WGNS televízió állomás

Hát megvallom őszintén mit is tehetnék én első lépésnek, mint, hogy valami kis munka után nézzek, ehhez értettem mindig is, nem sok időt kellett azzal töltenem, hogy keressek egy helyet, ahol szükség lehet egy olyan személyre mint én.
Itt állunk hát, van két társam, egy ninja, azzal nem lesz gond, nagyon jók küzdősportba és közelharcba de amennyire tudom, szépen teszik a dolgokat. A másik fickó egy Hitman-Copycat, pont olyanok a fegyverei, pont olyan a stílusa és a ruhája is. Na, hogy most a tudása is annyi, na azt nem tudom, de esélyes, hogy jobb nálam pár téren, sebaj. Közben beszél az egyik fickó, a feladat világos, valami, valaki akármi elragadott pár dolgozót, nem kéne, hogy kiderüljön.
~ Ilyen már az új Wolfensteinba is volt, lehetséges, hogy valami földöntúli dolog, vagy idegenek, vagy varázslat, vagy kamu az egész. Viszont ez a nagy pénzösszeg, azt sejteti velem, hogy rohadtul el akarnak majd rakni láb alól a meló után... klasszikus Sephard stílus.
- Köszönöm, de én nem kérek a pénzéből, nem az én stílusom. De attól még magát a dolgot vállalom.
Ezután megvárom mit mondanak társaim.

Amikor megpillantja az épületet, ismételten átfut egy kérdés az agyán. Milyen munkát tudna adni neki a Tv. No nem mintha bármi baja lenne akár a munkával, avagy a Tv-vel, de azért kicsit furcsállja.
- Talán valami testőr meló. – gondolja magában.
Egyéb munkalehetőségeket nem nagyon tud elképzelni, de ki tudja. Az élet mindig tart meglepetéseket. Majd gyorsan végigpörgeti magában a dolgokat. A fejébe épített modulnak köszönhetően jobb az emlékező képessége, habár még mindig nem tökéletes. Talán egy kis javítás, avagy fejlesztés segítene rajta, de ez igazán elhanyagolható.
Épp kedvenc kis kocsmájában ette a fene, amikor hívás érkezett. A kijelzőn ismeretlen szám, ami vagy a zsarukat, vagy munkát jelentet. Reménykedett, hogy az utóbbi, mert már pénz szűkében volt így hát felvette. Közölték is vele, hogy meg kéne jelennie a Tv épületében, mert eléggé zaftos munka van kilátásban. Kapott az alkalmon és igent mondott.
Most pedig itt áll és besétál az épületbe. Hamarosan egy stúdióban találja magát. Két öltönyke, meg 3 bérizom. Legalábbis a ruházatukból erre következtet. Nem is igazán foglalkozik velük. Sosem szeretett első látásra ítélni. Majd ha lesz valami és mutatnak valamit, akkor dönt felőlük. A közöltekre azért felvonja a szemöldökét.
- Eltűnő alkalmazottak, egy eltűnő szoba? Mi a f…om ez. Kandikamera? – gondolja magában hitetlenkedve.
Aztán a pénz hallatára elszáll minden kétsége. 10 rongy, valami szellemirtás félért? Miért is ne. Ha ők szórni akarják a pénzt, csak rajta. Ő nem áll az útjukba. Csak aztán át ne verjék őket, mert akkor csúnya dolgok történnek majd itt. Aztán megszólal az egyik bérizom. De valami olyan jött ki a száján, amit még sosem hallott. Elkerekedett szemmel néz rá. Megbolondult ez, vagy mi a fene.
- Nekem annyi kérdésem lenne, hogy csak egy ember kapja meg eme szép summát, avagy mindenki, aki részt vett eme munkában. – kérdezi meg. – Persze én nem mondok le a béremről.
Majd várakozik türelmesen. Nem egy szokványos munka, az biztos.

Anyám reggel azzal a hírrel rontott be a szobámba, hogy munkát talált nekem a tv-ben. Miért is kopognak, betör mint egy igazi kommandós, már csak a füstgránát hiányzik. Kicsit elmosolyodom ezen miközben az utcán rohanok végig. Ismét elkéstem, azaz késni fogok, mindjárt az első nap, nem lesz ez túl jó fényre rám. Tudtam jól, nem kéne annyit vacakolnom a bohócos sminkel. Ahogy szaladok utcán, sapkámon a csengettyűk csilingelnek, kicsit se hívom fel magamra a figyelmet. Órámra nézek, már látom az épületet. Beszaladok és azonnal az első embert veszem célba akit megtalálok, egy útbaigazítást kérek tőle. Nyögöm a szavakat, lihegek mint állat, ő eléggé meg van lepődve kinézetem miatt de nem igazán érdekel, mint ahogy sok más sem az életben. Elmagyarázza nekem merre találhatom a tv elnökét. Úgy suhanok végig a folyosókon mint a Halál, csendesen és gyorsan, majd meglátom az ajtót. Kicsit kifújom magam, majd óvatosan nyitom ki a stúdió ajtaját. Ahogy gondoltam. Késtem. Megpillantottam a stúdió elnökét és egy öltönyös férfit, valamint... eléggé meglepődtem a csapat férfin, akik első látszatra úgy néztek ki mintha valamilyen sci-fi thriller casting-ra jöttek volna. Biztos jól vagyok itt? - kérdem magamban, majd az ajtóra pillantok, a stúdió egyértelműen helyesli hogy itt vagyok. Belépek kicsit szégyenlősen, elég kicsinek érzem magam a férfiak közt.
- Elnézést... hogy késtem... - zihálom kicsit, majd enyhén előre bukok, két kezeimmel térdeimnek támaszkodok ahogy próbálom magam kifújni. Talán annyira nem is késtem, hisz most mondják el mi is lenne a munka. Itt jön rám a meglepettség második felvonása. Fura dolgok történnek itt és nekünk kell kideríteni? Hisz anyám nem erről beszélt...! Valójában nem is mondta milyen munka csak hogy ebben az időpontban itt legyek... Elfintorodok egy kicsit, talán érdekes tapasztalatokat gyűjthetek majd magamnak. Felpillantok az ott lévőkre, nem teszek fel kérdéseket, hisz már mindenki feltette ami fontos.

Káosz nyugodtan áll. Hallgatja a válaszokat, és mogorván pillant a megbízóra. A szavai alapján egy fukar ember. Nem fejenként ajánlja a pénzt. Bár őt ez annyira nem érdekli. Elmosolyodik amikor a társain néz végig. Erősek. Legalábbis ránézésre határozott és veszélyes férfiaknak tűnnek. Amikor a diszkrécióról kezdenek beszélni Káosz elmosolyodik. Ez az ő szakterülete.
- Uraim ezek szerint csendesen kell elintézni azt, aki a dolog mögött áll. - mondja, és előveszi az egyik pisztolyát elkezdi felcsavarnia a hangtompítót. - Nem vállalok anyagi felelősséget. Az esetleges harc közben okozott kár a maguk sara. A bérem legalább 7500 dollár. Szóval ha fejenként értették a bért akkor rendben van. Egyéb esetben javaslom gondolják át. Kérdésként. Van valaki az épületben akit el kéne kerülni nem kéne megölni? - teszi fel a lényeges kérdéseket, miközben a második pisztolyra is felhelyezi a hangtompítót. Ellenőrzi a tárakat aztán a másik pisztolyába betölti az urán-higany lőszert. Nem hiszi, hogy itt bárki ellen szüksége lenne rá, de jobb készen állni. Szintén ellenőrzi a tartalék lőszert és elgondolkodva nézi a társait. Vajon kik fogják túlélni. Ha csak egy kap jutalmat akkor senki. Gondolja mosolyogva. Nem nagyon érdekli, hogy kik ezek. Nem fog szánalmas sokad osztályú valakikkel osztozkodni a pénzen. Ha esetleg mégis mindenkinek fizetnek akkor azt örömmel fogadná.

Káosz nyugodtan hallgatja végig a szöveget. A férfi egy undorító féreg. Amikor azt mondja, hogy készpénzben fizet, ő csak annyit gondol, hogy ez természetes. Amikor zsoldosnak nézi igencsak meglepődik. Csendesen indul el a folyosókon. Keresve a mondott irodát. Szépen nyugodtan lépked. Először megnézi, hogy milyen elrendezésben vannak az irodák azon a szinten ahol vannak. Utána felmegy egy szintet és ott is ellenőrzi, hogy ugyanott van-e a 12-es. Egyáltalán sorban vannak-e az irodák. Ha az elrendezés azonos, mint oly sok toronyháznál, akkor minden szintre a 12-eshez legközelebbi lifttel megy fel. Közben végig hallgatózik. Teljesen nyugodt nem hiszi, hogy olyat találhatna, ami megijesztheti. Eddig sem volt még ilyen, most már nem fogja elkezdeni. Ha végigért minden emeleten újra megismétli ezt a szisztémát. Úgy gondolja, ez a logikus. Ha a lehetőségek engedik. Mindig a háta mögé rejti az egyik .45-öst. Csak a biztonság kedvéért.

Nézek magam elé, hova kerültem én, ez a pénzéhesbanda, szörnyű, mire kell ezeknek a dollár, WoW előfizetésre? Úgyis csak fegyverekre költik, életük az nincs csak munkájuk és egyébként is semmi közöm ehhez...
~ Látom jó kis akció lesz ez, 13-as iroda... még 13-as emelet sincs, sok paranoiás, pareidologista... na jó ilyen szó nem létezik.
Közben bejön valami eltévedt nőszemély, nem gond, de úgy látom neki is hasonló festése van mint nekem, copy-cat.
~ Na ez most mi akar lenni? Megmondom én mi lesz, most így előre, három ember lelövi egymást a pénzért... eggyel valami történik, nem biztos, hogy rossz, a többi meg átvészeli a dolgot, az ürge meg csenget majd... ez a ninja meg valami klánnak dolgozik, oda kell rá is figyelni, meg a többire is, ezek nem rendes katonák. Látom nem megy ennek a fickónak, na várjunk csak.
Felteszem a kezem még a megbeszélésen, majd kicsit előre lépek.
- Ne legyen ennyire ideges, figyeljen, ha megengedi... Én kitoltam a maffia kettőt, nyugodtan, kicsit pro beütéssel kell ezt csinálni. Uraim. Maguk azért vannak, itt, hogy megcsinálják ezt a feladatot, engem nem érdekel, hogyan, de legyen meg. A pénz annyi, amennyit mondtam. Nem lenne jó ha csicseregnének, csak a maguk érdekébe és csak diszkréten.

Ezután neki vághattunk a keresésbe, egy ideig kerestem én módszeresen a 13-s irodát, de eszembe jutott, csak éjfélkor jelennek meg az ilyenek, mint az a honlap ami csak éjfélkör jelenik meg egy percre és ha beírod oda valakinek a nevét akkor az a pokolra jut... hülyeség. Egyszóval én leültem egy számítógép elé megkerestem rajta a flipper-aknakereső-passziánsz kombót és kicsit döntögettem saját rekordjaim, majd történik valami.

Nem igazán tetszik a társaság, vagy talán csak én vagyok nagyon rossz helyen. Hirtelen megfordul fejemben, hogy a halattak alapján tényleg nem vagyok idetartozó, hisz ahogy elnézem mindenki ért valamilyen fegyverhez, életében legalább egyszer ember ellen fordította fegyverét, csak éppenséggel én nem. Még egy csirkét se voltam képes levágni, vagy tartani a nyulat miközben nyúzzák, ezek a férfiak viszont érzéstelenül és szemrebbenés nélkül képesek lennének néhány ezer dolcsiért lemészárolni egymást. Nem teszek fel kérdéseket, nekem nem kell az a sok pénz, megelégednék egy ezressel is, ha úgy akad, hogy szét kell osztani egymás közt. Hisz csak az iskolát kell kifizetnem magamnak... De első sorban éljem túl az egészet, és főleg... őket. Szétnézek a bandán, legszimpatikusabbnak talán az a srác tűnik akinek hasonló az arcfestése mint az enyém, sőt, szinte teljesen ugyan olyan. Vajon ő is azért csinálta meg mert kedveli Jokert? Kicsit izgatottan toporzékolok egy helyben, ujjaimmal játszok egy kicsit. Irdatlanul idegennek érzem itt magam. Vége a tanácskozásnak, megkaptuk az instrukciókat. És már nyitnám is a szám hogy bemutatkozzak vagy ilyesmi, mikor mindenki egyszerűen mint egy marhacsorda széjjel széled. Elkerekednek erre szemeim, nem hiszem el hogy mindenki saját magában bízik csak. Jó rendben, én se ismerem az ittlévőket és osztoznunk kell a pénzen de, senki sem tudja mivel állunk szemben, s mégis mindenki saját magáért... Már most csalódtam az egész csapatban.
- Hát szépen állunk... a pénz elveszi az emberek humán érzéküket. Nem tudjuk mivel állunk szemben, senki sem bízik a másikban, senki nem tudja mi a másik képessége, széjjel szélednek mint egy marhacsorda... Egyenként fognak így elpusztulni. Nem? - kérdem kissé zaklatottan az utolsó személytől aki ott maradt még velem /(ez esetben Zsoldos, mivel ő még nem írt)/. A kopasz férfi után nézek, aki fel-le liftezik, majd a másik után akinek hasonló az arcfestése mint nekem. Leült... játszani? Kicsit hitetlenkedve nézek rá is, de úgy döntök nem foglalkozom vele. Nyilván gép függő... Én inkább úgy döntök, hogy a személyzet után nézek és tőlük kérdezősködöm.
- Szerintem kérdezősködjünk körbe. Elvégre a takarítók sokáig itt szoktak lenni. Lehet valamit hallottak vagy láttak és nem akarják elmondani mert félnek - javaslom a férfinek /Zsoldos/ és felnézek rá. Elindulok ki a stúdióból, ha követ akkor megvárom, ha nem akkor pedig ismételt csalódás után, de keresek egy takarítót. Közben párszor összefutok a kopasz férfivel, aki fel-le liftezik, mintha nem lenne jobb dolga. Lépéseim a folyosón nyugodtak, mégis nagyobbak mint amilyeneket kéne tennem. Érdeklődve fürkészem társaimat valahányszor összeakadok velük. Néha zaklatottan babrálom sapkámon a csengettyűt, melynek hangja kellemesen megnyugtat az egyébként csendes folyosókon.

Ő türelmesen áll ott, ahova megérkezett. Valamilyen szinten minden társa ért a fegyverekhez, vagy legalábbis szinte mindenki. A lányból nem nézi ki, de ő is okozhat meglepetést. Jobb lesz odafigyelni rá is, meg a többiekre is. Mindenre kapható banda ez. Ő maga is, de hát ilyen a világ. Ebben nincsen semmi undorító, vagy miegymás. Egyszerűen túlélés kérdése. Minél több a pénzed, annál jobb fegyvert, páncélt és fejlesztést tudsz venni. Aztán pedig minél jobbak a cuccaid, annál nagyobb a valószínűsége, hogy túl is éled az adott melót.
De kis festett arcú fickó, vagy kölyök mondókájának a hallatán, majdnem elröhögi magát.
- Maffia 2. Mi a tosz az. – gondolja magában.
Életében nem hallott még erről. Nem az a számítógép őrült. Ő inkább a fegyvereit tartja karban. A számítógépet is csak azért tartja, hogy az emailjeit meg tudja nézni. Más haszna nincs a számára. Majd ezt követően már csakhamar kiürül a terem és ketten maradnak. Egy szintén kifestett arcú lányka, meg a megbízók. Mindenki keresi azt az átkozott szobát, mint az őrült. Ő inkább ránéz az órájára, majd még egy kérdés és egy kérés kezd el benne alak ölteni.
- Csak egy emeletről tűnnek el emberek, avagy véletlenszerűen mindegyikről. – kérdi meg. – Vagy még csak azt sem tudják, hogy melyik emeletről?
Majd a mellette álló lányra pillant, aki hasonlóan van kifestve mint a srác. Hamarosan kérdésekkel kezdi el bombázni őt. Nem igazán van most ehhez kedve, de hát miért is ne. Legalább lesz ki nézze a hátát. Avagy éppen a hátába mártsa a pengét. De erre egy ősi mondás jut eszébe. „A barátaid legyenek közel, de az ellenségeid még közelebb.” Vagy valami hasonló okosság.
- A pénz a mozgatórugója ennek a mocskos világnak, kölyök. Lehet, nem szívesen gondolnak erre az emberek, de ez a helyzet. Ennek hála, könnyen magával ragadja az embereket a hatalma. – mondja el a véleményét. – Nem vagyunk egy csapat. Soha nem találkoztam senkivel innen. Nem bízom senkiben. De ebben a munkakörben ez nem meglepő. Ami pedig a képességeimet illeti? Felderítés, tájékozódás, meg lövészet. Amúgy Alan vagyok, avagy Zsoldos. Szólíts, ahogy szeretnéd. Na és a tied? Te mit dobsz be a közösbe.
Azt, hogy cyborg direkt nem említi. Legyen csak meglepetés, vagy aduász, amikor eljön az idő. De úgy fest a lánynak van esze. Olya dolgot említ meg kezdésnek, ami neki sem jutott eszébe. Ezt kénytelen elismerni. De hát már megvannak a bejáratott szokásai, amin nehéz változtatni.
- Jó ötlet. – fejti ki véleményét tömören. – Akkor keressünk egy takarítót.
Majd követni kezdi a lányt. Kicsit furcsa párost alkotna így. Egy bohóc ruhába öltözött lány, meg egy nagy melák fegyveres mögötte.

Valahogy megörülök annak hogy az utolsó férfi nem hagy ott engem faképnél, és hogy egyáltalán szóba áll velem, nem jön elő azzal a szöveggel hogy én erről nem tudhatok semmit és hogy tehetetlen vagyok meg haszontalan, így jobb ha odébb állok az egésztől. Kis örömet hoz ez piciny szívecskémbe. Elmosolyodom kedvesen, szemeim megcsillannak mint egy kisgyerek, mohón iszom minden szavát mint egy kisgyerek, akinek egy jellegzetes személy mesél lélegzetelállító kalandjairól. Arcom mégis hirtelen elkomolyodik, de szemeim mit sem veszítenek csillogásukból.
- Igen, sajnos manapság ilyen az élet. De hát aki nem sodródik az árral, és nem képes legalább jól úszni az hamar elbukik - vonom meg a vállam és elképedek azon, milyen okosat mondtam most éppen. Bemutatkozik nekem és arcomról a komolyság uzsgyi gyorsasággal tova is tűnik. Ismét széles vigyor, én még nem mutatkozok be neki, azt majd később. Úgy dönt velem jön inkább, így nem kell egyedül bukdácsolnom a folyosókon. Egymás mellett haladunk, avagy én inkább előtte, ő pedig mögöttem, úgy érzem magam mint egy groteszk akciós filmben, ahol én vagyok a kislány, ő pedig a nagy terminátor aki engem védelmez. Tudom jól, nem lenne ötletes túlságosan beleélnem magam, lehet ő is csak azért van velem hogy később hátba szúrjon. De az is lehet hogy nem. Mikor haladunk a folyosón, nevetgélve vetek egy-egy cigánykereket.
- Nos én Airie vagyok. Bár nem értek semmi fegyverhez inkább a pszichológia embere vagyok - válaszolom neki nyugodtan, majd bevárom őt. Sapkámat játékosan dobom fel, majd kapom el, hangos csilingeléssel landol kezemben, majd ismét ügyesen vissza a fejemre. Matatok kicsit zsebemben, majd előszedek egy nyalókát és Alan felé nyújtom.
- Kérsz? - kérdezem tőle barátságosan, majd ha igent mond oda adom neki, ha nem akkor kibontom és jóízűen szopogatni kezdem. Ahogy haladunk, megpillantok három takarítónőt, arcukbóll azonnal észreveszem, hogy nagy eséllyel mexikói bevándorlók. Nyugtalannak, sőt riadnak néz ki, bár nem igen tudom eldönteni miért, lehet Alan az, aki megfélemlíti őket. Nyugodt léptekkel megyek oda hozzá és köszönök mély meghajlással:
- Olá szenyorítasz! Elnézést hogy... - be se fejezem a kérdést ami ajkaimra szaladt, máris gyors mozgásba esnek a dolgok. Lábam alatt reng a padló, s a falak is, mintha egy Godzilla rázná az épületet.
- Mi ez?! Földrengés?! - csúszik ki számból riadtan, ösztönösen karolom át mindét kezemmel Alan hatalmas karját s kicsit hozzá simulok, mintha valamilyen védelmet szeretnék nála találni. Tekintetem a falakat fürkészik, ide-oda cikázik mint egy hiperaktív kolibri.
- Azt hiszem éjfél van... keressük meg a történések magját - javaslom neki, bár érezheti rajtam ahogy hangom remeg a félelemtől. Bátran mégis elengedem őt és kilépek, igyekszem behatárolni a történések középpontját. Szinte egyszerre érek oda a többiekkel is. Megállok s megpillantom az irodai fa ajtót. Rajta a felirat.
- Dr. Yatz... Tanácsadó. Gondolom ez itt még a rengés előtt nem volt. Ugye? - kérdezem a többiektől, bár nem is várok tőlük nagyon választ. Nem jut jobb ötlet eszembe, én nem vagyok az erőszak embere, így inkább csak az ajtóhoz lépek. Kezemet felemelem és bekopogok rajta, mintha valamilyen kollégámnak kopogtatnák az ajtaján. Nyugodtan, türelmesen, illedelmesen. Ha nem történik semmi, odébb állok és csináljanak a többiek amit jónak látnak...

Úgy fest, hogy itt már több választ nem kapnak. A munkaadók nem igazán akarják ismét kinyitni a szájukat, így hát tovább is állnak. Az út közben szinte kedélyes csevegés veszi a kezdetét, sőt még egy nyalókával is megkínálja őt a lány, aki Airie néven mutatkozott be neki.
- Nem, nem kérek. – hárítja el az ajándékot.
Csakhamar találnak három takarítónőt, kik eléggé megszeppenve és megrettenve néznek a két közeledő alakra. A lenyugtatásuk is ennek köszönhetően kissé elhúzódik. De végül kísérleteiket siker koronázza. Azaz végre szóba állnak velük. Épp az első kérdésre érkezne a válasz, amikor megremeg az egész szárny.
Na ezzel a lendülettel egész eddigi munkájuk mehet a levesbe. Ezt követően a takarítónők kezei fürge táncba kezdenek és sorban vetik magukra a kereszteket, míg ajkaikat számára érthetetlen nyelven, szavak hagyják el. Keze reflexszerűen fegyvere markolatára csusszan, majd kissé megszorítja, mintha valamiféle talizmán lenne. De ekkor jön a legnagyobb meglepetés. No nem az ajtó tűnik fel, hanem a vele tartó lányka hírtelen belecsimpaszkodik a karjába. Nem igazán tudja, hogyan is kéne erre reagálnia. A kérdésre nem válaszol, inkább körbe néz és hallgatózik. A földrengést kísérő hangzavart nem hallja. Sehol sem kapcsolt be riasztó. De persze az is lehet, hogy csupán túl jól van hangszigetelve a szárny és semmi sem szűrődik be.
- Igen. – mondja röviden. – Nézzünk utána.
Majd végül is ráakadnak az ajtóra. Végül a többiek is feltűnnek sorjában. Ő egy kissé értetlenül áll az ajtó előtt. Amit még Airie akciója is tetéz. Hisz a lány bekopog. Végső soron, meg kellett próbálni.
- Nem valószínű. – válaszol a lánynak.
Zsoldos nem túl bőbeszédű, de hát ez eddig nem volt terhére, így nem is változtatott rajta. A fickó jeleire csupán bólint egyet, majd tesz egy lépést hátra és előhúzza egyik fegyverét. A tár már benne pihen,csak ki kell biztosítania. Ez is megtörténik, amit egy halk kattanás jelez. Szabad kezével kissé hátra tolja a lányt, hogy ne legyen a tűzvonalban. Majd célra tartja a fegyvert és céloz. Bólint, hogy ő készen áll.

Játszok én szépen, kicsit elfoglalom magam, meg körbenézek az irodai gépen, nincs rajta semmi jó, vagy ami érdekelne, érdekelhetne, csak unalmas munka, számok, táblázatok ilyesmik. Egyszer csak földrengést észlelek, először azt hiszem, tényleg rengés van és az óvintézkedéseket meg kell tenni, de aztán az órára pillantok, elhúzom a szám.
~ Hoho, tudtam ám én, éjfélkor... azt a honlapot is megnézném, ha meg tudnám, de előbb jöhet az Alert.
Gyorsan szaladok is a hang irányába, mit találok ott egy rohadt nayg ajtót, rajta valami tanácsadós szöveg, nem tetszik ez nekem, gondolom ez így most termett itt, de persze előtte nem volt helye az épületben és az épület szerkezete se változott meg, nekem ennyi elég is ilyenkor. Körbenézek, töltök, kibiztosítok, célzok, közben a ninja is teszi a terepet, ő a controller, azaz ő nyitja az ajtókat, cisnálja az egyéb kis dolgokat és irányít is. A többiekről nem tudom mi van, majd kialakul
- Szerintem inkább csak simán nyisd ki az ajtót, légy szíves!
Megteszem mit kell, ha van odabent valami agresszív, veszélyes, támadó jellegű valami arra lövök. De ha nincs, ilyen, akkor nem akarok őrültként szórni a golyót, semmi értelme.

Bekopogok de nem történik semmi jellegzeteset, figyelem a kis társaságot, hátha ők talán kitalálnak valami... végig se gondolom az egészet fejemben, már ismét erőszakhoz akarnak folyamodni. Vállat vonok a végén, hisz nem tudok ezzel mit kezdeni, ezek szerint ők az helyett hogy kicsit gondolkodjanak, golyókat szórnak. De hát ilyenek a férfiak, ezért vagyunk mi nők, a gyengébb nem, akik ezt kicsit kiegyensúlyozzák a világban. Sebaj. Érzem Alan hatalmas kezét ahogy hátrébb tol engem, kicsit ellépek tőlük, de nem túl messzire, ott vagyok mögöttük. Figyelem a fejüket, ahogy teljesen koncentrálnak az ajtóra. Ha lenne nálam egy darab cső... Fordul meg fejemben. Elég lenne egy erőteljes ütés a tarkóra és... Megrázom fejemben az arcom, hogy eltüntessem ezeket a gondolatokat, elvégre egyedül tényleg nem élném túl. Bár... Kitudja. Nem fogok kockáztatni, lehet úgy nézek ki hogy engem kell védeni, hogy nem tudok semmit és gyorsan meg is halok, pont ebben van a vicc, hogy nagyon nem így van. Legalább is én így gondolom. Visszaszámolás és... Egy. Kettő. Három. Berontanak az irodába és én lemaradok mellettük, csendben húzom meg magam. Ha van ott valami veszélyes, először őket gyilkolja le, majd talán utána engem ha nem lesz menekülési lehetőség. Berontanak mint a vadállatok és érzem ahogy bennem nem áll meg a feszült kíváncsiság, hogy mi is lehet az irodában. Elvégre ezért vagyunk itt. Vagy nem? Négykézlábra ereszkedek, még mindig a falhoz simulva szorosan. Közelebb húzódok és bekukkantok az ajtón, éppen a fehér ninja lábai között. Egy férfi sikító hangja ellepi a fejemet, ezerszer visszakong, mintha nem lenne jobb dolga. Ostromol és már érzem ahogy megdermed bennem a vér. Szívem talán egy dobbanásnál is többet kihagy, ahogy megkövesedek a látványtól. Szemem egyenesen a fura lényre szegeződik, mivel soha életemben nem láttam még rémálmaimban se ilyesmit, és az már számomra hatalmas valami, hisz azok sem épp kétszer aranyos lények melyek benne felmerülnek, de ez még azokat is teljes mértékben megszégyeníti. Testem nem remeg, nem veszek levegőt, nem pislogok, nem adok ki egy hangot sem. Csak meredek a lényre. Azt sem érzem hogy valami meleg folyik végig combomon, amit kis idő után felfal ruhám anyaga, de ettől függetlenül csorog tovább. Még menekülni se vagyok képes a látvány elől, számomra oly szörnyű.

A bejutással nem volt gond. Volt bent egy fickó, valami lénnyel, kiabált, nah gyorsan mindenki be ment, hú de izgi mi lehet bent. Volt bent egy nagy gép, kettéhasadva, és onnan jött ki valami szörnyűséges szörny.
~ Mi a fene? Anomália gép? Dimenzió portál? Egy másik realitásba nyitottak utat? ÉS MI EZ A LÉNY? Te jó ég, mint valami rossz maja istenség, három arc, kezek lábak mindenhol, mibe, hogy embert eszik!
Nyúltam én a fegyverért, és kettőt léptem is hátra, mielőtt lángot fúj ránk ez az izé és máris mindenki halott. Élesítem a fegyvert és nagyjából rátartom a lényre, nem készülök én lőni, amíg rosszat nem tesz, felém nem támad. Ha támad, gyorsan megyek ki a fal felé, persze ez a vacak majdnem 360 fokban lát, de se baj, én bízom fegyverem erejében. Ha durvulna a helyzet n hátulról lövök, a lény tagjaira, így próbálom meg ártalmatlanítani.
- DAM, dam, dam, dam...

Eléggé furcsa látvány tárul a szeme elé. No már nem a szoba maga a szokatlan. Hisz az egy teljesen szokványos kicsiny iroda. Valószínűleg tucatszám vannak az épületben ehhez hasonlóan berendezett helyiségek. A furcsa az benne, hogy kik is tartózkodnak benne. Egy fickó, aki valami 3 arcú lény elől menekül. Erre neki leesik az álla.
- Mi a fene…? – szalad ki a száján az ámulat folytán.
Ezek után, valami masinát is észrevett, ami a szoba másik oldalán található. Egy világító lyukat. Na egész biztos, hogy annak sem kellene ott lennie. Eddig nem nagyon hitt ezekben a dolgokban, de most majd a munka után ideje lesz átértékelnie a dolgokat.
A lány kissé megszeppent. Még nála is jobban, hiszen teljesen mozdulatlanságba fagyva figyeli ezt a furcsa lényt. A festett arcú fickó tüzet nyit a lényre. A fehér ruhás fickó, meg kérdezget tőle néhány dolgot. Ő inkább ahhoz a csoporthoz tartozik ebben a pillanatban, aki inkább a földön akarja tudni ezt a micsodát, a vérébe fagyva. A fickót meg majd kikérdezik utána. Már ha túléli ő is.
Így hát a fegyveréből elkezdi küldeni az áldást a lány fejének az irányába. Talál sikerült eltalálnia a lény fejét. Ha támadni próbál a lény, akkor igyekszik kitérni a támadás elől. Elgurul, vagy elugrik. Attól függ, hogy milyen támadást indít a lény.

Nem értem mit hablagyol az öreg, jajj nem szabadna beleavatkozni, mert megtörjük az idő kerekét, vagy ilyesmi, persze mert a rohadt nagy lyuk nem töri meg...
Gyorsan kiderülnek a lény képességei, beszélni nem tud, nem akar, illetve igen gyors, úgy szökken oda elénk, mint valami párduc. Gyorsan megmutatja erejét és jó maja halálisten révén bezúzza Hitman Absolution barátunk fejét.
~ Hoppá, ez gyors volt. Én akció játékra készültem, nem horrorra, hogy vérben ússzak...
Gyorsan lövök, a ninja pedig vág egyet így megszabadítottuk két végtagjától. Egyértelmű, hogy ennek semmi értelme, ott kel támadni ahol hatása is van, még pedig az arca egy jó hely, abból három is van neki. Már nagyon közel van, fél méter, ösztönösen is hátra ugrok, majd lépek, majd lépek még, remélem a többiek is ezt teszik. Közbe célba veszem az egyik fejét/arcát, gondolom az neki is fájni fog. Ha felém nyúl, akkor leguggolok és magam felé tartom a fegyverem, így remélhetőleg azt kapja el. És én addig gyorsan oldalra bukfencezek egyet, ha tudok.
- A fejét kell támadni! -kiáltom oda a többieknek- Hátra!
Ezután, ha a többiek támadnak én új taktikát vetek be, elkezdem a plafont lőni a lény felett, remélhetőleg a robbanó lövedékek egy kevés törmeléket szórnak a lényre, és ha ez hatásos, akkor tovább folytatom.