Penny és Lupin: Labirintus

Helyszín: Külvárosi elhagyott raktárépület
Idő: Este 9
---
Penny a Robinson park környékén sétált. Jelenleg egyedül volt a környéken és szuperhős jelmezében volt, vagyis Energia lányként rótta az utcákat. A park szélén megállt egy kicsit, majd körbenézett. Senki nem volt a közelben, így levette a sisakját és leült egy padra.

Oly csodálatos az ékszakai szellő, a vég illatát hordozza, a vég illatát viszi előre egyenest felém. Ott ül a padon az a kicsi lány, láthatóan metahumán, s eljöve az idő a játékra...
Ingujjam rejti álmoknak porát, mely szendergésre készteti akárki leányát, szép bárányaim látod ahogy elnyom az álom.
Nem veszel észre ahogy közelebb osonok, s lerakott sisakodba álomport hajítok, te gyanútlan felveszed s meg is van a baj, szép álmokat, kicsi szuperhős csaj.

S én felkapom a szendergőt s sötét birodalmamba viszem, vicces játékot állítottam fel...
Furcsa ez a labirintus, építője mondta ezt, mielőtt barátian be nem falaztam őt is.
És most itt vagyunk én és a lány, labirintusban középre rejtettem, majd maszkomtól megválok, Lupinként vagyok itt, s engem is "elfogtak" s segítek a lánynak "megtalálni a kivezető utat.

Sötét a labirintus, fény nincsen benne ám semmi felszerelését nem vettem el a lánytól. Lupinként ismer meg, s szövetségesre lel bennem a bajban, vajon mit hoz a jövő, s hogy jutsz ki innen, miközben ellenség mászik melléd barátként?

Játékra felkészülni kicsi lány, de vigyázz, ki tudja mi lapul a sötétségben... (rajtam kívül Kjáháháhááá)

Penny magához tér és felül.
- Mi történt?...
Körbenéz és éjszakai sötétség van mindenhol, mert a raktárba nem igazán szűrődik be kintről a fény, csak napközben. Penny a sisakja után kezd kutatni, de hamar rájön, hogy a fején van. A kardját is ellenőrzi és azzal is minden rendben. Visszarakja a kikapcsolt kardot az övtáskába.
- Ki tehette vissza?
Penny bekapcsolta a sötétben látó funkciót.
- Mi ez a hely? Valami nagy doboz?

A lány végre magához tért, kezdődjék a játék.
Remegni kezdek, vacogok, majd lassan lépek előr az árnyak közül, fekete hajam csimbókokban ló, testem milliónyi seb takarja, amit csak alány lát rám. Fehéz öltönyöm szakadt, s remegő kezekkel egy fehér cilindert markolászom. Ahogy a lányra nézek, ő láthatja véreres , kisírt szemeimet.
- Hát felébredtél kicsi lány? - hangon érdes, elfúló, ám mégis kedves meleg, szemeim is barátságosak, jó szándékot tükröznek.
- Oh elnézést, a nevem Lupin, a Memento cukor és játékgyár igazgatója. Már egy hete elraboltak s fogva tartanak itt. habár nem is tudom hol az az itt, de ketten talán rájöhetünk. Oh, végre vége a magányosságnak! - elégedett voltam alakításommal, egy másik életben színésznek megyek...
- És benned kit tisztelhetek, kicsi lány?
Ekkor hirtelen éles hangokat idézek, félelmetes őrjítő zajokat, noha a lány nem tudja én voltam, s összerezzenek, mintha félnék, s mint aki oly sok borzalmat látott már itt, s várom mit tesz.

Penny hangokat hall maga mögül és megfordul. Egy férfit lát, rossz állapotban, majd végig is hallgatja őt.
- Én Penny... - Penny félbehagyja a mondatot és mondatot vált. - Energia lány vagyok.
A hangokra Penny körbenéz, hátra rájön, hogy mi okozza.
- Ki csinálja ezeket a zajokat?

- Oh kicsi energialány, bárcsak tudnám, megkönnyítené az életem. Amióta csak ittvagoyk a zajok kísértenek, és ami a zajokon túl van még kiábrándítóbb. Ez a hely egy labirintus, egy förtelems halálcsapda mely élve fal fel minket. Oly dolgokat láttam a falain belül, ami elképzelhetetlen volt korábban. Ráadásul, már mozogni se nagyon tudok...
Ekkor feltűrőm a nadrágom egyik szárát, s meglátni a véres, elfertőződött csonkot.
- Sajnos egyedül nem tudok menni, erőmhöz pedig, hatalmamhoz túl fáradt vagyok, a zajok s a sötéttől való félelem nem enged aludni. Pedig az alvás a forrása a hatalmamnak...
De ki tudja, te talán képes leszel arra, amin én elbuktam... Hosszú ez a folyosó, veszélyes, tele csapdákkal, elágazásokkal, s oly rémekkel mely az elmédből jönnek, az álmaidból, a halottaid, azok kik elvesztettél minden félelmed előtted áll. S ezzel együtt a szabadságod útjában...

Penny ránéz a labirintus falaira.
- Vajon mit tenne Batman ilyen helyzetben?...
Ahogy Penny meglátja a férfi lábát, rosszullesz és nekidől a falnak.

Lupin szemeit forgatja az elgyengült lány látványától, majd megszólal:
- Hát, szerintem a bőregér elsősorban nem lenne rosszul egy kis vér látványától. Na de, ha egyszer kijutunk megtanítalak egy két trükkre, amire a hősöcskéknek szüksége van.
Hirtelen jött az ötlet, miszerint kitanítom a lányt hogy legyen jobb szuperhős, miközben háttérből irányítom aszerint, hogy nekem jó legyen, egy próbát mindenképp megér. Odakúszom a lányhoz, s ráteszem a hátára akezem biztatóan, majd a sötétség felé mutatok.
- Ki kell jutnunk, legalább neked, kicsi lány.

- Ne... csúfolja...
Miután összeszedte magát, Penny felállt.
- Talán, ha ledöntöm a falakat, hamar kijutunk.
Penny a szemben levő fal felé irányította a kezét, hogy egy lökéssel ledöntse az ereje segítségével.

-Oh, nem csúfolom őt, csak cukkolom, hőstársak között ez így szokás, s vigyázz kicsi lány, ez a hely elszipolyozza az erőt, az erőt azoktól kik idebent vannak, hogy utána felhasználja...
A lány támadása hatásos volt, s egy hatalmas rés tátongott a falon, ám hirtelen furcsa gyapjúréteg jelent meg a helyén s egy bárányfej mely vadul harapott a lány irányába.
- Mondtam én, ez az én erőm volt, mielőtt el nem lopta ez a hely, vigyázz...

Penny meglepődik a bárányfejen és kitér előle.
- Harapdáló bárányok a maga ereje?

- Oh annál összetettebb, az álmok ereje, a bárány az álmok kezdetének szimbóluma, s erőm fizikai megtestesülésének egyik formája... Mindenesetre kicsi lány, nem tudod ilyen könnyen leontani a falakat, csak erősíted így.
Ekkor hirtelen előveszek a zsebemből egy félig megrajzolt térképet, rajta sok helyet x-el jelölve.
- Ezt a térképet kóválygásom alatt rajzoltam, segít eljutni egy valameddig, ám onnantól neked kell boldogulnod. Az x-ek az általam felfedezett csapdákat jelölik, legtöbb elvileg már hatástalan, de ki tudja... Viszont itt az idő hogy elindulj, menny előre kicsi lány, s élj

Penny átvette a térképet és ránézett.
- Nem hagyom itt magát.
Penny az erejével a dereka körül megemelte a férfit és elindult, miközben a férfi 2 cmre lebegett a padló felett és lebegett Penny után, mivel Penny húzta őt.
- Ne ijedjen meg. Le fogom tenni, ha elérünk egy kórházat. Ott majd rendbe hozzák a lábát. - Penny kicsit eltöprengett. - Talán felülről nem vár semmi csapda...

Nehezen tartottam vissza aljas vigyoromat a lány kedvessége láttán, noha hős álcám részeként ellenkeznem kellett volna, beletörődve csak ennyit mondtam:
-Innen ismerszik meg az igazi hős..
Élvezettel lebegtem a talaj fölött, miközben figyeltem a kisleányt, ki a térkép alapján próbált előrehaladni, mikor is furcsa lények, két báránypáncélos katona lépett elő kardokkal, pajzsok nélkül s gonosz tekintettel méregették a lányt. Majd elkezdtek vadul rohanni felé.

Penny lerakta kicsit távolabb a férfit ülő helyzetbe, majd mindkét katonára fejenként egy energia gömböt lőtt ki.

Vidáman szemléltem ahogy a lány teremtményeimmel bíbelődik, s miket, pont ahogy terveztem, könnyedén legyőz. Ezután, csak hogy viccesebb legyen a dolog megremegtettem a plafont ami ekkor hangos zörrenéssel kezdett omladozni, fölöttem, és a lány fölött egyaránt...

Penny miután hallotta a zörejt, felnéz és elkezdte eldobálni a törmelékeket az erejével. Úgy tűnt, hogy vége is, de nem vette észre, hogy egy törmelék pont felé zuhan, ami nem elég nagy ahhoz, hogy ártson Pennynek.

A kis törmelékek láncreakciót indítottak be, s immáron az egész plafon süllyed lefelé, s esély sincs, hogy bármi módon kivédjék, vagy hárítsák a hatalmas halmot. Egyetlen lehetőség a menekülés.

Penny ugyanúgy fogja meg a férfit mint az előbb, majd találomra megy előre, miközben ügyel rá, hogy ne essen rájuk egy törmelék sem. Ez viszont leköti Penny figyelmét, így a férfi bármit tehet.

A plafon hangos robbajjal csapódik a földbe, éppen hogy ki tudunk menekülni alóla, s amikor hátrafordulunk láthatjuk, hogy a plafon nem más volt, mint egy lépcső, ami így felfele utat kínál a magasabb szintekre.
- Tehát a föld alatt lehettünk eddig... Bevallom, amióta itt vagyok nem láttam felfele vezető utat, ki tudja mi vár ránk odafenn...

Penny leteszi a férfit ülőhelyzetbe megint.
- Előbb kipróbálom, hogy biztonságos e. Kérem szóljon utánam, ha baj történne önnel.
Penny el is indul felfelé a lépcsőn, kipróbálva minden lépcsőfokot. 10 fok után megáll és a férfi felé fordul.

Ahogy Penny Lupin felé fordul a lépcső megemelkedik, s visszaáll eredeti helyzetébe. A lány immáron egyedül van a második szinten, míg Lupin az alsó szint foglya maradt. Se semmilyen erő, nem változtathatja ezt meg, de még beszélgetni se lehet a tömör kőtömbökön keresztül.

Penny először az erejével próbál nyílást csinálni, de miután az nem megy, előveszi a kardját és bekapcsolja. A pengével már vágja is a követ.

Ahogy belevágsz a kőbe, fájdalom ittas visítást hallasz, s mikor lenézel, látod hogy a kőből ahol felsértetted vér folyik fel, majd ahogy újra megnézed, látod hogy a talaj egymásba kötözött emberekből áll, s mind él, átjuthatsz a holdfejűhöz, de ahhoz gyilkolnod kell...

Penny megijed a vértől és rémülten, felkavarodott gyomorral esik el, a hátára. Próbálja összeszedni magát, de nem akar összejönni.