Burnley-i Búvóhely kocsma

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Pént. Jan. 04, 2013 9:24 pm

Nem telik bele sok időbe, a fejem ismét koppan az asztalon, és sikeresen elalszok. Amint felébredek, az első dolog amit megérzek, az a gyomrom háborgása, így gyorsan ásítok is egy darabosat oldalra, ösztönösen, nem törődve magával a hellyel. Ezután kiderül, hogy valaki számított erre: egy lavór fekszik a kanapé mellett, amin eddig feküdtem. Egy nappaliban vagyok, hála a kívülről jövő fénynek, megállapíthatom, hogy nappal van, délelőtt, talán délután. Kintről a szokásos zajok szűrödnek be: tömegközlekedés, az emberek mindennapi problémáinak ismerős hangjai.
Óvatosan felállok, és reménykedve, hogy hamar elmúlik a fejfájás körülnézek a szobában. Igyekszek feltérképezni a terepet, hátha rájövök, hol is lehetek, igaz, ebben nem is reménykedek nagyon. Gyorsan átnézem, minden nálam van-e: a pisztolyom, a tárcám, és egyéb cuccok, amik a kocsmában még nálam voltak. Ha mindezek megvannak, velem sincs semmi különös, és nem is történik semmi se egy jó darabig, akkor elindulok a kijárat felé, bármerre is van az. Mondjuk kétlem, hogy csak úgy idehoztak volna mindenféle normális indok nélkül.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Szer. Jan. 16, 2013 8:35 pm

/Bocsánat hogy 2 hétig kellett várnod a reagra/

Ahogy felállsz felkavarodik ismét a gyomrod, érzed, hogy a tartalma mintha vadul pogózna tested maradék szervével együtt. Az a tartalom, ami nincs is ott, mégis törekszik felfele, mint láva a vulkánból. Fejed csak sajog és lábaid is kissé remegnek, alaposan kiüthetted magad. Hiába próbálsz visszaemlékezni, hogy mit is ittál, mit is műveltél, hogyan jutottál ebbe a lakásba. Úgy érzed magad, mintha egy bazi nagy iszákos tinibulin vettél volna részt, s egyenként kell majd összeraknod a dolgokat, hogy megalkothasd a képeket. De semmi. Egy üres fekete lyuk tátong. Eljutsz addig, hogy Dannyékkel egy kínai pasas üzletét rámoltátok szét, s vele is nyilván végeztetek, de ez is csak egy amolyan megérzésen alapszik, amit nyugodtan álmodhattál is volna akár. Igen, tökéletesen érzékeled: Olyan másnapos vagy mint a p*csa.
Mikor körbenézel, csak két dolog után vágysz: víz és pihenés. Szemeiddel észreveszel egy két literes ásványvizet a kanapé mellett, érzed hogy torkod kiszáradt, tested olyan mint egy aszalt szilva, aminek víz és víz és még több víz kell. Utána pihenés legalább egy napig. Ellenőrzöd holmijaidat, nyugodt szívvel meg is találod a pénztárcádat a kis asztalon ami a TV előtt van, minden más hiányzik és nem is látod őket a nappaliban. Elfog a kellemetlen érzés, hogy hova tűnhettek ezek, főleg a pisztoly, amivel ölni lehet. Megfosztották tőled azt a tárgyat, ami részben eszköz volt, hogy morbid vágyaidat kielégítsd. A szenvedés, a vér látványa, az emberek halálhörgése és az a rengeteg érzelem szemükben, mikor érezték, mikor tudták, hogy TE vagy a Halál hírnöke, ki értük jött, hogy átkísérje őket sajátos módon arra a bizonytalan Másvilágra.
Üveg törése üti meg füled. Hangos csörrenéssel potyognak a szilánkok le a földre s még mielőtt teljesen elérnék a szőnyeget, valami begurul, szinte lábaid alá. Hangos sistergés, szivárgás hangja, majd vastag füstgombolyag kezd belőle ömleni, ami oly gyorsan akár a gondolat, magabiztosan elárassza a szobát. Orrodba s szemeidbe hatol, csípni kezdi légutaidat, nem enged teret a levegőnek. Még hangosabb üvegcsörömpölés, egy fekete alak betörte az ablakot s előtted landolt. Valamit kiabált, feltehetően neked, de az elméd számára csak fájdalmas, értelmetlen ordibálás volt az egész. Az ösztöneid csak annyit súgtak: Fuss.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Vas. Jan. 20, 2013 9:59 pm

Kissé elkezdek izzadni, amikor észreveszem, hogy a fegyverem bizony nincs nálam, sőt, gyakorlatilag mindenem oda, kivéve a pénztárcám, amit gyorsan megfogok, és zsebre vágok. Jobb, mint a semmi.
Ezután bedobnak egy gázgránátot, vagy valamit a szobába, hangos zajjal potyognak az éles üvegszilánkok a padlóra. Reflexszerűen felkapok egy nagyobb darabot, és magamban imádkozok, csak ne egy vacak kínai fos legyen, mert ha esetleg mégis így van, az első szúrás alkalmával darabokra törik a kezemben, és nekem több fájdalmat fog okozni, mint az ellenségnek. Ezután egy fekete alak érkezik meg a szobába, aki valamit még ordibál is, de nincs túl sok energiám felfogni, vajon mit is akarhat tőlem. A fájdalom mélyen berágta magát az elmémbe.
Ösztönszerűen félreugrok az idegentől, és megkeresem a helyiség kijáratát, majd elkezdek sprintelni, közben vigyázva, nehogy a fekete alak túl közel érjen hozzám. Ha mégis próbálkozna, felé szúrok az üvegszilánkkal, habár ez azért nem egy 100%-os terv, tehát ezt igyekszem hanyagolni, és csak akkor használom, ha muszáj. Ha kiértem a szobából, akkor majd a terephez mérten igyekszek elmenekülni, a cuccaimmal majd később törődök. Ha az ajtó zárva lenne, vagy valami más ok miatt nem tudok kijutni, akkor bizony nem maradt más, mint harcolni az életemért, mint egy sarokba szorított, veszett patkány. Végül is ez is járható út.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Szomb. Jan. 26, 2013 5:55 pm

A füst már vastagon ellepte az egész szobát és nem úgy néz ki mint akinek akaródzna szertefoszlani vagy elszivárogni a kitört ablakon keresztül. Felemeled az egyik üvegdarabot, a fekete alak hirtelen felkap egy söréteshez hasonló fegyvert. Szemedet már csípi a füst és könnyezik, ahogy próbálkozik tested védekezni. Orrodból elkezd folyni a takony és tüdődet is egyre jobban folytja a füst jelenléte. Érzékszerveidet bár eltompítja, de az adrenalin szinted ennek ellenére kezd növekedni és bejárja tested minden porcikáját. Pont ennek köszönhetően mintha elméd elkezdeni kitisztulni. Az adrenalin egyszerűen kirekeszti a másnaposságot, az erős fejfájást. Észreveszed hogy előtted a GYRE egyik embere áll talpig felszerelve. Egy fekete vastag mellény védi mellkasát, nyilván golyóálló, másmilyen elvégre nem is lehet. Fejét egy gázmaszkos sisak takarja, ez védi őt a gáztól. Fekete nadrág és hosszú felső, amiken láb és kar védők vannak. Egy sörétes puskához hasonlóval céloz rád.
- Dobja el ami a kezében van és kezeket fel! - érted meg most már a szavakat amiket kiabál neked és amiket nyilván eddig is kiabált. Igyekszel keresni valamilyen kijáratot a sűrű füstben. Meg is pillantod az ajtót, amit eddig az a fal takart, mely félig elválasztotta a nappalit az ebédlőtől. Már-már azt hiszed hogy sikeresen el fogod tudni húzni a csíkot innen, mikor az ajtó hirtelen kiesik a helyéről és több GYRE özönlik be a szobába. Mindenki rád tartja fegyverét, gyorsan próbálnak téged körbevenni.

- Dobja el ami a kezében van és kezeket fel! Feküdjön le! Arccal a földnek! - ordibálnak rád két irányból is. Fene tudja honnan tudták meg hogy te itt vagy, attól függetlenül hogy neked fogalmad sincs hol tartózkodsz jelenleg. Danny-ék árultak volna el téged, vagy valami más van a dolog mögött, fene tudja.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Szomb. Jan. 26, 2013 8:43 pm

Nos, a kijárat nem beszámítható, azt hiszem, ezt bebuktam. Most már minden oldalról körbevesznek, innen nincs menekvés. Körülnézek, az érzékszerveim rohamosan zuhannak a használhatatlanság felé. Innen már sehogy se tudok elmenni, ezért az üvegdarabkát eldobom, és felemelt kezekkel elindulok az egyik GYRE felé. Leküzdve a fejfájást, a könnyezést, és az elviselhetetlen köhögési ingert, vigyorogva leülök a földre, a kezeimet a tarkómra téve, és várom, mi lesz. Vagy árulás van a dologban, vagy ez az egész egy beavatási mittudoménmi, de sajnos utóbbinak elég kevés az esélye. Ki a franc köphetett be, és mi ez az egész. Megpróbálok leereszkedni az elmém legmélyebb bugyraiba. Mi történhetett? Talán csak és kizárólag magamnak köszönhetem bukásomat. Az ezernyi kártyalap, és brutális gyilkosság között igyekszek felkutatni a kirakósnak a hiányzó darabját, azt az egy apró, fontos, kihagyhatatlan darabot, ami ezt az egészet megfelelővé tenné, érhetővé, egésszé. Egy apró darab, csak ennyi kéne, de sehol se találom. Ordítva kutakodok elmém poros kártyavárában, és észre se veszem, hogy már fizikailag is ordítok. Mi a franc történt itt?

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Szer. Jan. 30, 2013 9:25 am

Mikor leülsz a földre, kezeid alig érnek tarkódhoz, már érzed is ahogy durva módon összefogják kezeidet csuklódnál, majd kattan a bilincs és téged felemelve a földről mint valami koszos rongyot, vonszolnak ki a lakásból. Észreveszel néhány szerencsétlen civilt, akik téged néznek otthonuk ajtajából, megannyi elszörnyedt szem mered rád. Levonszolnak a lépcsőn, nem igazán foglalkoznak épségeddel, azzal hogy képes vagy e saját lábon állni, vagy nekik kell téged húzni mint egy zsák krumplit. Az épület belülről egyáltalán nem ismerős számodra, szint úgy mint az itt lakók arca sem.
Ahogy belemerülsz saját gondolataidba, ahogy igyekszel keresni valami jelet, ha csak aprócskát is, de legalább valamilyet, hogy ki lehet az, aki elárult téged, mit az a jel amit eddig nem vettél észre. Minél mélyebbre kerülsz elmédbe, annál jobban érzed azt a furcsa vágyat, mely benned szunnyad. Azt a vágyat, mely a gyilkosságot eufórikus érzéssé alakítja át benned, egy olyan fajta droggá, melyből sose elég. Danny lenne az? Hol lehet most? És a többiek? Az a csapat, akivel tegnap éjjel Huo Long kis üzletét vertétek szét... Sehol nem látod őket. Elárultak, elhagytak, nem segítenek neked. Mint oly gyakran, most is csak saját őrületed az, mely társad, mely soha nem fog elhagyni téged. Mindig ott lesz a fejedben.
Kivittek az utcára, ahol megannyi rendőr áll, egy mentőautót is látsz. A környék szinte összes lakosa odagyülekezett, hogy lássák mi történik itt. Rád mutogatnak, kiabálnak, de elmédig egyik szó sem jut el. Egy arcot szúrsz ki a tömegből, egy ismerős arcot. A Burnley kocsma csapos nője az, az a szépség, aki tegnap éjjel kiadta neked a sört. Mosolyog, öntelten és jókedvűen, kezét emeli fel, lágyan integet neked ujjaival. Felettébb élvezi a látványt, amit nyújtasz neki. Felpakolnak téged a fekete páncélozott kocsiba, melyben két másik GYRE csatlakozik hozzád, hogy őrizzenek. Leültetnek, kezeidet a kocsi oldalához bilincselik, hogy még véletlenül se tudj valamit cselekedni. Becsukják az ajtót, csak a kis lámpának köszönhető, hogy nincs bent teljesen sötét. A kocsi beindul, hogy elvigyen Arkhamba, vagy Blackgate-be. A két GYRE csendben ülnek veled szemben, tekintetüket le se veszik rólad.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Vas. Feb. 10, 2013 1:29 pm

Nos...nem minden úgy alakul, ahogy eredetileg terveztem, de kezdem megszokni. A katonák kirángatnak az utcára, ahol szép kis tömeg gyűlt össze. Mindezt miattam? Ugyan, kérlek, meg elérzékenyülök. A tömegben hirtelen egy ismerős arcot pillantok meg, a pultos csaj integet nekem öntelten, vidáman. Meg a jó büdös... elkezdek nevetgélni, habár a tüdőm még mindig szúr, és a szemeim is égnek, de azért valamiért nekem is jó kedvem lesz.
- Oda nézzenek, mindenki tartozik egy sörrel annak a hölgynek ott! - intek a fejemmel a pultos csaj felé, majd még mondanék valamit, de ekkor feldobnak egy nagy, fekete, páncélozott autóba. Milyen luxus! Leültetnek egy padra, kezeimet hátrabilincselik, majd két katona leül velem szemben, becsukják az ajtót, és elindul a kocsi. De vajon hova? Arkham? Blackgate? Valami teljesen más hely, amiről még nem is hallottam? A sötétségben, amit csupán a bent levő apró lámpa igyekszik megtörni, elgondolkozok, hogyan tudnék innen elszökni. Bizony, nehéz dolog, de semmi sem lehetetlen. Először is körbenézek, felmérem a terepet, majd ha ez megvan, a két fickó felé fordulok.
- Bocs, tudjátok ti merre megy ez a vacak? - kérdem, válaszra nem számítva. Lefogadom, hogy ezeknek az idiótáknak a szerződésükben nagy betűkkel le van írva, hogy egy rohadt szót nem szólhatnak reggel hattól este nyolcig.
- Tudják, jól esne egy pakli francia kártya. Maguk nem akarnak egy jót kártyázni? Nem lehet valami izgalmas egész nap abban a cuccban fel-alá mászkálni, nem csinálni semmit, és még egy cigire se tudnak rágyújtani.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Hétf. Feb. 18, 2013 6:31 pm

/Bocsánat, hogy eddig kellett várnod a reagra/

Az emberek nem nagyon reagálnak arra, amit mondasz az ingyen sörről. Csak összesúgnak, nyugtázzák, hogy teljes mértékben dilis vagy és össze-vissza beszélsz, csak hogy felhívd a figyelmet magadra, nem mintha eddig nem élveznéd a rengeteg szem legelését magadon.
Bent a páncélozott kocsiban vágni lehetne az unalmat a levegőben. A két GYRE-s csak néz téged, fejükön a sisak. Egy igencsak kócos hajú, beesett arcú férfi néz rád vissza róla, akárcsak egy gonosz tükör, mely saját magadat mutatja. Arcán széles vigyor, oly széles, mintha szó szerint akarná venni a fültől-fülig mosoly jellemzőt. Szűk szemei téged néznek.
- Na szép. Megint elkapattad magad... - sóhajt legyintő hangon, mosolya fájdalmas, torz rándulásba húzódik. A két GYRE-s egyáltalán nem válaszol neked, mintha ténylegesen az lenne a dolguk, hogy kussoljanak, mint akiknek kiszedték a nyelvüket és a hangszálakat. Füledben hirtelen új kártyák suttogása kúszik, mint aki most bontotta volna ki őket és keveri ujjaival precíz gyorsasággal. Illatuk bódítóan elmédbe hatol, teljesen megfertőzi mint valami méreg.
- Ezek unalmas alakok. Nem fognak veled beszélgetni. Én már csak tudom. De helyettük beszélgetek én veled nagyon szívesen. Mit szólsz hozzá? - ismét a hang, fene tudja honnan jön. A két GYRE-s szórakozik veled, vagy talán saját elméd, jó kérdés. A kocsi amiben ücsörögsz és idődet tengeted kellemetlenül zötyög, néha kanyarodik, néha gyorsul, néha lassul, néha olyan, mintha meg is állna, de kiderül, hogy mégsem áll meg, csupán téged akar becsapni. A GYRE-seken az általános felszerelés van, vastag katonai bakancs, golyóálló mellvért, térd, váll, könyök, kar és lábszár védő. Oldalukon pisztoly, sokkoló és gumibot. Kezükön kesztyű. A pad amin ülsz vasból van, a kocsiba van építve, mintha így öntötték volna ki a vázát. Két néma társad mereven ül, felkészülve bármikor ugrani és leteperni, ha olyan mozdulatot csinálsz, ami szerint fenyegethetnéd őket.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Vas. Feb. 24, 2013 7:45 pm

Ahogy elnézem a GYRE-s csávó sisakját, a tükröződő felületről egy beesett arcú, vigyorgó alak néz vissza rám, apró szemekkel, mintha heroinnal lőné magát. Hozzám szól, ismerős hangon, és mégis, a hang valahogy furcsán eltorzult, mintha nem is lenne olyan jól ismert...Megrázom a fejem, de az alak továbbra is ott ül velem szemben, gonosz tekintete végigmér, behatol az elmémbe, felrobbantja pár szegmensét az agyamnak, majd visszatér, és még szélesebb mosollyal újra leül a helyére. Zúg a fejem.
Hirtelen francia kártya képe jelenik meg a szemem sarkában, de amint arra fordítom a fejem, eltűnik. Majd megint, csak most a másik oldalamon. És ismét eltűnik.
'Ezek unalmas alakok..'
Visszafordulok a fickó felé. Vajon én lennék az? Olyan hasonló hozzám, mégis...
- Ki vagy te? - kérdem tőle, majd ekkor érzem a frissen bontott pakli jóleső illatát. Lehunyom a szemeimet, és önkéntelenül elmosolyodok. Na, ez már tetszik, nagyon is. Megint ránézek az alakra, aki tovább beszél hozzám.
'Megint elkapattad magad...'
- Ja, és? Nem mintha te annyira próbáltál volna segíteni. - ellenkezek, majd felnézek a plafonra, és egy darabig így is maradok. Az, hogy vajon a férfi velem szemben ki lehet, már nem is foglalkoztat annyira, mint az, hogy vajon a férfi, aki a velem szemben ülő férfivel szemben ül, ki lehet.
'Nem fognak veled beszélgetni. De helyettük beszélgetek én veled nagyon szívesen. Mit szólsz hozzá?'
- Már most is azt csináljuk, nem?
A két GYRE-s alak nem nagyon zavartatja magát, úgy néz ki, addig nem ugranak nekem, amíg én nem ugrok nekik. Hé, ez nem is lenne olyan rossz ötlet. Megpróbálok felállni a padról, de gyorsan leesik, hogy egyrészt esélyem se lenne, másrészt el se érném őket a rohadt láncok miatt. Hamar visszarogyok, és tovább hallgatom magamat. Magamat?
'-Na szép. Megint elkapattad magad... '
Megrázom a fejemet, újra és újra, de a fickó sehogy se akar eltűnni. Vajon tényleg ott van? Szerencsétlen tehetetlenségemen akaratlanul elkezdek nevetni. Elvégre milyen vicces helyzetbe keveredtem! Már azt se tudnám biztosan megmondani, ki vagyok ma, vagy ki leszek holnap, arra meg csak homályosan emlékszem, vajon ki voltam tegnap. A tény, hogy magammal beszélgetek, már kezd normálissá fajulni, csakúgy, mint az időérzékem elvesztése, vagy a fejfájásom. Nem is olyan nehéz hozzászokni ehhez az egészhez. Ránézek magamra, pislogással igyekszem a nevetéstől kicsordult könnyeket eltávolítani a szememből, majd megszólalok:
- Tudod mit? Úgysincs jobb dolgom. Mondd csak, milyen az idő odafent?

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Pént. Márc. 01, 2013 11:59 am

Az alak csak jobban elvigyorodott, mikor fejrázással próbáltad eldönteni, hogy valóban létezik e, vagy csak az elméd játszadozik veled. Hagy téged egy kicsit szenvedni saját gondolataiddal. A két GYRE-s furán nézd rád, de ezt természetesen nem látod, elkönyvelik magukban, hogy te is csak egy bolond vagy, aki a saját látomásaival van elfoglalva.
- Hogy ki vagyok? Ez egy roppant érdekes kérdés. Mondjuk úgy, hogy az őrangyalod, vagy ha úgy tetszik, az a kis ördög, aki a válladon szokott ücsörögni és a füledbe súgja, hogy bizony nagyon is nagy móka másokat terrorizálni. De valójában az vagyok, aminek akarod hogy legyek - adja meg a választ, majd rád pislog kicsit felvidulva, mint aki számára roppant szórakoztató, hogy te még mozdulni sem tudsz nagyon, nem még hogy kedvedre sétafikálni.
- Az igaz, tényleg nem próbáltam neked segíteni. Ajh... annyira nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem! Nem is tudom, hogy tudnálak kiengesztelni! - kezd bele melodrámás hangon a férfi, arcáról eltűnik a vigyor és túlzottan megjátszott szomorúság és bűnbánat költözik arcára. Végül hirtelen éles hangon nevet fel. Nevetése kellemetlen, bántja a fület, olyan mintha egy beteg varjú köhögne. Amilyen hirtelen felnevetett, olyan hirtelen el is hallgat. Arca most már ténylegesen komoly, úgy néz rád.
- Igen-igen, már most is beszélgetünk. Ebben tényleg igazad van - bólogat helyeslően. Ahogy próbálsz felállni, a két GYRE-s azonnal mozdul, hogy neked essenek, de alig tesznek meg fél lépést, ismét elfoglalják helyüket, elvégre te magad is visszarogysz a padra. Nevetésedet vagy ezerszer és kismilliószor verik vissza a kocsi belső falai, s te újra és újra hallhatod saját hangodat, mint egy kánon. A kocsi hirtelen megáll, s te már nem kapsz választ kérdésedre, a két GYRE-s feláll, az egyik szorosan hátra fogja mindkét kezed, hogy ne tudj velük ficánkolni, a másik pedig eloldoz téged a padtól. Úgy bánik veled mint egy rühes kutyával, egyáltalán nem érdekli őt, hogy esetleg neked a szorítása fáj vagy kényelmetlen. Felállítanak, ha akarsz, ha nem, úgyis lábra kényszerítenek, majd kinyílik a kocsi ajtaja és előtted már egy jól ismert épület tornyosul.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Pént. Jún. 28, 2013 10:30 pm

Előzmény: Arkham Elmegyógyintézet

Ahogy kezd kitisztulni a fejed és alakokat ölteni a hely, ismét lassan orrodba kúszik az alkohol és cigaretta kellemetlen bűze. A pultra dőlve feküdtél, melletted Joker ült egy másik széken, kezében egy pohár itókával. Mikor szétnézel, senki sincs a kocsmában, csupán a pultos, egy tagbaszakadt pasas, akivel nem érdemes kötözködni, ezt már első ránézésre felismered.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Kedd Júl. 09, 2013 9:58 am

Az éteri fény, valamint a messziről jövő, fémes nevetés együttes hatására jobban összeszorul a fejem, mint amikor először jártam Arkhamban. Apropó Arkham...körbe nézek, és habár először nem hiszek a szememnek, hirtelen mélyről jövő, még számomra is ijesztő nevetés tör ki belőlem, amit gyorsan abba is hagyok, mert a hang hatására mintha ezernyi kis gyémántkalapács kezdené ütlegelni az agyamat belülről, kifelé. Inkább megint ráhajolok a pultra, összeszedem magam, és a mellettem ülő fickóra pillantok.
A lila öltönyös, furcsán szimpatikus pszichopata látványa először nem is elég ahhoz, hogy rájöjjek, ki is ő. Csak mire többé-kevésbé kitisztul a fejem, jövök rá, ki is ül itt mellettem. Gyorsan visszarántom a fejemet a pult irányába, egyszerűen nem bírok ránézni. Érzem, ha felém fordítaná azokat a véreres, terrorral teli szemeket, az agyam több ezer apró darabra szakadna szét, bemocskolva a helyiség falait, és ami még rosszabb, a bohóc öltönyét. A rettegésnek, vágyakozásnak, és a mámornak egy furcsa elegye tölti be elmémet. Megrázom a fejem, nem törődve az ezzel járó fájdalommal. Biztos még mindig hallucinálok. Ismét Joker felé fordulok.
- Üdv. - nyögöm ki. A ruháim úsznak az izzadtságomban, a fejemen minden ér úgy lüktet, mintha egyetlen vágyuk az lenne, hogy áttörjenek a bőröm védőfalán, és átszakítva azt elmeneküljenek a nagyvilágba. De hirtelen leesik, miért is van itt ő, és én miért vagyok itt, és hirtelen elmosolyodok. Még a fejfájás is eltűnik.

Tárgy: Re: Burnley-i Búvóhely kocsma Szomb. Júl. 13, 2013 4:57 pm

- Üdv! - mondja szintén Joker téged imitálva, majd hirtelen hangos vihogásba tör ki. A vihogása kellemetlen, irritáló, mégis olyan szinten vérfagyasztó, hogy ilyet csak az őrültek koronázatlan királya képes produkálni. Nevetés közben könnye is kicsordul, melyet színpadiasan töröl le, majd hirtelen megkomolyodik. Nevetése még ettől függetlenül ott cseng a fejedben, teljesen elmédbe itta magát s akaratod ellenére benne ragadt. Joker lerakja a poharat és int a pultosnak, aki neked is tölt eggyel. A szín és az átlag egyezik azzal, amit Joker iszik.
- Üdv Eric Olson. Azt csiripelték a madarak, hogy be szeretnél kerülni a csapatomba. Én meg azért, hogy tudd, nem mindig keresek fel mindenkit személyesen. De mikor hallottam, hogy Arkhamból szöktél meg, máris tudtam, hogy te az én emberem vagy! - arcáról nem hervadt le az a hatalmas mosoly, sárga, undorító fogait mutogatva. Viselkedése, nevetése és mosolya ellenére azért érezni lehetett, hogy valójában érdeklődik irántad, csak hát bizony az nem csak úgy szokott lenni, hogy hopp, beveszünk valakit a bandába...
- Ha tényleg közénk akarsz tartozni, le kell nyűgöznöd! Valami impozánssal, eredetivel, szórakoztatóval! Figyelni foglak téged, aztán ha úgy gondolom, tényleg jó vagy, akkor beveszünk. Na mit szólsz hozzá? - kérdezi tőled és kezét nyújtja. Ha kezet rázol vele, érzed ahogy enyhe áram fut végig testeden, kellemetlenül erős csípő érzés, felállítja a szőrt az egész testeden. Joker ismét hangosan felnevet szórakoztatóan, röhögő görcsbe megy át, combját csapkodja. Még jó hosszú pár pillanatig nevet rajtad.
- Mindig bedőlnek ennek a viccnek! - mondja röhögve.

/Magánkalandod sikeresen véget ért, lehetőséges kaptál a Joker bandába bejutni, hogy miként fogod az adott feladatot véghez vinni, csak rajtad áll./