Frost vállalat

Az irodámban ülök, a jól kiérdemelt irodámban, amit azon a szörnyű napon szereztem meg magamnak, annak az maszkos idegen segítségével. Azóta sem hallottam Beats irodavezető főnökúrról. A székében ülök, vagyis inkább a pozíciójában. A székére értelmes ember nem tenné rá az ülepét, annak a zsíros, mocskos disznónak minden használati tárgyát kicseréltettem. Csakis tiszta irodában ülök, nem hogy holmi használt tárgyakkal kelljen már a Frost vállalat kihelyezett irodavezetőjének dolgoznia.
A meló jár a fejemben, a társaim már megérkeztek Gotham City-be. Idris hála istennek kikerült a börtönből, és Dominicának csak meg kellett pedzegetni, az új munka lehetőségét, és már hozta is párját. Nem is tudom milyen régóta nem dolgoztunk együtt. A trió újra együtt, és érzésem szerint nemsokára bővülni fog a mi csapatunk. Egy nagy meló kell és máris belevághatok a terveim második fejezetébe. Egy munka, amit nem baltázok el.
Most mindent én fogok csinálni, se zakkant ballonkabátos idegenek, se démoni nőszemélyek nem fognak keresztbe tenni nekem. Ma megismeri a nevemet a város. Legalábbis remélem ha meg tudom oldani a sok felmerülő problémát. Az összeköttetésemnek megmondtam, hogy a pilóta mindenre kapható legyen, és ne tudja a nevemet, vagy legalábbis csak annyit, hogy Griff az akinek dolgozik. A tárgyalások még vele sem fejeződtek be, még meg kell tudom tőle, mennyiért is vállalná el a börtönnel kecsegtető melót.
A kezem már a telefonomon jár, miközben drága titkárnőmet Chaterine-t bámulom. A kapcsolatunk kezd jól alakulni. Túl vagyunk már több randevún is, szerencsére nem tudta meg a munkatársaitól a Blaze-el átélt szörnyű kalandomat. Arra az éjszakára se gondolok többet, csak mikor ölni támad kedvem, és démoni fajzatokat keresek az éjszakában. Már éppen tárcsáznék, mikor Mr. Frost a főnököm megjelenik a színen.
Eddig nem sokat beszéltünk, a vállalata elég nagy ahhoz, hogy tudja hogyan kell irányítani, de az ilyen alantas munkát végzők, mint a vállalat könyvelése nem a szakterülete az öregnek. A kinevezésem óta, összesen ha négyszer találkozunk. Valami nagy gondnak kell lenni, hogy személyesen jött el hozzám. A probléma pedig áthúzhatja a számításaimat megint. De nem most nem. Ma még ez az ősz halántékú vénember sem tehet nekem keresztbe.
- Igen Mr. Frost. - Nézek körül, majd végül csak megkérdezem. - Jó lesz az irodámban uram? Igaz nem olyan impozáns, mint az öné, de a fotel kényelmes, és a titkárnőm elkészít bármit, amit csak kíván. Kávét, teát? - Szajkózom tovább, nehogy illetlennek gondoljon. Az ajtómat természetesen szélesre tárom, és a székemet is felajánlom. Mégiscsak a főnökömről van szó.
Ekkor elkapok a gondolatfoszlányt, ami a tudatom hátterében éppen csak képződött. Frost a főnök, ő van a reflektorfénybe, és ő a velejéig üzletember. Mindent megtesz a cégéért, és? .... és.... Nem tudom mit lehetne kezdeni vele, legalábbis még nem tudom. Annyi biztos, ő is a beosztottam lesz, mint mindenki más a világon.

A főnök végre leteszi azt a sovány fenekét a székembe, még szép hogy az enyémbe, az a legkényelmesebb. Egy sóhaj kíséretében kieresztem minden mérgemet, és felkészülök arra amire nem lehet. Míg csak egy hangya voltam a nagy bolyban nem voltak ilyen gondjaim. Sőt ennyi munkám sem volt. Hála istennek nem sokáig kell még ezt csinálni. Nem leszek ennek a kopaszodó vénségnek a kutyája, aki mindent megcsináltat velem. Sajnos még tűröm kell, és be kell adnom a tiszta beosztottat.
A vásárlás és a vállalat szavak még nem sejtetnek problémát, de a könyvelés már igen. Kurt Bozek-nek tisztának kell maradni. Annyira amennyire csak lehet. Egy kis hiba is végzetes lehet a nagy terve nézve. Úgyhogy csak egyet mondhatok.
- Uram a telefon ráér. Tudja, hogy ez a vállalat az életem. Bármit megtennék, hogy a cég jól jöjjön ki, de... - Hallgatok el egy kicsit túlságosan is színpadiasan, mintha hinnék abban, amit mondtam, vagy mondani fogok. - ebbe nem tartozik törvénytelenség. Nem fogom semmi pénzért se átszakítani a törvényes kereteket. Ha jól gondolom nem tiszta úton szerezte meg azokat az iratokat, és nem fogom sem magam, sem a keményen dolgozó embereimet kompromittálni illegális anyaggal. Remélem megérti uram, és ebből semmilyen bajuk nem fog származni a beosztottjaimnak. - A vége már őszinte, a kirohanásom miatt nem akarom, hogy bárkinek is komolyabb problémája legyen belőle. A telefont nagyon sajnálom, de ha már azért a rengeteg zöldhasúért nem hajlandó pontos lenni, akkor lehet új pilóta után kell néznem. Újabb sóhaj és várom mi fog történni, meg remélem hogy a csörgés sem marad abba. A nap olyan rövid, és még annyi szervezni való maradt. A válaszra várva csak kényelmesen odaülök az asztalom sarkára és a legrosszabbra készülök.
Az ilyen régi cégek főnöke mindig begyöpösödött vaskalapos vénember, ebből eddig csak a vénemberben tudtam megbizonyosodni, de a többi se nagyon várathat magára. Ez Gotham City nem véletlenül jöttem ide, azért hogy a bűn, és mocsok felé emelkedjek. Nem is várom el, hogy a cégem teljesen tiszta legyen, de legalább még ne ragadjon magával. Önszántamból akarok a mélyére kerülni, hogy felemelkedhessek.

Az öreget csak sikerül felpaprikáznom, pedig nem volt szándékomban. Mondjuk sejthettem volna, mikor visszautasítottam az ajánlatát. Visszagondolva mást nem is léphetett volna. A reményeim, hogy csak egy próba, amin minden "főnöknek" át kell esnie. Csak hogy megbizonyosodjon róla, mennyire is törvényesen járunk el a cége ügyeivel. Sajnos nem így történt, és ha tényleg próba volt akkor megbuktam csúfosan. Hát igaz, most már teljesen mindegy, hogy kirúg-e vagy sem. Az ő sorsa úgyis beteljesül, legalábbis remélem. Odáig még hosszú az út.
Végül csak rám tukmálja a feladatot, és csak az jár az eszembe, hogy fogom én ezt megcsinálni, a munka mellett. Miért nehezíti meg ennyire az életemet Isten. Pedig a pénz felét jótékonyságra fogom fordítani. A bank meg biztosítva van, úgyhogy semmi káruk nem lesz. A telefoncsörgés zavar, de még nem tehetek semmit az ügyben, előbb ki kell rugdalnom Mr. Frost-ot az irodámból.
- Elnézést Mr. Frost, akkor rosszul következtettem. Nem is hittem volna, hogy tényleg illegális dologra akar rávenni. Csak hát a látszat csalt, így hát a félreértés áldozata lettem. - Újra végighallgatom a szóáradatát, és az ultimátumot is. Reggelre? Reggelre kellene nekem végeznem? Hát nem kis meló lesz, még jó hogy fényes nappal akarom kirabolni a bankot, és nem éjszaka. Mint az előző kettőnél. Már akkor tudhattam volna, hogy halva született ötlet. Már megint a múltba révedek, ahelyett hogy a jelennel törődnék.
- Igen uram meglesz. Holnap reggel az asztalán fogja várni a részletes jelentésem, mikorra bejön az irodába. Remélem így megfelel a dolog. - Végre kimegy az irodámból. Lassan becsukom az ajtót mögötte, és még nézem, ahogy öreges járásával eltűnik a beosztottjai förgetegében. Még egy pillanatig bámulom a hűlt helyét, majd fejemet ingatom. A jövő sem lesz egy fáklyás menet. A kezem önkénytelenül is megindul a még csörgő telefon felé, majd tudatosan megállítom felette. Hosszú másodpercekig gondolkodok felvegyem-e. A pilóta késett, mikor még nincs is nyomás rajta, és máris késik. Mi lesz majd a terepen, akkor aha késik felboríthatja az egész tervet. Végül vállat vonok, és felveszem a kagylót. Annyi esélyt adok neki, hogy megmagyarázhassa a dolgot.
- Halló! Ki beszél? - A fojtott hangra felfigyelek. Ez nem a pilótám, vagy legalábbis nem hiszem. Szépen végighallgatom, és azonnal gondolataimba merülök megint. Egy túszdrámában általában engednek a követeléseknek. Csak jól kell beadni a dolgot. Ha a pilóta kiesik, akkor egy rendőrségi is megteszi. Ha követelem biztos küldenek helikoptert. A terv meg úgyse az, hogy elmenekülök vele.
- Na és mit fognak tenni vele, ha azt mondom, hogy megtarthatják? - Teszem fel a kérdést. A feltételeik nem nagyon érdekelnek. Százalékot így nem tudom, hogy adnék-e nekik. Nem tudom, hogy mekkora a zsákmány, és ezért fogalmam sincs mennyit kellene megtartani belőle, hogy a következő lépést véghez tudjam vinni. Várom a választ, remélem nem valami vérgőzös banda, akik kinyírják az embereket, csak mert nem kapnak pénzt. Ha igen akkor még velük is foglalkozni kell a bankmeló előtt. Erre a feladatra meg hívni kell a társaimat is, gyorsabb és könnyebben oldanánk meg.

Vállat vonok, és csak egy pillanatig gondolkodok el. A hatásszünet véget ér, megköszörülöm a torkomat, és elgondolkodok mire is kellene nekem a pilóta, ha más is meg tudja oldani a dolgot, talán ingyen. Az angyali énem természetesen úgyse hagyná, hogy miattam sérüljön meg a fickó.
- Na jól van maga nyert. Kap ötven százalékot, legyen a helyszínen, vagy még jobb lenne ha a pilóta mellett a helikopteren. Ott megkapja a jussát, de aztán ne késsen az emberem, mert nem csak én, de maga se lát egy megveszekedett buznyákot sem. - Remélem beleegyezik a feltételeimbe. Ha igen akkor kimegyek a titkárnőmhöz, és egy kis flört mellett, rásózom a munkát, hogy ossza ki a beosztottjaim között, de csak titkon senki se tudjon róla.

Lerakom a telefont, és az agyam, úgy jár mint a motolla. Talán jó lett volna még pár mondatot váltani vele, hogy hol is lesz pontosan, és hogy a helikopteren kellene megkapnia, vagy a bank előtt, esetleg máshogy gondolja a dolgot. A másik dolog meg, hogyan jöhetett rá hogy ki vagyok. Annyi biztos, hogy van priuszom, és mindenki tudhatja, hogy Empire City-ben már Griffként tevékenykedtem, de azt jól el akartam titkolni. A rendőrök mikor elkaptak, nem tudhatták, hogy én én vagyok, de ki tudja. Rá kell jönnöm, ki is ez a fazon, mert még bajt hozhat rám a későbbiekben. Ezt felírom a rendőrségi adatbázisból való priuszom kitörlése címszó mellé az elméleti elvégzendő listámra. Chaterine éppen menni készül, de ő itt a mindentudó üdvöske, sőt talán azt is tudja, ami nekem fontos. Kirontok az irodámból, és megpróbálom utolérni.
- Chaterine egy pillanat, beszélnem kellene veled. Az irodámban kényelmesebb lenne. Ha megtennéd, hogy privátabban tárgyalni tudnánk. - A sikerült rávennem őt, hogy bejöjjön az irodámba, igaz miért is ellenkezne a főnöke vagyok. Szóval ha sikerül akkor leültetem az egyik székbe, és mellé telepszek, egy másikra. Elkezdem...
- Lenne egy kis munka, amit a nagyfőnök sózott a részlegre. Ezt oszd szét az emberek között, mond meg nekik hogy holnap reggelre kész kell lenni. Na meg ne aggódjanak a túlóra miatt, a cég azt is kifizeti. A papírokat nemsokára megkapjuk, onnan szétoszthatod. A másik fontosabb dolog pedig az lenne, hogy kaptam egy telefonhívást. Szerintem az egyik dolgozónk az. A hangja.... - Elmondok neki mindent, amit a hangjából felismertem, meg hogy mire is hasonlít, és még utánozom is ha megfelelően tudom. - Nem tudod, felismered ki lehetne az? - Teszem fel a kérdést és reménykedek benne, hogy tud válaszolni. Ha igen akkor könnyebb a dolog, ha nem akkor koncentrálok az akció tervezésére.

Forgatom a szemeimet a nő után. Biztos nehéz napjai vannak éppen, vagy az idegen kavarja mögöttem a katyvaszt. Hónom alá kapom az aktatáskámat, amiben a felszerelésem található. Haza nem akarok menni, és a főnököm sem érdekel túlságosan, úgyhogy leintek egy taxit, és közben telefonálok.
Először is felhívom a dublőrömet, megszerezte-e már a ruhát onnan ahonnan kérettem. Remélem felveszi és nem fog ezzel is gondom lenni. Ha minden megvan akkor megmondom az időpontot, hogy mikorra kell a bankban lennie. Ha sikerül, akkor jönnek a társaim. Megbeszélem velük a találkozót a bank elé, valamelyik sikátorba, és ott utolsó simításokat megbeszéljük a rablásról.

Az utcán sétálok, miközben a nagy feladaton járatom az agyamat. Fel sem fogom, hogy a lábaim még mindig a régi úton visznek, a magasvasúti megállóhoz. Még mielőtt odaérnék, gyorsan elzavarom a múlt csalogató emlékeit. Amikor még csak lopni jártam a várost, és a világrengető terveim messzi voltak. Gyorsan intek egyet, és a Gotham City-re oly jellemző taxi áll meg mellettem. Beülök, és a célállomásomtól egy sarokra kérem a fuvart.

A hangok végigborzongatják a hátamat. Mocskos démonok, egyszer kiirtom a fajtájukat, és nem fognak menekülni haragom elől. Fogaimat csikorgatom, ahogy az angyali énem dühöt pumpál a szívembe, de nem hagyom. Messze van még, az idő mikor ilyenekre képes leszek.
Egyszerűen csak lecsapom a kagylót. Egyetlen szót, vagy köszönésfélét sem mondok bele, csak a szitkokkal bombázom a beszélgető partneremet miután már nem is hall. Egy nagy lélegzet, és asszem már le is nyugodtam. Ennyi is elég segítség ezektől a pokolfajzatoktól.
Na úgy látszik mai napnak vége van, még itt az irodában is, úgyhogy haladjunk a következő lépés felé. Telefont visszarakom a megérdemelt díszhelyére, én pedig veszem a kabátomat, és az aktatáskámat, amiben minden fontos "dolgom" benne van, és nekiindulok.
Akivel még kifelé menet összefutok intek neki, és jó éjszakát kívánok, majd az irodaház szemközti kis kávézóba indulok. Néha megállnak ott inni egy kávét, vagy teát, és a legtöbb ételt is innen hozatjuk, hát ha már közel van. Úgyhogy csak lemegyek a lifttel, és kényelmes tempóban átbaktatok.
A pult a célom, és a csinos pincérnő. Na meg egy forró fekete, és mellé az intézmény telefonja. Ezt aztán nyomozhatják ha akarják naponta több százan is használhatják, hát még szép, hogy innen fogom hívni a várom védelmezőit, inkább mint az irodából. Tudakozótól a rendőrség számát kérem, és ha megkapom be is pötyögöm egyből.
Ha felveszi a diszpécser, vagy a recepciós, vagy ügyeletes vagy bárki is van ilyenkor a rendőrségen, csak pár szót szólok. Remélem nem vert át teljesen a démoni szuka.
- Latrop rendőrt keresem. Bent van még az őrsön? - Ha igennel felel, vagy megkérdezi miért is, akkor valami hazugságot felelek. - A minap egyik ügye voltam, és csak meg akarom köszönni a segítségét. Tudja mi civilek már csak ilyen kedvesek vagyunk. - Lehetőleg egy kicsit elváltoztatom a hangomat. Menjünk biztosra a dolgokkal, ha már mindenre figyelek ezt sem hagyom ki.

Hát erre nem számítottam, mert hát a fene se gondolt bele az ilyenekbe, a rendőri élet furcsa és nem is nekem való. A sok műszakolás, a több mint tízórás munkák nem éppen az én gyenge lelkemnek való. Hát ha nincs bent, akkor nincs mit tenni.
- Mr. Carpenter. Nagyon szépen köszönöm a segítséget. Még meg tudná mondani, mikor lesz bent újra a rendőrségen? Mármint mikor kezdődik a munkaideje, tudja a feleségem minden áron el akarja juttatni a süteményét, amit sütött, és hát ismeri ezeket a futárküldő szolgálatokat. Nem lehet bennük bízni. - Illedelmesen megvárom míg válaszol, és megköszönöm ha felvilágosítást tudott adni, ha nem akkor is. Utána lerakom a kagylót, és szépen nyugodtan megiszom a kávémat. Úgy látszik a dolog holnapra marad, úgyis ideje már újra késni a munkából.
Fizetek, és már indulok is hazafelé, a megszokott utamon. Nemsokára kellene egy normális kocsi is, mert hát egy főnök csak nem járhat mindig a magasvasúton. De hát mit lehet tenni, ha a régi szép zsebes emlékeket idézi fel. Még mindig megvan a smile-s lakáskulcsom, aminek a rejtélyére nem derítettem fényt. Egyszer talán azt is tervbe szem talán.
Ha sikeresen hazaérek, minden galiba nélkül, akkor a délutáni rutint elvégzem. A világuralomra törési terveimen dolgozok, és újabb, és újabb információkkal bombázom magam a világ dolgairól, ami segíthet nekem.
Ha elálmosodok alszok, és a megmondott műszak kezdés előtt még beugrok egy közeli cukrászdába, ami útba esik a rendőrkapitányság felé, egy nagy adag sütit, na meg egy kisebbet veszek, és egy telefonboltba, és veszek egy eldobható mobilt, természetesen készpénzért mindkettőt. A rendőrségre ha elérek, minden gond nélkül, még egy cetlit csúsztatok a kisebb sütis dobozba, Latropnak címezve, benne csak ennyit írok.
"Jól jövedelmező üzletet ajánlok, ha érdekli hívja ...."
Odaírom a végére a számot, lehetőleg elváltoztatva a kézírásomat, és kesztyűben, hogy semmiképpen sem tudjanak a nyomomra bukkanni.
A nagyobb tetejére pedig egy teljesen átlagos köszönő feliratot, a jó munkáért, meg hasonlókért. A sütemény csomagolása átlagos papírba kérem, ami nem utal hol is vettem az édességet.
Utána teljesen átlagos ruhában, mintha csak egy hétköznapi civil lennék, na meg egy széles karimájú baseballsapkában, nagy fekete napszemüvegben, csak hogy az arcomat se lássák, belépek a rettegett intézménybe, persze csak ha minden gond nélkül alakult. És amilyen gyorsan csak lehet leadom az édességeket, és már tűnök is el. Az arcomat elfordítom a kameráktól, vagy úgy helyezkedek, hogy a simléder miatt ne látszódjon, és csak annyit mondok, hogy "Latropnak jött."
Ha minden úgy alakul, ahogy terveztem, akkor elindulok az utcán kényelmes tempóban, ha már elég távol vagyok, akkor egy sikátort szúrok ki, ahol megszabadulok a sapkától, és napszemüvegtől, és beülök az első arra járó taxiba. Csak körözünk a városban, és várom a hívást.

Kicsit megköszörülöm a torkom, azért hallja a másik oldalon is a vonalnak, majd belekezdek kicsit elmélyítve a hangomat. Remélhetőleg úgy hogy ne lehessen felismerni.
- Üdvözletem Mr/Ms. Latrope. Vannak barátaim, akik úgy gondolják maga nagyon szereti a pénzt, egy kis szívesség fejében. Na nekem van pénzem, magának meg van tíz jó ujja, úgyhogy a jó tulajdonságainkat összehozhatnánk. Már ha úgy gondolja, hogy könnyebbé szeretné tenni az életét, ha meglátja azt a pár nullát. Mit mond? - Remélem igennel válaszol, akkor folytatom. Ha nem akkor nem, és más irányt keresek a feladat elvégzésére.
- Egyszerű, és csak tíz percébe kerülne. Adok tíz nevet, ezeknek a neveknek valamilyen hiba folytán el kellene tűnnie az adatbázisból. És ha ezzel végzett, kérem írja le a bizonyítékraktár kódjait az elkövetkezendő tíz napra. Tudja csak formaság, és megígérem annyi pénz üti a markát, hogy akármit megvehet magának, amit csak akar. Magától függ az ár, csak legyen elég merész, hogy megmondja. - És most újra csak ráhagyom a beszélgetés folyását. Úgy látszik ez már csak így lesz, én fizetek, csak hogy teljesítsék azt amire szükségem van.

Egy halvány mosoly, úgy látszik mégsem teljesen pénzsóvár a tag, de hát amit akar azt nem fog megtudni. Legalábbis tőlem nem, egy éjszakai látogatás után, pedig biztos rá fognak jönni, hogy ki is járt ott.
- Tudja fiatalember mondjuk úgy, hogy a bizalom jeleként átutalom az ön által kért össze felét. A többit a munka után kapja meg. Remélem ezzel le is tudtuk az ismertséget közöttünk. És igen, amit azt illeti fantom vagyok. Ami azt illeti nem hinném, hogy bármikor is találkozni, vagy kapcsolatba akarna lépni velem. Ez csak egy egyszeri ajánlat, hogy jobb megélhetést biztosítson magának, nekem pedig egy kis előnyt. Ha érti mire gondol. Egyszerű üzlet. - Na ennyi mondani valóm van, ha ez sem jön be, akkor jöhet még egy kis nyomozás. A feladatnak el kell végeztetnie, addig nem tudok tovább lépni a következő szintre, míg el nem tűnök a világ szeme elől. Vagy legalábbis nem maradok rejtve.

Csak egy pillanatra emelem fel a bal szemöldökömet, és a sofőrre nézek. Letakarom a telefon beszélőjét, hogy egyetlen hangfoszlányt se engedjek át. Úgy látszik, nem vagyok elég körültekintő, de hát ez van. Akkor új irányba terelem a beszélgetést.
- Na ide figyelj te. Ha még egy szót szólsz hozzám meghalsz. A hulládat senki nem fogja megtalálni, és a családod ha egyáltalán van egy ilyen csatornalakónak, eltűnik a föld felszínéről... - Hagyok neki annyi időt, hogy felfogja mit is mondok, és amennyire csak tudok félelmetesen nézek. Mint aki tényleg megtenné, ami mond. Ha visszafordul, akkor rendben van, ha nem akkor előhalászok egy ceruzát a zsebemből, és mindenre felkészülve, ha rám támadna, akkor belevágom a karjába.
Ha van már elég szabadterem, hogy folytassam a beszélgetést, akkor újra csak a rendőr felé fordítom figyelmemet. Megköszörülöm a torkomat, és újra magabiztosan folytatom, a blöffölést.
- Megpróbáltam könnyebbik módszert választani, de én mégis a nehéz úton akar haladni. Az üzletünk lényege, hogy én tudok nem kevés dolgot magáról, míg ön semmit, legalábbis még. De ha én az információimat, önről megosztanám a feletteseivel, vagy pár nem ennyire... hogy is fogalmazzak... részre hajló kollégájával, biztos lehet benne, hogy nem csak az előléptetésről, de a szabadságáról is le kellene mondania. És igaz, hogy nem minden bizonyítékot ön alkotott, de elég jó vagyok benne, hogy életfogytiglatit kapjon, azért amilyeneket én összehoztam ön ellen. - Ezzel próbálom bevinni a halálos döfést. Mert hát a zsaru, aki ennyire áhítozza az előléptetést, fél a börtöntől. Meg hát egy rendőr nem túl hosszú életű egy börtönbe, bármennyire is enyhe legyen a büntetés.