La Scala Színház

Egyre bolondabbnak hat ez az alak, a nevetése eszeveszett és ok nélküli, állítása szerint csak egy démonnal találkoztam, de vajon honnan tudhatom, hogy ő nem egy ilyen démon? Kicsit várok amíg befejezi a hülyeségét, normál esetbe lehet már lecsaptam volna a fejét, de most inkább kivárom mi fog történni. Átsiet a másik szobába és előhoz egy fekete lopakodó ruhát, jól néz ki nem mondom. Kis ideig nézem és feltűnik, hogy ez az enyém, ez nem ruha, ez élőlény!
- Ki maga? Nem válaszol. Honnan tud ilyenekről? Honnan szerezte ezt? Szét kellett volna szakadnia a robbanástól. Miért kell magának annak a démonnak a szíve? És hogy döntsem el, hogy nem maga-e a démon? Előlem ne hallgasson el semmit!
Mondom egyre indulatosabban, sok mindent láttam de ennyire alapos alakot még nem, valami körüllengi és ez sem tetszik, elég volt a bizonytalanságból, válaszok kellenek.

Jól van, lélekben megnyugodtam, nem mindenható ez az alak, sőt csak éppen jókor van jó helyen, ezért tud ilyen dolgokat, nem azért mert egy hű de hatalmas mágus. Elég amatőr abból a szempontból, hogy itt öltözik nekem, meg a kutyáját sem képes visszafogni, nem szeretem ezeket a korcsokat.
- Egyértelmű a dolog, segít nekem és én is magán. Viszont nem lesz könnyű menet az biztos. Remélem később kicsit összeszedettebb lesz mint most. -célzok az öltözködésére és a stílusára- Gondolom ha ismer, nem kell ecsetelnem, hogy nem szeretem ha átvernek.
Miután közöltem a tényeket remélem világossá válik neki is dolog és nem kalibrálja el magát, annak csúnya vége lenne.

Átviharzik a másik szobába Anarki és hátrahagy engem egyedül, kis idő multán én is követem. Látom, hogy a mágiát egybefűzi a technikával ami egy cseppet sem tetszik, főleg, hogy egyáltalán nem is értem a dolgot. Negyedóra telik el és egy kapu rajza alakul ki, látszik tudja mit csinál, ez megnyugtató legalább. Mikor minden készenálna, elmegyek és felkapom a ruhám, ahhoz, hogy jól passzoljon teljesen meztelenre kell vetkőznöm felöltenem eme élőlényt, ami beleolvad a testembe, kellemes meleg érzés, máris újra együtt vagyunk. Ezután szépen visszaöltözök és abban a ruhában amiben jöttem befekszim a kijelölt helyemre, fegyveremmel együtt.
~ Nagyon remélem ez nem valami áldozati szertartás, annak nem lenne semmi jó vége, legalábbis az ő számára...
- Kezdhetjük. Mennyire fog ez fájni? - kérdem hidegen.

Anarki ügyködik, és mintha nem akarna válaszolni, de nem kell sokáig várnod rá, hogy rájöjj miért is. A rajzolatokat, vagy rúnákat, nem is tudod mik azok, rajtad fejezi be, és egy utolsó gépezetet helyez el a mellkasodon.
- Az út nem fog fájni, legalábbis a művelet. De hogy a Tartaroszban, mit fogsz tapasztalni, az már csak rajtad múlik. - Ezzel elfordul tőled, és a gép elé ül le. Hallod ahogy ujjai hihetetlen gyorsasággal kattognak a billentyűzeten, és hogy a kutya az ágy sarkában téged néz. Kissé bánatosan, kissé bátorítóan, mert szörnyű dolgok jönnek. Ami egy villanással kezdődik.

Folytatás: Tartarosz

Ismét itt vagyok a túldíszített nyálcsorgató színházban. Hihetetlen mennyi szánalmas féreg megfordul itt egy-egy előadás alkalmával, fogalmuk sincs a világ valódi működéséről, csak a saját kis életüket látják. Szűklátókörűségükért drágán meg fognak fizetni. Lassan elérem Anarkit, egy fintorral válaszolok tökéletes megjelenésére, nekem csak egy gondolat és harcra kész vagyok, nem kell beállást gyakorolni, felesleges. A feladatot végighallgatom.
~ Egy mágusfajzat, semmi, néhány hókuszpókusz nem ijeszt meg. De miért is éri ez meg nekem... ezt a kérdést jobb lesz később feltenni. Egyszerű szórakozás.
Megropogtatom nyakam és felöltöm a szimbionta alakot.
- Valóban berozsdásodtam. De fénykoromban egy démonsereg sem jelentett gondot, nem hogy egy szánalmas bűvész. Kell egy kis idő a felkutatáshoz, ha nincs semmi információ. Aztán hozom a fejét.
Ha nem szól semmit a vörös köpenyes, megfordulok és elsétálok. Keresek egy jó internet hozzáférést és utána elkezdek Matt Dent után keresni. Újságcikkek, röpke hírek, fórumok, hozzászólások, netán közösségi oldalak. A modern technológia csodája.

Látom ahogy megtöröm Anarki magabiztosságát, hát ennyi volt, elmosolyodom magamban. Aztán kiderül van még több információ is, amikre szükségem is lesz mivel Matt Dent alaposan elrejtőzött, szokásos módszerrel nyilván nem vagy csak később lelnék a nyomára.
~ Három alternatíva, egy illuzionista, nem, a küzdelem felesleges lenne, ráadásul erős hátrányból indítva csupán idő pazarlás. Egy másik sok évet élt harcos méltó ellenfél lehetne, egy igazi lovag, de a vasököl és az árnyak párbajában az árnyak csak akkor győzhetnek ha csellel előnybe kerülnek. Nem vagyok előnyben, ez tény. Ismét időpazarlás. Fegyverbolt, az tetszik. Sok probléma nem adódhat, azon kívül, hogy már számítanak rám.
- Rendben. Megnézem azt a fegyverboltot, lovagokkal és bűvészekkel nem állok le. Előtte felkészülök egy kicsit, aztán munkának is látok. Még valami?
Ha nincs semmi akkor távozom is a helyszínről. Utamat vissza a birtokom felé veszem, szükség lesz néhány eszközre.

A feladat adott, és már az utadat is tudod merre kell menni. Newtown szép hely, és még szebb emlékeket idézhet benned, pár dologtól eltekintve. Anarki már nem akar több dolgot mondani, így nem marad más választásod, mint hogy elindulj saját utadra.
Birtokodat útba ejted, és felveszel mindent, amire csak szükséged van. (írd össze mit is szedsz össze) A felszereléssel a hátadon, és még több önbizalommal, igaz eddig sem nagyon voltál híján a dolognak, indulsz a fegyverbolt felé.

Folytatás: Főutak, utcák, sikátorok

Könnydén elintézem amit akartam, lepakolom a robbanószereket, feltépem a tankot és egy perc múlva már lángokban áll az épület, itt nem maradt semmi, ami később veszélyt jelenthetne. Elégedett mosollyal az arcomon távozok a lopott kocsival. Szerencsére már éjszaka van, nem kell tartanom a város nyüzsgésétől, nincsenek civilek, akik elől rejtőzni kellene. A színháznál megállok, kiszállok majd besétálok a jól ismert úton, Anarki már vár.
~ Valahogy összeszedettebb lett mint első találkozáskor. Rendesen fel tud öltözni, nincs itt az idegesítő korcs, komolyabban beszél, fejlődik. Eddig csak arra tartottam jónak, hogy megfelelő információkkal lásson el, én csak részben értek hozzá, Kleo meg egyáltalán nem, kellett egy összekötő. Talán már meg is öltem volna, ha nem adta volna vissza a ruhám és az ősi erőm. De ennyi becsület még bennem is van, még ha csak egy alsóbbrendűről is van szó.
Gondolataimba burkolózva állok és nézem a felvételt, elég gyorsan hozzáfért a képekhez, ahogy nézem nem találom magamat rajta, de ez nem is lep meg.
- Voltak kisebb problémák. Az angyal és Matt Dent, a mágus halott, de csak darabokban vannak meg.
Mondom teljesen hidegen, mintha nem is lenne lényeges, pedig tudom, hogy a fejét kérte.

Követem Anarkit, aki az autó felé veszi az irányt, kinyitja a csomagtartót, beletúr a hullák közé és kivágja a mágus szívét. Rezzenéstelen arccal figyelem.
~ Sajnos nem tudom mi a terv, amiben segítkezek, de figyelnem kell, hogy azelőtt megállíthassam mielőtt ellenem akarná fordítaná. Szerencsére ettől nem tartok, bízom a képességeimben.
Gondolataim menetét egy kérdés stakítja meg, igen abban egyeztünk meg, hogy a munka elvégzése után beszélünk az árról. Ez így van rendjén, de arra nem számítottam, hogy ő kérdezi meg, hogy én mit akarok. Zsebemből néhány papírt vettem elő, gondosan összehajtott lapok, fényképek, jegyzetek, adatlapok, akár egy kis akta. Kezébe adom és amíg azt olvassa én beszélek.
- Ezek a drágakövek, kristályok, speciális misztikus erőt hordoznak magukban. Mindegyikük az egyik ősi Jugand erőhöz köthető, azt egészíti ki. Ha az összes kristályt sikerül összegyűjteni és egyesíteni egy másik ereklyével akkor komoly hatalommal ruházzák fel a viselőt. Eddig nem sikerült nyomot találnom, gondolom ez változhat.
Még utoljára ránézek, úgyis tudom mi van a maszk alatt, tudok már olvansi benne.

[justify]Újra elvigyorodik. Úgy látszik túl könynedén lepődik meg. A szívet elrakja egy ébenfa dobozkába. Majd nekikezd átlapozni az aktáknak. Amit kívánsz nem kicsinység. A legtöbb tárgy nem is evilági, de úgy látszik a nehézségeket nem fogja bevallani.
- Rendben van, utána fogok járni. Bármit megtudok azonnal értesíteni foglak. Megteszek mindent, hogy nyomára bukkanhass. – Most nem te állsz új feladat előtt, hanem ő. A munka nem lesz kevés vele, de ismered annyira munkaadódat, hogy tudd megbírkózik vele. Igaz sajátos módon, de meg fogja találni a kívánt tárgyakat, és van annyira gerinces, hogy az igazi információkat juttassa el hozzád. [justify]


//Kalandod véget ért, a következőnél már ringbe is szállhatsz a kívánt tárgyakért.//