3. Író verseny

— Választhatsz. Vagy lelövöd vagy megerőszakoltatom azokkal a hatalmas izomagyakkal akik kint várnak, utána megkínzom és megölöm, te pedig ezt az egészet végignézed – mondta negédesen mosolyogva a férfi, miközben kezeit annak a széknek a támláin nyugtatta, amire a lányt kötözték.
A fiú keze remegett ahogy a pisztolyt nézte. Végre megtalálta a lányt akit mindennél jobban szeret és aki viszonozza is az érzéseit. Most pedig egy őrült arra kéri, hogy dobja el az egészet. Épp kezdte visszanyerni a hitét a világban, megtalálta az élete értelmét. Akkor pedig jött a magas, orvosi köpönyeges, hosszú fekete hajú fickó és ide hozta őket.
Felemeli a tekintetét a pisztolyról. A kedvese sír, némán zokog. Hatalmas barna szemeikből, az ártatlanság két csodás megtestesítőjéből, záporoznak a könnyek, selymes és dús világosbarna haja össze-vissza áll a sok meghurcoltatásnak köszönhetően, búja vörös ajkából pedig vékony patakocskákban folyik a vér ott ahol felrepedt. Tekintetük találkozik, a fiú látja, hogy kedvese kéri rá, hogy tegye meg amit a férfi kér, lője le.
Érzi ahogy szemei megtelnek könnyekkel. Lassan felemeli a pisztoly és szerelmének a fejére céloz. Egy hirtelen gondolattól vezérelve elindul a keze, majd megáll, amikor az őrült feje van célkeresztben. A keze remeg, lassan irányíthatatlanná válik a végtagja.
— Én a helyedben meggondolnám ezt. Csak egyetlen golyó van a pisztolyban – mosolyodik el önelégülten a férfi. – Ha lelősz, akkor a csatlósaim befejezik, azt amit én elkezdtem… Nagyon ki vannak éhezve egy kiadós dugásra.
A férfi szavai lesújtó erővel érik. Eddig nem is gondolt arra, hogy hány golyó lehet a fegyverben, amit a kezébe adtak. Ismét a lány fejét veszi célba.
Kedvese felemeli a fejét és a szemébe néz.
— Tedd meg. Kérlek!
Könnyei egyre sűrűbben záporoznak. A pisztolyt tartó kéz megremeg még egyszer. Az őrült férfi az utolsó pillanatban lép el, majd hatalmas dörrenés zaja tölti be az üres, sötét raktárépületet. A lány agyveleje, vére és koponyacsontja alkotta massza kúp alakban terült szét a padlón. A fiú térdre roskad és halálos, néma csend veszi hatalmába a helyiséget.
Hirtelen léptek hangja töri meg a csendet, puha tappancsok ütemes surrogása a betonpadlón. Egy dobermann tűnik fel az egyetlen égő lámpa fénykörének legszélén. Fenséges jószág, de valami nincs rendben vele. A fejének jobb fele szinte teljesen hiányzik, csak az állkapcacsontok és néhány azokat mozgató izom van a helyén, fényes fekete bundája néhol hatalmas foltokban hiányzik, megmutatván a nyers, vörös izmokat vagy magát a fehér csontot.
Az összetört hősszerelmes nem veszi észre az állatot, de az őrült doktor igen. Lassan elkezd hátrálni, de hirtelen beleütközik valamibe. Amint megfordul látja, hogy egy hatalmas izomkolosszus áll mögötte, a viszonylag magas gonosztevő és felfelé kell nézzen, ha akarja látni a férfi arcát. Az élő fal megindul, maga előtt tolva a meglepődött férfit. Mikor visszaérnek a fénykör közepébe, az óriás biccent a fejével. Az őrült megfordul és két újabb alakot fedez fel. Egy körülbelül vele egymagasságú, náci tiszti egyenruhát viselő férfit, akinek az arca már félig elrohadt és valószínűleg a testének többi részén is vannak bőrhiányosságai, de ezt nem tudja megállapítani a fekete ruha miatt, amit a zombi visel. Mellette a bal oldalon, egy valamivel alacsonyabb, határozott kiállású férfi áll. Fekete kalapot, fekete inget, fekete zakót, fekete szövetnadrágot és ehhez színben illő cipőt visel, de a legfurcsább mégis a fekete maszk, ami szája és álla kivételével az egész arcát takarja.
— Hát nem is üdvözlöd öreg barátodat Jeremy? – lép előre a maszkos.
— Marius? – kérdi hitetlenkedve a Jeremynek szólított doktor.
— Ki más lenne olyan bolond, hogy megkeressen téged – ördögi mosoly ül ki Marius arcára.
— Azt hittem meghaltál. Eltűntél és senki sem tudta hol vagy.
— Rosszul hitted. De nincs most időm erről vitatkozni. Ajánlatom van a számodra.
— Egy őrült alak vagy Marius. Kétszer szöktél Arkhamból, ön- és közveszélye vagy. Olvastam az összes feljegyzést az elmeállapotodról. Miért érdekelne egy ilyen alak ajánlata?
— Mert egy ilyen alak is sokszorosan jobb nálad. Őrült vagy Jeremy, ezt már az egyetemen is tudta mindenki. Vagy te egészséges dolognak tartod, azt amit az előbb csináltál – bök a fejével a halott lány ölébe hajtott fejjel zokogó fiúra, aki még mindig nem veszi észre mi van körülötte.
— Komoly kutatásokat végzek – húzza ki magát sértődötten az őrült doktor.
— Ha hajlandó vagy nekem dolgozni, akkor annyi alapanyagot kaphatsz a kutatásaidhoz, amennyit nem szégyellsz kérni, persze, csak ha előtte elvégzed amit rád bízok.
— Rendben – mohóság csillan Jeremy szemében.


Valamivel korábban

Marius meztelenül fekszik az ágyában, mellette csodálatos titkárnője, Ashley Jefferson. A nő szorosan hozzásimul a cégvezetőhöz, fejét a vállán nyugtatja, jobb kezének ujjaival finoman cirógatja a férfi bőrét.
— Mi jár a fejében Mr. Woodson? – dorombol lágyan Ashley.
— Kell egy csapat – válaszolja a férfi.
— Milyen csapat? Nem elég Adler, Richard és én?
— Már nem.
— És honnan fog embereket szerezni uram?
— Azt bízza csak rám. Az első jelöltem már meg is van…Jeremy Watersul

//A történetben említett karaktereket természetesen tőletek loptam, ne jelentsetek fel plágiumért. Igyekeztem mindenkit beleírni valamilyen formában, ha valaki kimaradt elnézést.//