Főutak, utcák, sikátorok.

A szavaid megteszik a hatásukat, igaz a fegyver lengetése sem kisebbít a helyzet komolyságán. Dorong kicsit fintorogva, és nagyon utálkozva bemászik konténerbe. Még állva is félig elmerül a trutyiba.
A következő mozdulatod sem kelt, kisebb hatást. Billy tehetetlenül nézi végig, ahogy megindul a lábad, és tökéletesen maximalizálva a fájdalmat. A férfi fájó testrészét markolászva, földön térdelve, és átkokat szórva rád, és minden feljebbvalódra, próbál a szemedbe nézni. Nem tudod biztosan, hogy hallotta-e rendesen a kérdésedet.
Legalábbis míg nem válaszol rá. A szavak nehezen préselődnek ki az összeszorított fogai között, de feltehetőleg az igazi jelentését hámozod ki belőle. Persze a mocskos, csúnya szavakat nem számítva.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. Honnan tudjam mi történt akkor? - A szavai teljesen igaznak hangzanak, és te sem hiszed, hogy hazudni merne egy ilyen helyzetben.

A pontosabb információk már egy kis fényt gyújtanak az elméjébe. Annyira látványosan, hogy még te is észreveszed ezt. A fájdalom már alább hagyhatott, mert most vigyorog, mint a jóllakott macska, és bólogat.
- Igen tudom merre volt a gyár. A Sárkányok Szövetségének a területén van. A dokkok környékén, azaz ők területük. Minden az övék, és semmi sem történhet a tudtukon kívül. - Ezzel reménykedik, hogy már eleget mondott. Csak néz rád könyörgően, igaz gyakran a rá szegezett fegyvert is bámulja. Csak a biztonság kedvéért, nem csúszik-e az ujjad le, a ravaszra. Eközben Dorong mocorog a kukában, de nem jön ki onnan. Az arca eltorzulva, és amennyire csak lehetséges látványosan utálja helyzetét. Még benned is majdnem együttérzést kelt a dolog.

Gondolataid a múltadba vándorolnak, és ex-rendőrként tudsz róluk egys-mást. Annyi biztos nem kis fába vágod a fejszédet, ha velük kezdesz ki. Görény Billy-nek gyorsan járhat az esze, és beszélni is tud.
- Hát az információm szerint a Kínai Negyedben természetesen. A számuk pedig több, mint amennyivel el bírnál bánni egyedül igazságosztó. Senki sem tudja, de szerintem könnyen felismered őket, csak a tetoválást kell keresned. - A "férfi" vigyorog az orra alatt, és sejti hogy ha ezt túléli, akkor nem kell többet foglalkoznia veled. Vagy a nindzsák fognak veled végezni, vagy az önfejűséged.
Ekkor pedig olyan dolog, történik, amire egyikőtök sem számított. Dorong grimasza, hirtelen megváltozik, majd mint egy kislány elkezd ordítani. Mindketten reflexből odakapjátok a fejeteket, és látjátok, ahogy a massza mozog alatta. Dorongot megemeli, már vagy egy méterre lehet a föld felett, és a mögöttetek lévő falnak repíti. A férfi sikolyok közepette vágódik a falnak, és fejjel csapódik bele. Mint egy szélvédőre taccsant légy, úgy terül szét rajta, és lassított felvételhez hasonlóan kezd csúszni a földre. A massza ekkor alakot kap, és egy folyékony humanoidra emlékeztető dolog száll ki belőle. Egy lépést tesz meg felétek.

A szörny lép még egyet felétek, de mikor felteszed a kérdésed amit neki szegezel, megtorpan. Úgy látszik nem nagyon szokott hozzá, hogy sikoltozó embereken kívül mást is találjanak. A fejét Dorongról rád fordítja, legalábbis ha azt az izét lehet annak hívni. A szemei felizzanak, a helyzet ugyanaz. Mintha lángokban égne, pillanatok alatt formálódik a szemek alatt egy száj, és még hangadásra is képes.
- Ember, szeretem az embereket. - A hangja mintha egy mélységesen mély gödörből érkezett volna. A hátad libabőrös lesz, és a hányinger kerülget minden szótag után. Az állításáról magad is megbizonyosodhatsz, ha Dorongot jobban szemügyre veszed. A lábait, mintha kutyák marcangolták volna, még a csont is kilátszik. Úgy néz ki eddig bírta Billy, egy nőt meghazudtoló magasságokban szárnyaló sikolyt ereszt meg, és elkezd rohanni.
Ez már jobban elnyerhette a tetszését, mert a bestia fennhangon elkezd nevetni. A nevetése megremegteti a falakat, és újabb érzéseket kelt a belsődben. Mintha ősrégi elfojtott félelem kelt volna benned szárnyra, csak hogy összeroppantsa az agyadat a rettegés. Már csak ketten vagytok, és te döntöd el mit cselekszel. A szörny újra Doronggal kezd foglalkozni, és lassan elindul felé. Az egyik nyúlványa meghosszabbodik, és már majdnem eléri a sérült férfit vele.

A szavaid nem a várt hatást váltják ki belőle. A végtagja továbbra is közeledik Doronghoz, és a fejével le sem veszi róla a szemét. Ekkor történik a meglepő fordulat, a testéből egy gusztustalan kelésként nő ki egy újabb fej. Lassan formálódik meg, és teljesen hasonló alakja lesz, mint az előzőnek. A szemei utoljára alakulnak ki, és vetik rád perzselő pillantásukat.
- Vicces kisember. Legalábbis míg le nem eszem a fejedet. - Ekkor kapja el a magatehetetlen Dorongot. A végtag "húsa" elkezd áramlani körülötte, és a benne lévő éles tárgyak csak úgy hántják le az újabb húsdarabokat a férfiről. Áldhatja istent, hogy nincs eszméleténél.
Nem támad rád, sőt semmilyen veszélyre emlékeztető mozdulatot nem tesz feléd. Úgy látszik magabiztos, vagy csak tudja hogy semmilyen kárt nem tudsz benne okozni.

A karja tovább tekergőzik Dorong testén, és sajnos a szerencséjének is vége van. A férfi öntudatlansága nem bírta el a sok fájdalmat, és éber lett. Csak egy tizedmásodpercig tart, míg a szemhéjai megmozdulnak. Utána egy pillanat alatt tágra nyitja szemét, és látszik rajta a fájdalom, aminek nem sokkal később hangot is ad. Dorong mély öblös hangján, elkezd ordítani. Te csak nézed a jelenetet, de így is érzed a fájdalmat, hátha még te élnéd át. A férfinek nem sok kell, hogy beleőrüljön az elviselhetetlenbe.
A fej végig követi a mozgásodat, de nem nagyon törődik vele, mit cselekszel. Amikor belenézel a kukába nem vár semmilyen meglepetés. A benne lévő összes tárgyat magába olvasztotta a bestia, olyan tiszta lett, mintha most gurult volna ki a kukagyár futószalagjáról. A kezeddel megemeled, ami most valahogy egyáltalán nem rakoncátlankodik. Szerencsédre teljesen üres, így nem okoz gondot a vele való haladás sem. Hátrálsz a szörnytől, aki látszólag nem akar megállítani ebben.

A fémláda szép ívet ír le, és elég nagy erővel csapódik neki. A lény "hátra" esik a lökéstől, földre borul, és kicsit laposabb lesz a szokásosnál. A feléd forduló fej, észreveszi a támadásodat, nem is csoda. Egy újabb végtagot próbál növeszteni, amivel már meg tudna támadni. A folyamat lassú, és mivel a szintkülönbséget is áthidaltad az előző támadásoddal, így tökéletesen kivitelezed a tervedet.
A karod mint egy légkalapács csap le az áldozatodra, a fej csak úgy kettényílik, ami árulkodik az ütés erejéről. Mikor megváltoztatod a összetartást, a szemek eltűnnek és visszaolvad a testbe, növekvő végtag terebélyesedése is megáll. A bestia elengedi áldozatát, így Dorong megmenekül, igaz elég súlyos sérülésekkel.
A szörny feje feléd fordul. Újra érzed pokoli szemek perzselését a bőrödön, majd megkezdi támadását. A maradék végtagjaiból kettőt, amivel nem a földön támaszkodik megindítja feléd. Egy a Dorongtól eltávozott, nem túl gyorsan, de annál kitartóbban közelíti meg a jobb oldaladat, szemből pedig egy meglepően gyors, és vékony farokra emlékeztető dolog a fejednek. A hegyén pedig egy éles fémdarab, és tudod, hogyha eltalál, olyan sérülést kapsz, mint amit te okoztál.

A fejedet mégis az utolsó előtti pillanatban húzod el, így sikerül kitérned a lecsapó csáp elől. Elsuhan a fejed mellett, és tökéletes gurulás után, már a fegyvereddel a kezedben térdelsz. A kitérésedet követően a lassabbik csáp irányt vált pont feléd. Amikor felváltva elkezdesz lövöldözni, a csápokba a golyók behatolnak, de semmilyen kárt nem okoznak nekik, vagy legalábbis nem látsz rajtuk semmilyen sérülést. A "sebek" a sok trutyi alatt bezáródnak, és mintha nem történt volna semmi.
A lény most már teljesen feléd fordult, és a célt tévesztett csápját újra elkezdi visszahúzni a testébe, miközben a lassabbik már alig pár méterre van tőled. Eközben a fej látványosan megnyúlik, mintha a szörnynek leesett volna az álla. Szó szerint.

Eléred a falat, és elkezded bontani. Az ütésid nyomán téglák fordulnak ki, és zúzódnak porrá, de csak az öklöd nyomán. Sajnos nem elég gyorsan tudod tágítani a lyukat, a csáp lassabb, mint a másik de annyival azért nem. Körbetekeredik a testeden, kezeidet azért szabadon hagyva, ami mondjuk nem nagyon nyugtat meg, mert irtózatos fájdalmakat élsz át. A húsodat a mozgó üvegszilánkok és fémdarabok elkezdik lehántani, olyan érzés mintha élve megnyúznának, főleg azért mert pontosan az is történik veled.
A csápjával folyamatosan húz a teste felé, és a fájdalom hullámok között meg is tudod miért. A szörny hatalmasra nyitotta száját, csak hogy egybe le tudjon nyelni. Ha már bekebelezett, biztos nincs menekvés, és itt fog véget érni rövidke bűnüldözői pályád.

A karodat átfogod a csápon, és elég gyorsan ahhoz, hogy ne tudjon összeérni újra, elszakítod a testtől. A elvált testrész azonnal veszélytelen szemétté hullik, te pedig felületi sérülésekkel megúszva huppansz a földre. Térdre érkezel, és az új helyzetet azonnal felméred.
A kuka, amit nemrég vágtál hozzá, már szerves részét képezi a testének, és mint egy mellény úgy hordja a hasán. Ez téged nem zavar, erőddel könnyedén áthidalsz ilyen problémákat. Nekiiramodsz mielőtt még a csápját újra rendezné, és tekintetével kísérve megütöd a kukát. A fémtárgy hangosat kondul, és mint egy kilőtt rakéta, ami meglehetősen horpadt, kirepül a szörny testéből. A lényben egy téglalap alakú lyuk keletkezik, ami úgy látszik sok neki. A test maradéka széthullik. Már csak ártalmatlan hulladék marad hátra, ami igaz büdös, és gusztustalan ételmaradékok vannak benne. A zavaró tényező pedig még mindig az, hogy hallod a szörny mozgásával járó összetéveszthetetlen hangokat.

Kezedben Doronggal, akinek orvosi nélkül is meg tudod állapítani, hogy a lábaitól elbúcsúzhat. A férfi sokkos állapotban van, így szerencséjére nem érez semmit. Amikor kiérsz az utcára az a pár járókelő megbámul téged, vannak akik megrettennek, vagy menekülnek előled. Végre sikerül egy együtt érző civilt találni, és már tárcsázza is a 911-et.
Amikor megfordulsz látod, hogy a kukából kimászik a szörny, és ahogy közeledik hozzád, minden szemetet magához vonz, és magába építi. Pár méter alatt, újra megszokott méretében pompázik. Már éppen felvennéd a harci pózodat, amikor a tetőről egy vörös ruhás fazon ugrik le.
Két talppal érkezik meg a szörnyre, és az egyből el is nyeli, mintha csak víz lenne. A szörny megáll, és vigyorog. Egy kis mozgás, még látszik a belsejében, majd egy percre rá az is elmúlik. Végül a lény újra elkezd közeledni, majd két lépés után újra megáll, és az arckifejezése is megváltozik. Megremeg a csápja és összeomlik az egész teste. Most már tényleg ártalmatlan szemét, ami közepén a férfi áll, egy kristállyal a kezében. A tárgy pulzál, mintha csak egy szív lenne. Egy másodpercre rá, a férfi térdre rogy.

A jelmezest jobban megviselte az érintkezés a bestiával, mint téged. A ruhája, ami talán a bőre cafatokban lóg róla. Egy rosszul ragasztott papírmasénak néz ki, amiből a ragasztás miatt a papírlapok lógnak. Szörnyű fájdalmai lehetnek, de csak halkan hörög egy kicsit. Igaz meglepően hasonlatosan egy vadállathoz.
Közelebb érve, a kezében tartott kristály, vagy akármi is az felizzik. A férfi keze elkezd füstölni, és a hörgés új erőre kap benne. Rád emeli lángokban égő szemeit, legalábbis egyiket, mert a másik éppen folyós állapotban van.
- Menny hátrébb most. - Mikor engedelmeskedsz a "kérésének", az izzás abbamarad. A férfi lassan kínok között feláll, és nem is az benne a meglepő, hogy ennyire bírja a fájdalmat, hanem hogy a sebei pillanatok alatt begyógyulnak. A bőre hozzáforr újra a testéhez, és a vérzések is azonnal elmúlnak. Feje felé emeli a követ, és egy színpadias mozdulattal beleejti a szájába. Hangos, és gusztustalan nyelések közepette, kitágul a torka, és lecsúszik a gyomráig. Mintha egy ostoba tévékomédiát néztél volna.
- Most már jobban leszek. - A hangja meglepően hasonlatos az előbb leölt szörnyéhez, de mégis más. Ebben legalább érzel valami emberi érzelmet, nem úgy mint a szemétszörnyben. - Amúgy kösz, hogy kérdezed. A nevem Vörös Vadász, és benned kit tisztelhetek? Nem kis csata lehetett, nem sérültél meg? - Válaszol, és teszi fel a kérdést. Ami furcsának tűnik egy olyan embertől, ha ember, akiből pár pillanattal előbb még ömlött a vér. Igaz most már csak csordogál.