Kapucnis lyuka

- Igazán? Nos, akkor elég érdekes, hogy ebbe a kis ügyetekbe engem is belerángattatok azzal, hogy idetoltátok ronda tetkós bőrfejeteket - mondtam iróniával teli gúnnyal a hangomban. - Hacsak nem akartátok éppen nekem megtanítani hogy kell trágyázni a rendőr úrral azt a kertnek nevezett dzsumbujt a gyár másik oldalán.
Nos, a rendőrnek abban igaza volt, hogy semmi értelme... a gazfickó vallatásának. Így hát mivel több kérdésem nem volt se tőle, se a másiktól, a mellettünk lévő kupac közül kihúztam egy kötelet, amivel lekötöttem a behatolók kezeit (lábaikat felesleges lett volna, hiszen sérüléssel úgysem tudnának hová szökni még hátrakötött kézzel sem, nemhogy szabaddal). Hogy lássák, milyen kegyes vagyok, elláttam a sérüléseiket addig, amíg szakemberek kezébe nem kerülnek. Szépen odahúztam őket egymás hátának, majd miután befejeztem az elrendezésüket, a rendőrhöz fordultam.
- Elvisszük őket a kórházba, ott majd ellátják őket, és majd az ön még becsületesebb kollégái kivallatják még őket. Ami engem illeti, jobb lesz ezután új "otthont" keresnem, mert különösebben sem szeretem a váratlan vendégeket. De előbb... ideje, hogy maga beszéljen, hogy milyen információkat próbáltak meg magából kiszedni ezek a jóurak. Addig innen nem megyünk sehová, míg tisztáztunk itt mindent, rendőr úr.

Senki nem szól semmit, de még a rendőr se tudja, hogy mit akartak tőle. Őszintén beszélt. Örülök, hogy végre tisztáztuk a helyzetet egymás között, de annak nem, hogy odahívta valahogy a társait ezekért a gennyes alakokért. Kereshetek magamnak egy új lakhelyet.
- Semmiség, csak azt tettem, amit etikám megkívánt tőlem - Ennyit mondtam csak a hosszan tartó hálájára. Meg se lepődtem azon, hogy hirtelen megváltozott a maszkos hősökről a véleménye, holott alig pár perce még önbíráskodásért és lábon lövésekért börtönnel fenyegetőzött. Mégis udvariasan elfogadtam a béke/hála jobbot, és átvettem a papírdarabot is, amin a rendőr úr neve és a telefonszáma díszelgett. Nem rossz ötlet amúgy, hogy igényeljem a segítségét. Még szükségem lehet rá a későbbiekben...
Mire kiértek Darabont társai, már messze jártam az egykori búvóhelyemtől. Új helyet kellett keresnem magamnak.
A nyomozásomat folytattam Dr Thomas után, de sajnos nem sikerült több információt szereznem róla, mitn amennyit az újságban találtam róla, mielőtt a Darabontot hurcoló kopasz barmok odadugták volna a képüket a búvóhelyemre. A rendőrségre egyelőre jó szándékból nem török be. Megvárom, amíg egy időre elülepszik a kopaszok közötti helyzet, majd csak azután megyek be némi információért...

/Ha jól emlékszem, még HQ engedelmével egy pisztolyt is örököltem. Köszönöm ezt az aprócska magánkalandot, élveztem amúgy! //