A döntések terme

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A döntéseket ezen szent helyen hozzák meg, hogy valaki a Pokolra, avagy a Mennyországba jut, vagy még várakoznia a Purgatórium csendes, és kietlen világában, hiszen a döntés túl sokáig tart.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Előzmények

Mikor kinyitod szemeidet, erős, ismét szemeidet bántó világosság fogad. Mire végül megszokja szemed az erős fényt, valóban azt látod, mit eleinte kiégett retináiddal. Fehérség. Ameddig a szem ellát.
Viszont most nem fekvő pozíció fogad, hanem ülő. Egy fehér, fából szépen megmunkált széken ülsz, előtted pedig egy hatalmas fél kör alakú asztal pihen.
Afölé már nem látsz, felhők takarják azokat, kik ott helyet foglalnak, viszont rájössz nem vagy egyedül.
Melletted két kisebb széken ott üldögél a két gyermek, már mosolyogva integetnek feléd.
- Mielőtt megtudnád sorsod, és próbáid eredményét, van egy kérdésünk. - Hangzik egy magas, és egyben mély hang felülről. Szinte, mintha két ember egyszerre beszélne, de a mondat másik felét, egy ugyanilyen hangú ember mondja az asztal jobb sarkából. Mintha befejeznék egymás mondanát.
- Mi a célod Kevin Grando?

Tárgy: Re: A döntések terme Szer. Márc. 21, 2012 8:09 pm

Darius elsődleges félelmeim ellenére nem öl meg a kérdésem hatására, sőt, meglepő módon dacosan ugyan, de álaszt is ad, és ez talán többet árul el, mint amennyit el akart mondani. Furcsa, de a hangját mintha érzések árasztották volna el. Engem is a kezdetleges dühöm és a dac, a másokkal szembeni megvetésem és önzőségem vezetett tévútra. A megvetés mindenki iránt, amiatt, ami velem történt a múltamban. Sértett kisfiúként viselkedve bűnözővé váltam, aki azt hiszi, hogy csak azért, mert ő is megízelte a fájdalmat, már mindent megtehet. Átgázolhat mindenkin. Büntetlenül, mert így jogos. Hát nem! Erre volt jó, hogy meghaltam. Elég durva ilyet gondolni, de igaz. Észhez térített, még ha talán túl későn is. Még lennének kérdéseim, de minden elsötétl, és a kiürült Vidámparkról ismét a Túlvilágra kerülök. A gyerekek is ott ülnek, mikor már magamhoz térek. Egy asztalnál két figura ül, és szavaikat a feleszmélésem után nem sokkal felém intézik. Kérdése viszont megfog. A próübatételek tehát véget értek, de mielőtt ítéletet hirdetnének, még választ várnak. Hát azt mondom őszintén, ami a szívemen van.
- Ilyenkor az embernek már nem igazán van célja. Amikor a próbákat végeztem, szembe kellett kerülnöm azal, mivé váltam. Ez volt talán a legeslegnehezebb próbatétel mind közül. Szembesülni azon szörnyűségek súlyával, amiket elkövettem. Amiket tettem, arra nincs bocsánat. Tudom. De egy új életcélt tűztem ki magam elé. Hogy vezekelve a bűneimért ezentúl segítek másokon. Ezt is próbáltam tenni... de úgy érzem, elbuktam. Tetteim szörnyűségesek. Elvettem egy ártatlan, mindaddig boldog család életét. Ezt nem tudom magamnak megbocsátani. Báércsak jóvá tehetném valahogy, ezért küzdöttem mindvégig a próbák alatt. Főleg a 2. próbában. Igyekeztem, mert úgy hittem, ha sikerrel járok és végre helyesen tudok dönteni, az talán helyrehozza azt, amit korábban végzetesen elszúrtam. Az én hibám volt. Hogy mi a célom? Jót tenni. Mindegy, hogy. Ennyi. De gondolom t vagytok a bírák. Ti döntitek el a módszer, és bármilyen ítélet is születik... én azt elfogadom, mert tudom, hogy ti jól cselekedtek majd, és az, ha el is tűnök az élők sorából, talán már önmagában is jó a világnak, hát legyen.
Ezzel abbahagyom szóömlésemet, és csendben lehajtom a fejem. Nem nagyon merek a szemükbe nézni, kicsit furcsán is érzem magamat emiatt, de hát ez van. Csendben állva várom a feleletüket.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Csendben végighallgatják mondandót, de nem súgnak össze, mint egy hasonló bírósági tárgyaláson. A két kisgyereket azonban nem igen érdekli a tisztelet, és az, hogy csendben kell maradni, mikor a bírák tanácskoznak, így az egyik bölcs fel is szólal.
- Csendet! - Állt fel a veled szemben álló alak.
- Tehát vissza akarsz jutni a világodba, hogy mindent megváltoztass! Hogy jó útra térj, vezekelj bűneidért. Az első próbád az önfeláldozás volt. Képes vagy-e életed áldozni egy számodra idegen, ártatlan emberért. Tudhattad, hogy ha megérinted a dobozt, meghalsz, és bár szerencséd volt, a szándék nemesnek bizonyult. - Mondta, mire az összes bíra csak bólintott.
- A másik próba a választás volt. A múltad és jövőd között kellett választanod, a régi barátaid és az ártatlanok között. Jó és gonosz. Helyesen választottál, és meglepett minket, hogy ellenfeleid vérét sem kívántad oltani. Igaz, hogy a családot a te úgynevezett "bandád" ítélte halálra, de szembenéztél a bűneiddel, és ismét feláldoztad életed, hogy másokat megments. - A mondat végére, ismét bólintott a tanács.
- A harmadik, egyben utolsó próbád a megbocsátás volt. A bosszú vágy a megbocsátás ellenében. Saját halálod a "Darius" nevezetű fejvadásznak köszönhető, miatta vagy itt. Te mégis köszönetet mondtál, hogy végzett veled, és megtaláltad itt a helyes ösvényt. Nem veszélyeztetted az emberek biztonságát, inkább csak egy kérdést tettél fel, melynek válaszára sem te, sem pedig Darius nem vagytok felkészülve. Egy bizonyos. Sorsotok összefonódik, mint ahogy ezzel a két gyermekkel együtt. Mesélj hát, mit szűrtél le próbáidból. - Kérdezte végül, s a mondat végére leült ülőhelyére, átadva a szót neked.

Tárgy: Re: A döntések terme Szer. Márc. 21, 2012 8:48 pm

Mikor az egyik alak beszélni kezdett, már felnéztem. Nem akartam bunkónak tűnni, hogy végig lehajtott fejjel hallgatok, meg akartam adni neki a kellő tiszteletet. Majd jön az összegzés. Elmondja, hogyan teljesítettem a próbákon, hogy minek, mi volt a lényege, és, hogy végül sikerrel jártam-e. Majd azt krdezi, én mit szűrtem le az egészből. Ismét előhuzakodom szívemenlévő szvaival, és őszintén felelek a feltett kérdésre, felszegett fejjel, a bírákra nézve.
- A lány, ki az első próbában került bajba, utam kezdetén, mikor találkoztunk, még csak egy kolonc volt rajtam. Le akartam vakarni, hogy élhessem a saját életemet. Végig azon járt az eszem, hogy mennyire dühít a jelenléte, miközben láthatóan lecsúszott, nem élt normálisan, mint más fiatalok. Én pedig csak magammal törődtem, ahelyett, hogy eszembe jutott volna valamiféle segítséget nyújtani neki, hisz láthatóan szüksége lett volna rá, de önzőségem megint csak megmutatkozott és magammal voltam elfoglalva. Az első próba rádöbbentett arra, hogy el kell fogadnunk embertársainkat, és ahelyett, hogy ártanánk egymásnak bűnös cselekedeteinkkel, segítenünk kell rajtuk, hogy továbbra is boldogan élhessenek.
Itt tartok egy kis szösszenetnyi szünetet, nyelek egyet, majd rátérek a továbbiakra is.
- A második próbámban szembesülnöm kellett azzal, hogy nem tehetünk meg mindent. Nem engedhetek meg magamnak mindent, csak azért, mert én fennkölten azt hittem, ismerem az élet rút oldalát. Megismertem tetteim következményeit. Hogy miket is okoztam a meggondolatlan cselekedeteimmel. Nem lehet csak úgy átgázolni másokon, felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért, és mindig sem előtt tartani mások érdekeit is. Esélyt kaptam a változtatásra, hogy új döntést hozzak, hogy megtapasztaljam az igazi emberi érzéseket. Azon jó érzéseket, mint szeretet, öröm, vagy boldogság. Mert ha arra a boldog, és ártatlan családra néztem, én ezt éreztem. Nem bántam meg, hogy megfotam a gránátot, és ha újra hasonló szituációba kerülnék, bárki másért is megfognám. Jóllehet sajnálatos módon ez nem mentette meg a helyzetet, és ők... tudjuk mi történt. Ezt sajnálom. Ha csak esélyem lenne visszamenni kijavítani, bármikor kész lennék megtenni. Bármily nehéz is az élet, ne törődhetünk csak magunkkal, meg kell hoznunk a legnehezebb döntéseket is... a helyes döntést. Ezt megtanultam.
Majd jött egy újabb szünet, majd azt követően, az újabb monológom.
- A harmadik próbában isét szembekerültem azzal az ellenséggel, ki megölt és idejuttatott. Mielőtt idekerültem, gondolkodás nélkül, dühösen nekiestem, pedig ásképp is megoldhattam volna a helyzetet. Forró fejjel döntöttem, és veszélyeztettem ezzel rengeteg ártatlan életet, akiket védelmeznem kéne. Bosszúvágyamban ölni akartam, nem tetszett, hogy Darius rám támadt, és bármit kész lettem volna ezért megtenni, akár meg is ölni. De ez nem helyes. Ő is csak egy az olyan tévútra tévedt lelkek közül, mint én. Ő is megérdemli a boldogságot, nincs jogom megtagadni másoktól az élet lehetőségét. Meg kellett tanulnom elfogadni másokat. Megtalálni egyes helyzetekben a helyes döntést, még ha az a legnehezebben járható út is. Darius-szal nehéz volt szót érteni, de őt is meg tudom érteni. Valami történt vele, amiért ilyenné vált, de rajta is lehet segíteni, erről nem mondtam le. Az, amit tett, engem tett jobbá, és ezért tartozom neki. Amint lehetőséghz jutok, leróvm az adósságomat. Addig is megkellett tanulnom még, hogy a döntéseim másokra is kihathatnak. Különleges erőkkel rendelkezem, de felelősséggel kell azt tudnom használni, hogy más ne kerüljön miattam veszélybe. Nem sodorhatok bajba másokat, óvnom kell őket. Sok tapasztalatot szereztem a próbák során, amiért talán örökké hálás leszek, mert ha úgy halok meg, hogy ezt itt nem élem át, semmit nem ért az egész életem. Ennyit szerettem volna mondani.
Majd jön ismét a fejlehajtós hallgatás és a feszült várakozás a válaszra.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A tanács csendben hallgatja végig az általad tapasztalt dolgokat, néhány résznél összenéznek, de van mikor egyetértően bólintanak. A gyerekek is elképedve néznek téged, s bár a gyermeki agy minden szavad nem bírja feldolgozni, helyeslően saját gyerekes módjukban bólogatnak.
- Örülünk Kevin Grando, hogy végre nem csak a szemeddel, de szíveddel is látsz. A három próba viszont nem egy síkon történt, és a Dariussal való harcod elkerülhetetlen volt. Az első próbád a jelen volt, ahogy te is mondtad, az a fajta Elektrominátor jött be a kapun, aki meghalt. A második próba a múltba vitt vissza, ezért sem tehettél semmit, a te feladatod nem az volt, hogy megmentsd a családod, - Itt egy kis szünetet tart, ahogy részvétet nyilvánítva lecsukott szemmel lenéz a gyerekekre. , hanem, hogy meglásd azt amit ők láttak, amit ők éreztek. A fájdalmat, s a szenvedést, mit átéltek.
A harmadik próbád a jövőben volt. Darius halálod után még a helyszínen maradt, és imádkozott a lelkedért, és üdvösségedért. Nem te voltál ott, hanem a lelked. Megérzett téged, ezért maradt még. Viszont te bemutattad, hogy a jövőbeni Kevin Grando változásokon ment keresztül. - Mondta, majd leült, és csend állt be a hatalmas, végeláthatatlan teremben. Senki nem szólt. Mikor ránéztél a gyerekekre, ők is ujjukat szájukra téve jelezték, most csendben kell maradni. Valószínűleg ők már átestek ezen.
A sorsod felől döntés született, talán fél órát, vagy egy órát ülhettél székedben töprengve a történteken, s ekkor a tanács összes tagja felállt ülőhelyéről.
- Halld hát döntésünket Kevin Grando! Mivel bűnös életed ösvényéről tértél le a változás útjára, kapsz egy új esélyt. Viszont mint már mondottuk, sorsod összefonódik a gyermekekkel, s mivel szeretnél gondoskodó lenni, szeretnéd bizonyítani, hogy rád számíthatnak az emberek, ők is visszakerülnek az életbe. Ők voltak a te lelkiismereteid. A bajkeverő Teodor, és a mindig szerény, és jólelkű Susan. Ying és Yang. Ez a büntetésed! A te bandád végzett a gyermekek családjával, és velük is, így te viseled sorsukat, ezentúl pedig gondjukat! - Mivel biztosak benne, hogy lenne ellenvetésed, ezért ujját feléd tartja, ezzel jelezve, hogy nem tűrnek ellentmondást.
- Az itt tapasztalt változásokat magaddal viszed a világodba, de ha képességed rossz célra használod, ha ölsz vele, visszafelé fog elsülni. Ezentúl a neved legyen Fehér Villám! Képességed nem csak a természetben ismert hatást fogja eredményezni, de megnyugtatja a bűnösök lelkét. Amint gonosz dolgot cselekszel a villám színe és aurája vörössé válik, és onnantól nem lesz szívednek megbocsátás. A döntésünk végleges, indulj, és kezdj új életet Kevin Grando, Fehér Villám. - Mondta a bíra, majd eltűnik az asztal, s a tanács is. Csak ti maradtok a gyerekekkel, akik sandítva néznek rád, talán egyrészt mert megtudták mi történt velük, másrészt mert visszatérhetnek a világba. Vegyes érzelmek ezek, és neked kell megbirkóznod velük...ők lettek a te lelkiismereted...

//Off: Gratulálok, a kalandod véget ért. Jutalmad a játék közben is tapasztalt képességed változásai. A színe immáron ciánkék színben pompázik, fehér átütésekkel, és immáron lenyugtatja egy ellenséges fél idegrendszerét. Ha haragos, feszélyezett nem csak megbénítja őt a villám, de meg is nyugtatja, ahelyett, hogy még nagyobb haragra gerjedne.
Büntetésként foghatod fel halálodnak köszönhetően, hogy névváltoztatáson estél át, és kaptál ingyen két NJK-t, kik a karakteredhez tartoznak. Különleges képességük, hogy mindig veled vannak, bár telepatikus úton, ők a lelkiismereteid. Kérlek csinálj nekik rövid, ám lényegre törő előtörténetet a kalandban leírt történéseknek megfelelően.
Emellett, ha rosszat cselekszel képességeddel színe megváltozik, vörös lesz fekete átütésekkel, és lelkedet teljesen tönkreteszi, ha folytatod bűnös életed. //

» Az Örzők terme