Sarok Pub és környéke

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Pént. Márc. 08, 2013 11:37 pm

Mindenkinek van egy angyala… Egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt. Egyszer egy vén emberét. Máskor egy kislányét. De nem szabad hagyni, hogy becsapjon a látszat. Erősebb ő bármelyik sárkánynál, mégsem azért kísér, hogy helyettem harcoljon. Hanem hogy a színpad széléről a fülembe súgja: Hatalmad van az általad teremtett világok felett. Ő mindig megjelenik. A legváratlanabb helyen, a legváratlanabb időben. Bármilyen alakban szól hozzám. Ha kell, túlüvölti a démonjaimat is. Felráz, s új küzdelemre sarkal ebben a gonosz világban. Hogy két lábaimra állva fényt hozzak oda, ahonnan már rég kimúlt minden remény. S tudom, ő most is velem van. Akkor is ha nem látom őt. Akkor is, ha eltűnt előlem, ebben a furcsa világban. Bezárult az ajtó s eltűnt, de én tudom, nem hagyott cserben. Mögöttem lépdel halkan, óvatosan, nehogy meglássák őt, nehogy bezárják őt. Mögöttem lépdel mint az árnyam, melynek szárnyai oltalmazóan űzik el azt a hideg magányt, mely eddig nyomomban járt. Akkor is, ha oly halkak voltak léptei, hogy én nem hallottam. Akkor is, ha megfordultam és én őt nem láttam. Szívem dobbant, valahányszor rá gondoltam. Akkor éreztem, még éllek, még mindig itt vagyok, s nem felejthetem őt el. A tekintetét, a hangját, a csókot. Elmém legaljába zártam, őrzöm mint a legféltettebb kincsem. Olykor elgondolkodom, tényleg létezik? Tényleg láttam őt? Vagy csak ő is elmém szüleménye volt, úgy mind a Bolond Kalapos? Legyen bárhogy is. Legyen bárhogy is...
Érzem ahogy elmém lassan kitágul, ahogy az erős falak óvatosan tesznek pár lépést hátra, hogy ismét elkapjon az Őrület egy szenvedélyes táncra. Kezdek elaludni. Nem zavar a sikátor mocska, nem zavarnak az emberek az utcán. Még azok az autók sem, melyek fénye néha szemeimbe hasít, megvakítanak egy aprócska pillanatra. Kezdek elbóbiskolni. Szemeim lassan lecsukódnak, tudom, a világ csak miattam fog lelassulni, elhalkulni, nehogy megzavarjon, nehogy elűzze azokat az árnyakat, melyek körbevesznek, melyek sötét álmokkal csapnak le rám. Valóban... ez a valóság? Egy érzés, mely belém hasít. Egy érzés, mely azonnal elűz mindent amit eddig éreztem. Az impulzus szívemben, az a furcsa valami, melyet eddig soha nem éreztem, mégsem idegen számomra. Hátamban egy tekintetet érzek, de tudom, egyáltalán nem kell félnem. Talán... Nem. Nem talán. Érzem ahogy testemen végigfut, ahogy belátogat minden izmomba, beköltözik az összes sejtembe s nem enged el. A felismerés, a tudat, hogy tényleg itt van, oly kimeríthetetlen vággyal tölt el, melyen nem tudok uralkodni. Öröm lenne e tán, vagy valami más? Leomlott a világ fala, utat adott annak az érzésnek, melyet mélyen őriztem magamban. Tényleg ez lenne a valóság...?
Torkomban egy hatalmas gombóc kezd kialakulni, s tudom, nem lennék képes felállni, remegő testem nem bírna el. Hátra fordulok lassan, mintha attól félnék, ez is csak egy emlék lenne, melyet ha megérintek, el fog tűnni. S meglátom őt, ahogy rám néz, ahogy rám mosolyog. Testem azonnal megdermed, mintha kőből lenne, mint akinek már nem dobog szíve, mégis remegek. Felkúszik bár a tudat elmémig, de nem képes befogadni. Nincs számára hely? Az a vadító mosoly, az a hang... Össze töri bennem a kétségeket, eltiporja a félelmet. Nem, nem tudom elhinni... Szemeim mint egy kolibri, úgy cikáznak végig rajta, minden apróságot magukba zárnak. Tényleg... itt van. Halk sóhaj, minden eddigi nyomasztó érzés porrá lesz, eltűnik, mintha soha életemben nem is éreztem volna mást, csak az a vérpezsdítő, furcsa bizsergetést. Azt a furcsa vágyat, melyet nem tudtam sehova se rakni. A gyomromban mintha pillangó raj repkedne, éreztem ahogy testem felforrósodik, felhevül, de az érzelmektől. Felemeltem kezem óvatosan, attól féltem, ha megérintem összetörik, ismét eltűnik, mint meg annyiszor, mikor elmém játszott velem. Végül megérintem, s ő segít felállni. Még mindig nem tudok megszólalni, csak mélyen szemeibe nézni.

Halk sóhaj, mégis oly forró mint az a vágy mely bennem ég. Egy ölelés, kezeim szorosan teste köré fonódnak, mégis oly gyengén, erőtlenül, mintha hozzá se értem volna. Arcomat mellkasának döntöm, nem fájnak már azok a lilás-zöld véraláfutások arcomon. Nem fáj már nekem semmi, hisz itt az én Lovagom.
- Azt hittem... De tudtam...! - mást nem vagyok képes kinyögni magamból ama öröm miatt, melyet érzek. Még egy kis ideig élvezem testének közelgését, majd elmémet ismét összerakom. Elengedem, bár nem akarom. Széles mosoly húzódik arcomra, az a fajta őszinte boldog mosoly, melyet nagyon hosszú ideig tartogattam magamban csak azért, hogy egy nap neki ajándékozhassam.
- Neked bármikor, bármiben segítek - mondom neki őszinte hangon, s érezni benne, hogy ezt komolyan is gondolom, nem pedig csak a hirtelen érzelmi fellendülés szól belőlem. Neki köszönhetem, hogy végre szabad vagyok, hogy ismét önmagam lehetek, az, aki lenni akarok. Ő érte az életemet is elajándékoznám, ezt jól tudom...

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Szomb. Márc. 09, 2013 3:26 pm

Vörös Vadász közelebb lép hozzád, teste forróságát érzed sajátodon. Ahogy karja derekad köré fonódik, szíved ritmusa felgyorsul, és ajkad résnyire nyílik. Oly régóta érezted már, és most tudod újra fogod. Ajkaitok összeér, és hosszú égető csókban forrtok össze. A világ megszűnik körülötted, és elveszted az időérzékedet.
- Tudtam, hogy rád mindig számíthatok. Te vagy a kedvencem, és nem is tudnám mit tennék ha nem lennél. - A szerelmi vallomás könnyed szárnyakon hagyja el ajkait, és úgy égnek az agyadba, mint csókjai mivel elhalmozza nyakadat. Végül ahogy kezdődött úgy be is fejeződik, csak egy pillanatnak tűnik az egész, és tudod még akarsz, de már a pillanat elmúlt. És most már teljesíteni kell az ígéretet is.
- Gyere - Tartja feléd karját, újra derekad köré fonódik. Könnyed ugrásokkal léptettek fel a ház tetejére, és egy szívdobbanásnyi idő múlva máris a háztetőn vagytok. Méretes szökkenésekkel haladtok épületről épületre, látod hogy délre tartatok. Míg nem messze a rendőrfőkapitányság épületétől állapodtok meg. Az utca végén a szervek mozgolódnak, napi rutinját végzik. Ám a cél most nem az, hanem az előttetek lévő múzeum. Hol máshol is lehetne a vörös lovag ősrégi féltett kincse, ha nem egy múzeumban.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Szomb. Márc. 30, 2013 5:49 pm

Közelebb lép hozzám s szívem dobogása jellegzetesen felgyorsul, pumpálja bennem hevesen a vért, az adrenalint mi testemben egyre jobban növekszik. Az elvárás, a vágy, az izgalom, hogy ismét itt van, hogy ismét láthatom és megérinthetem, hogy halhatom hangját, s nem csak illúzió, mint az eddigiek. Karjait körém fonja, olyan védelmező, olyan meleg! Olyannyira hihetetlen... A világ megszűnök létezni s az idő is nekem kedvez, egyszerűen leáll. Nem érzek mást, csak azt a forró csókot ajkaimon, melyet kapok tőle, melyet mindig is érezni szerettem volna ismét, amióta megkaptam az elsőt, másra sosem vágytam annyira, mint erre az érzésre. Nem a benső tüzem az, melyet érzek magamon, nem azok a lángok forrósítanak fel, melyek bennem élnek. Sokkal inkább az érzelmek lángjai ezek, melyek úrrá lesznek rajtam. Ama kevés érzés egyike, melyet eddig nem éreztem úgy igazán, ezért még mindig idegen számomra egy kicsit, de nem kellemetlen, sőt!
Szavai agyamba és szívembe égnek, mintha forró vassal bélyegeztek meg volna, a nyomuk életem végéig bennem maradnak. Jobban hozzá simulok, már ha ez még lehetséges, lehunyom szemeim ahogy ajkai puha bőrömet érintik, elhalmoz lágy csókjaival, s én fülét lágy sóhajokkal örvendeztetem, karjaimmal körbeölelem s érzem, többre vágyom ennél, sokkal többre. Bizsergető vágy, ez érzés mely úrrá lesz rajtam, körmeimmel kissé ruhájába markolok, majd el is engedem, ahogy elszáll a pillanat. Szeretném folytatni, szeretném ha testem többi pontja is el lenne halmozva ezekkel a forró csókokkal, hogy szorosan magához öleljen és... Egy mosoly, az a hideg ami mindig elmémet ostromolja, tudja mire vágyom, számára nem idegen ez az érzés úgy látszik, de nem hajlandó elárulni nekem, megőrzi titoknak, rajtam nevet sejtelmesen.
Felpillantok az én Lovagomra, az én szerelmemre, karját nyújtja s én elfogadom készségesen, olyan jó minden érintése! Ismét derekam köré fonja karját, olyan az egész mint egy mesében. Csak ne szállj el magadtól. Nevet fel lenézően, de tudja, eme személy túl fontos számomra, túl fontos ahhoz, hogy elpusztítsa, elvégre akkor én is elpusztítanám minket. Mint a madarak, úgy szállunk az épületek felett, mintha szárnyaink lennének, szabadon haladunk, nem létezik akadály, melyet ne tudnánk túltenni. Az éjszakai város levegője kissé megcsapja hajam, kellemesen esik, annyira jó ez a pillanat. Csak én és Ő. Megvan a cél, amit követünk, jómagam nem is tudom, merre tartunk valójában, de nem érdekel. Csak én meg Ő. Csak ez számít. Majd megállunk, vége utunknak, nem repülünk tovább azokon a szárnyakon, melyeket kaptunk. A rendőrség van előttünk, s egy múzeum. Érezhetően megrettenek, kissé félek, aggódok. Felnézek rá, enyhén értetlen tekintettel.
- Csak mond mit csináljak és én megcsinálom - mondom neki, bár hangom megremegett, elbizonytalanodtam saját magamban. Mi lesz ha elkapnak? Mi lesz ha csapdába akar csalni? De akkor nem hozott volna onnan ki. Mi értelme lett volna? Hogy ismét visszaküldjön? Ne legyél már ostoba. Csak vigyázz ránk. Figyelem az épületeket, próbálom felmérni a terepet, nem akarom hogy csalódást okozzak neki.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Szer. Ápr. 03, 2013 7:21 am

Vörös Vadász a szavaid hallatán egy pillanatra meghökken, majd úgy néz rád megint, vágyakozva. Kívánva téged, nem csak testedet, de egész lényedet, égő belsődet, melyet csak ő ismerhet meg igazán. Lágyan, kedvesen felnevet, és szemében pajkosság villan.
- A nagyfiú adott nekünk szabad akaratot, élj vele - Mutat az ég felé, istenre célozva, még egy vigyort megenged magának, és folytatja. - Nem vagyok a finomkodások híve, bemegyünk és aki megpróbálna ellenállni nekünk azt elverjük. Ennyire egyszerű… ja igen, és a lehető leggyorsabban, a rendőrök a nyakunkon lesznek, mihelyt belépünk a múzeumba. - Mondja még mindig kedélyesen, ám a döntést rád bízza, ha neked megfelel, akkor színpadias mozdulattal felsegít a tető szélére, és még színpadiasabban meglengeti a kezét. Előre enged, mert hát a hölgyeké az elsőbbség. A célt magad előtt, vagyis inkább alatt látod, van vagy ötven méterre, nem nagy táv, de a rendőrkapitányság is csak háromszor ennyi távolságra lehet.
A párkányon a szellő az arcodba csap. Igazi gotham city-i levegő áporodott, szagos, és valamivel még teli. Szerelemmel, na meg a jövőbe vetett reménnyel, melyben Vörös Vadász melletted áll életed végéig. Mint ahogy most, igazlommal teli pillanatokkal, harccal, és szenvedéllyel, egy pillanatig sem unatkozva, védve szeretett férfi karjai által.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Vas. Ápr. 14, 2013 12:28 am

Nevetése oly lágy, oly selymes... Annyira... vágyom rá. Teljes lényemmel, valómmal, talán még Ő is. Beleremegek nevetésébe, érzem ahogy agyamba kúszik, ahogy emlékeimbe kapaszkodik, ismét egy olyan dolog, amit magamba zárok és soha többé nem fogok elfelejteni. Ösztönösen húzódik arcomra egy mosoly, egy bátortalan, szelíd, talán szerelmes? Sápadt arcom elpirul kicsit, olyan butus vagyok mostanában! Túl sok mindenen kattog az agyam. Néha úgy érzem, már rég megállt. Ahogy a múzeum épületét néztem, eltűnődtem, miért kell drága Lovagomnak a tőr. Ha szerinte jelenléktelen, ha szerinte aprócska? Ő küldte... Hallom a halk, hideg suttogást, mely óvatosságra próbál inteni. Nem, nem hiszem. Ha Ő küldte volna, miért hozott volna... És akkor lassan kezdett összeállni a kép elmémben. Könnyebb volt kiszabadítani, kihozni, hogy sereget állíts neki. Hogy rajtad keresztül jusson el Ő hozzá! Hangos nevetés, recsegő, de csak agyam hátuljában, én mégis érzem, ahogy kiráz a hideg tőle. Tényleg így lenne? Nem lehet másképp! Gondolkodj! Hogy letaszítsa a trónról, sereg kell, hogy eljusson hozzá. A tőr is azért kell neki. Csak azzal lehet megölni Ő. Egyenesen a szívébe kell döfni! Recsegő nevetés, szívembe elszórta a gyanakvás magját. Lehet... tényleg csak erre kellek neki? Gyakran volt igaza, s én mindig hallgattam rá. Miért ne tegyem...most? Felnéztem drága Lovagomra. Tényleg olyan drága nekem? Mennyit is ér valójában az érzelem irántam? Meg kell tudnom... Meg kell szereznem a tőrt. Csak úgy lehet megölni. Egyenesen a szívébe kell döfni. Csak ez jár a fejemben. Levettem róla tekintetem, majd az ég felé néztem. A nagyfiú odafent? Eltöprengtem ezen, én senkit nem látok odafent. Hazudsz. Nem mondasz igazat. Szeret!
Eltűnik, köddé válik elmémben, de még érzem a vigyorát hideg arcán. Ahogy ott állok a tető szélén, ahogy nézem az alattunk terpeszkedő célt, fél pillanatra lehunyom szemem, hogy magamba szippantsam azt a fajta levegőt, mely körbevesz minket. Hiába bűzös, hiába hangos, számomra mégis kellemes érzéssel tölt el, hogy Lovagom mellettem áll. Tudom, érzem. Segíteni fog. Mint ahogy én is neki. Érzem ahogy tervét szövögeti, ahogy formálódik. Lovagom is szerepet kap benne, ebben biztos vagyok. De hogy milyet, azt csak Ő tudja. Mély sóhaj, halk, elhessegetem őt. Most nincs erre idő. Gyorsan kell cselekedni.
Testem kicsit ellazul, enyhén hintázik egy helyben, majd a szívemben lobogó tűz körbeöleli lényem. Nem éget, nem vad, szelíden pislákol, akár a gyertya, kellemes melegséget nyújtva. Gyorsan kell cselekedni. Nincs kegyelem senkinek, aki az utunkba áll. Remélem sokan lesznek... Ismét a mosoly, vad vággyal égek a gyilkolás iránt. És mi lenne ha...? Nem fejezi be, én már a múzeum bejárata előtt állok. Leszálltam volna? Hogy kerültem ide? Ahogy kitisztul elmém, már csak azt veszem észre...
- Ne... - suttogom magam elé, ahogy kezemben az injekciós fecskendő, már üres... Megremegek teljesen, úrrá lesz rajtam a félelem. Kéz a kézben jön vele más is...
Halk csattanás, ahogy kiesik kezemből. Lassan állok fel, de már mosolyog helyettem. Ahogy a venom szérum szépen végigáramlik testemben, egyre jobban duzzadnak izmaim, a vágy a vér után teljesen elkábítja elmém. Ott vannak bent... Nincs más dolgom, mint belépni. Nem is hezitálok többet. Az egyre jobban erősödő testemnek köszönhetően remélhetőleg első erőteljesebb ütéssel beütöm a főbejáratot, s ha így történik, diadalmasan lépek be. Ő csak vigyorog vérszomjasan, de én aggódom...
- Így még... úgyse próbáltuk! - vihog fel hangosan, egyre hangosabban és hangosabban. Bár csak kedves Lovagom tudja, merre van a tőr, épp ezért ha vezet, követem szívélyesen. Puszta testemmel védeni fogom, bárkinek nekiugrok, aki csak egy kicsit is fenyegetni meri őt. Mert szeretem.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Csüt. Ápr. 18, 2013 9:44 am

Egyetlen csapásodra szilánkokra robban az ajtó. Ahogy az tervezted, vagy számítani lehet azonnal megszólal a riasztó, bentről egy kissé álmatag ám annál kövérebb biztonsági őr hördül fel. Életében nem érhette még ekkora sokk, mert hát ki lenne olyan őrült, hogy a rendőrségi múzeumot a rendőrség utcájában rabolja ki. Azt hihette, hogy ez egy könnyű nyugdíjas munka lesz, de nagyot tévedett.
Az őr a pultja mögött felborul a székével, és máris fegyver után kotorászik, amit felkészületlenségének köszönhetően nem nagyon talál. Közben évmillióknak tűnő időd van felmérni a terepet. Hosszú folyosóval kezdődik a tárlat, jobb oldalt a pult, és maga az őr. Bal oldalt a ruhatár, és a folyosó végén nyílik az első tárlat, ami már giccsesnek is se mondható, mert hát olyan bugyuta. A rendőrségi relikviák megannyi csodája, és megannyi kicsiny győzelme, amit elkönyvelhetnek maguknak. De hát szélmalomharcot vívnak ezt te is tudod, ez a bűn városa és nem a rendé.
Közben egy kecses szaltóval Vörös Vadász megteszi a köztetek lévő távolságot, átalakulásod először egy kissé meglepi, majd elégedetten mosolyog, és még füttyent is egyet az újult alakod láttán. Játékosan megpaskolja bal farpofádat, és együtt veled lép be az épületbe.
- Gyönyörű kedvesem, jer velem találjuk meg ami kell és az éjszaka a miénk lesz. – A felturbózott alakod mellett eltörpül a bordó ruhás férfi izmoktól dagadó felépítése, mégis sugárzik belőle a magabiztosság és a erő. Az erő mely a belsejéből pulzál, minden egyes szívdobbanással löketet ad neked is. A szerelem ez, mely mindent képes lenne elégetni, ami rábír arra, hogy higgy neki, és ami miatt követed. Mert tudod megéri, minden egyes pillanat, minden egyes szívdobbanással közelebb kerültök egymáshoz, és az elkerülhetetlen beteljesedéshez.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Csüt. Ápr. 18, 2013 1:57 pm

Ahogy megérintem az ajtót, annak üveges része azonnal ezernyi szilánkra hullik szét, mint egy álom, melyből az embert kényszerítve ébresztik fel. Ezernyi darabja mint a hópelyhek, úgy szállnak alá a földre, s csörömpölő balett táncot járnak közben. Elégedett arcom csak egyet mutat, igazán reménykedem, hogy sok személlyel találkozunk, sok rendőrrel. Ajkaimat vágyakozva nyalom meg, mikor szemeim elé kerül a biztonsági őr, ki látszólag egyáltalán nem számított arra, hogy mi ma este meglátogatjuk a múzeumot.
- Kop-kop - hördül fel hangos nevetésbe. Hangja már egyáltalán nem emberi, eltorzította a szer, az az őrület, ami valójában, az az őrület, amivé lett, ami benne kering és megfertőzte nem csak a testünket, de az elmét is. Hallom a szirénákat, de csak a kínzó sötétségben, körbevesz hangjuk, aggódom nagyon. Ebből nem lesz semmi jó. Nem így kellett volna... Nem szabadna Lovagomnak engednie! Nem látom se őt, se magunkat, se azt ami történik, csupán érzem és hallom, de semmi több. Saját elmém legaljába taszított, abba a börtönbe, melytől csak neki van a kulcs. Hogy mikor enged ki, nem tudom...
Drága Lovagom elégedett mosolya és elismerő füttyentése elér hozzám, tudom hogy nem szabadna, de egy fajta beteges boldogsággal tölt el a gondolat, hogy elégedett azzal amit lát, és még milyen elégedett lesz azzal, amit látni fog! Fenekemet játékosan megpaskolja, számára ez egy jel volt, hogy indulhat előre. Mint a vérebek, melyeket vadászatkor engednek le pórázukról, vérszomjas vadsággal indulnak meg az üldözött vad felé. Neki se kellett több. Hiába vannak kamerák, élő szemtanúk nem maradhatnak, Ő így döntött. Nem tudtam megállítani, tehetetlen voltam vele szemben. Gyors léptekkel indul meg az öregember felé, ki látszólag sokkos állapotban volt. Öreg volt és kövér, nem az a fajta, aki gyorsan tudna mozogni, aki gyorsan tudna ellene cselekedni. A pultot átugorva már az őrnél is terem. Érzem, milyen undorítóan mosolyog rá, vágyik vérére, de még annál is többre...
- C-c-c... - suttogja halkan, az őrnek, és ha telik rá ideje és módja, két kezével körbekulcsolja a biztonsági őr fejét, hogy szétroppantsa. Imádja a halálordítást, imádja ahogy kezei alatt ropognak a csontok. Imádja amikor saját kezéről nyalhatja le mások agyvelőjét...

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Kedd Ápr. 23, 2013 8:22 am

Őr meredten néz téged, hirtelen rángatná elő fegyverét, de már nem tudja. Felé tornyosulsz, és ő már nem is mozog. Szája remeg, de sikoly nem hagyja el. Szemei kérlelők, könyörögnek az életért, meg akarja tartani szánalmas létezését, melynek értelme nincs, de legalább kedvedre való véget érhet. Vaskos karjaidon izmok mozognak, megnőtt kezeid között eltűnik feje, felemeled. Csak annyira, hogy lábai ne érjék a földet, és enyhe nyomást fejtesz ki. A szorítás lassan szűkül, majd még egy kicsit.
Már hallod, hogy a koponya csontjai recsegnek, a férfi kiállt, de már hasztalan. A szemei elhagyják helyüket, és vértől löktető ereken csüngenek az arcába. Elsőnek állkapcsa adja meg magát. Hangos reccsenéssel törik három darabra, szájat pillanatok alatt betölti a vér. Lassan már fej alakját sem lehet felismerni, ahogy ujjaid benyomódnak a kemény csontba. Végül mint az érett dinnye, ahogy a vigyázatlan boltos kezéből a földbe csapódik, úgy robban széjjel. Iszamós vér, és ragadós agyvelő terít be, arcodra véres nyál fröccsen, miközben a férfi élete utáni utolsó mozgásokat végzi. Még ráng egy darabig, de végül minden izma kienged. Beleinek tartalma, azonnal elhagyja testét, sárgás csík indul meg nadrágján, mely annyira nem feltűnő a sok vér, és más belső folyadékok között. Végül mocskos gusztustalan szagú miazma csöpög le a járólapokra, bizonyítva még egy emberi élet elvesztését.

Folytatás: Rendőrségi Múzeum

Vendég

Keresztutak, Zónaszökevények kezdő reag

Lupin:
Bátor vállalkozás volt a Hármassarok környékére jönni, ám a rendőrség most cseppet sem foglalkozik a magadfajtával. Minden szolgálatba állítható rendőrt behívtak, és az eligazítás utáni pillanatokkal szembesülsz, mikor a csapatszállító járművekbe, járőrkocsikba és helikopterekbe szállnak be. Valami nagy dolognak kellett történnie. Épp melletted rohannak el ketten, hogy elérjék az egyik furgont, mikor némi beszélgetés foszlányt kapsz el tőlük:
- ...fura köveket találtak, amik zölden... - fejezi be a mondatot, és már el is tűntek a furgonban, ami egy pillanattal később el is indult.

Jo: Számodra aligha veszélyes ez a hely, nem úgy, mint Lupinnak. Téged egyelőre nem köröz senki, és a pub-ban ülve, iszogatva pletykák járnak végig a helyen. Idegenek érkeztek Gotham-be. Mármint nem helybéliek, és ez gondlkodóba ejt, hogy ki olyan hülye, hogy egy ilyen helyre jöjjön, még ha átutazóba is.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Hétf. Júl. 08, 2013 8:22 pm

Lupin feje most, hogy sima hétköznapi emberként mutatta magát, kevésbé fájt mint megszokott, s szakadtas ruhákban halkan fütyörészve járta a város utcáit. Vidáman figyelte a népeket, amint dologtalanul lézengenek, ahogy vásárolgatnak, vagy épp munkába igyekeznek. El eljátszadozott a gondolattal milyen lesz majd káoszba taszítani az egész bagázst... De ez a jövő zenéje...
A zsívaj hirtelen ragadta ki saját kis világából, s tekintete előtt megelevenedő randőri szervek ily mértékú mozgolódása kíváncsivá tette. - Zöld kövek? - El se tudta képzelni, miért érdekle bárkit is pár kő, de nem is érdeklete különösebben....
De azért nem árt utánanézni.

Egy sötét sikátorba húzódott, ahonnan már, mint Holdfejű lépett ki, széles vigyora s torz feje megijesztette a közlben állókat. Lassan odasátált egy rémült kisgyerekhez, aki a biciklijét készült volna lezárni, mikor is Lupin megragadta s odébblökte.

- Köszönöm kedveségedet. Ígérem vigyázok rá.

Azzal a biciklire pattanva, egyenesen a rendőrségi járművek után vetette magát..

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Kedd Júl. 09, 2013 4:03 pm

Már legalább 20 perce ment el a munkaadóm ismét elégedett vigyorral az arcán, mert azt hitte, egy vacsora megfizetésével majd megveszi a szolgáltatásaimat és kifizet. Idióta. Ezért nem jó piti rendőrökkel dolgozni. Azt hiszik mennyire menők, ha meghívnak egy kicsit igényesebb étterembe, értelmetlen viccekkel látnak el, majd távoznak az iratokkal, amiket leadtam nekik. Természetesen hamisak. Így van ez, mikor az ellenfél nagyobb összeget fizet. Maszkom még mindig arcomon van, emberek közt sosem veszem le, semmi kedvem mutogatni magam. Lehet ezzel egy-két vendéget elűzök, de mit sem számít ez, ha bőséges és igencsak drága vacsorát húztam ki a kis rendőrből. Lefogadom hogy az egész havi fizetése ráment. De az a vigyor ami arcára fagy ha megtudja... Nem. Valójában sosem fogja megtudni. Én mindig jól elsöpröm magam mögött a dolgokat. Olykor rám néznek a vendégek, meg a pincérek is, de nem foglalkozok velük. Előttem a már szinte teljesen megevett cápa sült. Nem volt valami jó, de aki éhes... és van felesleges pénze az megengedheti magának. Nem lényeges, hogy hogyan is ettem meg a maszkon keresztül. Kutyát nem érdeklek valójában. Nyugodtan ücsörgök, akkor is hallom a pletykákat, ha nem akarom. Elvileg valamilyen nagyon nem helybéliek vannak átutazóban Gothamben. Valójában meg sem lepődök ezen. Olyan szezonos fazonokkal van tele a város, hogy az szinte félelmetes. Legjobban az foglalkoztat, hogy kedves Cletus ezermesterem honnan szerezte azokat a zöld köveket amiket. Nem is adta el olyan méregdrágán, mint gondoltam. Elvileg idegen bolygóról van és valami hatása is lehet másokra. Kedélyesen beleegyeztem, hogy majd én kipróbálom. Persze a sajátos módszeremmel...

Vendég

Lupin:
Még hallod, ahogy a kisgyerekből kitör a sírás, és az anyját hívja, noha nem tudod, hogy van-e egyáltalán neki. Gotham-ben sosem lehet tudni az ilyet. Amint tekerni kezdesz elhaladsz még egy rendőrségi furgon előtt, aminek épp most vágták be melletted a hátsó ajtajait, majd felmordul a motor, és már úton is vannak. A kérdés: merre tartasz innentől? Befordulsz egy sarkon, amikor beleütközöl egy alacsony személybe. (Jo) Mindketten a földön végzitek, a bicikli nem volt valami erős anyagból, így az első kereke szinte félbe hajlik.

Jo:
Amint odabent végeztetek, akár le is léphetsz. Ha még nem tetted meg, most kiindulsz, hogy elvégezd a feladatod, és éppcsak kiléptél, mikor egy fickó elcsap egy gyerek biciklivel. A könnyebb horzsolások mindkettőtök számára elkerülhetetlenek, a bicikli viszont tuti tropára ment, nem ilyen helyzetekre tervezték.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Pént. Júl. 12, 2013 12:06 am

Pár másodpercnek ell kellett telnie, amíg Lupin rájött, milyen súlyos balaesetett okozott, s mikor meglátta a kis maszkos hölgyeményt azonnal felugrott, leporolta magát, majd felsegítette nőt.
Ezután mielőtt ő bármit is mondhatott volna, Lupin meghajolt, leemelte a kalapját, s megcsókolta a lány kezét.

- Üdvözletem ifjú hölgy, elnézést ezért a kisebb közjátékért. A nevem, amint a fejem is mutatja, Holdfejű. Örülök a szerencsének. - Azzal kiegyenesídik s két méterével a lány fölé magasodik, közben visszarakja a cilinderét a fejére. - Elnézést, de sajnos nem maradhatok, egyszerűen muszáj a középpontba lennem, s az most arra van valami zöld köveknél... Ezért ha megbocsát...

Azzal Lupin sarkon fordult, s elindult arra amerre a rendőrök eltüntek...

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Szomb. Júl. 13, 2013 8:07 pm

Úgy döntök elég volt az itt létből, többet nem fogok megtudni és megenni, pont ezért felállok és távozok. Minden egyes lépésemet nagy figyelemmel követik a bent lévők, elvégre nem mindennapos, hogy egy olyan maszkos alak mint én, ráadásul aki még köpenyt is visel. Sok helyen megfordulok, sok helyen feltűnést okozok, de szerencsére eddig soha senki nem keresett azzal, hogy le akar csukni. Piti kis vádak, enyhe kis lecsukások, sose semmi komoly, mindig ki tudom fizetni a kaucijót már ha egyáltalán elkapnak. Rég nem volt viszont jelentősebb megbízásom. Mint a rendőrök, úgy a bűnözők is tisztelnek és félnek tőlem. Mindhárman tökéletes sakkban tartjuk egymást. Sosem próbáltak megölni, tudják hogy hasznos vagyok ebben a világban.

Ahogy kiléptem az utcára, azonnal fordult velem a világ egy jó nagyot és én több bukkfenc után a járdán landoltam, fejemet a ház falába verve kicsit. Még jó hogy vannak térd és könyök védőim, egész testemet takarja a strapabíró ruha, így nem szakadt fel, de én akkor is kaptam néhány horzsolást. Feleszméltem és egy nagyon fura arcú alak állt előttem, aki azonnal fel is segített és ha hagytam volna, akkor a kezemet is megcsókolta volna nyilván.
- Nézz már merre mész öregem - mondom neki eléggé mogorván, de azért kicsit elcsodálkozom, mikor látom, hogy eléggé fölém tornyosul. Ha nem lenne a maszk, és látszódna az arcom meg a szemem, bizony látná, hogy csodálkozva nézek rajta végig.
- Úgy látszik magának valójában Hold-nak kellett volna születnie de a jó Isten az utolsó pillanatban meggondolta magát... - mondom neki szórakozott hangon, még talán fel is nevetnék, ha nem sajogna még mindig a fejem. Közli velem hogy hát ő most akkor le fog lépni valamilyen zöld kövek miatt. Na ez felettébb felhúzta a kíváncsiságom fokát, elvégre nekem is közöm van ezekhez a kövekhez, miszerint valamilyen meteorból vannak. Nem szólok semmit, azonnal én is a holdfejű alak után iramodok, persze megtartva a tisztességes távolságot.

Vendég

Ahogy Jo követi Lupin-t, hamarosan eléritek a Hármassarok határát, ám mielőtt ez megtörténhetne, egy furcsa idegenbe ütköztök. Ruhája a sötét illetve világos szürke, fejére tolva pedig egy furcsa szemüveget láthattok. A férfi látszólag meg sem érezte, hogy neki mentetek, még csak ki sem billent a helyzetéből. Egy pár pillanatig áll előttetek, és furcsán végigmér mindkettőtöket, majd nyájas hangon megszólal:
- Nem tudjátok, hogy hol találom a Batman-nek nevezett embert? - ha szemfülesek vagytok, akkor hallhatjátok, hogy az ember szót mintha enyhe gúnnyal és undorral mondta volna, ám mégis próbálta leplezni ezt. Rendületlenül áll, és várja a válaszotokat.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Szomb. Júl. 13, 2013 9:56 pm

- Imádnak a nők!

Széles vigyorral a száján, el elkalandozva ment végig az utcán, tudván hogy az előbbi hölgy követi. Az örök rejtözkődés azon két gigász elől segített kiszúrni az őt figyelőket...
Kényelmesen szedte lábait, el elkalandozva, ezért is történhetett, hogy nekiment a furcs férfinak, olyan érzetet keltve mintha a falnak mennt volna neki.

- Oh fene, ez már a második a ma... Valahogy vonzódnak hozzám az emb...

A különös aura mely a férfiből áradt beléfojtotta a szót. S néhány pillanatra maga az "ember" kifejezést is helytelennek ítélte. Valami zavarta, mintha a férfi álmaiból el elkapott esszencia ismeretlen lenne, és mégis, ismerős valami rég elfeledett történetből...
Ahogy révedezett először föl se fogta a kérdést, s miután sikerült agyával megemészteni az infót, azután is értelmetlennek találta.

- Oh, milyen figyelmetlen vagyok bocsásson meg. - szokásos meghajlás - De legalább a kérdésére tudom a választ! - Lupin ahogy kimondta a szavakat, érezte, hogy hosszútávon ez fájni fog. - Látja ott azt a hot-dog árúst? Na ő batman. Vigyázzon vele cseles fickó, és mindenáron el akarja titkolni kilétét, de egy magafajta fess ifjúnak ez nem okozhat gondot.

Azzal a holdfejű meghajolt, s szép lassan ment tovább a rendőrök után, közben magában nevetett: Most megkapja amiért elrontottam a gyomrom minap az ázott vacak virslijétől... De gyomoridege közben jelezte, most tényleg valami nagy marhaságot csinált...

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Csüt. Júl. 18, 2013 1:47 pm

Nyugodtan haladok az utcán, nincs miért felmásznom a háztetőkre és onnan figyelni őt, elvégre elég valószínű, tudja hogy követem, így teljesen felesleges. Kissé görnyedt testtartásom, a halkan susogó köpenyem és furcsa kinézetem miatt elég sokan megbámulnak, de én ezzel persze egyáltalán nem foglalkozom. Megjegyeznek, elfelejtenek, mert sokkal fontosabb dolgok kötik le mostanában az embereket. Sőt, még halkan dúdolok is magamnak.
- I'm not crazy, I'm just funny... - fogalmam sincs hol halottam ezt a két szavas valamit, de eléggé megtetszett, már csak azért, mert fülbemászó a dallama. Ahogy követem a fickót, hirtelen megállok, elvégre egy másikba ütközött. Alig öt méterre voltam tőlük, így csodaszépen hallottam, hogy mit mond. Kicsit felhúzom szemöldököm, elvégre nagyon furán viselkedik az alak. Batmant keresi, a másik pedig egy hot-dogosra mutat. Összefont karokkal állok és nézem, hogy ebből mi is fog kisülni.

Vendég

Lupin, Jo:
A fickó ránéz a hotdogosra, majd egy szó nélkül ott hagy téged, és a férfihoz siet.
- Hol rejtegeted? - a nyakánál ragadja meg a férfit, és emeli fel, mintha csak egy darab bábu lenne. A hotdogos kocsi felborul, a férfi pedig próbálja lefejteni magáról a szorító kezeket, de látható, hogy nem boldogul vele.

El lehet dönteni ki mit tesz most, és lehet cselekedni.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Vas. Aug. 04, 2013 6:02 pm

Félelem... az éteri kínzó félsz egyre inkáb kínozza, mint valami fentebbi hatalomtól eredeztetendő lelki kín, melynek hatására, még a szeme előtt lassan előtűnő Halál vonzó alakja is egyre valósabbnak hat....

A rettegés melyet egy távoli, jelenleg épp mással foglalkozó éles szempár keltett, erejének rejtett elfojtott zugaiba hatoltt, s valami bekattant... Érezte amint természetfeletti mágiája aktíválódik s álom hatalmának kicsiny szegmense előtör beborítva őt hófehér pihe puha, ám szinte pókfonál erősségű másfél méter széles gyapjúval, mely tökéletes védte egész létét, majd egyre gyorsabban gurulni kezdett ellenfele, a félelmetes átvert elől...

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Kedd Aug. 06, 2013 1:24 pm

Beszarok. Ennek az idióta holdfejűnek hisz az a másik alak, melyről látszik, hogy nagyon nincs képben arról, hogy akkor most hogyan is vannak itt a dolgok. Még hogy a hot-dogos Batman. Röhög a bolha. Szegény hot-dogos most azért jól megfogja szívni, de a holdfejű is, ha kiderül, hogy nem teljesen úgy vannak a dolgok, ahogy ő azt előadta. Semmi kedvem bunyóba keveredni, de ettől függetlenül érdekel hogy mi lesz ebből. Élvezet lenne végignézni, ahogy a holdasat elverik. Vagy nem.
Hogy ne kerüljek semmilyen gyanúba se összefüggésbe, úgy döntök, jobb lesz visszavonulni biztonságos helyre. Fel is mászok az egyik közeli ház tetejére, ahonnan kényelmesen láthatom az eseményeket, de ható távolságon kívül vagyok bármiféle bunyó vagy lövöldözés esetén. Úgy látszik jól is tettem, elvégre a holdfejű körül hirtelen valamilyen fura, fehér báb féleség kezdett kialakulni, majd gurult és gurult az utcán. Megint egy fura képességgel bíró ember. Remek... Ettől függetlenül én nem igazán mozdulok a tetőről, csak nézem hogy ebből mi lesz.

Vendég

A hot-dog árus nem válaszol, el van foglalva azzal, hogy ne fulladjon meg az erős szorítástól. Az idegen végül megunja, és a saját árus standjába passzírozza a férfit.
- Hasztalan. - felétek fordul, és leginkább Lupint figyeli, ám még mielőtt megindulhatna egy igen váratlan dolog történik.
- Ne olyan gyorsan, pubi! - egy hang szólt valahonnan, de a gazdáját nem láttátok. Az idegen is körbe néz, és ekkor láthatjátok, hogy az arcát két különös, sugárban kilövellő valami borítja be. Az egyik vörös, a másik pedig leginkább a mustár színére emlékeztet. A hot-dogos kocsiból felemelkedik egy roppant furcsa alak. Ruhája mustár színű, itt-ott megtűzdelve kék és vörös színekkel. Hátán köpenyt láttok, fején pedig egy kalap. Ha jó a szemetek, a hot-dog árus bal szemén egy monoklit is észrevehettek. Új hős a városban, és Gotham konkrétan szüli a furábbnál furább embereket. Logoja a hasán látható egy egyásba épített CM^*

- Ne aggódjatok emberkék, Mustár ezredes megvédi az ártatlanokat! - kiáltja felétek, majd két furcsa pisztolyát elteszi és egy hosszú virsli füzért ránt elő, amit az idegen köré teker. Mindkét kezében egy-egy dupla kolbász villan, és a ficó úgy használja, mint valami nunchaku-t.
- Nagyon rossz emberbe kötöttél bele, édes! - szólt ismét az idegenhez, miközben hol jobbról, hol balról ütlegelte a nem mindennapi fegyverével.

^*CM - Colonel Mustard

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Hétf. Aug. 12, 2013 8:55 pm

A furcsa közjáték láttán a hodfejű lelassítja magát, s pár másodpercig döbbenten bámulja a furcsa mustársrácot, végül elvigyorodik s megszólal:

- Idióták szerencséje...

Ezután gyapját eltüntetve, hátra-hátratekintgetve, de már nyugodtabban elindult, s folytatta útját a zöld kövek felfderítése felé...

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Hétf. Aug. 12, 2013 9:14 pm

Gotham egyre jobban egy nagy cirkuszi helyre kezd hasonlítani, ahol a legszánalmasabb, legfurcsább, leggroteszkebb lények csoportosulnak. Mintha egy hatalmas mágnes lenne, ami vonzza az ilyen embereket, mintha egy bazi nagy világba látó villogó táblát tartana maga felett egy nyíllal és felirattal "IDE" önmagára mutatva. Láttam már sok furcsa személyt, de ez a El Mustator talán a legbizarrabb amit valaha láttam. Még jó hogy be van kapcsolva a kamera a maszkon, legalább lesz mit feltölteni a netre, hogy a világ lássa, egy hot-dogossal se éri meg már kötekedni egy kis kecsap ráadásért. A holdfejű személy el is indul, szép sunyiban, hogy minél messzebb kerüljön tőlük. Nem is csodálkozom ezen. Meg fogom őt találni, legalább is remélem, ha csak nem képes eltűnni. Még szemmel tudom pár percig vagy másodpercig tartani, legalább addig, hogy lássam, mi lesz ebből az egészből.

Vendég

Mustár ezredes felbukkanásának ezen szakasza aligha volt hosszú. Az idegen egyszerűen túl erősnek bizonyolt ellene. Ha Jo végig követi ezt a jelenetet, láthatja, hogy az idegen széttépi a virsli béklyót, mintha nem is lenne, majd követhetetlen sebességgel tér ki a támadások elől, majd elkapja az Ezredes torkát, és a földbe passzírozza. Kb egy méter mély kráter keletkezik, majd megbizonyosodva az Ezredes ártalmatlanságáról, visszafordul a felé a pont felé, ahol utoljára Lupint látta. Jo, ezt már nem látod. Röntgen látásával átnéz szinte mindenen, a felhőkarcolók és a házak számára nem akadály, majd elrugaszkodik, és áttörve az épületeket - azt is, amelyiken Jo van - elkapja Lupin-t. Jo alatt az épület süllyedni kezd, és egyszerűen leomlik, mintha sosem kellett volna ott lennie.
Lupin grabancát elkapva a férfit felkeni az egyik falra, majd kérdőre vonja:
- Hazudtál. A hazugokat utálom a legjobban, és most te leszel az, aki Batman elé viszel. A te érdeked is, hogy eltöröljük a denevért, és az új világrendet felállíthassuk végre Zod tábornok vezetésével. - mondja az arcodba a fickó tökéletesen semleges és érzelem mentes hangnemben.

Tárgy: Re: Sarok Pub és környéke Hétf. Aug. 12, 2013 10:02 pm

Lupin szerette az erőt, élvezte az erőt, ám nem tisztelte az erőt...
Ahogy a férfi hozzápaszírozta a falhoz vér jött fel a szájából, ám bölcsen visszanyelte nehogy ezzel is jobban magára haragítsa támadóját, majd elvigyorodott, ám a fájdalom legkisebb jele se mutatkozott rajta, miközbe majd belehalt a kínba...

- Uram a Föld egy legnagyobb rejtélye, Batman kiléte.... Minden második ember, naponta teszi fel eme kérdést... Azt hittem egy újabb ilyen idótával van dolgom, ám látom tévedtem... Nem tudom én se, hol van Batman, ám legalább a várost meg tudom mutatni ahova tartozik hisz én magam is idavalósi vagyok... Örömmel körbe is vezetem...

Lupint ekkor egy érdekes gondolat kerítette hatalmába, s hihetetlenül szélesen elvigyorodott...

- Zod tábornok... milyen fennséges erőt sugárzó név... Egy lény kinek már puszta neve is zászlaja alá vonja a népeket... Had legyek én is egy azok közül kik imádják, hadd csatlakozzam az új világrendbe! Ismerem e világot, sőt még oly dolgokat is amik mélyen a felszín alatt lapulnak... Még szükség lehet egy hozzám hasonló furcsa holdfejűre...

Lupin magabiztos, sunyi mosollyal vigyorgott a férfira, aki majd minden szuszt kinyomott már belőle...

» Kertes házak és annak környéke