Cletus Roncstelep

Másik kerület más környezet. Mintha csak a város ezer arcából látnál egy-egy mozzanatot. Mindig meg tud lepni, most hogy a levegő már nem nyomasztó, minden megváltozott. Egyetlen felhő sincs az égen, és a hold tökéletes formáját mutatja a Föld felé.
A buszozás kényelmesebben telt, mint gondoltad. Igaz a fel-le szálló utasok megbámultak, de a sofőrnek nem szóltak. Vagy csak nem akart egy fura karú fickóba belekötni. Útközben pár dudálást, és ordítást kaptál, de ezt a látványodnak tudod be.
Nem messze a roncsteleptől van az utolsó megállód. Egy könnyed ugrással lehuppansz a betonra, és csodálkozol, hogy nem sikerült kitörnöd a bokádat. A megállóban álldogálók félelemmel vegyes kíváncsisággal néznek rád. Nem tudják eldönteni mit is akarsz.
Elindulsz célod felé, és egy nagy fémkaput látsz, ami a bejárata a telepnek. Van cégtábla is, de azt már évek óta szétmarta a rozsda, így nem hogy nem tudod elolvasni, de még a betűket sem találod rajta.

Rozsdásnak rozsdás a kapu, de a beton, és a bejárat is igencsak bejáratott. Látszik, hogy használják, nem is keveset. Talán csak a hely, vagy a képzeleted játszik veled, de mintha sikolyokat hozna feléd a szél, az "intézmény" felől. Őrült sikolyokat, ami a legjobban jellemzi ezt a várost.
Az átlag nyomakodásra, a kapu meg sem mozdul. Talán betörhetnéd a "kezeddel", de az tényleg nem a legcsendesebb módja lenne a bejutásnak. Ezért alternatív útvonalat keresel. Könnyedén meg is találod, amikor körbejárod a drótkerítést. Az egyik szélén, a rácsok fel vannak válva, így könnyű bejutási lehetőséget adva a kocsironcsok közé.

A magasra pakolt kocsironcsok között járkálsz, és éppen a megfelelő célpontot kutatod szemeddel. Minden mocskos, és vastagon áll a rozsda az összes fémtárgyon. Először a leglerobbantabb helynek tűnik amit valaha is láttál, és tanakodsz magadban, hogy nincs azaz isten, hogy itt bármi értelmeset is találnál. Távolból ugatást hoz feléd a szél, és még mindig hallod az elmegyógyintézetből ideszűrődő egyáltalán nem barátságos hangokat.
Vagy száz métert is megteszel, kerülgetve a roncsokat, mikor új látvány fogad. Az eddigi elhasznált tárgyakat felváltja egy üres tér. A teret egy meglepően roskatag fa/fém épület határolja, egy kocsikra szakosodott kockagyártó, és a bejárati út. A tér poros, de legalább rozsdamentes. Az épületből halvány fény szűrődik ki, és mintha mozognának benne. Már éppen örülnél, hogy megtaláltad szíved vágyát, mikor megérkeznek az ugatás gazdái. Három darab jó állapotban lévő, erőtől és vérszomjtól sugárzó dobermann áll előtted. Úgy látszik tényleg egy csengőt kellett volna keresni inkább.

Elkezdesz rohanni, ahogy a lábad sem bírja, és ennél a sebességnél botladozol az egyáltalán nem túl sima talajon. A kutyák csak erre várhattak, talán csak a menekülő célpont élteti őket. Hangos kaffogásukat sehogy sem tudod magad mögött hagyni, így utolérnek pillanatok alatt, és torkodra forrasztják a kiáltást.
Futás közben érzed, ahogy az egyik a hátadnak ugrik, ez elég is arra, hogy elveszítsd az egyensúlyod, és a poros földbe csapódj a plusz súllyal. Érzed, ahogy a dög a nyakadba morog, és egy nyálcsepp még el is talál. A másik kettő ugatását hátulról hallod, de ők is már nagyon közel vannak.

A gondolataid hosszúak és logikusak, ami még fontosabb, hogy be is jönnek. A kutyák feltételezésed szerint ki vannak képezve, és úgy is van. Egyik dobermann sem támad, vagy harap meg, amelyik a hátadon van, az sem tesz semmit csak áll mozdulatlanul. Percek telnek el így, végig a hideg földön fekszel, és várod a megváltást.
A megváltód pedig meg is érkezik nagy nehezen. Mögötted nem látod, de a hold fénye egy árnyákot vet rád. Egy férfi álomittas férfi hang szólal meg, amire a kutyák egyből le is szállnak rólad. Átvitt értelemben, és szó szerint is. Lassan feltápászkodsz, de semmilyen atrocitás nem ér a fogadóbizottságtól.
Egy fekete férfi tart rád, egy biztosan nem legális automata fegyvert. A pasas csak áll, és lazán előretartott fegyverrel vár valamit. Végül elunja a dolgot és rákérdez.
- Mit keresel itt tesó? Kutyakajának készülsz, vagy csak öngyilkos hajlamaid vannak? - Teszi fel a számodra érthető következtetést a helyzetedből.

A férfi néz rád bambán, utána egy kicsit gyanakvóan, de végül lejjebb engedi a fegyvert. Igaz, a csöve még mindig feléd fordul, de legalább már nem a fejednek. A mostani célpontja nem nélkülözhetetlen számodra, csak a fajfenntartásban.
- Mi a neved, és mit akarsz itt, mi? - Teszi fel a legegyszerűbb kérdést a világon. Csak annyi a baj, hogy nem tudod mennyit is lehetne elárulni magadról. Ha tényleg komolyabb kapcsolatot akarsz itt kiépíteni, akkor talán nem lesz elég az álneved.

A férfi még néz egy ideig, majd elteszi a fegyverét. Kinyújtja a kezét, és felsegít a földről. Miközben te óvatos mozdulatokkal porolod le magadat, nehogy a kutyák támadó mozdulatnak vegyék a dolgot, a férfi megszólal.
- A nevem Marty, és pont jó helyre küldött az, aki ide küldött. Ha van stekszed akkor minden megoldható. Gyere bemutatlak a Dokinak. - A férfi int egyet, majd a kutyák, ahogy szembetűntek úgy kámfort játszva, eltűnnek a szemed elől. Az út nem a házhoz vezet, hanem egy mögötte lévő kis budira emlékeztető tákolmányhoz.
Az egyáltalán nem túl szívderítő helyiség, meglepetéseket takargat. Az ajtó mögött egy szép hosszú, ám kopott fémlépcső található. A föld alá vezet. Amikor leértek, egy mindennel megrakott, logikusan földalatti műhelyet találsz. Végtelen sorokban asztalok, rajtuk milliónyi alkatrész, és fém ketyere. A távolban egy őszes haj villan fel néha, és a kísérőd is felé bök. Úgy látszik ő az, akit keresel.

A Doki-nak nevezett, tag hirtelen megfordul a székében, és a fején lévő furcsa szemüveggel rád veti szemeit. A meglepetéstől, majdnem hanyatt esel. Mint két óriási nagyító, úgy használhatja a ketyerét. Hirtelen mozdulattal feltolja a fejére, és nagy pislogások után újra rád néz.
- Hát te ki vagy, és mit akarsz itt? Hogy jutottál be? - Amikor elkezdi kérdéseinek áradatát, hátulról Marty int egyet, hogy ő a ludas az utolsó kérdésben.
- Szóval mit akarsz itt? Mond gyorsan nem érek rá egész nap! - Úgy látszik meg sem hallotta, amit előzőleg mondtál. Az öreg, mintha speeden élne, annyira fel van pörögve. Végül lassan leülepedik az agyába, amit nemrég hallott tőled.
- Milyen üzletről lenne szó? - Teszi fel a meglepően értelemtől zsongó és pénzsóvár kérdést. A beszéde közben alád penderít egy kopott gurulós széket, és ő is elhelyezkedik kényelmesen a magáén.

A férfi hátralöki magát a székkel egyet, majd villámgyorsan meg is pördül vele. Egyet, majd még egyet. Úgy látszik, így gondolkodik, csak csak a bolondját járatja veled, hogy kihozzon a sodrodból. Hirtelen megáll és szemedbe néz.
- Akkor mondom sorba. Nem csinálok halálos fegyvereket. Nincs testőröm. Marty a segédem. - Ezzel int a férfi azonnal ki is megy egy rejtett ajtón keresztül, amit eddig nem is láttál. - Tudod eddig nélküled is megéltem valahogy, és hidd el ezután is meg fogok. Akármilyen csudakarod is van, az még kevés Gotham City-ben a túléléshez. Én a semlegesség politikáját folytatom, mindenkinek dolgozok akinek van elég pénze. Ezért senki sem okoz gondot nekem, mert azzal igen csak nagy embereknek a dolgába ütnék az orrukat. - Még egyet fordul a székében, majd a két lábával feléd löki magát. Pár centire áll meg tőled, és csak kevésen múlik hogy az orrotok összeérjen. - Na akkor beszéljünk a kocsidról. Milyet is akarsz pontosan? Mi a szíved vágya? - Felpattan, és téged is magával ránt. A kijárat felé veszitek az irányt, és pillanatok alatt újra a roncsok között járkáltok. - Na milyet is akarsz magadnak? Mutass rá és egyből neki is állunk.Int körbe a kezével az egyáltalán nem túl bizalomkeltő környezeten.

A Doki elvigyorodik, majd a szájához emeli a kezét, és egy hosszú elnyújtott füttyjelet enged el. Nem a kutyákat hívja, hanem talán egy másik beosztottját. Távolban hangos búgásra leszel figyelmes, a roncstelep daruja indult be. Sötétségtől nem látod pontosan ki ül a vezetőfülkében, de a nevét kérdezés nélkül is megtudod.
- Biff!! - Ordítja a Doki. - Ezt a deloreant emeld be a kettes műhelybe!! - A fémkarom, megindul az egyáltalán nem jó állapotban lévő roncs felé. Belekapaszkodik a tetejébe, és már repteti is a célja felé. A kocsi lebeg, majd az egyik szemétkupacnak látszó dolog mögött eltűnik.
A Doki most kevesebb lelkesedéssel, de még mindig azzal az őrült járásával megindul az ellenkező irányba. Mikor követed, egy újabb lejáróba mentek le. Ekkor már realizálódik benned, hogy ez az egész egy labirintus. Követed a vezetődet, de a sok jobb, és balkanyar miatt elveszted irányérzékedet.
Végül megpillantod szíved választottját. Kicsit kopott, kicsit rozsdás és még kerekek sincsenek rajta, de tudod hogy ez lesz a te a autód. A tied, és ezzel fogod Gotham City-ben legyőzni a bűnt.
- Na akkor, hogy szuperál a kezed? - Teszi fel az érthetetlen kérdést. - Akkor ott egy munkásruha bújj bele, és gyere segíteni. Lorraine gyere azonnal van egy kis munkánk. - Ordít újra, és a semmiből előtűnik egy csinos teremtés. Az egész ruhája és még az arca is olajos. Nem keveset dolgozhat ennek az őrültnek, ha ennyire beteríti a munka.

A munka gyorsan halad. Gyorsabban, mint ahogy elképzelted. Alig harminckét óra, és kész is van a gyönyörű kocsid. Mindent beleépítetek, amit csak a szíved kíván. A dolgos órák az elején még csak zavaróak voltak, Lorraine hozzájárulásának köszönhetően. A szája egész idő alatt be sem csukódik a szája. Csak csacsog, csacsog, és csacsog. Mindenről beszél, de tényleg mindenről, amit csak el lehet képzelni. Az időjárástól kezdve, a lovak ürítési szokásain keresztül, a nő problémáival bezárólag. A témák nagy része nem értelmes férfiak fülének való.
A Doki úgy látszik nem is törődik az egésszel. Csak a munkájára koncentrál, és szótlanul teszi a dolgát. Legalábbis ha meg nem zavarják. Hat óra után Biff lép be a műhelybe, és ő is beáll a munkába. A nő keltette hangzavarhoz, ő is hozzájárul egy adaggal. A férfi nem csacsog, ő beszél, de még mennyit. Az alkatrészekhez intézi a szavait, a kocsihoz, és tartozékaihoz. Végül lassan elkészül a kocsi, és bármit megtehetsz amit csak akarsz, ha akarsz.

Egy szó nélkül teszed a dolgod, és nem is próbálsz meg törődni a többiek zsivajával. Doki is ugyanígy tesz, igaz pár óra együtt töltött idő után rájössz, hogy nem is figyel rá mit csinál, bonyolult gondolatok, és számodra értelmezhetetlen egyenletek járnak-kelnek az agyában. Még a szája is folyamatosan jár, ahogy szajkózza magában.
Végül csak kész lesz a csodajárgány, és alig kellett érte tenned valamit. A kocsi tökéletes, és ahogy jöttek az emberek úgy el is tűnnek, csak a Doki marad veled. A kocsit kiviszitek a szabad ég alá, és a férfi egy közeli kopott fotelbe dől. A kérdésedre csak annyit mond.
- Beleszereltem mindent, amit kértél. Nem túl gyors, de legalább megy. A rendszámtáblának négy állása van, ha ráérsz néha cseréld ki őket. A kocsi amilyen kirívó annyira el is fog tűnni a rendőrök szemei elől, úgyhogy nem kell aggódnod az inkognitó miatt. Ja igen és az ablakok sötétítettek. - Az utolsó kérdésedre nem válaszol azonnal, csak becsukja a szemét, és tart egy hatásszünetet. Végül csak kimondja, ami nyomja a bögyét.
- Tekintsd ezt előlegnek, egy hosszan tartó üzleti kapcsolatért. Azt akarom, hogy még visszagyere, és többet fizess annál amit csak el is tudnál képzelni. - A szavai először barátságosak, végül meghallod az üzletember hideg szavait. Semmivel nem lehet összetéveszteni a pénzsóvárság felhangjait.