Burnley-i Búvóhely kocsma

Körberepülöm a helyet, és megpróbálok mindent megfigyelni. A veszélyesnek tűnő embereket, sötét alakokat, vagy akármilyen olyan alakokat, akik informátoroknak néznek ki. Ezt követően a lehető legnagyobb körültekintéssel és amennyire csak tudok a legjobban rejtőzködve keresek egy ablakot, és megpróbálok betekinteni a kocsmába. Ott is körülnézek, megszámolom mennyien is vannak bent, és hogy ténylegesen melyik is tudna nekem komoly problémát okozni.
Ha megtudtam, ami akartam, akkor leszállok a földre, valamelyik közeli sikátorba, és biztonsági emberekkel kezdek foglalkozni, ha vannak. A hajtóműveim elég hangosabbak, mintha lábon lopakodnék, úgyhogy azt teszem. "Lőtávolon" belül próbálok jutni. Övemből előveszem a bumerángomat, célzok és dobok. Remélem elég a gyakorlatom, hogy fejem találjam a tagot, na ezt követően veszem csak le hátamról Vasrombolót. Ha többen is vannak, akkor biztos megnézik mi történt a társukkal, és várom a megfelelő pillanatot.
Ha nincsenek biztonsági emberek, akkor a bejárat előtt szállok le kezeimbe veszem Vasrombolót, és Lélekrablót, majd hajtóművek kellemes dorombolása közben belépek a szórakozóhelyre. Úgy tartom hogy a kintről látott nehéz esetek elől védve legyek a fegyvereim által. Na és megpróbálom meglátni azokat a tagokat, akik informátornak tűnnek, és kintről láttam őket. Ha megvan legalább egy, akkor hozzá intézem a szavaimat.
- Te! - Bökök a fejemmel felé. - Érted jöttem. Kövess békésen, vagy nagyon megbánja itt mindenki! - Megpróbálok olyan határozott lenni, amennyire csak tudok, és csak remélem hogy elég lesz ennyi is.

Hát akkor félig meddig be is jötta tervem. Szerencsére még nem látott meg a társa, és a hangjából ítélve a véralkoholszintje igen csak a felső határt súrolhatja. Vagy legalábbis remélem, mert ha nem akkor kicsit nehezebb dolgom lesz, és ha itt elkezd nekem óbégatni, akkor lesz nekem nemulass. Gyorsan körülnézek, és leginkább az ájult tag feletti sötét helyek felé orientálódik a városnézési hobbim.
Ha találok egy elég sötét beszögellést, vagy legalább egy kapaszkodót, amin meg tudok állapodni egy kicsit, akkor azonnal felröppenek oda. Remélem van egy vízköpő a közelben, amire ráállhatok. De hát ez Gotham City, itt ne találnék. A hajtóműveket kikapcsolom, és megpróbálok beleolvadni az árnyékokba. Elég hogy ha egy kicsit hasonlítok a környezethez, mert hát ki is nézne felfelé éccaka, mikor ilyen sötét van.
Szóval megvárom amíg meglátja társáát, és mint minden részeg közel megy hozzá. Legalábbis remélem. Ekkor levetem magam a magasból, és hátát célzom meg. Ha jó ívben esek, akkor egyetlen "taposással" eszméletlenné tudom tenni. Persze nem akarom a férfi halálát, ezért ha szükséges akkor a hajtóműveimmel lassítom egy kicsit. De ha így már túl kicsit lenne az erőm, még ütök egyet a tarkója felé. Csak hogy biztosan elájuljon. Legalább annyira mint amennyire én eszméletlenül jól nézek ki. Főleg ezekkel a csini szerkezetekkel a hátamon.
A lehető leghallkabban, próbálok eljárni, és úgy hogy senki meg ne hallja, Ha sikerül minden, akkor jöhet a következő lépés. Visszateszem a bumerángot az övembe. Még körüljárom egyszer a helyet, hogy biztos ne tudjon hátamba kerülni senki. Ha nincs veszélyes elem, aki megfelelne a feltételnek, akkor a bejárathoz sattyogok. Önbizalomtól telve belépek, várok pár másodpercet, hogy a látványomat megemésszék. A fickót célzom meg, akit kintről láttam.
- Te. - Mutatok rá. - Velem jössz, vagy nagyon le leszel agyabugyálva! - Hát bármennyire is próbálok félelmetes lenni, lehet hogy nem érem el a kívánt hatást. Ennyi centivel a mai világban nem nézik az embereket teljesnek. Na mindegy, ha nem hallgat a szép szóra, akkor mást kell bevetnem.

Még pár másodpercig csúnyán nézek, amennyire csak tudok, de hát mit is vártam. Egy ilyen aprócska lány ebben a nagy városban, nehezen tud érvényesülni. Így hát lehorgasztom a fejem, és megadom magam a sorsomnak. A nagy szavak alábbhagynak, és csak a realitás maradt. Karomat leengedem, megigazítom a maszkomat és elindulok a pult felé. Nem törődök a rám szegeződő tekintetekkel, csak megpróbálok beleolvadni a tömegbe. Ezt mondjuk kötve hiszem, hogy sikerülne, de hát még történnek csodák. Ha minden gond nélkül elérem a pultot, még mielőtt rendelnék körülnézek lopva. Hátha valakki turpisságban törné a fejét. Akár ha tömörülnek körülöttem, akár nem megpróbálok nem foglalkozni vele. Rácsapok a pultra, csak hogy rám figyeljen a csapos, és kurtán annyit mondok.
- Tejet! - Ha lehet a férfi mellé érkezek meg, akit még kintről szurtam ki.

Ajjajj, mi lesz itt. Talán csak nem bunyó. Egy ilyen helyen, hát hogy gondolják milyen úri hölgy vagyok én? Hát persze, hogy semmilyen. Lassan felemelem kezeimet, és észrevétlenül az irányítópanelen kezdek el zongorázni. Remélem megadás jelének veszik, és úgy próbálok fordulni, hogy ketten mögöttem legyenek. A megfelelő pillanatban maximumra állítom a fúvókákat, mert hát a táv kicsi, és én is az vagyok, míg mindenki más egy óriás. Így hát nem fog remélem nagyon maradandó élményt nyújtani a találat.
Hátra vetem magam, hogy a hátamon lévő bumerángok végei arcon, vagy állcsúcson találják a rám törni akarókat. Akár sikerült, akár nem, egy kecses hátra szaltóval próbálok mögéjük kerülni, hogy egy oldalról kapjam az áldást. Féltérdre érkezek, hogy alacsonyan maradjak, mert hát magas emberek nehezen küzdenek apró ellenfelekkel, és az akció végeztével jut el az agyamig, mit is mondott.
- Hahahahaha!!! - Tör ki belőlem elemi erővel. - Billy Bob! Hahahahha! Hát ez nagyon jó! Billy Bob! Mi vagy te valami country énekes? - Könnybe lábad a szemem úgy kacagok, de azért amennyire csak tudom figyelek a támadóimra is. Ha bármilyen támadás érne, akkor megpróbálom a még a hátaimon lévő bumerángokkal védeni. Egy-egy forgás igen csak fájhat az ellennek ha eltalálja őket.

Felállok és úgy várom az új vendégeimet. Hátamról kezeimbe helyezem a bumerángjaimat, és halkan bekapcsolom a hajtóműveket. Akár egy-egy pajzs úgy tartom őket, és a könnyebb mozgatás érdekében rásegítenek a fúvókák is. Lassan elkezdek forogni, csak hogy mindenkivel szembe tudjak nézni.
- Ó hogy ennyi erős ember kell egy gyenge nő elfenekeléséhez? De büszkék lehettek magatokra, négyen egy ellen. Ez még nekem is sok lenne, ha nem lennék maga Dr. Löket. DR. LÖKET!! Ki el fog titeket intézni, és még a hajam sem lesz gubancos. - Ezzel a lassú körök felgyorsulnak, és akár egy primadonna, vagy még inkább egy búgócsiga forgok. Karjaimat összekulcsolom, megfogom bumerángjaim végét, és amennyire csak tudom legkisebb átmérőn pörgök. A fegyvereim magasságát változtatom, nem csak deréktájban találja el az illetőt, ha lesz ki elég merész a támadáshoz, hanem váltogatom. A távolsági támadások ellen is védjen valamennyire. Ez még csak az első lépés.
Ha kitapasztalták mennyire is szélesen csalapálok, akkor kinyújtom kezeimet, csak azért a plusz félméterért. Így talán le tudok minden sérülés nélkül teríteni még kettőt közülük. Természetesen csak a magam sérüléseire gondoltam. Egy betört fej csak jót tesz a hím soviniszta bandának, a sok keményfejű legalább tanulja meg ki is itt az úrihölgy a háznál.

Bár lovagom van, de ez még nem biztosítja a nyerési lehetőségeimet. Na meg, hogy nézne ki, ha egy szuperhőst valami kocsmatölteléknek kellene megvédenie. A forgáson lassítok, még mielőtt olyat tennék önkénytelenül is, ami egy lánynak soha nem válik dicsőségére. Mielőtt még elérném a mélypontot elengedem Vasrombolót. A centrifugális erő nagy találmány, ha lehetőségem van rá, megcélzom vele az egyik tagbaszakadt kocsmatölteléket. Remélhetőleg leteríti lábáról legalább addig, míg "végzek társaival".
- Ó mit tehet egy fiatal lány, ennyi nagy erős férfi ellen. Még a végén levesztek a lábamról fiúkák. - Maszk mögül kacsintok az egyikre, akár látja akár nem, megnyugtat a tudat még mindig én vagyok itt a fő látványosság. Hát melyik másik maszkos őrült tudná ennyire kihozni a sodrából ezeket?
Lélekrablót pajzsként magam mellett tartom, a jobb oldalamat védve vele. Ujjaimat akár egy zongoraművész járatom az irányító panelen. A fúvókákat átállítom, így függőlegesen fogják nyomni maguk előtt a levegőt. Ez pedig a tökéletes pillanatom a rohamra. Pajzsot kereszbe tartom, így nagyobb felületen tudok letámadni, és nekirontok azoknak kik ellentétes irányba vannak az előbbivel. A célom először csak ledönteni őket a lábukról, és ugaz csak álmaimban, de talán az alkohol, és a sok sokkhatás elég az ott maradás meghosszabbításához.A mozdulatot egy ugrással próbálom befejezni, a deszkát magam alá kapom, és a férfiak mögötti asztal tetejét célzom meg. Így a bumeráng az asztalon, és pedig a bumerángon fogom várni a következő támadást. A magaslati előny sokat számít főleg egy ilyen apró lánykának.
- Na most gyertek ha mertek, és hajoljatok meg nagyságom előtt.

Hát a tervek szépek és jók, de sajnos a legtöbbje csak terv marad. A teljesítés na az a lényeg, az pedig mind mindig gondokba ütközik. Nem elég, hogy saját tökéletesen kidolgozott testem nem mindig engedelmeskedik az akaratomnak, de még ezek a mosdatlan koszos kocsmatöltelékek is ellenem vannak. Hát termetem most is visszaüt. Persze ha két méter húsz centi magas két mázsás díjbirkozó lennék, le tudtam volna őket nyomni, de így csak a kínkeserves vereség érzését érzem a számban. Egyre csak szorítanak vissza, ez ellen pedig nem tudok mit tenni. A férfiak még oly kultúrálatlanok is, erősebbek nálam. Igaz dolgozik bennük az etilalkohol, de még izmaik felülkerekednek az enyémen. Hát mire volt az egész életen át tartó edzés, ha még ezeket a petyhüdt ellenfeleket sem tudom jobb belátásra téríteni? A kérdés jó, és ekkor kaptam volna nagyapámtól a fejemre. Hát minek van az a nyakamon, ha nem használom. Mi értelme lenne a létnek ha nem használom gondolkodásra minden adandó alkalommal. A terv már születőben, már csak be kell hogy váljon. Az utóbbiakból ítélve ez nem lesz egyszerű. Arra számítva, hogy elleneim nem számítanak az új szélirányra. Ujjaimat csak egyszer járatom végig az irányítópaneleken, és ennyi is elég. A fúvókákat függőlegesre állítom, hogy a nyomás iránya megváltozzon. A lábakat veszem célbe a bumerángommal, és még egy kicsit én is segítek bene. A fegyveremnek új irányt adok a padló felé, hogy még ha ne is törje el lábaikat, de elég fájdalomérzetet juttasson az agyukba, hogy a következő lépést is megtegyem. Ha sikerült a csapás akkor jobb könyökömmel megcélzom a bal oldali állcsúcsát, és egy "KO"-nak tökéletesen megfelelő ütést próbálok mérni ellenségeim negyedére. A másik csak most jön, lendületemet tovább vivén jobbra pördülök meg a tengelyem körül, és rúgásra készen veszek erőt magamon. A jobbik tagot akarom oldalba találni, hogy együttes erővel földre küldjem mindkettőt.Végül pedig övemen lévőt veszem elő, és egy hátraszökellést követően felkészülök a következő támadókra.
Ha nem jött volna össze a lábtörő mutatvány akkor művészi énemet veszem elő. Igaz nem vagyok járatos a nagyvilág színdarabaiban, de ezt már láttam pár hete a Gotham City leggyönyörűbb átriumában. Elengedem a bumerángot, és remélem még mielőtt reagálhatnának alacsonyabb szintre csökkentem ismertségünket. Karom izmai csak úgy dagadoznak ez erőfeszítéstől, ahogy faltörő ütésemet készítem elő. Teljes erőből célzom meg férfiúi szervüket. Talán még fognak tudni utódot nemzeni, de most nem a fajfentartásért aggódok, csak a saját egészségemért. A sikeres találat után pedig, újra életmentő szerkezetemet veszem igénybe. A fúvókákat függőlegesre állítom, de most úgy, hogy a plafont vegye célba. Gugolásból emelem meg a fémtestet és körülbelül fejük irányába vezetem, hogy még két strigulát karcolhassak a fegyveremre.
Ha tényleg nem sikerül semmi, és már kiszabadítani sem tudom a gonoszok markaiból kedvencemet, akkor hátra szökkenek, úgyhogy elég távol legyek mindenkitől, és felkészülök a test-test elleni harcra. Nem szeretem az olyan eseményeket, amikben én is megsérülhetek, de néha elkerülhetetlen a dolog. Szóval kezeimet felemelem, talán ezt hívják a bokszolók kezdő állásnak, és várom a támadásokat. Alacsony mivoltomat, és gyorsaságomat akarom beveti ellenük. Az ütések elől megpróbálok elhajolni, ha elég nagy lendülettel csapnak, akkor eltérítem a kart, és a könyöknél a megfelelő ponton erőhatást kifejtve próbálom kimozdítani a végtagot a helyéről. De a lényeg a kitérések, csak akkor támadok vissza, ha van elég időm, és lehetőségem rá.

Hát úgy látszik a hódolók nem akarnak fogyni. Még egy és még egy. Mint valami fordított matrjoska baba. Egyet elrakok, és kijön belőle egy másik, csak ez nem kisebb hanem nagyobb. Úgy néz ki most aztán hírnevet szerezhetek magamnak, csak ütök-vágok, és ezek a keményfejűek egy életre megjegyzik, a nevemet.
- Ó te szegény, még nem tudod kivel állsz szemben. Én vagyok Dr. Löket, és most nagyon el leszel verve. - Lassan előrelépek, és úgy teszek, mintha fel akarnám venni a földről bumerángomat. De ehelyett csak a panelen pötyögök. Legnagyobb fokozatra állítom, de még mielőtt el is indítanám kivárom a megfelelő időt. Kezemben még mindig az apróságot fogom, és várok. Csak akkor lépek ha támadásba lendül. A földön lévő bumerángot útjára indítom, és reménykedek. Ha rálép akkor rövidre tudom zárni a harcot. Remélem kicsúszik a lába a hirtelen jött mozgó talajtól, és egy ügyes sprinttel elég közel tudok érni hozzá, hogy a nyakán lévő megfelelő pont megnyomásával álomba szenderítsem egy időre.
Ha nem lép rá, mert túl jók a reflexei akkor jön a galiba. Ugrása közben megcélzom a fejét nagyapám bumerángjával, és felé dobom. Majd amilyen gyorsan csak tudom követem. Akár elhajol, hátrál, vagy éppen támad, megvárom a mozdulatát. És ha eljön a megfelelő pillanat, megtámadom, persze ha támad akkor előbb megpróbálok elhajolni, és utána támadni.
A célpontom a térde, ezeknek a nagy ökröknek mindig a térdük a gyengéjük. Addig sem túl gyorsak, mínusz egy végtaggal, már csigalassúsággal mozognak. Térd csontot akarom kezembe kaparintani, és egy erőteljes mozdulattal, persze a mutatóujjammal a megfelelő helyen nyomva, megpróbálom kificamítani azt. A nyújtott térdszalagok, nem csak nagyon fájnak, de míg vissza nem rakja valaki, addig még ráállni sem tud. Így pedig már csak a távolságot kell tartanom vele, és nem tud kárt tenni bennem. Bármelyik is sikerül, szembefordulok a célszeméllyel. Már csak ő választ el a nagy "Ő"-től. Nem riadok meg szúrós tekintetétől, sem borostájától. Ha nem sikerül, akkor folytatódik a harc. Gyorsaságomat mérem össze az övével, és csak remélni tudom győzelmemet, és komolyabb sérülés nélkül úszom meg, a következő támadását.

Sírásra görbül a szám, hát ennyit jelentett neki az én drágám. Egyetlen egy lépéssel teljesen tönkretette. Még szerencse, hogy az üzemanyag nem kezd el belőle szivárogni. Nem lenne túl jó, ha egy hanyagul eldobott csikk miatt begyulladna a kerozin. Hát nem kis munka lesz kikalapálni belőle azt a lábnyomot, de most nem szabad ilyennekkel foglalkoznom. A férfi nem csak átlagos, biztos valamilyen szuperképességgel rendelkezik. Első ránézése sokkal erősebb, mint az átlag ember, ezzel pedig ellenállóság is jár, az már csak szériatartozék, hogy lassú a gondolkodása. Na ezt fogom ellene használni.
- Köszönöm a felajánlást megoldom egyedül is. Olyan férfit még nem hordott hátán a föld, amelyikből egy nő ne tudott volna bolondot csinálni. - És vigyorgok mint a tejbetök, kedves "szövetségesemre". Gyorsan felmére ma terepet, és megpillantom Lélekrablót utolsóelőtti akciómból kifolyólag a földön mögöttem. Egy csettintéssel nyugtázom lehetne egy távirányítót is beleszerelni, akkor ilyen helyzetekben nem kellene mindig érte rohanni. Na de hát ez van, ezzel kell beérni. Lassan hátrálok, és a maradék vendégre is félszemmel figyelve, azért megpróbálom újra magaménak tudni Lélekrablót. Ha minden gond nélkül sikerül, akkor felkészülök a következő támadásra. Ha közben megrohanna, akkor elvetődök az útjából, és ha van rá esélyem, akkor egy asztalt, vagy széket még az útjába borítok, hátha a nagy rohanásba félrelépésre tudom csábítani.
Lélekrablóval kezeim között, új tervet kovácsolok. A kocsma pultja lesz a célpontom, nekifutok, még akkor is ha Pörölynek nevezett pont célpontom és közöttem van, maximumra állítom a sebességet, és rövidke kifutópályát, és kis segítséget igénybe véve, megpróbálom az olimpiai csúcsot megdönteni. Elrugaszkodok, és a férfi felett, (ha kell) próbálom elérni a pultot. Szerencsére légi harcra vagyok specializálódva, így ha útközben akarna valamit, akkor bumerángommal tudom kormányozni magamat.

A méreg elönti a kobakomat. Hát ilyen nincs eddig kettőből kettőt ő vitt, de nem fog ez így menni mindig. A kocsma egy nagy kupi, de hát kell egy kis nyugalom. Ha nem támad hát kiprovokáljuk. A legközelebbi asztal felállítom, egy széket mellé rakok és leülök rá. Szembefordulok az óriással, és csak mosolygok rá. Egy tisztának tűnő pohárba öntök egy kis fájdalomcsillapítót, és felhajtom. Az üveget a kezembe forgatva jön az ötlet. Hát ha már a közelharc nem vezetett sikerhez, akkor jöhet a távolsági. Persze ha nem hagy időt a szusszanára, akkor mint a villám mozgok, és próbálom kikerülni az össze támadását. Majd pedig a megfelelő pillanatban megpróbálok visszatámadni a gyengepontjaira.
- Remélem szomjas vagy nagyfiú, adok egy keveset inni. - Ha nem támad, akkor a kezemben lévő szeszes üveget hozzávágom, majd keresek egy kövektezőt, és azzal is ugyanezt teszem, és így tovább, míg meg nem monzdul, vagy el nem fogyik az asztalokról/padlóról az összes üveg, pohár, és minden amit könnyen lehet dobni. Végül pedig, ha még támad, vagy ha nem akkor is felkapom a bumerángjaimat, és védekezőleg magam elé tartom őket. A testemet védem vele, és ha szorult lenne a helyzet, akkor a hajtóművekkel próbálom elkerülni a csapásokat. Természetesen ha nem hagyja annyiban a hajigálást, akkor azonnal védekezek, és megpróbálom elkerülni csapásait.

Egy kicsit sem aggódok, megmentőmnek kikiáltott pasi, nem az akinek elsőre hittem. Hát, hogy ennél fegyver legyen? Talán csak nem le akart lőni valakit. Azonnal bevitetném a rendőrségre, ha tudnám, hogy nincs engedélye rá. De amilyen szerencsém szokott lenni, biztos ott tartja a zsebében. Na, de akkor térjünk vissza melákra.
Felragadok két gyufaszálat a földről. Odatartom bumerángom egyik hajtóműjéhez, és megvárom míg begyullad. Látványosan felé tartom Pörölynek, és csak egy eléggé vak, vagy értelmi fogyatékos ember nem venné észre ezt a jelenetet.
- Na figyelj melák! Az a sok alkohol, ami most már beitta magát a ruhádba, és ragacsossá tette a hajadat, eléggé gyúlékony. Na és mit gondolsz miért fogom, én ezt a gyufát a kezembe? Kettőt találhatsz, annyi lehetőség van, hogyan is végződhet ez a kalamajka. – Egyet előrelépek, és csak vigyázva, el ne oltódjon az őrlángom, arcába mutatom. - Most szépen leteszel arról, hogy rám tedd a kezedet, és eltűnsz tíz másodperc alatt. Tudom, ez elég nehéz lenne mindenkinek, de hidd el a másik lehetőség nagyon fájna. – Látom rajta, nem éppen az agytekervényei miatt vette fel a leendő informátorom, de hát nincs ezzel baj, el tudom én magyarázni rendesen. – A másik lehetőség ez a kis lángocska. Ha csak a közelébe is mész olyan fáklyát csinálok belőled, hogy még Hármassarok-ból is látják majd. Akármennyire is keménykötésűnek tűnsz a tűz még neked is ártana, vagy nem, akkor is égés közben beszívod a jó meleg lángokat, és megperzselt belső szervekkel nem jó élni, de ha ott is sebezhetetlen lennél, az oxigén elégne körülötted, és fuldokolva eszméletlenül rogynál a földre mielőtt csak hozzám érhetnél. – Utolsó szavakat már olyan magabiztos vigyorral mondom, mintha ez a kis szösszenet lenne a világ legtermészetesebb mondata. Megvárom mire dönt, ha harcolni akar, akkor állok elébe, és minden ütése rúgása, támadása elől megpróbálok kitérni, és felragadni bumerángjaimat, éltető táncom közben. Ha nem támad, akkor jobb a helyzet. Azonnal felkapom a bumerángokat, beállítom teljes sebességre őket, és kireppenek az ablakon. Nem különösebben érdekel az eszméletlen tag a földön, de majd ha végzek kihívom a mentőket. A többieknek is elkelne egy-két nap kórházi ápolás. Ha sikerül elrepülnöm a tett színhelyéről, akkor magaslati pozíciómat kihasználva, megkeresem az éppen távozó alakot, és követem egy ideig. Lehetőleg észrevétlenül.