Régi dokkok területe

Már öt nap telt el azóta, hogy Airieval találkoztam, igazából visszagondolva az esetre mindig egy jó érzés fogott el, rossz sohase, ezt én jó jelnek tekintem, szerencsére érzelmileg nem vagyok olyan fejlett, hogy hiányérzetem legyen. Öt nap, ezalatt sikerült megszervezni a HPI Labst, nagy projekt volt sok mindenkivel kellett tárgyalnom, szervezkednem, embereket megölni másokat lefizetni, és az egész munkálatot titkosítani de végül csak sikerült. Most már a teljes laboratórium az év minden napján, minden órában üzemelhet és a munkálatok titkosítva vannak. A maradék négy napban pedig különböző videojátékokkal mulattam az időt, de mint mindig ezeket meguntam és kicsit sok lett már a képernyő nézegetésből meg az üzleti dolgokból, így úgy döntöttem, hogy teljes felszerelésemmel együtt kivonulok az utcára és valamilyen érdekes dolog után kutatok.
Alig egy perc alatt láttam egy maszkos alakot, hogy valamerre tart, na igen gondolom önkéntes igazságosztó és valamilyen bűneset után néz, vagy éppen valakit vagy valakiket le akar állítani. Ez az a Gotham amit én szeretek, amit imádok, ahol mindig történik valami és mindig érdekes az élet. Az alakot pár tíz méter távolságból viszonylag feltűnésmentesen követem. Meglátom mi sül ki a dologból.

A megbízás legjobb kor jött, hiszen a raktáram berendezése és frissen vásárolt felszerelés, minden vagyonomat felemésztette. A helyszínre természetesen teljes harci díszben érkezem, ami egy sötét szürke kezeslábasból, valamint több soros, hosszú szárú acélbetétes bakancsból áll. Ezt, két fém karvédővel egészítettem ki, amely komoly előnyt nem biztosít inkább csak jelmezhez kiegészítő funkciója van.A golyó álló mellényemet, amelynek szürke-vörös színe tökéletesen illeszkedik a ruhámhoz, az overall felé rögzítettem. Az övembe baloldalon helyeztem el, a pisztolyomat és a hozzátartózó öt tartalék tárat. Az íjam egy gitártoknak is elmenő íjtartóba helyeztem, ahol összecsukott állapotba pihen, a szokásos harminc titán vesszővel együtt. A jelmezem felé, hosszú lerobbant balon kabátot vettem, amely legtöbb árulkodó nyomot eltakarja rajtam és hogy álcámat fokozzam bő karimájú kalapot vettem hozzá, amely semmivel sincs jobb állapotban. Az arcomon, a reggeli borosta megmarad, sőt még alaposan össze is koszoltam azt, a kezemmel együtt, így csak némi koszban, és pocsolyában hempergés kellett, hogy a szagomat se lehessen egy csövestől megkülönböztetni. Kezdetben, az erőmet használva futottam egy darabig majd, hogy az erőmmel takarékoskodjak buszra és metróra szálltam. A régi dokkok környéken nem vagyok ismerős és így fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de mindent megteszek azért, hogy az álcám élethű maradjon, valamint igyekszem a feltűnést is kerülni. A raktárhoz érve, meglátom Arie-t amint be oson a raktárba, és kisvártatva kiszúrom, a feltehetően őt követő ismeretlen férfit is.
~ Az a lány lenne, aki fel akar bérelni? Ez most valami vicc ugye? Lehet, hogy képzelődöm, de mint ha egy nyuszis hátizsák lenne nála. Sokkal valószínűbb, hogy eltévedt és az furcsa fickó kiszemelte magának egy éjszakára. Vajon, elintézzem-e? Könnyedén, elzavarhatnám innen vagy ha olyan hülye, hogy nem nem fogja fel a helyzetét hát lelövöm. Nem, az túl kockázatos lenne, lehet férfi is a megbízás része, vagy ha a lány civil és meglát valamit, akkor meg kénytelen leszek vele is végezni. Nem, tetszik, ez a helyzet nekem, nagyon nem tetszik. Jobb, lesz ha előbb felmérem a helyzetemet és megvárom, hogy miről is van szó. Aztán, ha tudom kit lőhetek le, akkor lelövöm azokat akiket szükséges lesz. ~
Gondolkodom el, majd kissé tántorogva, mint ha csak egy részeg csöves lennék a raktár ajtó felé tántorgok. Amennyiben, nem állít meg senki benyitok a tőlem megszokott óvatossággal, miközben félszemmel és füllel az ismeretlen férfit figyelem. Bent, rögtön megkeresem a tekintetemmel a vörös hajú lányt, aki legnagyobb döbbenetemre tényleg egy nyuszis hátizsákkal mászkál.
- Szia kislány! Mond, csak nem érdekel némi apróért, egy mese a hős Robin Hoodról és az ő vidám cimboráiról? -
Szólítom meg hirtelen, legbelül némi reménykedéssel, hogy nem érti meg a célzásomat és nem ő az akinek dolgozni fogok. Az eddig a hátamon viselt tokot most bal kezembe veszem, így jobb kezem szabad marad, ha esetleg gyorsan tüzelnem kell.

Újabb nap a bűnös városban, és bár meg sem lepődöm rajta, ma is érdekesen alakulnak a dolgok. Amint elfogok egy jelentést arról, hogy egy fura lányt láttak a dokkoknál, nem is habozom. Elég rosszat hallottam már arról a környékről, és nem fogom megvárni, míg egy újabb büntény kötődik majd ahhoz környékhez. Így hát aztán rövid időn belül már át is öltözöm, maszkomat arcomra húzva indulok megtenni utamat, miköben elfognak az ilyenkor szokásos érzések. Már jó ideje nem is érzem úgy, hogy egy álarcot húzok fel. Mióta elvesztettem őt, s vele együtt mindent, úgy érzem ez az álarc lett a valódi arcom. Ez az élet, melyet a hasonló esetek megoldásának szenteltem pedig az egyetlen dologgá vált, amiért érdemes kitartanom. Mert láttam a gyerekeket odabent a Reménysugárban. Láttam a kölyök tekintetét, kinek szábájának falán az Őr virít a posztereken, mert ő hisz abban, hogy léteznek még jó emberek. Bár nem tartom teljesen jónak, hogy ezt nekem kell megmutatnom nekik, hiszen, ha valakinél, nálam aztán tömve van a város jobb emberekkel. Érdekes dolgok ezek... az ember azt hinné, ezt a helyet már behálózta a bűn, a korrupció, és végleg felemésztette a sötétség, így Gotham már csak a szenvedés melegágyául képes szolgálni. Pedig sok jó ember van itt. Akik többet érdemelnek egy ilyen zűrzavarnál.
Így elmélázva érek el a célhoz, majd mikor már ott vagyok, úgy döntök, szemrevételezem a közeli raktárat, melyet általában a drogosok előszeretettel használnak rejtekhely gyanánt, így könnyen lehet, hogy a személy, akit keresek, szintén ide érkezett. A falon felmászva, az egyik ablakon keresztül próbálok bepillantást nyerni a benti helységről, és megtudni, mi is folyhat odabent. Persze mindezt igyekszem úgy tenni, hogy a bent lévők, ha észre is veszek valakit, ne figyelhessenek fel rám.

Új nap sütött Gotham városára, egyenlőre nyugodtan. Minden úgy megy, ahogy szokott, az ember szinte már unja az életét, amit itt könnyen el is veszthet ebben a városban. De az idő múltával fordul a kocka. Most mondják a rendőrségi rádióban, amit főzés közben hallottam meg, hogy a dokkoknál van valami kábszeres találka. A zsaruk úgy is hamarabb odaérnek mint én futva, de azért kapkodom majd a lábaimat, talán szerencsém lesz. Már elkezdtem tervezni az álomautómat, de sajnos még nincs annyi pénzem, hogy egy jó kis mobilt összedobjak. Felhúzom jelmezem, és sprintelek is a helyszínre... Sajnos a sütőben maradt a csirke, na mindegy, egy kicsit oda fog égni...
A helyszínre értem, szerencsére nincs semmi jele a drogmaffia nyüzsgésének. Felpattanok hát egy kis épületre, majd elkezdek szétnézni, persze óvatosan, épületről épületre. Felnőttem már a feladathoz, bár fegyvereim nem ezt mutatják: Egy fél pár bokszer, egy sokkoló, és egy pisztoly. Nem nagy a választék, de hát ha ügyes vagyok, ezeket is kihasználhatom.
Házról házra járkálok, és meglátok egy majdnem két méteres fazont, korom fekete hajú, olyan harmincas lehet. ( Ottway )
Lefekszem, és meghúzódom az épület tetején, és követem ténykedéseit. úgy tűnik hogy keres valakit. Lehet hogy drogdíler? Vagy talán egy ténykedő hős/gonosztevő? Egyenlőre csak figyelem, és követem. Az épületek mivel nem egy magasságúak, egy kicsit jobban elrejt a lehetséges őrök elől. Mit tegyek? Követem ezt a fickót, és majd lesz valami. Éberen figyelek fözben, és kifinomult érzékeimre hagyatkozom. Ha elsétál valamerre, akkor ezt eléggé elszúrtam, és jöhetek vissza... Talán még egy izgalmas incidensről maradok le. elküldtem egy üzenetet hogy jöjjön el segédem Gézengúz.

Megfelelő távolságból követem az alakot, elég ügyes vagyok nem vesz észre, ahogy a környezetem se. Bár először őt szúrnák ki és csak utána engem a feltűnő festéssel meg felszereléssel, ebből következően mindegy, ha egyikünket észreveszik a másika is észreveszik. Hamarosan a dokkokhoz érünk, én itt már körbe pásztázom a terepet tekintetemmel többször is, nem túl jó környék gyakran vannak itt zűrös dolgok, figyelek nehogy csapdába csaljanak vagy váratlan támadás érhessen.
Egy ideig követem az alakot, majd az felmászik egy raktár épület tetejére és ott eltűnik a szemem elől, nem mászok utána, a felszerelésem nehéz ehhez és különben sem vagyok Ezio. Bár ha akarnék igen gyorsan fel tudnék oda szökkenni, de még nem akarom használni a páncélom, ezért inkább másféle irányból közelítem meg a helyzetet. Óvatosan, nézelődve a terepet fürkészve körbejárom a raktárat az egyik oldaláról, nyugodtan mégis elővigyázatosan. Hátha találok itt valamit.

Gond nélkül jutok el a dokkokhoz, így már csak a megfigyelés marad. A raktár tetején figyelem a bent zajló eseményeket, jóllehet nem sok mindent látni. Azért azt ki tudom venni, hogy egy kislány is van bent, s azonnal elszorul a torkom, bár igyekszem kontrollálni magam. Valamiért szinte azonnal elfog az az érzés, hogy a lány valószínűleg bajban van, de tudom, hogy le kell hűtenem magam, nem pöröghetek be. Így aztán csak megrázom a fejem és próbálok továbbra is koncentrálni. Szóval... bent van egy gyerek, egy gyanús pasas, és két újabb alak a hátsó kijratnál, akik mintha a gyermeket védenék, vagy legalábbis próbálják védeni. Bár nem igazán tudom, hogyan is tervezik azt a "védelem" dolgot, mert a testfelépítésük nem tűnik olyannak, mint akik naponta gyűrnek maguk alá két méteres konyhakredenceket, mégha a bent lévő férfi éppenséggel nem is tűnik egy faltörő kosnak, nem tudom, hogy egy esetleges gond esetén hogyan akarnak majd elbánni vele. Mindenesetre azért tovább figyelek, mi történik odabent, mert abban már biztos vagyok, hogy itt valami nem stimmel. Csak azt nem tudom, kire kéne pontosan figyelnem. A pasas semmi esetre sem tűnik annak a fajtának, aki jó ügy érdekében érkezett, de a rendőrségi sávon azt mondták, hogy egy gyanús lányt láttak a dokkok környékén. Könnyen meglehet, sőt, egyre erősebb a gyanúm arra nézve, hogy az a lány, akit eddig a bajba jutott, "ártatlan" gyereknek hittem, egyenlő lesz azzal a személlyel, aki miatt most idejöttem. A kérdés már csak az, hogy ha ez tényleg így van, akkor ki a másik alak? Ki a másik pasas? De talán, ami még fontosabb: milyen ügybe keveredhetett egy ilyen gyermek? Talán többet is megtudhatok arról, hogy mi ez az egész, ezért aztán igyekszem nem is mozdulni, nehogy felfedjék a búvóhelyem. Továbbra is szemmel tartom az eseményeket, hátha elindulnak valahová, akkor pedig majd észrevétlenül igyekszem követni őket.

A szemem a tőle megszokott gyorsasággal szokik hozzá, a raktárban némileg megváltozott fény viszonyokhoz. Ez pont kapóra jön, mert még újdonsült ismerősnőm beszél, van lehetőségem feltérképezni a területet, és persze a lányt is alaposabban szemügyre vehetem.
~ A vöröske, vagy most szokott meg egy elme gyógyintézetből, vagy nagyon nehéz élete lehet a középiskolában. A hangja alapján, még lehetne akár az a kislány is aki felhívott, de ezt még mindig nem merem állítani. Az a francos telefon, nagyon sokat torzít és egyszerűen képtelenségnek tűnik, hogy lenne elég pénze, kifizetni. Persze az is meglehet, hogy ez csak a látszat, és éppen a látszat kedvéért küldték őt ide, a valódi megbízó pedig még várat magára. Ami, pedig legvalószínűbb, hogy egy eltévedt, infantilis gyerekről van szó, és a végén vagy meg kell ölnöm, vagy pedig haza kell, hogy kísérjem. ~
Gondolkodok el, miközben a tekintettem körbe járja helyiséget. Az egészbe, nincsen semmi különös, egy átlagos raktárnak tűnik, ezért inkább Arie-re fókuszálok. Egy pillanatra elidőzök, a vér aláfutásokon az arcán, majd a hátizsákján amit távolról nyúlnak gondoltam, de így fentről már inkább medvének nézném.
~ Vajon, hol szerezhette azokat a sebeket? Lehet, hogy még is ő a megbízóm és a feladat az lesz, hogy őt menekítsem el? Lehet, hogy a szavainak még is van értelme? Ha, ez így van akkor veszélyben vagyunk, hiszen a lányt elvileg üldözik és üldözők is közel járnak.... Esetleg, az is meg eshet, hogy teljesen félre értem a helyzetet, és az a bizonyos gonosz király küldte, aki őt rabságban tartja. Lehet, hogy okosabb lenne elővenni az íjamat és felkészülni egy esetleges támadásra? Nem hagyjuk, az még túl korai lenne. Ez, az egész egyre jobban bűzlik, és a végén még kiderül, hogy csak egy csínyről van szó, én meg hiába futottam be ide a városból. ~
Elemzem magamban a vöröske szavait, majd felemelem az íjamat rejlő tokot földről és kezembe veszem. Elő, egyenlőre nem húzom, hiszen még nem akarom teljesen felfedni magamat, de már felkészültem rá. A hátamon fel állt a szőr, és mikor Arie elhallgat, az a bizonyos vihar előtti csend is megérkezik.
- Talán, igen talán nem! Attól függ mennyit fizet Marien és mennyit ajánl a király ellenkezőjéért. Tudod, az élet nem mindig tündér mese, és vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet happy end a történet a vége. -
Válaszolom neki, majd újra körbe nézek, hát ha végre felbukkan a valódi megbízó, vagy kiderül végre, hogy mi végre is van ez kislány itt.
- Egyébként, a nevem Hood. Téged, hogyan szólíthatlak? -
Mutatkozom be végül, de többet már nem szólalok meg, inkább csak tovább figyelem a környezetemet.

Érdemes volt körbemenni mert dulakodás hangjai ütik meg a fülemet, talán az az álarcos akit követtem valami bajba került, megállok, megpróbálom a halásommal bemérni a zaj forrását, közben lekapom hátamról a fegyverem és élesítem is, szerencsére már betöltöttem így ezzel nincs gond. Miután a fegyver éles és tudom nagyjából merre kell mennem neki lendülök és futni kezdek majd az egyik sarkon fedezékbe megállok és majd csak pár másodperc után lépek onnan elő. Úgy érzem ezzel nem kockáztatok sokat, elég felkészült vagyok. Ennek ellenére tudom, hogy nem illik hozzám hogy csak így előtoppanjak, meg nem is előnyös mert nincs elterelés ha gond van egyből nekem esnek. Egy ideig gondolkozok mi legyen, utána pedig hirtelen az elmém egyik részérből hallom a ritmust, dedós de jó lesz, nem lehet mindig rock vagy metál vagy ilyesmi. Így a terv változik, szövegelés közben lépek elé.
- Pokémon! Szerezd meg hát mind! Csak te és én! Mi győzünk a legvégén! Pokémon! Óó te igaz barát, a győzelem vár ránk... Pokémon! Szerezd meg hát mind! Szívünk együtt ver... út végén vár a siker.
Ha gond van gyorsabb arrébb lendülök mindenestül vagy a fegyveremmel hárítok.

Az a férfi, akit eddig követtem, és aki úgy tűnt nekem, hogy éppen keres valakit, most ahogyan befordult a sarkon, csatába keveredett. Gyorsan belekezdett hiszen szorosan követtem őt, és mikor odaértem az épületek tetején, már benne volt a balhéban. Első harminc másodperc a megfigyelésé volt. Gondolom a férfi rontott rá a két őrre. Az egyik lefogta a kezét, és hasba találta. Semmi súlyos, alkatából ítélve bírja az ilyen könnyű megpróbáltatást. Utána a két őr megnyomott a ruhájukon egy gombot, és egyszer csak izmosak lettek... Nem tudom, de talán ez is benne lehet abban a pakliban, hogy talán ezen a találkozón ilyenekkel is kereskedhetnek... Bár nincs sok esélye, mert ilyen nagy hatalmat nem engednének ki a kezükből az alvilági nagyfőnökök. A legtöbb esélye annak van, hogy nem arról beszélgethetnek ott bent, hogy éppen hogy megy az üzlet, hanem éppen tervezik meg, hogyan tüntethetnének el valakit, rendőrt, egy árulót, azt nem tudom.
Nem tudom miért van itt ez a férfi, de ha kérdéses okból elkezdené verni a biztonságiakat az csak jóból eredhet, majd meglátom. Arra jutok, hogy muszáj lesz ebbe a küzdelembe beszállnom, ha jót akarok. Úgy döntök, hogy megkerülöm az ideiglenes izompacsirtákat, természetesen, hogy ne vegyenek észre, és onnan támadnék a hátukba. Ha észrevesznek, egyből ráugranék az egyik izompacsirtára, hogy a meglepettség erejét kihasználhassam. Jó tervnek tűnik. Ha legyűrjük ezt a két állatot közös erővel, az lesz az első hogy beszélek ezzel a dohányzó kollégával, illetve ki tudja, hogy honnan, és mi célból tevékenykedik itt. Nem bízom benne...
Szerencsére mindjárt itt lesz Gézengúz, akit nem régen hívtam segítségül.