Főutak, utcák, sikátorok.

Támadok, közben a környezetem is feltudom mérni, de még én sem vagyok elég gyors ehhez a manőverhez, a varázsló közbelép, nem hagyja az Angyalt tüzelni, fogaimat csikorgatva támadok neki, nem volt erre semmi szükség, nem tudott volna így sem eltalálni, viszont a tervem meghiúsította.
Amint meglátom a zöld indákat elfog egy pillanatra a pánik, de aztán az alvilági csápos lényre gondolok, elönt a hidegség, a nyugalom. Pontosan tudom mit kellene tennem. Még egyet lökök magamon, hogy legyen lendületem majd a levegőben pörögni kezdek saját tengelyem körül, közben testem a lehető legkisebbre összehúzom, hogy mint egy gömb forogjak körbe. Eközben karmaimat kifelé mereszt és teljes erőből vágom el amit érek. Ha landolok akkor gurulok tovább és folytatom a szaggatást, közben nem hagyom, hogy az indák elkapják a végtagjaim.

Új taktikával könnyen visszatudom tartani az indákat. De ez csak a látszat, tudom jól, nem fogom örökké bírni. Ez főleg akkor tudatosul bennem, mikor az indák a falak mentén húzódnak végig.
~ Nem, nem fogsz csapdába ejteni, gyenge vagy ahhoz mágus...
Ismét igyekszem a lehető leggyorsabban mozogni, egyet ugrok közben megfordulok a levegőben és karmaimmal a közelben lévő indákat igyekszem széttépni vagy magamról letépni. Amint ez megvan, és szabadon mozoghatok a célpontom már maga a mágus. Próbálok a lehető leggyorsabban rávetni magam, majd az arcát támadni, megragadni és letépni. Vagy ha ezt nem tudom kivitelezni mert elvetődik vagy kitér a törmelék egy részét felé hajítani, ezzel megzavarni és a hátába kerülni. Most nem fogok elfutni, ő a célpont, meg kell ölnöm.

A mágus elkövette azt a hibát, amit én nem, nem rám koncentrált, nem az ellenfélre, hanem eltért egy másik útra és ez okozta a vesztét. Ráugrok és széttépem, nem marad semmi a koponyájából. Kiélvezem a vérengzés minden másodpercét, minden élvezetes pillanatát, a hörgést, a vért, a csonkolást. De semmi nem tart örökké, ahogy ez sem. Az Angyal ismét tüzelni akar rám, már nem félek tőle, láttam belőle eleget, nem hagyom, hogy elrepüljön.
Megpróbálom megragadni a halott mágus testét, a hátánál és pajzsként magam elé tartani, lehúzom a fejem és leguggolok, közben magam elé tolom a testet. Elkezdek így menetelni a fegyveres felé.
- Gyere csak angyalka, nem félek tőled. Úgy végzed mint ő.
Végig figyelek, hogy szembe legyek vele és ne tudjon rám semmilyen szögből tüzelni. Ha elég közel érek hozzá akkor ráhajítom a tetemet és aktiválom a képességem.

//Na ennyit arról, hogy titokban mágikusan újraélesztem //

Ismételten minden a terveim szerint halad, enyhén elmosolyodom, imádom az érzést ami eltölt akkor, ha sikerül az ellenfél felé kerekednem az elgondolásom szerint. De tudom, hogy még nem ért véget a harc, de hamarosan véget fog. A hullát pajzsként használom és egyre közelebb kerülök hozzá, miközben a test már szinte cafatokra tépődik. A vér rám fröccsen ahogy a szervek egy része is, egyre jobban kielégítve a vérszomjam.
~ Nem tud alkalmazkodni a harchoz, ugyanazokat a manővereket veti be újra és újra, még akkor is ha nem ér el vele semmit. Hiba.
Tanulva az ellenség hibájából, mikor ráhajítom a testet nem teszem azt amit már egyszer eljátszottam, nem fogok eltűnni előle. Azonnal aktiválom a képességem és gyakorlatilag odaugrom mellé, elvileg nem érezheti meg a jelenlétem ha nem lát. Oldalt támadom, ott ahol védtelen, nincsenek szárnyai és nem tudja annyira visszahajlítani azokat. Előre szegezem az ujjaim, miközben kinyújtom azokat, egy sorba rendezve, egy pengeként használva két gyors mozdulattal teljes erőből megpróbálom átvágni a karom a mellkasán, főleg a szívét célozva.

[jusify]Megannyi tűhegyes lándzsaként meredeznek előre karmaid, mintha csak egy céltábla lenne előtted. Ott látod a tökéletes célt, míg az angyal nem tud semmit sem tenni ellene. A hullát, mi nemrég még vezetője volt, most lelöki magáról, ám mire felismerné a veszélyt a harcnak már vége is szakad.
Mint eddig is, most is sziklakemény bőrébe akadsz bele előbb, de most erre is fel voltál készülve. Teljes erőből vágsz bele, és egy kis ellenállás után mélyen szalad az angyali húsba. Ruhád mohón szívja be a különleges vért. Ujjaid belső szervek között matat. Érzed ahogy átvágod ereket, izmot, gyomrot, és végül a szívéig hatolnak. Egyetlen pontos szúrás kellett hozzá, hogy magadat vérzuhanyban részesítsd, és végezz ellenfeleddel.
Karmodat kirántva, látod ahogy elzuhan. A szeméből az élet utolsó szikrája is távozik, mire megállapodik a padlón, már nem él. Síkos, széles tócsában gyűlik a vér, két ember vérzett ki miattad pár másodperc alatt. Mint valami halál szelleme állsz felettük, munkád végeztével.[/justify]

Teljes elégedettséggel nyugtázom a támadásom eredményét, átszakítok mindent, csontokat, inakat, ereket és a szívet is széttépem egy határozott mozdulattal. Az ősi harcművészet ismét felülemelkedik a modern technikán. Megérte használni a Kleotol tanult mozdulatokat, gyorsak és pontosak. Véres karmaimat magam előtt kibontva lassan felemelkedek a megereszkedett pozícióból és deaktiválom a képességem.
~ Még egy utolsó óvatos körültekintés, hogy van-e itt valaki és utána mehetek is. Oh, majdnem el is felejtettem.
Odalépek az angyal teteméhez és a nyakát letépve próbálom lefejezni, tudom, hogy nem az ő feje kell, de félek, hogy egy angyal képes feltámadni. Eddig minden terv szerint ment, nem akarok meglepetéseket.
Ha ez sikerült, akkor körülnézek a helyen még egyszer, hogy van-e itt még valaki rajtam kívül, figyel-e valami. Ezután a bolt előtt keresek egy kocsit, lehetőleg azt ami az angyalé vagy a mágusé volt, de más is megteszi és karmaimmal feltöröm. Ha eljutottam idáig utolsó lépésként a véres tetemeket elvonszolom az autóig és behajítom a csomagtartóba. Célom Anarki rejtekhelye.

Az alapos kutatás után nem találtam semmit és senkit, aki figyelt volna, vagy egyáltalán ott lett volna rajtam és a holttesteken kívül. A pincében azonban megtaláltam a lemészárolt civileket egy halomban, látványuk egy halvány mosolyt csalt az arcomra, a mágia mégsem olyan hatalmas... még a nyomokat sem volt képes eltűntetni. Nem sokkal később egy gomba szerű élőlényt is meglátok, ami lassan kezdi felemészteni a testeket.
~ Remek. Még több nyomorult alsóbbrendű növény, gondolom mágikus vagy mágikusan lett felerősítve. Nem fogom itt hagyni.
Ha van rá módom és lehetőségem akkor a fegyverboltban tárolt lőport vagy ládákban tárolt muníció egy részét lehordom a pincébe. Ezután a motort tolom be az épületbe, ha ez is megvan feltépem a tankot karmaimmal és a benne lévő üzemanyagot folyni hagyva lelököm a pincébe a gépet. Már csak egyetlen dolog van hátra, a szikra. Ismét kutatni kezdek és próbálom előkeríteni a kardot, amit még előzőleg hagytam itt, anélkül nem indulok még el. Akárhogy is vagy annak vagy a karmaim segítségével egy pillanat alatt igyemszem belobbantani a benzincsík végét majd egy gyors futással és ugrással elhagyni a helyet. Ezzel lezártnak tekintem az ügyet. Ideje indulni.
Az út nyugodtan telik, nem jár erre senki és nem is állít meg senki. Mikor megérkezek a megfelelő helyre kiszállok, körül nézek, hogy lát-e valaki és lassú léptekkel megindulok a rejtekhely felé, ha tudok be is jutok.

Gyors gondolkodás, na meg az internet használatából tudod, hogy hol és mit is kellene keresned. A Robinson Parkban találhatod meg magát a vízgyűjtőt, ami az egész várost ellátja tiszta édesvízzel. Ám mint központi épület olyan nincs, csak szigetenként van, egy-egy elosztó, ami szétviszi minden lakásba, és házba az éltető nedűt.
Ezen kívül, van még mit, és hol ténykedni, több kisebb elosztó. Az északi sziget fő elosztója pont Newtownban van, a középső szigeten természetesen a Robinson Parki gyűjtőnél ,és végül a déli szigeten Régi Gothamban található. A három komplexum együtt adja a vizet az egész városnak.
De tudod minden rendszernek megvan a maga gyenge pontja, úgyhogy ennek is biztos van, vagy lehet hogy máris tudod, és akkor aképpen is fogsz cselekedni. Mert hát az idő az rövid, neked pedig gyorsnak kell lenni, ha ki akarod elégíteni a megbízódat.