Falcone kúria

Trióból avanzsált duó tagjai a fal mellett álnak, bokáig érő jobb is ha nem írom le milyen vízben, és azon morfondíroznak mit is lépjenek. Ismeretlen vizekre tévedtek, a belső tér titokzatosság ködébe vész, így pedig nem kicsit nehéz a jövőt előre tervezni. Vakmerőség, vagy megfontoltság ratjtatok áll mit választatok, gyors bukás vagy kínkeserves hanyatlán.
Eközben Sárkány továbbgombolyítja a férfi női kapcsolatok nem kicsit bonyolúlt szövedékét. Kitriana látszólag megelékszik a válasszal, de a vérontás említésére megáll a kezében a plüss állatka. Egy akrobata ügyességével löki hátra magát, és már táalon is van, mire kiroppantod a nyakad összes csontját. Odasétál eléd, lábujjhegyre áll, és szemedbe próbál nézni a maszkon keresztül. Mutatóujját felemeli, és azt mondja ellenkezést nem tűrően.
- Segítek neked! - Majd végigmér, és még hozzáteszi. - De ebben a göncben nem lófrálhatsz kint, gyere adok valami normális ruhát. - Ezzel elindul az egyik ajtó felé, és résnyire nyitja. Szélesíti kidugja a fejét, és int neked, hogy mehetsz utána.

Bruce szemei csillognak, ahogy a kihívás karnyújtásnyi távolságba kerül. Szemei az tiédbe fúródnak, és nem is mozdulnak onnan, csak megpróbál olvasni benned. A lelkedbe látni, de mint az oly sok férfinak előtte neki sem megy.
A meghitt pillanatot egy újabb személy szakítja meg. Roman Sionis közbelép, és már távolról rátok köszön. Vagyis inkább régi barátjára Bruce Wayne-re. Mellette egy gyönyörű nő, arca akár egy szoboré, bőre a bársonyra emlékeztet. Mintha csak egy igazi istennő lenne.
- Brucy, - Tárja szét a karját a kozmetikai gyártulajdonos, és Wayne hasonlóan cselekszik. Meglapogatják egymás hátát, csak úgy barátilag, majd Roman bemutatja kísérőjét. - Ő itt Circe, életem szerelme, a nagy "Ő" - Mondja büszkén a nő pedig naivaként pirul a szépséges bók alatt. Bruce kezébe veszi a dolgot, és téged, mint a parti fénypontját mutat be.
Sárkányt, közben Kirtiana kifele rángatja. Végig a kivilágított folyosón, egészen egy vastagnak tűnő faajtóig. Kopogás nélkül beront, és rángat magával. Férfi szobának tűnik, nagyon is vaskalapos lehet az illető. Semmi plusz díszítés, és ami van, az is már nagyon réginek tűnik. Talán már évek óta nem lakik itt senki. A lány ellenkezést nem tűrően betaszigál egy ajtón, ami egy nem is kicsit apró gardróbba vezet, csupa-csupa öltöny, és nem is túl új ruhadarabok vannak.
- Öltözz! Öltözz!! Sietünk vagy nem!?! - Ezzel rád csapja mögötted az ajtót, és már mintha nem is érdekelnéd elkezd matatni a szobában.
Az ajtó kinyílik a csatornában. A gázgránátot bedobja Cybergyík, és pillanatok alatt beterít mindent a füst. Egyetlen szűk folyosót láttok, míg láttok valamit. Folyosón egészen végig kábelrengeteg látszik, akár csak egy átlagos pince lenne. A folyosó végén egy lépcső vezet fel, és ennyi az egész.

A kábelrengeteg ott fut a falon, és célként egy kapcsoló dobozban végződik. Annyiban biztosak lehettek, nem ez az egyetlen a házban, úgyhogy csak akkor nem vesznek észre titeket ha kitart a szerencsétek, vagy eléggé körültekintőek vagytok.
A folyosó nem hosszú, és talán valamilyen kazánház lehet a további része, talán csak hogy elrejthesse az igazi célját ennek a helyiségnek. Védelmező elmegy a gép mellett, és a lépcső nem tűnik túl veszélyesnek. Csak egy pillanatra néz ki a sarkon, de ez is elég, hogy fel tudja mérni a terepet. A lépcső nem túl hosszan halad felfele, egy kivilágítatlan szakaszon, és végén a sötét derengésben megláthat egy átlagosnak tűnő ajtót. Látszólag fából van, és semmi különös nincs rajta.

Eközben Sárkány megszabadul gátlásaitól, ruháival együtt, miközben szeme sarkából észreveheti, hogy az ajtó résnyire kinyílik. Talán csak az huzat mozgatta, de ez egyáltalán nem biztos az új partnered miatt. Egy szó, de még annyi sem hallatszik kintről, csak mikor elkezdesz „magadban” beszélni.
- Na mi az félsz a sötétben? Vagy csak szereted kommentálni minden lépésedet? – Jön a kicsit érdekes kérdés az ajtón kívülről. – Amúgy ne aggódj egyik rokonom szobája, és ruhája az, amit most birtokba veszel. Olaszországban van intézi a család ügyeit, már majdnem egy éve nem volt itthon. Senki nem fogja keresni az öltönyt, és ide sem jönnek be takarítani még jó ideig. Itt hagyhatod a dolgaidat. – Ekkor kilépsz az öltözőszekrényből, és csak egy elnyújtott füttyentést kapsz válaszul. Az öltöny majdnem tökéletesen passzol, igaz megszabadultál a maszktól, de nem zavarja egyáltalán a hölgyet. Csak mintha leesett állal figyelne téged. – Hát nem is gondoltam, hogy ennyire fiatal vagy. – Mondja kicsit bosszúsan, de körbejár és végignéz. – Hát lehet, ne is akkora baj ez. Na gyere, vár a táncparkett! – Ezzel kirobog a szobából, és már a liftnél jár, mikor/ha utol éred őt.

Mikor utoléred, elkapja a kezed, és bependerít a liftbe, ami éppen akkor nyílik ki. Nem vagytok egyedül, és ez nem is annyira meglepő talán. A város egyik legbefolyásosabb emberének partiján vagytok. Még szép a zsúfolásig telt szobák. A lány melléd áll, kicsit szorosabban is, mint szükséges lenne, ekkora liftben, ennyi ember között.
A lány kérdésedre kicsit megütközik, lassan mosolyra húzza száját, és kitör belőle a jóízű nevetés. Ez még teljesen elfogadható is lenne, ha nem pár perce beszéltétek volna meg, hogy a városban élők életét akarjátok könnyebbé tenni, hogy leállítjátok a bandaháborút. Annyira meg talán a lány se szeleburdi, hogy ne tudjon két egyszerű puzzle-t összerakni, miért is itt akarod te megállítani.
- Nekem arra nincs szükségem. Így sokkal viccesebb nem gondolod? – Az ott lévő idegenek, legalábbis neked, csak meredt szemekkel bámulnak téged. Carmine Falcone legkisebb lányát, ismerik már. Még ha csak hírből is, de a fiúk, ki eljött a nagy don ünnepélyére, és kísérője a lányának, na az már nem kicsit ad okot a szóbeszédre. Ami pedig a lány viselkedéséből kitűnik, igen csak közeli barátja vagy.
Az ajtót előbb résnyire, majd éppen annyira kinyitod, hogy a fegyvert kidugd rajta, na meg szét is tudj nézni. Pár embert meglátsz és azonnal elkezdesz tüzelni. Az első találatok egy tiszta giccsbe öltözött nőt találnak el. Felsikolt és azonnal összeesik. Fájdalom járja át minden porcikáját. Az izmai rángatóznak, miközben szörnyű nyöszörgés hagyja el a száját. A kísérője egy fele annyi idős férfi kapja a következő találatot. A srác nem sikolt, csak kínok között hátraesik. Magzat pózba húzza magát, és fogcsikorgatva tűri rátörő fájdalmat. A harmadik áldozat az ajtónálló, akit kint láttatok még. Éppen a párt kísérte a lifthez. Mire a nő összeesik, a keze már a kabátjában matat, de a fegyvert már nincs ideje előhúzni. Hosszú fájdalommal átitatott kiáltás hagyja el torkát. Az egyik leghangosabb, amit még férfi ki tud adni. Még mielőtt elesett volna elhallgat. Talán sokkot kapott, vagy csak elájult, de sokkal rosszabb is történhetett vele. Onnan nem tudjátok megállapítani.
Egy nem túl hosszú folyosón vagytok. Az ajtó, amin keresztül kémleltek a pinceajtó, mellettetek, egy személyzeti lift. A folyosó másik oldalán egy méretes konyhaajtó. Van még itt WC nemenként is. A folyosó vége elkanyarodik, a másik vége pedig a hallba vezet, amire a bejárat nyílik.

A rablás úgy megy, mitha mindig is ezt csináltátok volna. A fetrengő embereket könnyen mozdulatlanságra kárhoztatjátok, és tépitek szét a ruhákat. Pillanatok alatt gúzsba kötitek őket, és még egy hangot sem tudnak kiadni, nem hogy mozogjanak. Védelemzőnek nem kell aggódni egyetlen kamera sincs a földszinten, és így észrevétlen maradt a dolog, legalábbis kamerák nem vették észre őket.
Fegyver csak az ajtónállónál volt, egy automata amely csak így ránézésre is illegális cucc. A ruha bármennyire is vállas volt az ajtónálló, hozzád képest kismiska, éppen hogy csak rádjön, aki közelebbról megnéz, láthatja vagy két számmal kisebb az öltözet. De még éppen rádjött. Így most ott feszítesz Cybergyík, és az elraboltak mellett, és nem kaptok választ Sárkánytól. Csak a beszélgetését halljátok, mint eddig is, ahogy Sárkány is hallja mit tettetek.

Eközben Amethysta ismerkedik a felsőbb tízezerrel. Egy trió mely körülvesz téged furcsán méreget a megjegyzésedért. De miután elneveted magad ők is erőltetnek magukra dícsérő mosolyokat.
- Ez természetesen csak a művésznevem drágám. - Mondja Circe a tapogatózásodra. - De manapság csak ezen a néven ismer mindenki, és ez így jó nekem. Bár mit ne mondjak jobban is szeretem, mint az igazit. - Incselkedően Roman megcsipkedi a nő derekát, aki tettetett rosszkedvűséggel teszi még hozzá. - Nem drágám még mindig nem árulom el senkinek. - Mondja, és hangos kacagásban törnek ki körülötted. Talán valamiről lemaradtál, vagy csak a búlvárújságokat nem olvasod, amiben régen ez volt a legnagyobb szenzáció, és azóta se derült ki az igazság.

A ruha gyorsan lekerül, és újra együtt lementek a kis helyiségbe. A gépek, azok amiknek tűnnek, és nem véletlenül. Hogyan nézne ki egy titkos menekülőút, ha könnyen felismerhető lenne a tényleges célja az egésznek. Így visszatértek a dobozhoz, amibe a kábelek futnak bele.
Kinyitva önkénytelenül is elégedett vigyor húzódik mindkettőtök száján. Ez nem más, mint a biztosítékláda, ahonnan feltételezhetően az egész épület elektromos hálózatát ki tudjátok iktatni. Legalábbis míg le nem jön valaki, és helyre nem billenti az egyensúlyt. Cybergyík-nak a „középkori” technológia könnyen átlátható, igaz egy kevés idő kellett mire akklimatizálódik a megfelelő helyzethez. Rengeteg kábel van itt, csoda, hogy az átlag emberek ki tudnak igazodni rajta. A legfontosabb a világítás, mely minden szinthez külön van egy biztosíték, talán azért, hogy ha valahol egy kis túláram keletkezik, ne boruljon sötétségbe az egész épület. Vannak itt még biztonsági rendszerhez is, ami meglepő, hogy nem a fő áramkörről fut. Miután jól megvizsgáltad egy tucatnyi kábel kapcsolódik össze, és egyetlen helyre futnak be. Ebbe tartozik az összes olyan dolog, amitől feltételezhetően tartanotok kell. Akkor még is van egy biztonsági szoba, ahonnan a berendezéseket irányítják, csak éppen még meg kell találnotok.
Eközben vége Sárkány szenvedéseinek. Az ajtó kinyílik, és mielőtt még felfoghatná hősünk milyen helyre is került, Kitriana máris a kifele rángat a liftből. Lassan fogod fel, mi is van körülötted. A tetőtéren vagytok. Egy hatalmas terasz, amely majdnem az egész teret elfoglalja. Van itt minden mi szemszájnak ingere, puccos vénségek, úgy kiöltözve, hogy ha egy páva csak rájuk is merne pillantani, a sokktól fejvesztve menekülne. A kőgazdagok úgy néz ki így szoktak szórakozni. Egy halkan lágyan szóló vonósnégyes, és az asztalok között sürgő pincérek hada. Emellett a vendégek között, több televízióból ismert egyén is található, politikusok, városi vezetés tagjai, híres/hírhedt milliomosok, és iparmágnások. A szemed körbe-körbe jár, míg végül a táncparkett közepén találod magad.
Innen szinte mindent belátsz, de titeket is mindenki láthat. A lopakodás kicsit extrém megoldását kellett választanod, és innen veszed észre, hogy a tetőtér nem egységes. A terasz csak egy ideig folytatódik, de van még itt egy bujtatott emelet, ami egy egész lakrészt is takarhatna, méretéből ítélve. A helyiség tele van hatalmas fal nagyságú ablakokkal, és akár csak egy látvány kifőzde, ott sütik, főzik, párolják, dinsztelik és még miegymást dolgot csinálnak az étellel, amit majd felkínálnak nektek. Az egész mögött, pedig egy elszeparált rész, ami ablaknélküli falak vesznek körül, így nem látod mi is lehet az.