Főutak, utcák, sikátorok.

Elvigyorodik, és az átlagnál hegyesebb fogai kivillannak. Balsejtelmes villanás ez a holdfényben, az biztos ez a fazon nem ember. Visszahív a sikátorba, nem túl szép látvány, és a járókelők így is tömörülnek a sérült körül.
- Nyugi meg fogod szokni egy idő után. Gotham már csak ilyen. - A hangja még mindig pokoli, és a hátad is libabőrös lesz tőle, pedig csak hallod. - Nem kell megijedni. Az a szörny egy igazi démon volt a pokolból. Mi tagadás én is az vagyok félig. Ne aggódj én a jófiúkkal vagyok, akár csak te. Nem kis teljesítmény egy halandótól, egy menetet végigbunyózni ezzel. - Mutat a szemétkupacra. A hangjában pedig tényleg elismerés tükröződik. Büszkének érzed magad, bár csak most találkoztatok. - Mi a szakterületed? Ha megkérdezhetem. Nem látszol túl nagy démonirtónak, még ha ilyen csinos kis kezed van. - Ezzel közelebb megy hozzád, és ha engeded tüzetesebben megvizsgálja a csoda karod.

A szavadat csak hallgatja, és teljes figyelmét a karodra fecsérli. A helyzet akkor lesz a legfurcsább, mikor teljesen közel hajol hozzá, és megszagolja, majd mielőtt még reagálhatnál rá, meg is nyalja. Erre még senki sem vetemedett ,talán még te sem. Végül még nem engedte el a kezed, szemedbe néz.
- Hidd el még a felét sem láttad a világnak. Én már vagy ötven éve "teszem a dolgom"... - Utánozva a hangszínedet, ami eléri a vicces hatását. - és még mindig meg tudok lepődni. Néha igen csak veszélyesek ezek a meglepetések. Hát nem kis fába vágtad a fejszédet, annyit tudok segíteni,... - Húz elő az övéből egy antik köves gyűrűt.
- ha újra hasonló bajban lennél, vagy csak az életed forogna kockán, és ez rajtad van akkor megérzem. Ha tehetem azonnal a segítségedre sietek. Remélem elfogadod. - Nyújtja feléd a kis ékszert. Nem túl férfias, de hát ebben a világban már nincs ilyen megkötés.
Ha elfogadod, ha nem, akkor sem sértődik meg csak visszarakja a helyére, és mintha semmi sem történt volna folytatja.
- Nem sokat tudok a célpontodról, csak annyit hogy a kínai negyed a területük. Hogy fogsz oda jutni? - Teszi fel a kérdést, ami már a te fejedben is megfordult biztosan.

Megragadja a kezed, és megszorítja. A mosolya meglepően barátságosra sikeredik, legalábbis amit egy ilyen arcból ki lehet hozni.
- Bocsánat a viselkedésemért, csak felmértem a karodat. Tudom van néhány különleges szokásom, de jegyezd meg a karodban több van, mint amit hiszel.
- Dicséretes, hogy a söpredék mellett is kiállsz. Sajnos nekem nem mindig van időm, és erőm ilyenekre. - A szavai után elmereng egy kicsit, mintha a múltjában barangolna.
- A gyűrű csak akkor működik ha a kezeden van. Ne ijedj meg nem kamera vagy hasonló, nem látok bele a magánéletedbe, és ha nem akarod viselned sem kell. Ha lehet azért veszélyesebb kalandokon legyen rajtad, hátha kellek.
- Hát igen visszafele is működik a dolog. Ha tényleg szükségem lenne, remélem olyan helyzet lesz, aminek a megoldása az erős karod. - Tapogatja meg újra a karodat. Hirtelen újra a égre kapja fejét, és a semmit nézi. Most inkább egy kutyára hasonlít, aki hallja a hívó sípjelzést.
- Jön már a mentő, a fickó biztos túléli. Ha nem baj, nem szeretnék a hatóságok elé kerülni. Tudod az én szakmámban jobb az inkognitó. Nem jó ha mindenki ismer. Van még szükséged valamire? - Teszi fel újra a kérdést, amire már a múltkor sem válaszoltál. Talán megkönnyíthetné a dolgodat, ha tudnád mit is akarsz.

A szóáradatodra csak egy intéssel felel. Elindul az egyik tűzlépcső felé, egy ugrással lehúzza a legalsó lépcsősort. Pillanatok alatt csattog a lába a fémen, te pedig követed. Felértek a tetőre, és miközben nézitek a megérkező mentőket, és munkájukat beszélgettek tovább.
- A karodról nem sok mindent tudok, még ha úgy is tűnhetett neked. Csak éreztem benne valamit, mintha élne. Azt hittem megszállt valami, de most nem tudom. Nincs sem démoni, sem más megszálló a testedben, legalábbis nem éreztem. A karod íze, pedig a kinézete ellenére, nem hasonlít pokoli eredetre.
- Bölcs dolog, készülj fel minden harcra, akkor könnyebben túléled a napot. - Mondja kicsit viccesen.
- Na mond van-e még kérdésed? - Eközben már bepakolták Dorongot a mentőbe, és elhajt a kocsi.

Az éjszakai szél feltámad, és az óceán felől fúj. Ezekért a napokért érdemes Gotham City-ben élni. A természet kifújja az összes mocskot, és szagot a városból, és friss tiszta óceáni váltja fel. Az itt lakók ebből kapják az erejüket, ez a pár nap amikor még mindig friss, ez adja az erőt hogy túléljék a szmoggal teli, mocskos napokat.
Csak élvezed a háztetőn az arcodba csapó szellőt, és azon gondolkodol hogyan is fogsz eljutni Burnley-ig. Igaz csak a szomszéd kerület, de akkor is a Gotham Folyó partján van. Nem egy rövid séta lesz, ha elindulsz, de háztetőkön is eltudod érni, vagy kényelmesebb utat is választhatsz.
A mentő már eltűnt a szemed elől, és a járókelők tömege is feloszlott. Sajnos az ilyen esetek mindennaposak. Pedig nem is ez a város legrosszabb környéke.

Gondolatokat tett követi, a legközelebbi buszmegálló nincs is olyan messze. Egy sarkot kell csak rohanni, és már meg is érkeztél. Szerencsédre pont a megfelelő busz áll bent a peronon, és lépteid megszaporázásával sikerül is időben odaérned. Igaz a lábaid nem olyan erősek, mint a kezed, de így is sikerül pontosan ugranod. A busz tetejére nagy döndüléssel érkezel, de úgy látszik senki sem hallotta, vagy senkit sem érdekelt a dolog. Mai világban minden megeshet.

Airie magán kaland kezdő reagja