Wayne Torony

Az őr meglepetten néz rád, és a fegyverre. A művelet nem egyszerű ha egyszerre próbálja az ember, így csak váltogatva tudja megoldani. Nem hiszi el, hogy elsült a fegyver, és azt sem hogy túlélted. Még dermedtség állapotában van, mikor eléred.
Férfiasságát megfogva, szoprán sikolyra készteted, a fegyverét már nem olyan egyszerű viaskodni egy lőtt sérülés után, de még megy neked egy ideig. A pisztolyt tartó kezed markolod, és a próbálkozásod következményeképpen a fegyver elsül újra. Egyszer, majd még egyszer. A golyók ártalmatlanul suhannak el melletted, és csapódnak a falba.

Végül az akciód melyre férfinak még csak gondolni sem volna szabad megteszi a hatását. A fájdalom miatt a ravaszt egyre görcsösebben húzogatja. Végül értő kezeid közül utolsó tartalékait lövelli ki magából. Végül pedig üresen csúszik ki a kezéből, és hullik a földre. A férfi megadta magát a sorsnak, vagy talán valamilyen más késztette arra, hogy karja elernyedjen. Te pedig erőnek-erejével fordítod olyan pozitúrába, ami egyáltalán nem természetes. Mármint egy egészséges embernek. A fájdalmas roppanás helyett egy sikolyt hallasz, meg érzed, ahogy íz inak engednek, és kificamítod a férfi karját. A látvány nem semmi, ahogy a váll szinte a lapockára csúszik. A fájdalom elviselhetetlennek látszik, a férfi térdre rogy, és nyüszít akár egy állat.

A lift már tárva nyitva áll előtted, és még a vérzésed sem akadályoz meg a bejutásban. Mögötted becsukódik az ajtó, mikor megnyomod a kívánt emelet gombját, és még látod ahogy sokkos állapotban fetreng a földön a megmaradt őr. Sajnos azt is, hogy a mögötted húzott vércseppek elárulják merre is vagy pontosan. Legalábbis vertikális haladásnál.
Csak az edzettségednek köszönheted a felhúzódzkodást. A vészkijárat megteszi a hatását, és így már észrevétlenül utazol is tovább lefele. A szint csak közeledik egyre jobban, és senki nem állítja meg.

Mindent elintézel, és a vérzést sikerül elállítani. Legalábbis annyira, hogy ne hagyj magad mögött jól látható vércsíkot. Már csak a mozgással, és a légzéssel vannak gondjaid, meg ha dobog a szíved akkor eléggé fáj, de más gondod tényleg nincs más.
A legnagyobb meglepetésedre a lift lejut egészen a kívánt szintig, a riasztó még mindig szól, de nem tűnik úgy, mintha ténylegesen keresnének téged. Ez pedig nem kicsit aggasztó, legalábbis számodra.

A második emelet teljesen teljesen olyan, mint egy iroda sztereotípiája. Mivel hogy az. Töménytelen mennyiségű kis másfél emeletes fallal körülvett kockák, ahol a rabszolgaként dolgozók töltik mindennapjaikat. Egyetlen egy elzárt iroda van az emelet átellenes pontján. Ahogy látod elég világos lehet ez a terem, ha nappal van, mert mindenfele ablakok találhatóak. Amúgy szinte teljes sötétség uralkodik, csak a szokásos őrfény az, ami alig láthatóan világít. Az ablakok szélesek, tágasak, de nem lehet őket nyitni. A mai világ trendje, legyenek dolgok amik jól néznek ki, de használni ne lehessen őket, mert az már túl logikus lenne. Szóval az ablak előtted, mögötte pedig a szabadság, alatta úgy tíz méterrel pedig a kőkemény aszfalt. A nagy menekülés végrehajtásának első lépésekor nem voltál elég figyelmes. Az emeleleten több kamera is található, amelyeknek a látószögébe kerültél, így már biztosan tudják, hogy merre is lehetsz. Persze csak ha most figyeli valaki a kamera képeket.

Az állapotodból a maximumot hozod ki, de még így sem fenékig tejfel a lépcsőzés. Minden egyes foknál felnyögsz, és mintha egy izzó vasdarabot forgatnának a gyomrodban. A földszintnél jársz mikor erőt vesz rajtad a köhögés. Erőltetett, öklendező, minden lélegzetvételkor vérrel telik meg a szád, és préselődik át a szádon. Úgy néz ki a kötés sikeres volt, kifele már nem vérzel legalábbis azt felszívja a kötés, de nem ez a helyzet belsőddel. A gyomrod még mindig telik meg vérrel, ami nem a legegészségesebb dolog a világon.
Végül leérsz a parkolóig, és fellélegezhetsz, senki nem zavart meg, senki nem akadályozta utadat. Az itt lévő kamerák legtöbbje még működik, azokon kívül, amelyet te iktattál ki. A kulcscsomón meglátod a keresett sluszkulcsot, és mikor a riasztó gombját bűvölöd felvillan az egyik ütött kopott dodge. A rozsda alatt éppen csak összetartja a kasztnit. Annyi biztos, működik a kocsi, és el is fog indulni. Egy ilyen járgány annyi év szolgálat után, biztos hogy tud még menni. Nem olyan mint a mostani modern csodák.

Denevér vijjogva sodródik le a kocsi szélvédőjéről, és te már tova is robogsz. A legelső kisutcán behajtasz, majd a következőn ki. A lehető legvéletlenszerűbben haladsz, ember legyen a talpán, aki logikát talál benne. A város széle felé hajtasz. A kikötő irányába (majd mond el melyikbe is van pár ) hajtasz, és a hold fénye újabb árnyékot vet a kocsidra.
Az egyik sikátoron hajtasz át, mikor a szisszenésre leszel figyelmes. A kocsi kezelhetetlen lesz. Jobbra húz nem is kicsit. A jármű rázkódik, és éppen hogy csak sikerül elkerülnöd, a frontális ütközést egy konténerrel. A kocsi hörög köhög, és bármennyire is nyomod a gázt lassul.

A kocsi zötyög tovább, és már érzed mi is a probléma. Az egyensúly lassan elvész, és elkezd a kocsi balra húzni. A bal első kerék teljesen leengedett, és már nem kell sok, hogy a tengelyen zötyögj tovább. Megteszel majdnem két mérföldet, mikor éles csikorgásra leszel figyelmes. A gumi teljesen elkopott, és már csak a fém az, ami hajtja magát az aszfalton.
Így városi közlekedésbe még mehetsz, de abba biztos vagy, hogy nem vagy mindennapi látvány. Talán még szikrázik is a tengely, ahogy a motor lőerőktől hajtva forgatja rendületlenül. Ekkor újabb elágazáshoz érsz, a vékony utcácskát, amin eddig haladtál, bekötőútja lett egy nagyobbnak. Szűk utcát még találsz ha akarsz, de nem csak az vezet a dokkokig.

Félúton járhatsz célod felé, Divat Kerület közepén, ahol még most is „nagy” a nyüzsgés. Valahogy ezeket a puccos környékeket soha nem szokta zavarni a város szennye, és az azzal járó mocsok mit le kell nyelni minden emberi lénynek. Pár járókelő furcsán néz rád, ahogy lassan, de biztosan besétálsz közéjük. A viselkedésed nem túl természetes, de ez Gotham City. Itt szinte nincs olyan, természetes.
A fejed forgatása, és minden felé nézése után szemed sarkából megpillantasz valamit. A háztetőkön. Többször is átsiklasz rajta, és csak a tudatalattid ad egy kis löketet, hogy ott van valami. Végül rájössz, a vízköpők közül, mintha az egyik mozogna. Vagy csak megmozdult. De csak egy pillanatra, és az se teljesen biztos.
Végül már tudod hol, van csak szemeddel nem látod, míg eléggé el nem távolodsz a zavaró ponttól. A dolog pedig megmozdul, hosszú fekete köpeny, akár egy élő árnyék robban fel a mozdulatlanságban. A vízköpők között megmozdul és arra amerre te is haladsz, elindul. Sőt követ. Az emberek csak néznek körülötted, miért is viselkedsz furcsán, míg téged kiver a víz. A denevér követ téged, Batman az a város hőse, a bűnözők réme, téged szemelt ki mai áldozatának.

A csel, vagy terv, vagy minek is lehet ezt a mozzanatot nevezni sikeresnek mondható. A forgalmasabb szakaszon megállsz, és vársz. A denevért nem látod, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is itt. Csak egy pillanattal kell tovább várnod, mint hogy feladd senki sem követett téged, csak a képzeleted játszott veled idáig.
Mögötted füst robban, és mindent beterít. Egy sötét árny jelenik meg mögötted a semmiből. Ő maga az a denevér. Semmi kétség feléd magasodik, köpenye akár egy szárny leng a szélben, és szinte már érzed hideg lehelletét az arcodban. Szemei villognak, izmai daganak, és csak pillanatok kérdése, hogy lecsapjon.

Mielőtt még a sötét lovag támadhatna, állapotodat meghazudtoló mozdulatra ragadtatod el magadat. A pörgő rúgás tökéletesen kivitelezett, és csonttörő erejű. Denevér éppen, hogy csak felhúzott karral ki tudja védeni, eddig a sebesülésed miatt lebecsülte képességeidet, de ez most már nem lesz előnyeid között. A találat miatt oldalra lép kettőt, és mielőtt még újra egyenesen állna, mint egy szilfa leviszi testsúlyát, és egy gáncsolással próbálkozik. Egész testét beleviszi a mozdulatba, és csak tapasztalatodnak köszönhetően tudod kiszúrni, a köpeny suhogása mögül. A lábaidat célozza, boka tájékon, hogy ne csak esés, de ficamot is előidézzen ha tökéletesen eltalál.