Mad Tricks for Magician's

Maddest ártatla rckifejezésselfelnéz.
-Nem tudom, most találtam.. mi ez?- talán így majd sikerülhet megtudnia pár információt az öregúrtól. Bár az arckifejezését elnézve, ez a vacak kis papír fontosabb, mint gondolta volna. Nem is baj, így a dolog még érdekesebb. És ha az öregúr tudja, hogy Madd milyen idegesítően makacsul tud ragaszkodni az igazság megismeréséhez, akkor nem fogja sokáig húzni a válasz adást, ha nem, akkor természetesen tovább kérdezgeti, így rontva ezzel az öreg idegeit.

Maddest átlát a hazugságon. Nem akarja elhinni, hogy ez a valami csak trükk, mert ha az lenne, akkor az öregúr izgatott lenne, és meg akarná neki mutatni. Tehát az a vacak, amit a kezében tart értékes lehet. Sőt, ha ennyire komoly arccal válaszol, akkor nyilván nagyon fontos dolog.
-Mi ez?- kérdezi Madd mostmár indokolatlanul komoly hangon, olyanon, amit egy kislányból ki se néznél. Mert ha már csak ez maradt, akkor muszály ehhez folyamodnia, legrosszabb esetben is csak el kell hagynia a házat örökre, de hát egy fél napja még ezt is tervezte. Ha kell a papírt is viszi magával, és lefordítatja mással. Most még komolyabb arccal és hangon kérdezi újra.
-Mi ez?

Madd végignézi az öregúr arcát alaposan, és arra az eredményre jut, hogy nevelője tényleg nem láthat ebben a dologban több dolgot. A lányt viszont lenyűgözi, mert szinte biztos benne, hogy ez a valami több, mint aminek látszik. Most, hogy végre megtudta mennyit tud az öregúr, akár vissza is térhet kedves és aranyos stílusához, de azért a hangjában hagy még egy kis komolyságot.- Tehát, most hogy megvan, tovább tudnád fordítani? - Maddy kérően néz rá csillogó szemeivel- Akár csinálhatnánk együtt is, léci, szeretném jobban megismerni mivel foglalkozol..- Madd próbálja elnyomni a kíváncsiságot, és egyszerű, gyermeki érdeklődésre cserélni, de ez nehezebb, mint gonolta. Igazából maga se tudja miért érdekli ennyire az a vacak papír, de valami nagyon megfogta benne. Most már kezdi úgy érezni, hogy az a papír igenis döntő fontosságú az elkövetkezendő életében..

Most, hogy a papír lefordítása már tuti meglesz Madd is felsóhajhat. Így már persze a leltárat is élvezni fogja, főleg, hogy még nem ismeri az egész boltot. Még mindig tudnak meglepetést okozni a polcok méllyéről előbukkanó apró, poros játékok, amit még a bolt egyetlen állandó törzsvendége sem akar megvenni. Ilyenkor néha még a padlásra is felmehet papírért, és a padlás sok más érdekes dolgot is rejt. Bár semmi olyat, ami felkeltené bárki másnak az érdeklődését. Csak megsárgult, elázott könyvek, régi, kopott tetejű társasjátékok, meg hasonlók, de ilyenkor Madd megáll, és hosszasan elidőzve nézegeti őket, és próbálja elképzelni a kort, amiben a régi rongyos dolgok még újnak számítottak. Egészen addig szokta ezt csinálni, amíg az öregúr rá nem szól, hogy hol van. A leltárazás kicsit sem unalmas munka az ő szemében, most mégis úgy érzi, hogy, habár a kedve jónak mondható, nem hagyja nyugodni a papír lefordítása okozta izgalom.