a beszélgetést beszünteti, míg elég messzire nem juttok, hogy újfent csak "egyedül" legyetek.
- Ebben megegyeztünk. Fantomcégeken keresztül akkor elkezdem utalni az ön apanázsát, amivel meg tudja alapozni ténylegesen a kezdeti időket. A továbbit majd a kampány kezdetén. Remélem addigra megtesz minden szükséges intézkedést, hogy békés, és jövedelmező kapcsolatunk végre elkezdődhessen. - Mondja végül, és a szemében a kapzsiság csillog. Úgy néz ki nem kevés pénzt remél a helyzettől, és nem kis befolyással bírhat a városban, ha ilyen biztos a terveinek lefolyásában. Úgyhogy már csak a kezdő, ám annál számítóbb politikuson múlik minden, és talán a jobb feltételek elősegíthetik a felívelni látszó karrierjét.

Gyík újfent elhagy egy emeletet, és mögötte még mindig hallja az acélmancsok csattogását, az emeleti bejárati ajtó mellett megtalálja a vörös kis szerszámot, mire oly nagy szüksége van a terveinek megvalósításához. Ó de milyen tervek.
Csak pár másodperc és CyCa rátöri az ajtót, amire már emelné karját, egy újabb lövésre beborítod habbal. A nő szerencséjére nem közvetlenül a fejét találta el, így kap még levegőt, ám látni nem lát semmit. Ekkor jön az első csapás a fejre, még a palack is behorpad tőle, ám éppen eléggé erős volt, hogy a készületlenül ért támadástól földre essen a nő. Nem mozdul, talán elájult, talán valami súlyosabb, vagy csak éppen tetteti a dolgot, de te már messzire nyargalsz. Az ablak felé veszed az irányt, és keresztülrohanva rajta máris a vaskereten vagy, és már csak két emelet van alattad. Te pedig lélekszakadva rohansz.
A földön fekvő páros tovább folytatja a talajgyakorlatokat. A Megváltó fellendül, ám Cardas máris egész testsúlyával csapódik rá. A lövés félre megy, és mielőtt még a macskanő leugorhatna jön a következő próbálkozás. A lendület elég, az erő még elegebb, így a változás is megtörténik. Védelmező van felül, Cardas van alul és most csak rajtuk múlik mivel töltik el az időt.
Végre akire mindenki várt, elhatározza magát. Sárkány, és az olasz maffia leggyönyörűbb üdvöskéje beindul. Kirohannak az irodából, és a lépcső felé veszik az irányt. Mire Védelmező felülre kerül páros már egy emelettel lejjebb van. Most csak a nagy hősön áll a dolog, merre tovább. Lépcső, lift, vagy merre is?