Kapucnis lyuka

Kapucnisnak bár nincs állandó lakása, mégis egy elhagyatott bunker egy kis zugát jelölte ki állandó pihenőhelyének.

A "lyuk":

Mindenhez hozzá voltam szokva, így még az egyre közeledő téli időszak sem okozott nagy gondot. Szeretem a hideget. Valahogy életerősebbnek éreztem ettől magam minden téli időszakban. A mesterem sokáig képzett engem nappal és éjszaka, fagyban és melegben, nyáron és télen, kánikulában és zord hóviharban. Elején nem volt könnyű, de ahogy lassan hozzászoktam minden természet nyújtotta csapásokhoz, nem érintett engem se a hideg, se a tél. Csak az az átkozott hőség! Még mindig nem tudtam mire vélni azt, hogy egyre rosszabbul viseltem el minden nyarat. Pong mester kitartásra bírt, azonban mégis gyengének éreztem magam. Régen a nyarak nekem olyanok voltak, mint most a tél; hangulatos, vidám. De most már számomra olyan volt, mint egy zord égi csapás, miközben a tél vette át lassan a helyét az én topikomban.
Ez az a hely, ahova gyakrabban betévedek, mint máskor. Ez az egyetlen olyan hely, ahová senki se merészkedne ide, de még a bűnözők legnagyobb söpredékei se gondolnák, hogy én, a Kapucnis egy kibaszottul lerobbant kis raktárépületbe szoktam néha visszavonulni, hogy kipihenjem fáradalmaimat és magamban lehessek gondolataimmal. Ez volt az egyik oka, hogy ezt a helyet választottam "főbázisul". A másik ok pedig az, hogy itt lehúzhattam a kapucnimat anélkül, hogy bárki is látná igazi kilétemet.
Egy poros, mégis kényelmes matracnak nyomtam a hátam, miközben igazításképpen végigsimítottam a rövidre nyírt hajamon, majd egy zavaró tincset félrefújtam, egy helyi újságot olvastam. Az újságok, amiket információszerzésként szolgáltak nekem, egy sarokban hevertek halomszámra. A legtöbbjük címlapján már ismertebb gonosztevőket. Olyanoké, amelyek megérdemelnének egy alapos leckét a sorstól.
Egyelőre semmi érdekeset nem találtam az újságban leszámítva azt, hogy Joker hála Batmannek megint az elmegyógyintézetben, Arkhamban kötött ki. Ő, aki máskor alattomos, őrült vigyorral kerül be a címlapokba, ezúttal hiányos fogakkal, legörbülő szájjal vergődött egy hordágyban. Batman szép munkát végzett...
Néha régi eseményekről is írnak ezek a haszonleső firkászok, de csak azért, hogy legyen valami témájuk és pénzük. Például itt volt ez a titokzatos meteor a californiai környéken... pletykák szerint tengerparti környéken, ott Hollywood közelében. Ha igaz, akkor nem is volt olyan messze tőlünk. De mikor is történt ez? Négy éve? Négy, azaz lassan négy és fél éve. Ugyanabban az időben szöktem el otthonról mezítláb és aznapi estélyimben, rajtam a pulcsimmal, ami a mai napig a legjobb szolgálatot teszi nekem. Soha semmilyen körülmények közt nem válnék meg tőle, mégis szerettem volna megtudni már jó ideje, ki volt a korábbi tulajdonosa. A pulcsi címkéje szép kiinduló pont volt: a pulcsit Európában gyártották egy kézműves textiliparban. A mesterem nem engedett ki, de helyette maga utazott ki a gyárhoz, hogy megérdeklődje, hogy a ruhám a többivel együtt hová lett exportálva. A pulcsi idejött Amerikába, egy Metropolis-i ruhaüzletbe. Azt a boltot én kerestem fel, de a probléma az volt, hogy aki akkor ott dolgozott, már régen nyugdíjba ment. Őt hamar megtaláltam; az öregember elmondta, hogy ezt a pulcsit tíz évvel ezelőtt adta el egy főiskolás gólyának. Hogy ki volt az a fiú, soha nem derült ki. A volt eladós sem emlékezett már rá, hogy nézett ki. A nyomozás itt félbemaradt, és Pong mester szerint örökre. De én tudtam, hogy egyszer lesz majd egy újabb nyom, ami csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ismét felbukkanjon a feledés homályából.
Ezen a nyirkos, hűvös napon végre valahára felbukkant ez a nyom, amire évek óta vártam. Miközben ellapoztam Joker foghíjas fényképéről, a következő oldalon megláttam Californai meteor-ügy ismét éledezik című cikket.
A cikkben röviden leírtak szerint kiderítették, hogy a szóban forgó rejtélyes kutatócsoport tagjai közt egy bizonyos Dr. Jake Thomas is tartózkodott, aki benne volt ebben a felfedezésben. Nem sokat írtak róla, csak annyit, hogy metropolisi és természetfeletti és/vagy földönkívüli jelenségekkel foglalkozott.
A rövidke cikk mellé egy képet is kitettek róla. Egy jóvágású, mosolygós férfiú feszített egy kapucnis, mély zsebű pulcsiban. Dr. Thomas a kedvenc pólójában, ez állt a kép alatt.
Mindig is tudtam, hogy a firkászok elég gyakran tévesztenek el neveket, vagy tárgyakat, így nem ért váratlanul, hogy a férfi ruháját pólónak nevezzék. Egy pulcsi hosszú ujjú és bő, mint a póló. Bár a pólók közt is vannak hosszú ujjúak, csak azok vékonyak, ez a különbség annyira ordít, hogy a legostobább olvasó is látja, hogy a férfin ez nem póló, hanem egy pulcsi. Méghozzá éppen ugyanolyan színű és méretű, mint az enyém...
Hirtelen felültem, és még egyszer átnéztem a fotót. Dr. Thomas pulcsija tényleg olyan, mint az enyém. Pong mester szerint rengeteg ugyanilyen pulcsit gyártottak, de az enyémet ezer közül is felismerném: hiányzik a nyakfűzője, a belsejébe varrt címkéje olyan fodros, hogy bal oldalt kicsit kibukik a deréktájon. És ami még ismerhetőbbé teszi: nagyon halványan foltos.
A férfi pulcsija egytől egyig megegyezett a fent említett egyediségekkel... annak is hiányzik a nyakfűzője, kiugrik egy kis púpocska bal oldalt, és a halvány foltok is látszanak a fényképen.
Hiszen ez az én pulcsim rajta.
Illetve egykor az övé volt. Most már az enyém. Az én egyetlen nem gondolkodó útitársam és álcám. Nélküle nem lennék én a Kapucnis. És most... végre felbukkant váratlanul az az ember, aki után nyomoztam egészen váratlanul, ráadásul benne volt abban a csoportban, akik a rejtélyes, eltűnt meteorkő körül keringtek. Apropó meteor... ha már Dr Thomas valóban ott volt, akkor a pulcsi is ott lehetett nála, és akkor... akkor történhetett valami, amiért az hozzám került. Biztos vagyok benne, hogy köze van a meteornak... biztos!
Meg kell keresnem ezt a férfit. De hogy megkeressem, meg kell tudnom, hogy hol tartózkodik most ő. Vagyis hol tartózkodott, vagy tartózkodna. Meg kell tudnom róla mindent. Meg kell keresnem az adatbázisát. Be kellene törnöm a metropolisi rendőrségre, de már így is köröznek ezért is. Kell valaki, aki hozzá tud férni anélkül az adatbázisokhoz, hogy akár rá is szólnának, hogy mégis mit művel.
Senkit nem ismerek ilyenek közül, még egy hackert sem. Ki segítene Kapucnisnak megszerezni Dr. Thomas adatait?

Ahogy elmélkedsz és próbálod összerakni az információkat, hogy egy komplett képet kapj az egész ügyről, ami nyomozásodat illeti, halk faág reccsenése ütötte meg füledet és motoszkálást is hallasz, néha elnyomott káromkodással. A zaj egyre nagyobb, mintha nem egy, hanem kettő valami közeledne rejtekhelyed felé.
- Te figy' má Rob', biztos vagy abba' hogy itt jó lesz? - kérdez egy mély férfi hang nyugtalanul egy másikat, akit Rob'-nak hívnak. Hosszú "psst!"-t hangzik el, majd ismét tovább haladnak. A zajokból ítélve elég nagy darabok lehetnek és ügyetlenek, olyan mint két elefánt a bozótosban. 
- Nyugodjá' má' meg. Ez itt jó lesz. Valahol itt egy hajléktalan lakik. Majd úgyis rá lesz fogva - jön egy idő után a válasz Rob'tól, kinek külföldi akcentusa van, de nem tudod pontosan behatárolni, hogy honnan lehet. Hangja teljesen nyugodt és meggyőző volt, mint aki már rutinban van. Ha megnézed kik azok, két férfit pillantasz meg, mindketten öltönyben, leborotvált fejjel melyen megcsillan a fény. Egy nagy fekete zsákot cipelnek, ezzel vacakolnak, ahogy botladoznak a bozótosban. Az egyik valamivel nagyobb a másiknál és arcán furcsa tetoválás van, olyan mintha antik vagy azték minták lennének. A másik alak szemei alatt karikák vannak és kicsit vörösek a szemei, elég fáradtnak és idegesnek néz ki.

Miközben elmélyülten gondolkoztam Dr Thomas fényképét nézegettem, miközben próbáltam összeállítani a képet a pulcsival és a meteorkővel kapcsolatos kérdéskört, kintről reccsenéseket és egyéb motoszkálásokat hallottam, amelyek hasonlatosak voltak ügyetlen lépkedésekre. Azt hittem ez a hely annyira elhagyatott, hogy a kutya se jár ide rajtam kívül. Hát tévedtem. Vagy csupán csak véletlenül akadt rá ez a két ember a búvóhelyemre. Gyorsan eltettem az újságot, és a fejemre húztam a kapucnit.
A szobából aligha láttam őket, úgyhogy kimentem a gyár folyosójának egyik kitört ablakához, ahonnan sötét rejtekemből jobban megfigyelhettem az alakokat. Nagyon idétlenül közeledtek, ügyetlen lépkedéseikkel még a holtakat is felriasztják álmaikból. Sok mindent nem hallottam, de annyit igen, hogy az egyiküket Rob'-nak hívhatják, és szerintük csak egy csöves él itt, akire rá lehet fogni valamit. De mit?
Viszont jól láttam őket. Mindkettő öltönyben feszített, fejüket teljesen leborotválták. Egyikük arctetoválásban virított, a másik elég ideges és fáradt volt. Nagyon közelről nem tudom szemügyre venni őket, viszont innen lerí a jómadárról, hogy nyűgös.
Leginkább a zsák érdekelt jobban, amit cipeltek. Addig nem léphetek az ügyben, amíg nem tudom, mit akarnak ezek rám, az állítólagos "hajléktalanra" fogni. Meg kell tudnom, mit rejt a zsák.
A ruhám ujjaiból kipattantak a fémkések. Biztos, ami biztos. Az ilyeneknél fegyver is lehet. Észrevétlenül, nesztelenül, mint egy macska, úgy lopakodtam az épületben minél közelebb a fickókhoz. Árnyékok és falak rejtekéből figyeltem, hallgatóztam tovább. Vártam, hogy kiderüljön, mi van a zsákban. Akkor aztán bemutatkozom a két kopasznak, mint házigazda.

A két alak teljesen bemerészkedett az épület raktár részébe, ahol a zsákot egyszerűen ledobták a földre és az hangos koppanással felkavarta a port és koszt, ami már évek óta felhalmozódott. Kicsit körbenéztek, mintha keresnének valamit vagy valakit.
- Nem tetszik nekem ez a hely. Gyerünk má' innen! - szólalt meg a fáradtnak tűnő alak. Rob' belerúg egyet a zsákba, ami kicsit megmoccan, de nem lehet biztosra mondani hogy az a valami benne magától moccant e meg mint reakció a rúgásra vagy csak a rúgás mozgatta meg.
- Vigyázzá' rá' - parancsolja a tetovált arcú a másiknak és elindult kifele a raktárból, arra amerről jöttek.
- Nehogy má' itt haggyá' - kiált utána rémülten társa. Egyikőjük sem sejti hogy nincsenek egyedül és te mint egy oroszlán a szavannában lapulva settenkedsz közelebb hozzájuk, hogy kiderítsd mit is csinálnak búvóhelyeden. A tetovált arcú társa kérését csak hanyagul legyinti és eltűnik a bozótosban a fák között.
Ahogy settenkedsz, kicsit óvatlan vagy és lábad szélével lágyan belerúgsz egy kis fémhulladék kupacba, amiről csörömpölve esik le pár fémdarab.
- Ki van ott?! - kiált fel rémülten a kopasz alak és feléd fordítja tekintetét de nem lát téged, mivel egy nagy láda mögött húztad meg magad. Épp mikor belerúgtál és felhangzott a kérdés, néhány egér ugrott ki a fémhulladékból és cincogva rohantak szanaszét. A kopasz alak kifújta magát és kicsit engedett óvatosságából és éberségéből.

Figyeltem és hallgatóztam. A nem szívesen látott vendégek beljebb merészkedtek lakhelyemre, majd úgy dobták le a zsákot a földre, mint egy szemetet. A Rob nevű bele is rúgott... mintha mozgott volna benne valami, de lehet, hogy csak a szemem káprázott. Attól még fenn állt a gyanú veszélye, hogy nem is valami, hanem valaki van abban a zsákban.
A Rob nevű otthagyta vinnyogó társát a zsákkal, hogy elmehessen egy kis járőrködésre. Most, hogy a tetovált arcú jómadár elment, a zsák pedig félősebb társánál maradt, eljött az ideje a cselekvésnek. Észrevétlenül, lopakodva közelítettem meg a zsákot és fogvatartóját. Ellenére annak, hogy mindig óvatosan járok el, és túl jól ismerem már a régi épület minden farkát is, a lábam puhán összekoccant egy fémkupaccal. A fémdarabok fülsértően kopogtak a földön, felvéve egy pillanatra a rémült kopasz figyelmét. Ha nem lenne ott a láda, ami mögé beúszhattam, észrevett volna. De nem így történt. Ellenkezőleg, mikor azt hitte, hogy néhány zajtól menekülő egér okozta az óvatlanságomat, már megnyugodva fordult vissza a zsákhoz.
Szánalmas bolond. A helyében én azért körülnéznék, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg nincs-e itt senki. Talán azt hiszi, hogy majd a társa, ha minden bizonnyal járőrözni ment, akkor neki nem kell körbeszaglásznia, csak meresztenie a seggét a zsák mellett. A legnagyobb hibáját követte el ez az ember azzal, hogy néhány rágcsálóra hagyatkozva naivan huny szemet környezete előtt.
Kihasználtam figyelmetlenségét és óvatlanságát. Ezúttal a legapróbb lépéseimre és tárgyakra is figyelve lopakodtam végig minden egyes tárgy mögé, vagy árnyékába. Oldalról kerültem az alakot, amíg a háta mögé nem kerültem. Innentől kezdve már csak annyit kellett tennem, hogy nesztelenül a hátához lopakodjak, és leüssem. Előtte megbizonyosodtam arról, hogy nincs-e a közelben a társa. Mikor körülnéztem a másik után, és nem látom sehol, fent említett tervet végre hajtom. Odalopakodtam a férfi mögé vadászó tigris példájával. Mikor már elég közel értem, hátulról puszta kézzel elkaptam a betolakodó nyakának azt a pontját, amivel alélt állapotba küldöm. Ezt a fogást egykor még a mesteremtől tanultam. Ha nem akarok egyelőre sérülést okozni más embernek, akkor elég csak megérintenem áldozatom chi-pontját a nyakánál, és máris a sötétség ködös homályába vész.
Abban az esetben, ha mégis észrevesz, ahogy megközelítettem hátulról, rögtönzött mozdulattal, izomból úgy fejbe vágom, hogy elájul. Ha meg mégsem sikerül a fentebb említett akciók, akkor a pulcsim ujjaiból kibuktak a fémkések. Semmit se szólva várok a támadásra.
Ha nem kerül támadásra sor, és sikeresen kiütöttem az alakot, akkor odamegyek a zsákhoz, és kinyitom a száját, hogy megnézzem, mi van benne.

Úgy lopakodsz mint egy fekete párduc egy mélységes sötétbe burkolt dzsungelben, nesztelen vagy és láthatatlan, így elég közel tudsz kerülni a férfihez, ki még azért mindig ijedten és enyhe figyelemmel nézelődik, azért megadja azt a kis izgalmat neked is, elvégre nézelődik, nem csak mered egy pontra maga előtt, hogy neked azért néha vissza-vissza kell húznod magad, el kell bújnod, óvatosan lopakodnod, mikor épp háttal van. S lám, már közel is értél hozzá, nem is volt messze tőled, de azért megtáncoltatott téged, hiszen pár lépésnyire körülötte nem volt semmi, ami mögé behúzhattad volna magad. S épp eközben a "tánc" közben, mikor háta mögött tartottad magad, érzékei mintha ismét veszélyt kolompoltak volna neki, hirtelen megfordult s farkas szemet nézett veled, de nem túl sokáig. Mire teljesen észbe kaphatott volna, már rég ujjad megtalálta chi pontját s ő elköszönt egy időre a világtól. Nehéz teste mint egy zsák krumpli úgy esett le a földre, félig a zsákra, ami hangos, fájdalmas nyögést hallatott.
Te lehajolsz, hogy megnézd, mit is rejt a zsákba macska, mikor tarkódat hideg acél érinti meg.
- Na most szépen fölász', vagy az agyad a földön taccsol. Érthető voltam? - szólal meg egy rideg férfi hang s felismered hogy Rob' az.

Bár észrevett a fickó, de sikerült az első megtervezett taktikát véghez vinnem, még ha megpróbáltatás volt úgy hangtalanul megközelíteni az alakot, hogy ne vegyen észre, míg ártalmatlanítom. Úgy, ahogy kellett egy ilyen fogás után, rongybaba módjára összeesett a földön. Egy jó darabig még biztos nem fog magához térni. Előbb vagy utóbb lekötözve találja magát a gyár egyik szobájában.
A társa még sehol sem volt. Most vagy soha alapon, alaposan megnéztem a zsákot először is csak nézésből, hogy megállapítsam, mi lehet benne. Egyelőre igen formátlannak tűnt, így hát maradt a kukucska. Megtettem volna, de megéreztem a jól ismert csöves fém kellemes hidegét a tarkómon, a kapucnin keresztül.
Visszatért az ájult kopasz társa.
- Na most szépen fölász', vagy az agyad a földön taccsol. Érthető voltam?
Óvatosan akartam eljárni, nem siettem a felállással. Megtettem az utasítását. Felemelt kezekkel megfordultam, hogy farkasszemet nézek a birtokom másik háborgatójával. Kapucnim árnyékában felvillant a szemem egy pillanatra, majd kialudt. Talán félelmetesnek tűnt, de nem hiszem, hogy ez megrémisztette volna Rob'-ot. Nem egy félős alak, de volt egy sanda gyanúm, hogy ő se lehet sokkal okosabb a társánál.
- Akkor is megölnél, hogy felálltam, ugye? - kérdeztem tőle. - Ha megölsz, akkor a piszkos zsákos-ügyeteket kire tudnátok fogni, hogy a gyanút lemossátok magatokról? Ha most rögtön lelősz, és a rendőrség nyomozni kezd, valóban először engem fognak bűnösnek kikiáltani a bűncselekményben, bármit is tettetek, de úgyis rájönnek, hogy nem "egyedül voltam". Úgyhogy ebből ki fogják találni azt, hogy engem azért öltetek meg, mert tudtam a dologról, akkor tovább fognak nyomozni, amíg el nem kapják a kopasz grabancotokat. Bármit is teszel, mindenképpen szarban leszel.
És éppen ezért sem ölhet meg, gondoltam. Túl sok minden telik-múlik ezen. Ravasz szavaim jobb belátásra fogják téríteni ezt a veszélyesen seggfej alakot.
- Esetleg, mielőtt megölnél, megtudhatnám, mit műveltek itt az otthonomban?

Rob úgy nézett rád, mintha egy analfabéta teknős állna előtte és nem egy ember, aki nem hogy csak írni és olvasni tud, de még roppant jó lopakodó is. Egyik szemöldöke felszalad kérdőn, értetlenül, majd egy pillanatra társára néz, aki még mindig a fekete világban császkál.
- Te most totálisan hülyének nézel vagy mi van? - kérdezi tőled, nem túl agresszívan, elég higgadt alak.
- Mit szólnál ahhoz, ha egyszerűen itt és most lelőnélek? Aztán foglak és eláslak valahova? Nem feltétlen muszáj valakira fogni egy gyilkosságot. Ez itt Gotham, itt kilóra veszik meg a rendőröket - fejezi be mondandóját s mikor megkéred arra, hogy esetleg elárulja tervét, hangosan felnevet, de fegyverét nem szegi le még véletlenül sem.
- Persze. Virágokat jöttünk ültetni- dobja meg az ásót vállán amin pihen a szerszám - Abban meg a főd' van - bök fejével a zsák felé majd felnevet.

- Nos, ebben nagyon is igazad van. - mondtam a férfinak a rendőrös megjegyzésére.
A kérdésemre a válasz gúnyos volt, és felnevetett. Ezen én is felnevettem hátravetett fejjel, bár az én nevetésem sokkal hidegvérűbb volt az övénél. Mikor abbahagytam, legalábbis majdnem vele együtt, abban a pillanatban felvillanó szemekkel...

/Három lehetőség, amit megtehetek a csávó ellen/

1. ... Megragadtam a pisztolyt fogó kezét egy fordulattal, és vállam felett átdobtam, rá a társára.

A pisztolyt pedig az átdobás alatt kitéptem a kezéből. Most én voltam az, aki pisztolyt fogott a kopasz rohadékra. Az ásó, ami időközben leesett, elrúgom messzire tőlük. Az acélbetétes bakancsommal erőteljesen a tökeire tapostam, majd jól bele is dörgöltem a talpamat. A pisztolyt folyamatosan felé szegeztem, közben kegyetlen, tiszteletparancsoló tekintettel néztem a szemeibe.
- Silány a vicced. Na de vegyük végre komolyan a témát, tetkós Baldy Man. Tudod, nagyon nem szeretem, ha a lakásomra hivatlanul beállítanak hozzátok hasonló gyíkarcok. Most pedig ki vele: mi a faszt kerestek itt? Mi van a zsákban?

2. ...Leguggolok és kirúgom a lábát, majd ahogy egy nagy csattanással a földre terül, gyorsan felkapom a pisztolyt és az ásót is. Az előbbit rászegem a csávóra, a másikat a vállamon pihentetem. Az acélbetétes bakancsommal erőteljesen a tökeire tapostam, majd jól bele is dörgöltem a talpamat. A pisztolyt folyamatosan felé szegeztem, közben kegyetlen, tiszteletparancsoló tekintettel néztem a szemeibe.
- Silány a vicced. Na de vegyük végre komolyan a témát, tetkós Baldy Man. Tudod, nagyon nem szeretem, ha a lakásomra hivatlanul beállítanak hozzátok hasonló gyíkarcok. Most pedig ki vele: mi a faszt kerestek itt? Mi van a zsákban?

3. Kirúgom a pisztolyt a kezéből, majd a rúgást követően egy jobb horoggal behúzok egyet a kopasz, tetoválásos képébe. Ha le akarna ütni az ásóval, azt az utolsó pillanatban, gyors reflexszel elkapom, ezalatt tökön rúgom, hogy elengedje az ásót. Ahogy fájdalmában elengedi, az ásóval úgy fejbe csapom, hogy összeesik. Persze csak olyan erővel, hogy csak elájuljon. Biztos, ami biztos alapon a kirúgott pisztolyt magamhoz veszem. A két ájult fickót összekötözöm egymáshoz. Még szükségem lesz erre a kettőre, ha úgy adja a sors. Ha nem, akkor valahová eltüntetem őket, ahonnan nem tudnának ide visszatalálni. Most már meg is nézhetem, mi van ebben a zsákban...

/Tekintve hogy az életben is egyszerre csak egy lehetőséget tudsz csinálni, ezért az első lehetőségedet veszem figyelembe. Attól függetlenül hogy ez szerepjáték, itt nincs olyan hogy load game és más próbálkozás ha az első nem jön össze./

Ahogy megragadod a pasast, nyilván nem nagyon volt erre felkészülve, viszont neked sajnos tapasztalnod kellett, hogy nehezebb mint gondoltad volna, épp ezért mikor próbáltad őt átdobni, lecsúszott rólad. Ahogy próbáltad pisztolyát kitépni közben a kezéből, csuklójára sikerült ráfognod amit kicsavartál, így a pisztoly kiesett a kezéből. Nem pont ezt akartad elérni, de bizony ő sem volt az a figura, aki csak úgy hagyja magát. Földre esett, de nem a társára. Épp mikor földet ért, nem tétlenkedett ő sem. Azonnal támadásba lendült és még mielőtt teljesen földet ért volna, lábát térdedbe akasztotta hátulról és megrántotta, mitől te érezheted, hogy megrándult a tested és lefele kezdtél egyenesen rá zuhanni. Kezével a lapát vagy pisztoly után kezdett gyorsan matatni, hogy minél gyorsabban elintézzen.

//Elnézést kérek érte, több nem fordul elő. Nem fogok bele magyarázkodásba, miért csináltam ilyet, de ha mégis kérdeznéd, majd elmagyarázom. //

Azt hiszem ideje gyúrnom még egy kicsit. A fickó nem volt egy pehelysúlyú nyuszika. De legalább lecsusszant a szarházi. Pisztolyt sem sikerült még megszereznem, viszont kiesett a kezéből. Mielőtt a földre esett volna, kirúgta a lábam alól a talajt, ami nagy hiba volt. Abban a pillanatban, ahogy ráestem a vállamból 2-2 tüske nőtt ki, és azok beleszúródhatnak a vállaiba, vagy a karjaiba. Ez rögtönzött, mégis tervezett reakció volt, hogy ne nyúlhasson se a pisztolyhoz, se a lapáthoz. Ha sikerül, akkor gyorsan átfordulok, majd a pisztolyt gyorsan megragadom, és a lábammal messzire elrúgom a lapátot abban az irányba, ahol még szem előtt van. Nem szeretnék újabb váratlan támadást, persze, a társa jelenleg még mindig kómában fekszik, és egy ideig még nem fog magához térni. Ha egyszerre ragadnánk meg a pisztolyt, kemény viadal veheti kezdetét birtoklásáért.

/Hát nem volt ezúttal több ötletem ehhez a poszthoz, de legközelebb igyekszem többet kihozni magamból. /

A tüskéid nem szúródnak át sem a kezén, sem a karján, mert időben felismeri a veszélyt. Úgy néz ki, ehhez jó érzéke volt. A pisztolyt elkapta, lábad viszont éppcsak lesiklott a lapát éléről. Bár komoly fájdalmat nem éreztél, de nem került túl messze tőled a kerti szerszám. Ahogy a fickóra szegezed a fegyvert, kezeit felemeli. Úgy néz ki, ez egy külön reakció az emberekben, ha pisztolyt fognak rájuk.
- Jó van má', nyugi, nyugi.

Nem volt valami könnyű a küzdelem ezzel a kopaszkával az ásó és a pisztoly tulajdonításáért, de az ásó legalább láthatóbb, kicsivel távolabb a csávótól és kicsit közelebb hozzám esett. A pisztoly végül csak hozzám került, hogy legyen még mivel megfenyegetnem azon kívül, hogy mondok dolgokat, vagy megmutatom neki a fémkéseket. Oldalasan elléptem, hogy még mindig a jómadárra szegeztem a fegyvert, és mikor ott voltam az ásó mellett, elrúgtam azt jó messzire tőlünk.
Most, hogy fordult a kocka, már nem is olyan kemény-legény a még talpon álló betörő. Felemelte kezeit, és nyugalomra próbált inteni, mert bizonyára attól félt, hogy rögtön el is teszem láb alól, mint ahogy a társát is, ámbátor, ő még mindig kómában hevert, de ha rajtam múlik...
Azonban még mindig úgy éreztem, hogy még nem győztem. Biztosra akartam menni a dologban. Lőttem egyet a kopasz lábába, nehogy meneküljön, vagy ismét nekem rontson, vagy bármi rosszabb mozdulatot is tegyen meg. Legszívesebben a lábaközét is becéloztam volna, de nem akartam ennyire szadista lenni vele, úgyhogy rögtön a tárgyra tértem, amit már nagyon szerettem volna ezzel a jóemberrel. Ám előbb még a kómás társa lábába is belelőttem elkerülvén azt, hogy ő is támadjon, ahogy magához tér. Csak úgy tarthattam mindkettőt szemmel, hogy még mindig fegyvert szegezve a zsák és a társa elé léptem olyan oldalról, hogy szem előtt maradjanak.
- Szóval? Tessék csak szépen mesélni. Mi járatban itt? Csak előre szólok, hogy semmi trükk. Rosszabb dolgot is tehetek veletek, mint ez a pisztoly, hidd el nekem.
Miközben vallattam, átkutattam a kómás fickót mobiltelefonja és fegyvere után, majd végre valahára felnyitottam a zsákot...

Mikor hozzáértem a zsákhoz, kétségbeesve mocorogni kezdett. Tehát az volt benne, amire gyanakodtam: valakit elhurcoltak ide, hogy elássák. A csávó olyan pofát vágott, mintha egy huncut gyerek volna, akit éppen most kaptak rajta a szülei valami piszok dolga közepette.
- Hoppá... bizony, hoppá, bőrfejű - A vigyor, amivel viszonoztam a reakciót, korántsem volt megjátszott, sokkal inkább egy bajsejtelmű. Nem mintha hagytam volna magam hülyére venni, de eleve is gyűlölöm az ilyen megjátszós idiótákat. - Tudod, hogy reagálok, ha azt látom, mit művel egy magadfajta kis féreg az ártatlanokkal?
Belelőttem egyet a lábába.
- Így. De szerencsenapod van, mert általában rosszabbul járnál, mint az összes többi csirkefogó, akiket szétkaszaboltam eddig. Most pedig maradj nyugton, amíg szabadon engedem a foglyotokat.
Miközben a pisztolyt tartottam továbbra is a kopasz felé szegezve. kibontottam a zsákot, hogy kiszabadítsam az illetőt, akit elraboltak ezek ketten. Ha le van kötözve és a száját is valami pecek szorítja, azokat mind leszedem róla egy pengesuhintással. Nem volt könnyű a dolgom, hiszen kiszabadítás mellett a meglőtt és az elkábított betörőkre is figyelnem kellett.
Aztán jól megnéztem azt, akit kiszabadítottam a zsákból.

Egy rendőr. Jellemző, de jogos, hogy rögtön le akart tartóztatni, miután meglátta a két lábon lőtt bűnözőt. A reakciómat, ami egy sóhaj volt, követte a magabiztos mondatok:
- Tudja, önvédelem. Amíg magát el akarták ásni élve, engem meg le akartak lőni. Szóval örülhet, hogy mindketten ilyen olcsón megúsztuk. Na de most én várnék egy kis magyarázatot biztos úr: miért rabolták el és akarták volna elásni önt? Látott valamit, amit nem kellett volna? Vagy esetleg a téglája volt egy maffiának, amíg el nem rontott valamit? Vagy valami be nem fizetett tartozás? Na mondjon el mindent, és talán tudok önnek segíteni. Jobban teszi, mert ha engem elvinne a rendőrségre, magától is várni fognak némi magyarázatot, hogy miért akarták volna magát műtrágyaként elhantolni egy elhagyatott területen. Lássa be, magára nézve se lenne valami okos dolog rögtön letartóztatni, mikor ezek után nagyobb bajban is leszünk majd, ha ezeknek a főnöke megtudja, hogy mi történt.
Talán ez majd jobb belátásra téríti a rendőrurat, még akkor is, ha jogomban állt önvédelemből ártalmatlanítani ezeket a kopasz barmokat.

- Lehet, de ha engedi, hogy segítsek magán, akkor többé nem fogják önt bántani ezek az emberek - tettem hozzá egyetértéssel, miközben néztem, hogy a rendőr megnézte a kopaszokat. Nem csodálkozom rajta, hogy egy kukkot se értett az egészből, hiszen ez egy rendőr abból a fajtából, aki nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy veszélyben van. Persze igazából akkor tenne rá az egészre, ha mondjuk busásan megfizetnék.
- Ne arra gondoljon most, hogy mivel vádolhat meg engem, biztos úr, hanem arra, hogy előbb fogunk mindketten meghalni, minthogy én kerülnék börtönbe, önt pedig kitüntetnék azért, mert egy csöves kapucnist elkapott. A főnökük több embert fog ránk uszítani. Van családja? Ha igen, akkor őket is bántani fogják, az ön hibájából.
Epés megjegyzésre ránéztem az elkábított jóemberre.
- Miatta ne aggódjon. Kábé két óra múlva magához tér. Addig van időnk megbeszélni a továbbiakat.

- Hogy miről is akarnék bájcsevegni? - ismételtem meg erős, de mégis gúnyos iróniával a kérdést. - Talán arról, hogy mivel tudnám meggyőzni, hogy belássa, milyen veszélyben van most. Az ön dolga, ha nem bízik bennem, de én mindent megteszek, hogy a jövőben senki se, de még rendőrök sem essenek áldozatul ilyesminek.
Észrevettem, hogy az emberünk sokkal inkább távozni akarna. Nem álltam útjába, még csak ennek a jelét sem adtam semmilyen reakcióval, csupán csak ennyit mondtam: - Ha ön inkább nem akar beszélni, hogy segíthessek, akkor tőlem nyugodtan távozhat. Legalább adja meg nekem azt a csekélyke hálát, hogy kivallassam ezeket az ügyről. Ha mégis úgy dönt, hogy marad velem, akkor segítsen. Mégiscsak rég a föld alatt fuldokolna egy zsákban, ha én nem lennék.
Nos, néha tévedhetek. Akiken utoljára alkalmaztam a fogást, vagy két órán keresztül nem tértek magukhoz. Úgy látszik, elég kitartó ez a gyávábbik alak. Nos, ha már magához tér, ő sokkal készségesebben fog beszélni mindenről. Nem figyeltem a gúnyos megjegyzésre, hanem letérdeltem a felocsúdó jómadár mellé, aki ahogy magához tér, rögtön szembe találja magát a fémkésemmel.
- Te látszólag "értelmesebb" ember vagy, mint a cimborád. Szóval könnyítsd meg mindannyiunk dolgát. Miért raboltátok el ezt a rendőrt és akartátok az én területemen elásni élve? Mindenről tudni akarok, semmi kamuzás, vagy különben újabb formákkal díszítem ki tetkós fejedet.

- Hmmm, valóban? - néztem fehéren villogó szemekkel a kopaszkára, majd a rendőrre, aki most hirtelen megállt, és megnézze a Kapucnis-féle kihallgatást. Sötéten összevontam a szemeimet.
- Egy kis info - mondtam csendesen némi megvetéssel a rendőr felé, aztán visszafordultam a kopaszkához folytatni a vallatást. - Na és miféle kis infot akartatok kiszedni belőle, kismadaram?