Mészár Mocsár

~Hadd gyakoroljon a kezdő, mi?~gondolom magamban, és újra elmosolyodom, de gyorsan komolyságot erőltetek az arcomra ebben a helyzetben egy apró mosoly is könnyen a siker rovására mehet. A fickóhoz lépek, és bal karjához a könyök alatt beakasztom az egyik tonfámat, és szép lassan elkezdem feszíteni. Nem örülök neki, hogy esetleg meg kell őt kínoznom, mert még ez olyan ember esetében sem okoz örömet, mint ő, aki kétség kívül megérdemelné. De hátha az ijesztés is megteszi. Nyugodtan Vörös Vadász felé fordulok, és úgy szólítom meg, mintha tanácsot kérnék tőle, mint tapasztaltabbtól:
- Ha egyenként kitöröm a végtagjait, az valószínűleg elég hatásos lesz, nem?

Aggódva Vörös Vadászra pillantok. Bár nem mondhatnám, hogy rég óta ismerem a fickót, az első pillanattól kezdve szimpatikus volt nekem. Ebben persze az is közrejátszott, hogy megmentette az életem, de vidám és közvetlen természetét is egyből megkedveltem. Az biztos, hogy ennek a Tzeentch nevű démonnak az elfogása nagyon fontos neki. Valószínűleg már régóta küzdenek egymással, mivel a démon már a gyenge pontját is ismeri.
- Most mi legyen?- kérdezem

- Semmi probléma, ez csak természetes! Menj nyugodtan, én úgyis le akarom tenni a névjegyemet. Majd ha megjönnek, én is lelépek, addig pedig vigyázok rájuk. A fegyverek és a kísérletek jegyzetei elég bizonyítékok lesznek! Csak valahogy telefonálni kéne!- mondom neki. Keresek egy működő telefont, valamelyik tudósnak vagy fegyveresnek biztos van mobilja. Felhívom a zsarukat, és ha kérdezik, hogy ki vagyok, Maverick-ként mutatkozom be. Aztán felkapom azt a tudóst, aki eddig ájultan hevert, felébresztem, és ráparancsolok:
- Mondd meg a társaidnak, hogy vallják azt, hogy én fogtalak el titeket! Ha bármelyikőtök el meri mondani, hogy Vörös Vadász itt járt, tudni fogjuk, hol lesztek!- mivel nem túl bátor fickók, minden bizonnyal tartják majd a szájukat.
Majd Vörös Vadászhoz fordulok, hogy elbúcsúzzak tőle.
-Örülök, hogy veled dolgozhattam! Ha esetleg valahogy viszonozhatnám a segítséget, a dokkoknál megtalálsz!
Miután elment, én beállok az egyik ablakhoz, és várom a zsaruk érkezését. Úgy tervezem, hogy ha meghallom az érkezésüket, elmegyek, de úgy, hogy egy pillanatra láthassanak. Így talán bekerülök valamilyen szinten a hivatalos bűnüldöző szervek köztudatába. Onnantól meg már csak egy lépés, hogy a város gazfickói is ismerjék a nevem!

Ereklye Vadászok!

Trant

A kocsid épp a mocsár szélén fulladt le, minő szerencse. Egy bizonyos, Earl Bucks, nevezetű üzlet emberrel kellet volna itt találkoznod, és elkísérni a nem rég feltárt romokhoz. Amit a média csak a Fekete Várként emleget, az ott történt furcsa események miatt. A megbeszélés szerint, ez az utolsó terepen töltött feladatod, de ez sem kezdődik túl jól. A férfi sehol, a kocsid lefulladt. Ráadásul az éjszaka meg magyarázhatatlan álom gyötört, melyre ugyan nem emlékszel pontosan, de aggodalommal tölt el, valamilyen oknál fogva. Ha jobban körülnézel, lábnyomokat láthatsz, amik befelé vezetnek a mocsárba. Tompa, elfojtott nyögést hallasz majd egy puffanást, pontosan a lábnyomok irányában.

Earl

Beljebb a mocsárban ácsorog, most hogy jobban belegondolsz, talán megvárhattad volna az illetékes személyt, és nem egyedül kellett volna jönnöd. Mivel meguntad a várakozást, így egy aprócska felfedező körútra indultál és épp visszafelé sétálsz, mikor egy csípést érzel a nyakadon. A fájdalmasabb fajtából, majd felbuksz és tompa puffanással a földre zuhansz.

Kyle Smith

A napokban John egy furcsa telefon hívást kapott, mely egy újabb ügyet ígér. Összepakoltál és elindultál Ghotam-be. Most immár egyedül. Némi bolyongás után, útba igazítottak, merre is található a rom, ahonnan a furcsa eseteket jelentették. Két út vezet hozzá. Vagy átvágsz a mocsáron, vagy megkerülöd azt. Ahogy közeledsz felé, egy rendőr autót pillantasz meg, mellette egy zsaru álldogál. Az út mellől pedig hirtelen felbukkan egy férfi az út közepére szalad, riadtan.

Bruce Bendingfield

A mocsár szélén rohansz félelemtől hajtva. No nem mintha szellemet láttál volna. Az utcán kaptál egy fülest, miszerint egy nagyobbacska szállítmány drog kallódik a mocsár szélén. A banda akié volt jelenleg nem létezik, hisz azt a rivális másik eltüntette. A maradék pedig rettegve rejtőzködik. Úgy gondoltad talán megcsapolhatod. Elkéstél, a banda elkapott és csak a szerencsédnek köszönhető, hogy megúsztad. Az adrenalintól hajtva menekültél, jó pár métert megtettél már mikor hirtelen egy út közepén találod magad, miközben egy Cadillac száguld feléd.

Morda

A mocsár szélétől kicsit messzebb álldogálsz egy kidőlt fa takarásában. Halványan látod az üzletember szerűséget, ahogy felbukik és kiabálni kezd. Egyenlőre csak figyeled, hisz ez a parancsod az Uradtól. Követned kell ezeket az embereket, s hagynod, hogy cselekedjenek. A parancsaid elég halványak, figyelj, juss be a romokba. S ott kell megszerezned valamit. Hirtelen apró zúgást hallasz, s a fejedben egy távoli hang szólal meg.
~Nem vagy egyedül, a társad már úton van. Figyeld és kövesd őket. Ne fedd fel magad....~
A zúgás abbamarad ahogy a beszéd is. A parancsokat megkaptad, most már csak várnod kell.

Atya

Már órák óta a mocsárban várakozik. A parancsai szerint, itt találkozik a társaival, hogy aztán behatolhasson magába a romokba, a megszerzendő tárgyakért. Már épp robbanna a türelmetlenségtől, mikor egy kacajt hall, s ezzel egy időben, két halvány démoni jelenlétet érez a mocsár széléről. Megérkeztek a társai.

Cybergyík

A mocsár mélyén haladsz, az úti célod pedig a mocsár mögött fekvő romos középkori épület. Előző éjszaka, furcsa álmod volt, melyben a volt mestered jelent meg. Elhalóan arra kérve, hogy juss be a romokba, s ott lévő tárgy segítségével, hazajuthatsz. A kérés furcsa volt ugyan, de valami elnyomhatatlan belső késztetés miatt, nem tudsz szabadulni a gondolattól, így a romok felé vetted az irányt, s már félúton jársz, mikor nem sokkal előtted, villogó imbolygó fényre leszel figyelmes.

Nagyszerű. Sehol egy illetékes, de ha lenne is, szörnyen rendezetlen az intézkedési módszere. Semmi jelt nem adott magáról, szóval kénytelen volta magam elindulni, és megkeresni. Minden lépésem után egyre inkább megértem, miért is kering ilyen-olyan pletyka erről a környékről. Nem bizalomgerjesztő, az biztos. Kezemben az aktatáskámmal, és az olasz cipőmmel elég nehéz megküzdeni a környezet nyújtotta akadályokkal. Meg is csíp valami rovar, és halkan szisszenek, fel, majd a nyakam irányába csapok, remélve, hogy a szemet szemért, fogat fogért elv alapján, sikerül megölnöm. A nagy bosszúállásom során viszont azonnal megbotlok valamiben, és orra esek. A fenébe is! Neki állok feltápászkodni, és leporolni öltönyömet. Közben pedig halkan morogni, és szitkozódni kezdek. Elküldetem a mosodaszámlát az illetékesnek, ebben biztos lehet! Hol a fenébe van itt bárki is? Ha üres kézzel megyek vissza, mr. Terrence egész biztos nem fog repesni az örömtől. Remélem meg hall valaki, és útba igazít.

-Ha-hó!

Morda:


[Körülnézek a mocsárban..tetszikem ez a hely...olyan félelmetes...nem is rossz...de vajon miért ide hívott...ja persze merttt vannak akikre figyelnem kell...jesszusom ki az??milyne kis dagi...én evvel a testel nem mennék ki az utcára és ki az a másik...ahh mégegy szánalamss bolond...szegény kis hülyék.....komolyan azt gondolják hogy sikerül bejutniuk egyátalán magába a várba ??...hhahah..ostobák...minden esetre jobb lessz ha nem látnak meg nem szeretném elrontan ezt a küldetést....amúgy is remélem a társam idejében megjön...és nem valami sültbolond lessz aki nem ért semmihez....azokból már elegem volt....óó látom még nem félnek annyira ezek az ostobák....nevetek eggyet hátha attól berezelnek..
persze sohasem tudják meg kivolt mert a fák viszzaverik a hangot és ugytűnik hogy minden oldalról jön a nevetés..kacaj..]

-HAHAHAHA....

Éppen a környező városrészen sétáltam, amikor kaptam egy fülest. Eric volt az, az informátorom, és jobb kezem egyben. Mondta, hogy van egy rosszul lebonyolított csere maradványa a mészár mocsárban. Valami drogügylet, de én hülye nem törődtem a részletekkel. Még kérdezte is, hogy küldjön-e valakit, de a közelség miatt mondtam, hogy ne, majd én elintézm. Én hülye!
Leszámolás lehetett, mert valaki más is megneszelte a cserét. Most ott tartunk, hogy menekülök, mert majdnem kijuggattak engem is, mint a másik banda tagjait. Kik voltak ezek? Nem tudom, de nem is lényeg. Csak fussak minnél messzebb, onnan már sikerülni fog hívnom valakit.
Kiköpöm a tüdőmet, érzem, hogy a sok cigi nem vált előnyére. Csak szaladok, már azt sem tudom, mióta, cipőm mindjárt megadja magát a sok teszteléstől. De mi ez? Egy autó? Talán Lulubelle megérezte, hogy bajban vagyok? Lehet. De az is lehet, hogy nem. Remélem még nem vettek észre, ezért letérek az útról, fedezékbe, megvárom, míg elmennek. Ha mondjuk civilben szipuzó rendőrök, nem lenne szerencsés, ha észrevennének.

Tegnap este volt egy furcsa álmom. A professzor jelent meg benne, és azt mondta, hogy itt a városban van valami amivel hazajuthatok. Amikor reggel felébredtem még élénken élt bennem a kép. A nap hátralevő részében próbáltam elfelejteni, dél körül fel is adtam. Viszont tudtam, hogy nem rohanhatok csak úgy fejjel a falnak ezért a gépem segítségével rákerestem a vár és a környékének műholdas térképére, és óvatosan tanulmányoztam. Ezt követően elindultam, hogy megtaláljam a várat. Reméltem, hogy az a kép amit a telefonommal készítettem elég lesz, hogy képes legyek a tájékozódásra, de sajnos ez nehezebb volt mint előre gondoltam. Mivel a GPS rendszert deaktiváltam, a térkép önmaga haszontalan volt a mocsár közepén, hisz nem volt semmi amit tájékozódási pontnak használhattam volna.~Miért nem vártam reggelig?~Gondoltam magamban, miközben lassan haladtam a mocsárban. Szerencsére számomra ez könnyebb volt mint egy sima emberé, így nem fáradtam le a mászkálásban. Viszont ez mit sem segít ha nem jutok el arra amerre kéne. Azonban nem sokkal később megláttam a vár alakját a távolban, és végre tudtam merre kell menni. Viszont nem sokkal később valami egy fény gömb került a szemem ügyébe. Reflexszerűen lejjebb ereszkedtem, és megpróbáltam kideríteni mi is lehet a fény forrása.

Hiába figyeltem a fény nem volt sehova se visszavezethető. Mintha egyszerűen csak egy gömb lenne. Hallottam már az úgynevezett "lidérc" effektusról amikor a kémiai hatások miatt a mocsárgázok kéken fénylenek, de biztos voltam benne, hogy ez nem az. Hirtelen mintha észrevett volna megindult felém, és megállt előttem. A hirtelen irány és sebesség változástól kicsit hátrahökkentem, de úgy tűnt nem fog bántani. Azonban kisvártatva csápjai nőttek, és rám akaszkodtak. Először meglepődtem.
-[Mégis mi a franc?-Kérdeztem, de a hirtelen ijedtség el is tűnt azonnal. Megnyugodtam, és a fejemben egy út ment végig. Az érdekes jelenség ezután megszűnt és magamra hagyott.~Ez meg mi volt? Olyan furcsa jelenség... Talán valami csapda?~Hogy csapda volt-e vagy sem azt már nem tudtam eldönteni, valamiért nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy azon az úton menjek végig amit kijelöltek. Így hát meg is indultam habozás nélkül. Nem tartott sokáig, hogy megtaláljam a titkos ösvényt, és követni kezdjem. Egyenlőre óvatosan haladtam nehogy észrevegyen bárki vagy bármi is. A mocsár nyomasztó környezete óvatosságra sarkalt minden pillanatban.

Csak megtaláltam valakit. Ráadásul azt a rendőrt, akire vártam. Vagy ő taláűlt rám, ez már mind egy, de nem volt pontos, és nem ért oda értem időbe. Nem tűröm az ilyet. Fontos üzleti ügyben vagyok, amiben nem szeretem ha bárki is késik. Az idő pénz, és minden perc mr. Terrence zsebéből szedi ki a pénzt.

-Hála az égnek! Hol a fenében volt?!

Vonom kérdőre a rendőrt, míg kimászok a sűrűből, és kicsit megtisztítom cipőmet, majd figyelem a járművét amibe invitál. Valóban... jobb mint gyalog menni. Elfogadom a kínálkozó lehetőséget, meg hát ezt a flancos cipőt sem erre a terepre gyártották, szóval beszállok az anyós ülésre, és a férfire nézek, majd egykedvűen, talán kicsit unottan és bosszúsan ejtem meg én is a bemutatkozást, ám kézfogás nélkül.

-Earl Bucks.

Mondom, és a járműben ülve részemről csak néma csend lenne, ha rajtam múlna. Talán azért is, mert nem szimpatizálok az olyan emberekkel, akik késnek, még ha okuk is van rá. Időben kell elindulni mindig, vagy fél órával korábban, hogy biztos legyen a találkozó időpontja. Bár negatív az első benyomásom, még is válaszolok a kérdésekre, amennyire kedvem engedi most.

-Üzleti ügyben érkezek. Szép összegű felajánlást tennék a főnököm nevében a vár további feltárása érdekében.

Miközben próbálok lejjebb húzódni, hirtelen rossz helyre lépek, és nyomok egy hasast. Az autós tövig nyomja a féket, de még így is centikre közelíti meg a lökhárító a fejemet. Fellélegzek, de nincs sok időm pihenni, ugyanis fegyveresek tűnnek fel a távolban. Biztosan engem keresnek, lehet kiszúrt az a csoport, aki a másikat eltette láb alól.
Szerencsémre kipattan az autó, és egy csóka beinvitál. Nem szólok semmit, csak bepattanok a vasba, és azon kapom magamat, hogy már száguldunk is. De hova? Nem a mocsárba, hanem egy másik irányba vesszük az utat.
- Haver, merre mész? Arra nem rövidebb? - kérdezem idegesen. Nem az új irány miatt idegeskedem: a lényeg, hogy gyorsan eltűzzünk innen.
Ha üldözőbe vesznek minket, akkorletekerem az ablakot, és hátrafelé tüzelek, hátha kitudok iktatni pár kereket.

A kocsiban csak átnézem még érkezésünk előtt az aktatáskámban lévő iratokat, mi szerint minden meg van-e, és hogy a szerződésekben leírtakkal tisztában legyek. Talán az önmagam biztosítása szándékos jel arra, hogy most nem igen vagyok még továbbra sem jókedvemben, hisz a késést nehezemre esik elfogadni még mindig. De mikor meglátom a várat, és az előtte álló sátrakat, azonnal elpakolok, és árgus szemekkel figyelemmel kísérem azt. Ahogy viszont egyre közelebb érünk, kiderül, hogy sehol senkit nem látni. Egy gyors pillantást vetek a mellettem ülő rendőrre hátha magyarázattal tud szolgálni.

-Hol vannak az emberek?

Kérdem, hiszen a sok sátor minden bizonnyal nem a semmiből lett felállítva, de a tulajdonosokat én nem látom. Ha leparkol a kocsi, én magam kiszállok, és lassan indulok meg. Úgy hallottam eléggé kísérteties a hely, de amennyire rémisztő és sok embert elriaszt legalább annyian is érdeklődnek iránta, ezért is tartom furcsának a kihaltságot, amit így elsőre látok.