Bisur

Éppen, hogy meg tudtam lógni a zsaruk elől. Mérges voltam, és úgy éreztem tehetetlen vagyok.
~ Minden fegyverem ott maradt, kellett nekem átöltözni. Még a ruhám is… ezer éves fegyverek maradtak ott. A nyomorult rendőrök miatt ki se élhettem magam. Most meg pénz se kapok munkámért mert nem teljesítettem.
Szépen csöndesen haladtam a sikátorokon át. Végig azon, járt az eszem, nehogy találkozzak egy zsaru járőrrel vagy egy ballon rám világítson. Teljesen vére, volt a ruhám és néhány kisebb sérülés is volt rajtam. Elég érdekes látványt nyújthattam. Képességem még tudtam tartani, így sikeresen eljutottam Jackhez. Ő egy őrült fegyver árus, szinte minden van nála. Persze feketén, a maffia védi, gyakran szoktam hozzá ellátogatni. Eddig nem sokat vásároltam nála, de ő pontosan tudta, hogy valamire még jó leszek neki. Egy húszas éveiben járó magas fiatalember Jack.
~ Most még pénzem sincs. Amivel vehetnék valamit.
Ekkor jutok el a bolthoz, nem ég lámpa a közelbe, csak egy nagy fekete kocsi áll a nagy kirakat előtt. A kirakatban miden féle fegyver volt. Nézegettem magamnak. Belépve egy különös, sötét alak állt a pultnál. És ott volt Jack aki ijedten szólalt meg:
- Bisur, hogy nézel te ki?
Eközben a fickó felém nézett, majd ő is megszólalt.
- Kíváló munkát végzett, a buli vérfürdőbe fulladt és hamar híre ment a rendőrök miatt. A pénz már a számláján van.
~Mi a számlámon?! Dehisz. Mindegy,ő vérfürdőt akart, így legalább van pénzem.
- Nem volt olyan nehéz, de a zsaruk beleszóltak.
Ezután a különös alak elment, Jack gyanúsan nézett utána, majd beljebb invitált az ajtóból. Kinyitott egy ajtót, ami egy kis raktárba vezet, utána egy csapó ajtót és egy perc múlva már a föld alatti titkos raktárban voltunk. A tiltott ötvenes kaliberektől egészen a digitális páncélokig miden volt. Némán követtem, gyanús volt, hogy nem szólt semmit.
- Mit akarsz mutatni?
- Az úriember nem vásárolni volt itt. Hosszú lenne elmondani… a lényeg, ki kéne próbálnod valamit. És akkor én nem leszek veszélybe.
~ Veszélybe… és mégis mit?! kéne kipróbálnom?!
Egy teremhez értünk, kinyitotta az acél ajtót. Bent sötét volt, egy kihallgató hoz hasonló volt, egy plexivel el volt választva a két rész.
~ Különös.
Ő bevezetett abba a terembe ahol csak egy szék volt.
- Ülj le! –parancsolta-
Nem tudom miért, de megbíztam benne és leültem. Ő átment a másik szobába, de láttam őt. Minden féle gépek voltak odaát. Majd mikrofonon át hallgattam a hangját
- Tudom fura a helyzet. Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. –ekkor kattant az ajtó zára-
- Mi a fene?! El akarsz intézni?
~ Nem tudok szabadulni, hogy lehettem ilyen hülye.
Minden esetre tovább ültem a széken. Majd egy panel nyílt a padlóból. Volt rajta egy tároló és a tárolóban egy sötét massza. A massza fura volt és folyadékban volt, néha kékessé vált a színe, és lehetett látni, hogy mozog.
- Ez egy szimbióta. Egy olyan lény ami nem képes egyedül élni mert DNS láncából hiányzik a természetes megújulás génje. Szüksége van valaki másra, hogy éljen, cserébe ő fejleszti a tested. Ettől függetlenül… remek bio páncél amely a te igényeidhez igazodik…
~ Hmmm… csodálatos, egy élő páncél..
- Rendben –vágok a tudományos dumába- gondolom azért próbálod rajtam mert nem kockázat mentes.
- Igazából lehet, hogy megöl téged, mert ez csak egy prototípus és nem stimmel a DNS-etek. De nem hiszem. Szólj ha mehet.
Kitisztítottam a fejem. Nagy levegőket vettem, ekkor éreztem testem sebeit, ütődéseit. A terem is hideg volt.
- Kezdhetjük.
Majd a tároló kinyílt, előre nyújtottam kezem, és mikor hozzáértem a massza felfutott a testemen. Majd eltűnt, hirtelen erős fájdalmat éreztem, minden homályos lett. Mintha az ereim égtek volna és hirtelen egy fekete szobába találtam magam.
Majd mintha hideg szél fújt volna át a testemen. És hirtelen újra a valóságba voltam, Jack „ébresztgetett” tompán halottam és homályosan láttam. Majd hirtelen minden kitisztult. Mintha a ruhám lett volna rajtam, teljesen úgy nézett ki. Kezeimen karmok jelentek meg, fura érzés fogott el. Majd Jack szólt:
- Jól vagy?! Minden oké?
- Azt hiszem bevált.
Erre csak egy mosollyal válaszolt, majd intett hogy kövessem. Útközben végig néztem magamon. Sötétkékes, fekete csillogó ninja ruha, karmokkal.
~ Micsoda cucc ez.
Majd hirtelen kiélesedtek a karmaim, de én szépen lecsillapítottam őket. És ökölbe szorítottam a kezem. Jack egy szobába vezetett, olyasmi volt mint az előbbi. De most csak annyit mondott:
- Most meglátod mit tud a kicsike.
Majd gőzt engedett rám, éreztem, hogy meleg, de nem értettem mi értelme langyos gőzt engedni rám. Ekkor vettem észre, hogy +100 fokot mutat a hőmérő. Majd hirtelen fagyosak lettek a csövek ahogy a -50 fokos gáz vett körül. Mire észbe kaptam volna bizsergést éreztem a lábamnál, a padlón mintha villámok futottak volna végig.
- Kíváló, gyere ki Bisur.
Ezután kimentünk a boltba és elköszöntünk. Megköszönte, hogy megmentettem az életét, bár még mindig nem tudtam, hogy, mi hogyan függ össze. Úgy éreztem megállíthatatlan vagyok. Gyorsan és hangtalanul futottam végig néhány sikátoron. Egy banda járt arra, egyszer csak szimbionta páncélom eltűnt, mintha ott se lett volna. Amikor a banda közel ért, rögtön felfigyeltek rám:
- Hé te, te buzikám. Ez a mi területünk.
~ Csak nyugodtan.

- Te vagy a buzi, Nigger! –szóltam-
Ekkor akart ütni az egyik srác, baseball ütővel és előkerültek a viperák is. Hirtelen újra megjelent a páncél.. Karmaimmal elvágtam az ütőt, másik kezemmel egy viperát. A legközelebbi srácot torkon ragadtam, már készültem volna az ütésre amikor megláttam a srác nyakából ömlő vért. Társai elhűlve nézték majd tovább álltak. Jó érzés töltött el. Majd úgy döntöttem, elbújok, tesztelem a ruha képeségeit.

Egy sikátorban voltam, lefele lógtam egy tűzlétráról. Egy öregember söpört odalent valamit. Hirtelen leestem, de talpra érkeztem. Az esésnek semmi hangja nem volt. Szépen a háta mögé osontam, és a karmaimat a hátába vájtam, felemeltem, csak egyet tudott nyögni majd elernyedt a teste. Ezután eldobtam a testét, csupa vér voltam megint. Ezzel minden őrült, gyilkos vágyam kielégült, helyébe más milyenek léptek.
~ De régen voltam, már nővel. Nem is olyan régen, de az nem az volt. Mindegy,
Hirtelen eltűnt a páncél, normális utcai ruha volt rajtam. Kifordultam a sarkon és ismerős helyen voltam. A kávéház ahova járni szoktam. Bementem, önkénytelenül is körbe néztem. Megint megláttam őt, még mindig gyönyörű volt, fekete haja gyönyörű fürtökben omlott fehér vállára, mosolya elvarázsolt. Erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, most leülök mellé.
- Szabad.
- Persze.
Ő is közeledni akart hozzám, így hát jót beszélgettünk. Mennie kellett haza, munkáját számítógépen rendezte, de csak éjszaka volt mindig munkája. És miután végzett lejött ide kávézni. Teljesen szerelmes lettem, eddig nem éreztem ilyesmit.
~ Na 110 évig egy kegyetlen gyilkos vagy aztán jön egy nő és 10 perc alatt megszelidülsz.
- Haza kísérhetlek Angela? –kérdeztem-
Erre ő egy mosollyal válaszolt.
Nem kellet sok, öt perc múlva már nála voltam. Rögtön a lényegre tértünk.
~ Azt hiszem, ez most nagyon jól fog esni.

Felébredtem, még eszembe volt az édes éjszaka. Az órára néztem, csak öt óra volt még. Távozni akartam, mert nem voltam otthon annyira nő ügyben és már az új szerzeményemet akartam próbálgatni. Szépen felálltam és felöltöztem, majd hallok egy hangot a hátam mögül:
- Ugye nem akartál búcsú puszi nélkül elmenni?
Hirtelen mintha elszégyelltem volna magam, rossz érzés fogott el. Megfordultam, de meglepetésemre ő kedves arccal, teljes szépségében mosolygott rám.
- Persze hogy nem.
Majd adtam neki egy hosszú csókot.
- Még úgy is találkozunk.
Ezután egyszerűen kisétáltam és a szálódámba mentem.
~ Na, nem is volt olyan nehéz. Röpke egy évszázad alatt össze szedted magad. Mostantól a saját törvényeim szerint élhetek. Hála az új páncélomnak.

~ Hol is vagyok most, egy szálloda szobájában, lehet, hogy a legdrágábban. Mi is történt? Most jöttem az orvostól, volt egy kis gond a bordámmal, bevette, hogy egy sima verekedés volt, végül is nem hazudtam, nem szokásom, utálom ha valaki szavában nem lehet bízni, ezért tart itt a világ ahol tart, mindenki hazudik. Na de én most nem hazudhatok, magamnak semmi képpen sem. Szóval, hogy is indult a nap, eldöntöttem kipróbálom az új ruhám és besétáltam a Zsasz vállalathoz, milyen jó, hogy a szimbionta ruha a testemben marad, addig amíg nincs rá szükség. Bent már feltűnt egy-két fura alak és mint kiderült jó nagy zűrzavar támadt. Én felmentem az elsőre, hamarosan elment az áram és lezárt az épület, ez kedvezett nekem, jól esett, hogy féltek tőlem. Hamarosan el is kezdtem a vérengzést, szokatlanul kegyetlen voltam, eléggé felismerhetetlenné tettem a hullákat, de nagyon jó érzés volt, a félelem táplált és ki tudtam magamból mindent adni. Találtam 3 jómadarat egy liftnél, abból egy nő volt… a másik kettő férfi, szóval az egyik férfit elkaptam, a nőt nem találtam, a másik fickót éppen elkaptam volna amikor egy ostor talált el. Egy macska ruhás nő volt, nem mondom megtetszett rendesen, jó teste volt, de persze nézeteink mások voltak és végül harcolnunk kellett, pontosabban el akart intézni. Szóval elég jó ellenfél volt, gyors mozgékony, talán jobb is volt nálam, megalázva éreztem magam, amiért annyiszor megütött, elöntött a düh és nem bírtam tovább. Miután betörte a bordám nem volt visszaút, elkaptam a lábát és utána cafatokra téptem, jól esett, szinte semmit nem hagytam belőle, de a darabjait ott hagytam a rendőröknek, mert addigra ők is megérkeztek. Rendfenntartók… mindig bele köpnek a levesembe, még azt a másik nőt is meg akartam ölni, várjunk csak… nem lehet hogy az a nő volt a macska is, na ezt már nem fogom megtudni, de annyira lényegtelen már. Utána sikerült lelépnem, mondjuk az könnyen ment és utána este kiderítettem, hogy elég nagy felhajtás volt a napokban Zsasz körül és a nagytöbbség ő érte ment, valamint elég sokakat le is csuktak, egyszer kipróbálnám az itteni börtönöket, mennyi idő lenne megszökni…
Azt hiszem elég ennyi az őszinte gondolkodásból.
Szóval most itt ülök, gondolkodok a napomról, az orvostól jöttem, betört a bordám, de rendben leszek… Kíváncsi vagyok mit hoz a jövő, itt Gothamben elég sok minden megtörténhet.

~ Eljött megint az alkalom, hogy rendet tegyek idebent… van is miért. Szóval miután csatlakoztam Ming úrhoz, máris egy maffia háborúban kötöttem ki. A Falcone és a Maróni család között játszódó kegyetlen csaták katonája lettem, ez nagyon szép és jó, röviden: csicska. A keresztapa maga küldött akcióra, lett két társam Michelle és Stalker, Stalkerrel egész jól összejátszottunk, meg is mentett, míg Michelle inkább visszahúzódott, de ő is sokat tett. Az egész úgy kezdődött, hogy egy droglabort kellene kitisztítani és kihallgatni a főnököt, ebből annyi lett, hogy mindenkit lemészároltunk, közben balkarom megsérült, személyes örömömre, és amikor a főnököt hallgattuk volna ki, Falcone felhívott, hogy… el kellene mennünk az egyik raktárához, mert baj van. Nem volt mit tenni a főnököt is elintéztük… aztán ott hagytuk a helyet és irány a raktár. Ott volt igazi csete-paté, macskanők harcoltak a Sárkányok Szövetségével és a Sárkányok jól kikaptak. Én egy cicussal csatáztam a tetőn, végül a cica elmenekült, amikor a raktár már robbant. Ezután elmentünk onnan… Oh kihagytam valamit, közben kaptam egy telefon hívást… legutóbbi megbízóm volt az, akiről kiderült, hogy nem Ming úr… és a Szellemsárkányok ellensége lettem. Ming átvert, és ez nem tetszik, és az sem, hogy a semmiért küzdök, és az sem, hogy Falcone csicskáztat. Legszívesebben megölném Ming-t de akkor meg soha nem tudnám meg, hogy ki az a lány aki az álmaimban kísért, és hogy miért kísért. Úgyhogy most azt látom jónak, hogy majd próbálom felvenni a kapcsolatot ezekkel a Szellemsárkányokkal.
Már majdnem el is felejtettem… a karom is meggyógyult, találkoztam egy Luke nevű sráccal, rendes fiú, csak igazából fogalma sincs mit akar… egy a lényeg, egy-két szívességért, segítségért cserébe, meggyógyította a karom.
Most pedig egyedül járom ismét az utam, próbáltam felvenni a kapcsolatot a Szellemsárkányokkal, de igazából nem sikerült, úgyhogy másik út után néztem. Végül arra jutottam, hogy eléggé gonosszá váltam, jó eddig is az voltam valamilyen szinten, de nem egy maffiózó bérgyilkos. Valahogy vissza kell találnom arra az útra, ami az enyém. Konkrétan egyik este egy nagyobb utcai banda között csaptam szét. Volt ott verekedés, lövöldözés meg minden, de megtisztítottam a negyedet a sok néger hülyétől. Micsoda egy pondró népség… azt hiszik övék a világ, pedig csak putriból jött senkik! Ennyi írható a számlámra mint jótett, a környék most már nem retteg, bár tervben van még, hogy teszek még „jót” lehet az segít az önértékelésemen. Majd meglátom mit hoz a jövő.

~ Sok minden történt velem az elmúlt időben, így tartozom saját magamnak annyival, hogy átgondoljam a dolgokat, szépen sorjában. Meghaltam, egy nő robbantott szét egy aknavetővel miközben Falcone által kiadott feladatot végeztem, Michel és Stalkerrel. Nem tudtam élvezni a saját halálom, csupán azért mert egy pillanat alatt robbantam darabokra, még arra sem volt időm, hogy megijedjek. Megjegyezném, még tartozom Falconenak, szeretem betartani a szavam, szüksége is lesz a mostani helyzetben rám, ahogy megtudtam, le akarják csukni. Visszatérve, halálom után nem egy képszakadás történt és onnantól se kép se hang, por és hamu örökké… hanem a Tartaroszba kerültem, itt misztikus körülmények között eljutottam egy arénához ahol Hádész színe előtt kellett megküzdenem egy Grodd nevű barbárral és egy Apolló nevű mágikus fehértigrissel. Teljesen ember voltam az alvilágban, se a képességem se a ruhám nem tudtam használni, mégis győzedelmeskedtem. Jutalmul az alvilág ura adott egy mágikus kardot, ami egy élő mérges kígyó is volt egyben, később kiderült túlságosan is mérges. Összefoglalva nagy szemléletváltozás volt ez nekem, arról mi történik a nagyszerű halál után.
Újra az élő közé kerültem, a Knights Stadionban ébredtem, teljesen meztelenül, úgy látszik a túlvilág mániája, hogy a lelkeknek ruha nélkül kell mászkálniuk. Alig támadtam fel először hosszú életem során máris egy alak kezdett rám lövöldözni később még egy nő késekkel támadott meg és egy hatalmas izmos óriás, aki gyorsabban mozgott, mint a szél. Megrohamoztak az emlékek és kiderült Jugand társaim jöttek elém, Reznov volt, aki le akart lőni, nem hibáztatom én is ezt tettem volna. Itt jött az ötlet, hogy az időben visszautazással illetve saját magam megváltoztatásával visszakaphatom erőm. Nem mentem bele, tisztában voltam azzal, hogy az erőm nem veszhetett el, hiszen eredendő dolog nem mágiához, ereklyéhez vagy máshoz köthető, ezért más utat kerestem és nyomozni kezdtem. A többi Jugand elment és közölték, hogy kitagadtak, kitagadtak? Én saját utam jártam, szóval annyira nem hatott meg a dolog… csak az, hogy képesek voltak egy csapatot alkotni végre, ha egy társról volt szó.
Nyomozásom eredményes volt, először Michről és Stalkerről akartam kideríteni valamit, hátha benne voltak a dologba, de nem találtam őket, lehet nekik kicsit jobban megártott a detonáció, mint nekem. Ezután múltamra alapozva inkább a mágiával átszőtt utakat kerestem, jártam sorra a helyeket és nyitva tartottam a szemem és a fülem, apró kis morzsák alapján sikerült eljutnom a megújult La Scala színházig. Azt állították, hogy ott maszkos köpenyes személyek különféle szertartásokat hajtanak végre, én kaptam a dologra, pedig eleinte kételkedtem. Most jövök csak rá, úgy tűnik a feltámadásom, és a színházbeli dolgok is Otisburgban történtek, a kerületnek biztos köze lehet valamilyen mágikus behatáshoz, ezt jobb lesz megjegyezni. A színházhoz visszatérve, pár részeg színészt találtam csak eleinte, akik még engem is szellemnek néztek, a bolond szerzetek… majdnem feladtam, fel is adtam volna, ha nem találtam volna rá a színház hihetetlenül nagy kellékrájára. A jelmezeknél kezdtem kutatni, ott fogott el először a deja vou érzés, tudtam ez mit jelent, valami van a dologban, amit nem érthettek, de mégis ott van, soha nem vitt rossz útra ez a megérzés ezért most is követtem. Sikerült beesnem egy földalatti rejtekhelyre, és találkoznom a mágussal, Anarkival. Anarki az új szövetségesem, egy vörös palástos, aranymaszkos fiatal zseni, a technikát valamint a mágiát kombinálja, összetett megfigyelő rendszerével mindent lát és hall. Azóta sokkal jobban figyelek arra, hogy nem figyelnek-e meg. Akkor még mindig ember voltam átmenetileg ruhám nélkül, csak a kardommal. Anarki árulta el, hogy igaz a Tartaroszban jártam de nem Hádésszal beszéltem, hanem a megtévesztés démonával aki elvette erőm és gyengévé tett. Nem bíztam a varázsló alakban egészen addig, míg a ruhám vissza nem adta, a ruhám, ami a robbanást túlélte és saját magát kezdte gyógyítani. Anarkinak meg volt a terve, elmegyek legyőzöm a démont és elhozom a szívét, és akkor ő lehet az alvilág ura, én pedig visszakapom az erőm… súlyosbító körülmény volt a démonok világuralomra törése és Anarki vetélytársai is, ezeket nem vettem figyelembe, utólag átgondolva hiba volt. A fiatal mágus egy kapun át visszaküldött a Tartaroszba.
Újra az alvilágban voltam ezúttal élettel és hatalommal eltöltve. És csak ugyan, a Tartarosz egy romos, leamortizált, a köznyelvi „pokol”hoz hasonló hely volt. Rengeteg démonfajzattal találkoztam, gyenge félelmetesnek látszó árnyékok csupán, mindegyiket megöltem, amelyik az utamba került. Végül szembe kerültem a főmocsokkal is, hatalmas hájas és beképzelt démon volt, neki kellett a szíve. Többször is kiröhögött és lebecsült engem, ez okozta vesztét, nagy undorító testétől nem tudta magát védeni, így lefejeztem majd a szívét is kivéstem. A szíve egy ragyogó kristály volt, amit később át is adtam Anarkinak az alku szerint. Mindenesetre a démon vezér dög még kiadta a Joker lapjait nekem, ügynökökkel van teli Gotham, akik csak a parancsát várták, ezekkel majd jó lesz vigyázni, ha akcióba lendülnek, valamint fényderült gyengeségem okára is maga a misztikus kard, csak egy csali volt, amin át a pokolszörnyei meg tudtak figyelni és el tudtak gyengíteni engem, nincs is már meg az az átkozott szamuráj kard.
Legyőztem a démont és a Tartaroszba újra visszatért a fény, képletesen és szó szerint is, úgy éreztem valami jót tettem, a démonok elporladtak, és az ott szenvedő lelkek kiszabadultak, jó érzéssel töltött el a dolog, így később is folytattam a jó tevést. Lehettem volna az alvilág ura, csak egy gond lett volna azzal, nem szívesen lettem volna, így úgy döntöttem ideje visszamenni az élők világába, igen ám de ott jött a probléma, hogyan? Egyedül voltam és vissza jegyet nem kaptam, okosan arra jutottam, hogy körülnézek a környéken, majd lesz valamin. Rengeteg szenvedő lélek közé kerültem, ahol szemem megakadt egy sziklafalon függő nőn, Kleon, nem sikítozott, nem nyögött, nem is mutatta fájdalmát, ezért kiszabadítottam őt, annak reményében, hogy segít kitalálni innen. Az egóm nem kicsi, így azt hittem rögtön követni fog, de nem így történt, küzdenem kellett azért, hogy egy kis bizalmat is elérjek nála, így utólag visszagondolva nem véletlen. Mindenestre sikerült meggyőznöm őt, hogy segítsen rajtam és én is segítek rajta. Ahogy a közelében voltam folyamatosan az ismert hidegrázós érzés kerülgetett, és megint úgy hozta a sors fintora előnyömre vált a dolog. Kleo elkísért a kapuig, itt öt kapuőr feladatot ellátó démon várt, itt derült, ki hogy nagyon és jól tud harcolni, azokat a mozdulatokat használta, amiket én, sőt még a technikája is hasonló volt az enyémhez, kettő démonnal úgy elbánt pislogni se volt időm miközben a maradék hármon ütöttem rajta. Én nőt így küzdeni még soha életemben nem láttam, azóta nem diszkriminálok. A kapun áthaladtunk, Anarki már várt, elvitt autóval, a szívet átadtam, nem akartam olyan lenni, mint akik engem is átvertek, nevezetesen a Szellem Sárkányok, a Sárkányok Szövetsége és a Megtévesztés Démonja. Rájöttem utálom a kétszínűséget. De később még több meglepetés is ért, kezdem beérni magam, ez már a közelmúlt.

Lett egy szövetségesem Anarki és egy társam Kleo. Bennük megbízom, támaszkodhatom rájuk. Szóval, miután visszatértünk az élők közé Kleo velem maradt, pedig én felajánlottam, hogy menjen a dolgára, ő inkább velem tartott. Mindjárt kifejtem jobban.
Szóval úgy éreztem véget kell vetni a szállásról-szállásra költözésre és az össze-vissza életnek, mert azt csak egyedül lehet csinálni. Még amikor Gothambe érkeztem először, akkor néztem ki a helyet, régi vágyálmom. A külvárosban egy félre eső dombon egy nagy kúria szép nagybirtokkal. Közel a város fontos részeihez, keleti, nyugati és hátsó szárnyból áll, a kert rendezett, van egy labirintus is, szép nagy kert és egy a rezidencia alatti pince szint is, maga a hely 3 emelet magas. Belülről stílusos, kicsit antik, de nem nagyon régi, vannak modern elemek is, egyszóval nem egy luxus villa, inkább az én stílusomhoz igazított, a világítás, légkondi, padlófűtés, vízvezetékek, ajtók, riasztók és a medence az modern a többi inkább egy királyi kastélyhoz hasonlít. Be lett rendezve, van szép nagy személyzet is, mindegyiket rendesen megfizetem, tegyük hozzá meg is félemlítettem őket, nehogy csicseregjenek arról, amit esetleg látnak, de nem látnak semmit. Számukra csak egy gazdag örökös vagyok. Ezen kívül még vettem Kleonak új ruhákat, főként csak feketét, de abból vagy húszat, ebből csak nyolc kell a munkához, a többi szabad viselet, a másik végletet kedveli még, a fehéret, abból is egy ilyen tóga-lepel szerű valamit, bár azt csak itt viseli, Gothamben sosem. Kellet neki még fegyver is, nagyon jó íjász, szereztem neki egy modern íjat, tegezt és nyilakat is, ő választotta ki, ezen kívül egy rövidkardot is kért, és én szereztem is neki egy nagyon szép darabot.
Kleoval jól kijövünk, elmesélte az egész életét, és miközben mondta nekem a történetet gyomrom összeszorult, állítólagos előző életeimben még hatalmasabb voltam és egy egész valláskör épült a Jugandek, köztük körém is, annyira erős a hite, és engem tisztel isteneként. Bevallom először egy manipuláló álommesének hittem a dolgot, de aztán rájöttem nem hazudhat. A kezein a tetoválás, a nyelv, amit használ, a szavai, és az a különös érzés, ami a hátamon lévő szőröket borzolja. Most már teljesen másképp tekintek rá, eddig nőben sohasem bíztam, mert úgy gondoltam egy dologra jók csak, a gyerekszülésben. De ez megváltozott, Kleot nem befolyásolják az érzelmei, nem lesz hisztis, keveset beszél és csak arról, amiről fontos, nem hazudik és teljesen megbízható. Olyan áldozatokat hozott életében, ami még szerintem is tiszteletre méltó. Magammal egyenlőként kezelem, de rengeteg mindent kell neki még tanítanom. Sikerült elmagyaráznom, hogy igen ez a jövő, nem azért van annyi autó mert mindenki aki vezet egyet az mágus, hanem mert olyan fejlett a technika. Elmondtam, hogy minden olyan egyszerű dolgokból áll össze, mint az íj húrja, és így alkot nagy egységet egy-egy gép, vagy elektronikai szerkezet. Az angol nyelvre is oktatnom kellet, mert csak annyit tudott, amennyit a démonoktól hallott, ez pedig nem előnyös. Bár a kúriában mindig ófrank egyik változatát beszéljük. Harci tudása is nagy, de még van mit rajta csiszolni, ezért sokat gyakorlok vele főleg vívást, íjjal ő a jobb, arra ő tanít engem, ahogy a vallására is, magam részéről kicsit még mindig kételkedem az egészben. Mindenestre sokat tanulmányoztam a rúnákba foglalt írást. Kiderült ő is egy emberfeletti lehet, fájdalmából nyer erőt, ezért is bírta ki a pokol minden kínját. Ezt az energiát használja fel saját testében és az általa ismert fegyverek erejének növelésében, ő sem öregszik, ő is regenerálódik, és neki is vannak megérzései, hiába, az én kiválasztottam. Megvallom ügyes, de nem fenyeget a veszély, hogy jobb lenne nálam, nincs neki ott az a tapasztalat, ami nekem megvan, igaz a tehetsége adott hozzá. Örülök, hogy végre van mellettem egy társ, olyan, aki nem egy alsóbb rendű lélek.

Következhet legvégül a magánéletem, nem szoktam erről sokat mélázni, de most fontos, különben összezavarodom. Kleo több lett számomra egyszerű társnál, a nőm is. Hogy történt? Miután mellettem maradt, és elmondta ki is ő, és ki vagyok én, egyre jobban kezdett érdekelni, az egész személyisége, és szerintem ez fordítva is igaz. Közös edzések, közös tanulás, közös programok és napról napra egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyik délután elmentünk a La Scala színházba megnézni egy klasszikust, a darab után még benéztem Anarkihoz egy kisebb szóváltásra, majd elmentünk a Le Fou Frog étterembe vacsorázni, kísértettem kicsit a múltat, de nem volt belőle gond. Jó volt kettesben beszélgetni vacsora közben, megjegyzem megfelelő mennyiségű bort is elfogyasztottunk, nem volt semmi bajunk, csak kicsit jobban éreztük magunkat tőle. Hazafele menet tettünk egy sétát Gotham egyik kevésbé mocskos részén. Na addigra már teljesen belebolondultam. Ilyenkor örülök, hogy nem az eredeti ázsiai testem van meg, hanem még azzal a náci tiszttel végre hajtott testcserés támadás utáni. Az egészet még fokozta, hogy Kleo akart egy közös éjszakai fürdőt, az uszodában, azt hittem akkor ott lesz valami, de nem lett sajnos. Éppen lefekvéshez készülődtem, amikor úgy éreztem nem bírom tovább. Átsétáltam az ő szobájába, képességem használva a hátába kerültem, megragadtam a derekánál csak a meglepetés kedvéért, belepusziltam a fülébe, végigcsókoltam az arcát le a nyakáig, ott harapdálni kezdtem, közben hozzá dörgölőztem. Biztos voltam már akkor a dolgomban, igaz szüzességet fogadott, de nekem fogadta azt, vagyis én megtörhetem… igen ezért töltöttem annyi időt a rúnák tanulmányozásával, nem azért, hogy állítólagos előző életeimben elkövetett tetteimről halljak, van a mostaniban is épp elég misztikum. Szóval, neki sem volt ellenére a dolog, hamar megfordult és megcsókolt, össze-vissza fogdostuk egymást, a ruhák is hamar lekerültek és az ágy is ott volt mellettünk, így sikerült egy príma egész éjszakás programot összehoznunk. Szerencsére nem csak egyszeri alkalomról volt szó. Régóta vágytam már egy olyan nőre, aki kellően szép, kb olyan idős, mint Kleo, de még szűz, szóval megint teljesült egy álmom, főleg hogy ez még érzelmekkel is társul, végre boldog lehetek. A testén lévő sebeket, varratokat mások horrorisztikusnak találhatják, szerintem viszont betegesen vonzóvá teszik. Fiatal, karcsú, formás a feneke és mellei is optimális méretűek, arca szép, hite miatt kizárt, hogy megcsaljon és még társként is remek szerepet tölt be, egyszóval tökéletes. Szeretem néha meglazítani a láncokat és a bordáit vagy csigolyáit, lapockáját végig simítani aktus után, néha közben is, ezt ő is nagyon élvezi, ebből következik, hogy teljesen betegek vagyunk ilyen téren. De nem csöpögök tovább. Sokat gondolkoztam azon hiba volt-e ez az egész, de arra jutottam nem. Mivel őt már előbb is elfogadtam társamként, ha kellene, úgyis utána ugranék a szakadékba, vagy nem áldoznám fel a cél érdekébe és a többi. A lényeg, hogy ilyen téren ez nem számít, valamint munka közben nincs semmi érzelem, nem mutatjuk ki, nem kell ezt mondani, vagy gyakorolni, ez a természetes. Főleg mióta tudom, hogy egy Anarkihoz hasonló ember bármikor megfigyelhet, ezért mindig óvatosnak kell lennünk ilyen téren, nehogy esetleges ellenségeim megérezzék ezt a gyenge pontot, könnyen kihasználhatják. Az egész csak annyit nyom a lantba, hogy így mindketten boldogok lehetünk, és könnyebben megértjük a másikat, meg elég egy hatalmas hálószoba is kettőnknek, nincs pazarlás.
Így minden világos számomra, készen állok az elkövetkezendőkre. Főleg, hogy még van tartozásom a maffia felé.