Marius Woodson háza

Egy nagy külvárosi ház. Semmi különös nincs benne, csak a pincében lévő jól felszerelt kémia labor.

Sötét este volt... lassan már éjszaka fele jár az idő, vihar felhők gyülekeznek a háttérben. Üres az egész utca, csupán egy alak halad rajta végig, ködössé válik a környék, és nem látszik, csak annyi, hogy kabátot visel. Kopog a csizmája, lassan kivehető, hogy egy kalapja is van, majd a tiltott jelzések is a ruháján, egy macska szalad végig előtte az utcán. Kivehető, hogy a feje egyik fele csak csont, és az oldalából is bordák állnak ki, szőre csapzott.
Bent zajlik egy gyűlés, de senki sem sejti, hogy van még valaki a házban rajtuk kívül... éppen egy laborban járkál, megnézi az üvegeket, arcát takarja egy símaszkszerű, dolcsokból álló maszk, szemén egy napszemüveghez hasonló korom fekete tárgy. Végig nézi a bent lévő dolgokat, majd elindul fel egy lépcsőn, most már csak árnyként suhan.
Eközben az egy sötét sarokban egy csótány fekszik a hátán, lába összehúzódva, majd hirtelen megfordul és máris fürgén mozog, egy nagy acél ládához siet, bemászik egy kis lyukon, majd körülnéz, egy vezetéket szemel ki, egyenlőre picit belerág, ez nem okoz áramingadozást, és benne se semmi kárt.
Négy különös alak tárgyal egy teremben semmit se tudnak, arról, hogy fejük felett egy apró kis pók mászik, nem működik már egyik szerve se, egyszer már el volt taposva, most viszont egy kis lyukból lát mindent, és hall is, érzi a rezgéseket, ennyi már elég is.
Egy ajtóval odébb egy alak áll, hall és lát mindent, amit csak akar, egy sakkbábúval játszik a kezében, amit kesztyű véd. Várja a pillanatot, de még nem tesz semmit, mosolyogni kezd.
Eközben mintha árnyak lennének körülötte és egy női arcot formáznának, aki ad neki egy csókot az arcára, utána eltűnik. Közben egy pici barna, alig látható állat mozdul meg, máris ott van Richard fülében, egészen beette magát a halló idegig.

Az ajánlat érdekfeszítő látok benne fantáziát, de mindig van valami bökkenő. Vajon megbízhatok ebben az emberben? Hiszen ő csak egy emberben... Míg én több vagyon nála. Hagy töltse be a célját és jutason engem hatalom, aztán majd elintézzük.

- Csábító ajánlat, de hogy tudnék ebben, én segíteni? Egy egyszerű ügyvéd vagyok, maximum a rendőrségnél való megfigyelésben tudnék segédkeznék. De, mint mondtam benne vagyok. - hangom nyugodt, tekintetemmel hol a szobát fürkészem, hol a "társaim" arcát.

Valami nincs rendben, mintha figyelnének minket. Talán csak paranoiás vagyok, vagy csak sokat mozogtam manapság varázskörökben. Jobb lesz figyelni.

// Bis, ne irányítsd más NJK-ját, majd Mani eldönti, hogy észreveszi-e Richard a bogarat. //

A bogárka lebukott, nem volt elég óvatos... a plafonon csüngő pók szépen bemászik egy üregbe és újra csak egy testé válik, ahogy a fülbemászó is... és ahogy egy bizonyos macska is. Felix leveszi a szemüveget, gondosan elrakja, majd a dolcsokat letekeri arcáról, és nyakkendő szerűen megköti, berakja ruhája alá és tűz rá egy kis ezüst díszt. Az energia most egy új test felé áramlik, még egész jó állapotban, van, gyorsan mozog... hamarosan ő is bejut a házba a hátsó bejáratnál. Kinyílik egy nagyobb ajtó, majd szépen, lassan de nyugodt léptekkel kisétál egy állat, vagyis csak a teste.

Szépen az asztal felé veszi az irányt. Eközben egy fém dobozban egy különös csótány munkához lát, elkezdi rágni a vezetéket majd teljes erejét beleadja... de semmi hatása. A kutya mögül egy másik alak is kilép, de ő a másik oldalt, és hirtelen elmennek a fények.
Talán öt másodperc telik el, amikor visszatér a fény. Az asztalnál ül egy alak, egy kis sakk van előtte, felrakva egy szituáció, a táblát nézi. Náci egyenruhában van, arca romlott, szemei különös fényűek, lábainál ott ül az előbb látott dög. A különös az egészben, hogy mintha csak ott termettek volna... nincsenek kicsi árulkodó nyomok, hogy az alatt az 5 másodperc alatt kerültek oda, de persze ez nyilván való. Majd az alak arréb rakja az egyik bábút, majd mély hangón szólal fel.
- Ich... khm. Jobbat vártam magától Mr. Woodson. Ha nem tévedek.

Adler kivár, meghallgatja a többieket, majd kicsi szünetet tart, elmosolyodik és beadja a mattot, közben a kutya feláll és kinyújtózik. Ezután újra hallani lehet a hangját.
- A Vegasi 13, egy skizofrén, manipulálható szörnyeteg, The Manipulator, egy őrült, hatalomvágyó zseni és kémikus, Antidote egy álruha mögé bújó mágus... régen a "jóért" harcolt, majd kapott egy nagyszájú vendéget és "megtért", úgy látom azóta önnek is nagy a szája. De nem ne aggódjanak, már rég kerestem olyanokat, akik nem zárkóznak el a nézeteimtől... és a hírszerzésem pokoli jó!
Majd megigazítja magán ruháját és mindenkinek a szemébe néz, látszik keresi az érzelmeket.
- És igen... valóban egy élőholt vagyok... és értek a nekromanciához is -az alak megsimogatja a kutya fejét- és igen jók a kapcsolataim. Úgy gondolom, a szövetségünk hasznos lehet.

Adler ül és hallgat, figyeli társait, látja reakciójukat és gondolat menetüket. Újra felrak egy szituációt a sakk táblára, amíg a többiek beszélnek, és meg is kezdi a játékot. De igazából elég érdektelennek lát sok mindent, hiszen csak később fognak a dolgok keményebbé válni. De ez nem zavarja, egy tarantula mászik ki, majd Manipulátor elé megy, ha engedi a férfi fel is mászik rá, nem bántó szándéka.
- Ezzel akármikor elér engem... és ne aggódjon, hogy is mondják?! Majd én elviszem a balhét a tettek ért... De maga a főnök, most akkor válaszoljon. Fegyverek? Központ? Források?
Közben végig csak játszik, mivel a kutya és a pók szemszögéből is látja a világot, így úgy érzi, hogy mindenhol ott van és ezt szereti.