Woodson Biotech épülete

Tárgy: Woodson Biotech épülete Hétf. Aug. 01, 2011 7:16 pm

A Woodson Biotech épülete. Tizenöt emeletes felfele, itt végzik a fedőmunkálatokat és a cég vezetője (Marius Woodson) irodája is itt található, a legfelső emeleten. Lefelé pedig három szint van. Az első egy biztonsági szint, a másodikon a szuper katona szérum projekt kutatói dolgoznak, a legalsón pedig a P vírust kutatják. Ezekre a helyekre kizárólag engedéllyel lehet belépni, máskülönben számíthat az ember arra, hogy kitessékel, rosszabb esetben lelövik.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Kedd Jan. 08, 2013 3:15 pm

Manipulator magánkalandjának kezdő reagja

Hosszú ideje volt már annak, hogy eme romlott és szennyezett város utcáit jártad. Az ember ilyenkor azt hinné, ama idő alatt legalább egy fikarcnyit változott, legalább egy kicsit előbbre lépett, de úgy látszik nem. A bűnözés és az örökös bürokrácia folyamatos sakkban tartja a város állapotát. Nem képes mozdulni, nem képes előre haladni. Csak áll egy helyben, mintha az idő is megállt volna az emberek fejlődésével együtt. Hatalmas épületek magasodtak ki az égig, majd dőltek össze, megannyi veszélyes bűnözőt zártak börtönbe, kik ismét kiszabadultak. Az örökös körforgás már-már kezdett unalmassá válni. A város olyan arccal nézett rád, mintha teljesen elfelejtett volna téged, de te semmiképp se őt. S lehet pont ezért határoztad el úgy, visszatérsz ebbe a városba, hogy olyat cselekedj, ami miatt még nagyon sokáig emlékezni fog rád...
Luxus autódon halkan zötyögtél az utcán, hogy elérj ahhoz az épülethez, melyet saját nehéz munkáddal emeltél a magasba. A Woodson Biotech épülete ott magaslott mint egy torony Régi Gotham-ben. Nagynak és legyőzhetetlennek mutatta magát, attól függetlenül, hogy voltak épületek, melyek ennél sokkal magasabbak voltak. Mégis számodra megvolt a maga varázsa, elvégre a te saját életed egy részét helyezted belé. Lehet pont ettől olyan más mint a többi. Az utcán elég sok ember közlekedik, mint a járdán, úgy az úton, hiszen mégiscsak reggel 8 óra tájékát mutat az idő, s ilyenkor mindenki munkába igyekszik, a saját kis zsúfolt irodájába, hogy egymás agyán felfele mászva ússzanak a papírmunkában. Csípős reggeli szél ostromolja mindenki arcát, ki nem védi azt. Hiába van tél közepe, Gotham-et mintha nem akarná betakarni a fehér hó. Miért is tenné, ha úgy is be lenne szennyezve az autóktól? Így legalább megkímél a sok latyaktól, amit képezne, na és természetesen a dugóktól. Elvégre ha lehull akár egy centi is belőle, Gotham közlekedése teljes káoszba dől.
Szíved enyhén dobogott mellkasodba, attól függetlenül hogy sokan úgy hitték, neked bizony ilyened nincs. A furcsa érzés, a visszatérés érzése dobogtatta meg benned, pont ezért érzed hogy élsz. Hisz oly hosszú ideje voltál távol. Emlékezni fognak e rád? Vagy már elfelejtettek s átvette valaki más a helyed? Mi minden változott meg azóta, hogy te elhagytad a várost bármilyen üzenet nélkül? Vagy talán a Biotech is megállt az időben a várossal együtt? Autóddal megálltál az épület előtt. Szebb volt mint emlékeidben, s nagy megkönnyebbülésedre csak úgy zümmögött az élettől. Emberek mentek be, vagy épp jöttek ki, ki ki maga feladata érdekében. Egyáltalán nem úgy festett, mintha emlékezett volna még rád, de szerencsére nem is aludt el. Már csak néhány kérdés maradt hátra: Kinek köszönhető ez, s mennyi változáson esett át. Itt az ideje kideríteni...

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Pént. Jan. 11, 2013 9:23 pm

Gothamat a hideg tél vette a birtokába, de ez semmit sem változtatott az időjáráson és az emberek öltözködésén kívül. A város még mindig nem más, mint a bűn legnagyobb fészke a világon, szinte minden sarkon egy pszichopata várja áldozatait, ezt pedig a legtöbben jól tudják.
Marius tudja a legjobban, elvégre őt is közéjük sorolják, persze nem a kis porbankúszókhoz, hanem a nagyobb kutyákhoz. Nem hiába, kiérdemelte magának a rangot. Ahogy a kocsi ablakán kitekint és az embereket nézi elmélázik azon, hogy milyen régen is járt a városban. Sok időt töltött vidéken Richard és Adler társaságában, néha pedig egy vagy két kurva is színesítette a felhozatalt, de ők nem voltak maradandó vendégek.
A kikapcsolódásnak ellenben vége. Az idő már régen megérett rá, hogy visszatérjen és leigázza Gothamat. Megannyi terve volt már az idők folyamán, de egy sem volt elég hatékony. De talán a mostani... talán ez elég jó lesz... talán végre sikerül... sikerül elhozni a káoszt. Igen! Most határozottan ez az egyetlen terv, a tökéletes káosz. Az életüket féltő, vérző, éhező, beteg emberek, önkényes hadvezérek és bandák akik a túlélésért harcolnak, kétségbeesett hősök és Ő, a tornyában ülve és nézve a hatalmas felfordulás, miközben élvezheti a tökéletes biztonságot. Ez a zseniális terv és most minden eszköze megadatott, hogy véghez is vigye.

A Woodson Biotech tornya előtt leparkol a kocsi és a sofőr ülésről kiszáll Richard. Hatalmas alakja egy cseppet sem változott, talán csak még hatalmasabb lett. Az öltöny feszül izmos hátán és vállain, a gombok a mellkasán mintha bármelyik pillanatban megadhatnák magukat és a karjainak szinte összes izma jól kivehető. A járda felőli oldalra megy és kinyitja az ajtót. Először egy, még Gothamban is érdekesnek számító figura, lép ki az ajtón és egyenesedik fel. Magas férfi, de nem olyan magas, mint a nagydarab testőr, alakja vékony, de valahogy mégis erőt sejtet. Fekete öltönyt és hozzá illő szövetnadrágot visel, lábán márkás fekete lakcipő, a drágábbik fajtából, fekete, térd fölé érő szövetkabátot, fekete bőrkesztyűt és egy színben az eddigiekhez illő fekete kalap is van rajta. Csak két furcsa dolgot lehet felfedezni a külsején, a kevésbé oda nem illő, a ruházatához igencsak jól passzoló bíborszínű nyakkendő, ami csak azért lehet furcsa, mert nem fekete, a másik, sokkal inkább szembeötlő pedig az arcát takaró fekete szövetmaszk, ami csak a szemét tárja a több ember elé. Csak Marius és Richard tudják, hogy erre miért van szükség, hisz egy mászkáló zombi mégis csak rémisztőbb lenne, mint egy fekete álarcos pasas. A talpig fekete fickó, aki nem más, mint Adler, arrébb lép pár lépést, közben pedig begombol néhány gombot a kabátján. Utolsónak Marius szál ki. Öltöny, nyakkendő, szövetnadrág, lakcipó, szövetkabát, igazi vezérigazgató kinézet, semmi extra.
Richard becsukja az kocsi ajtóját, majd megnyom egy gombot a kulcstartón és a kocsi zárja aktiválódik, a riasztóval együtt. Ezután a három férfi bemegy az épületbe, elsőnek Marius, utána Adler, majd Richard.
Marius egyenesen a recepcióshoz sétál és mélyen a szemébe néz:
- Jó napot! Marius Woodson vagyok, a vezérigazgató... -szólal meg, majd várja a reakciót.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Kedd Jan. 22, 2013 12:39 am

Mintha filmet forgatnának az utcán, egy Hollywood-i filmet s ti lennétek benne a főszereplők. Kocsitok megáll a céges épület előtt, tökéletes parkolás, tökéletes megállás. Az emberek bár hozzászoktak a drága és luxus kocsikhoz, melyek itt szoktak olykor parkolni, de egyik sem parkolt be olyan stílusosan, mint Richard. Akárcsak egy filmben, mintha már számtalanszor próbálta volna ezt, csak hogy most tökéletesen eljátssza. Úgy léptek ki a kocsiból mint a világ urai, mintha minden nektek dolgozna, mintha mindenki nektek dolgozna s nélkületek semminek se lenne értelme ezen a világon. Ennek köszönhetően az emberek is kissé megálltak s visszafordultak, hogy jobban szemügyre vegyenek benneteket. Hiába voltak megszokva furcsa alakokra, drága öltönyös emberekre, akik luxus kocsikból szállnak ki és vonulnak be olykor az épületbe, most mégis mélyebb benyomást csináltatok. Magasabb szintre toltátok a gazdag emberek stílusosságát. Főleg téged néznek meg az emberek, elvégre fekete maszkod nem mindennapi látványt nyújt számukra, akkor is ha Gotham tele van furcsa emberekkel. Kitudja milyen érzelmeket, gondolatokat ébresztettél fel bennük megjelenéseddel. Egy újabb álarcos bűnöző, aki maszk mögött hordja arcát, vagy csak egyszerű üzletember, aki nem akarja kitudja miért hogy mások felismerjék? Akármelyik dolognál döntenek, csak egy apró emlék maradsz fejükben, amiről alig néhány napig fognak csupán beszélni otthon vagy kollégáinak.
Beléptek az épületbe ahol megannyi ember jön-megy, ki-ki maga papírmunkája és intézése után. Néhányan beszélgetnek, néhányan telefonálnak. Olyan az egész mint egy hatalmas hangyaboly, ahol szorgosan dolgozik mindenki és senki nem áll senki útjába. Kevés cég mondhatja magáról hogy tökéletesen működik, ez bizony azok cégek közé tartozik. Hirtelen mintha észre se vettek volna benneteket, de ahogy lakkozott cipőtök enyhe vízhangot ver a fényes padlón, jó hogy nem áll meg az egész hangyaboly, hogy rajtatok vizslassa kíváncsi tekintetét. Voltak akik szívesen szemügyre vettek volna téged jobba, de a munka nem ad nekik erre időt. Odalépsz a recepcióshoz, aki egy csinos hölgy. Fekete haja enyhén fel van tupírozva, csak hogy sűrűbbnek látszódjon. Egy fekete elegáns ing és fekete szoknya van rajta. Ebben az öltözékben igencsak vonzónak néz ki. Barna szemeit kíváncsian emeli rád. Nyilván megszeppen, mint a névtől, úgy a kinézetedtől. Pár pillanatig még pislog, nem tudja eldönteni hogy ilyen helyzetben most mit is kéne tennie.
- De... az nem lehet... Hiszen Marius Woodson... - pötyög valamit a számítógépen izgatottan, ujjai enyhén remegnek, ezért eltelik egy időbe, mert a hibákat amelyeket ez miatt elvét, ki kell javítani... - már egy ideje halott. Legalább is ... Már néhány hónapja Mr. Lawrenc a Woodson Biotech vezérigazgatója - válaszolja neked, hangja kissé remeg az izgalomtól és a zavarodottságtól. Mr. Lawrenc nevét már hallottad régebben. Egy vézna és igencsak esetlen férfiről van szó, aki nem túl fontos dolgokat intézett a cég számára. A titkárod titkárja volt, vagy valami ilyesmi. Fogalmad sincs hogy lehetett egy ilyen esetlen emberből vezérigazgató, aki keze alatt ilyen jól működik a cég. Legalább is látszólag. Ki tudja... Lehet súlyos hiányosságok vannak a felszín alatt.
- Ha szeretné akkor foglalok magának nála időpontot amikor találkozhatnak - veti fel az ötletet, de te akár személyesen is meglátogathatod, elvégre tudod hol van a vezérigazgatói trón ebben az épületben. A kérdés hogy ott is van e?

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Jan. 26, 2013 8:00 pm

A csinos kis titkárnő alig tudja eldönteni, hogy mit csináljon. Izgatottan pötyög a gépen ami előtte van, majd kijelenti, hogy igazából egy halottal beszélget. Persze elvégre mindenki azt hitte, hogy meghalt, de erre most rá kell, hogy cáfoljon. Ez nem is zavarja, amikor azonban meghallja, hogy Lawrenc lett a vezérigazgató, na az egy kicsit böki a csőrét. Emlékszik az ürgére, az az ember aki helyet inkább bízná egy alkoholista csövesre a céget, mintsem rá. Richardra néz, a nagydarab testőr csak némán figyel, majd Adlerre. Az ex SS tiszt arcából semmit sem látszik, de Manipulator tudja, hogy a maszk alatt mosolyog. Épp az beszélték az úton, hogy valószínűleg olyan ember került a vezérigazgatói cégbe, akit Marius nem akar oda, Marius persze mondta, hogy biztos nem Lawrenc az, mert a titkárának volt annyi esze, hogy ne ültesse őt a vezérigazgatói cégbe. Ám Adlernek lett igaza, szóval most valószínűleg egy öntelt mosollyal nyugtázza, hogy nyert. Az önkéntes száműzetés alatt sokat beszélgettek Adlerrel, filozofálgattak, elmélkedtek és terveztek. Akár azt is mondhatnák, hogy közeli barátok lettek.

Marius végül visszafordul a titkárnő felé. Rátámaszkodik a pultra ami mögött a hölgy ül, majd egyik kezét ráteszi a lány remegő kacsójára.
- Kedvesem, maga igazán okos lánynak tűnik, biztosra veszem, hogy sokkal többre képes, mint itt ülni és a kíváncsiskodókat fogadni. - simogatja lágyan a lány kézfejét. - Van magának egy ajánlatom és mivel én vagyok a valódi vezérigazgató, higgye el, be is fogom tartani az ígéretem. Szóval maga most szépen felkísér engem és a barátaimat Mr. Lawrenchez és cserébe, amint megint én leszek a vezérigazgató, maga lesz a titkárnőm, a második legfontosabb ember ebben a cégben. Szerintem csodásan együtt tudnák működni.
A lány kezét az arca elé emeli, a maszkját épp annyira csúsztatja el, hogy megtudja csókolni a hölgy kezét, majd visszateszi az arcára.
- Mehetünk édesem?
Ha a lány beleegyezik és feláll akkor Marius udvariasan segít neki, csak akkor engedi el a kezét ha már elindultak. Végig a lány mellett megy, Richard és Adler pedig mögötte, egymás mellett.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Jan. 26, 2013 9:19 pm

Rátetted kezedet a fiatal hölgy kezére, minek hatására megérzed hogy enyhén beleremegett a dologba. Bőre teljesen puha és finom tapintású, nagyon jól ápolt, ezt nem csak érezni, de látni is lehet. A recepciós hölgy bizonytalanul pillantott fel rád, mikor közölted vele, elég ha követ téged, és máris egy egyszerű recepciósból a vezérigazgató poszt nyílik meg előtte. Ahogy mondtad, valóban okos a lány, így mikor felemeled kézfejét, hogy megcsókold azt, elhúzza lágyan kezét ujjaid közül.
- Sajnálom uram, de nem hagyhatom el a helyemet amíg nem lesz szünet. Bárki mondhatja, hogy ő a vezérigazgató. Bárki aki besétál. Ha mindenkinek elhinnék mindent amit mond, már rég nem itt ülnék, hanem talán valami rosszabb helyen - válaszolja neked kicsit még mindig szétszórt hangon. Hiába bizonytalan, látszik szemeiben hogy igyekszik határozott személyt mutatni, aki tudja mit akar az életben.
- Többet kell felmutatnia. Esetleg ha megmutatná az arcát és egy személyit, azt jobban díjaznám mint a szavakat - s be kell látni, hogy igaza van. Elvégre eddig semmivel sem rukkoltál elő úgy igazán, ami azt mutatná, hogy te vagy valójában az, akinek állítod magad. A világ teljesen más fele haladna, ha bárki csak úgy besétálhatna különböző cégekbe és kihirdetné, ő a vezérigazgató s mindenki egyéb bizonyíték nélkül el is hinné neki. A recepciós hölgy kicsit mintha kérlelő arrcal rápillantana a biztonsági őrre, aki eközben meg is érkezett és a háttérben figyel benneteket. A biztonsági őrt arcból felismered, elvégre évek óta itt dolgozik, tudod róla hogy egy olyan ember, aki fél kézzel képes kivinni innen fapofával embereket, akik kellemetlenkednek. A munkáját becsületesen és főleg nagyon jól végzi.
Orrodat egy igencsak finom illat csapja meg. Olyan lágy és mámorító, mint amilyet a gazdag hölgyek szoktak használni, hogy már ezzel is képesek legyenek felhívni magukra a figyelmet, főleg a férfiak figyelmét. Füledbe tűsarkú cipő kopogása érkezik. Sok nő jár erre, akik tűsarkúban vannak, de ez a kopogás másfajta. Mint egy jártas üzletember tudod, hogy csak a nagyon elszánt és felettébb határozott nők járnak így, akik feljebb állnak a ranglétrán. Az illat birtokosát meg is pillantod szinte azonnal.
Ahogy lehetett várni. Egy magabiztos nő áll előtted, kinek tekintete teljes mértékben magabiztos és szigorú, ajkai minta csak arra várnának hogy édes szavakkal tiporjanak el mindenkit, aki az útjába áll. Szőke haja kontyba van felfogva, néhány tincs rakoncátlanul hullik arcába. Egy vékony, kis szemüveg ül orrán. A szemüveg talán csak amolyan kellék, hogy megadja azt a fajta szexi, mégis kemény nő látszatát, melyet az igazgatók titkárnői szoktak felvenni magukra, hogy elérjék, a férfiak biztos figyelni fognak rájuk, mégis tartani egy kicsit. Soha életedben nem láttad ezt a nőt még a cégnél.
Woodson Biotech épülete 8bb0f35f4d1069ae

Woodson Biotech épülete 8bb0f35f4d1069ae

- Monica, Mr. Lawrence már nagyon türelmetlen. Még mindig nem adta le a hirdetést a múlt hétről - hangja komoly, mégis ugyan úgy megpiszkálja a férfi perverz fantáziáját, mint a kinézete. Úgy viselkedik, mintha ő lenne a vezérigazgató, nem pedig Lawrence. Lehet pont ezért a titkárnője, vagy a helyettese. A recepciós hölgy ajkai megremegnek, látszólag tart a nőtől.
- E..elnézést Miss. Jefferson... Ma biztos le fogom adni, ígérem! - mondja végül gyorsan. Miss Jefferson mintha csak most vett volna észre téged, furcsa tekintettel mér végig. Oly furcsa tekintettel, mint aki nem tudja eldönteni, hogy felkérjen e egy éjszakára, vagy szóljon a biztonsági őrnek, hogy kísérjen ki az épületből.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Jan. 26, 2013 11:57 pm

Sajnos nem jön össze a dolog, persze ez várható volt, Marius is tudta, de egy próbát megért. Hirtelen megcsapja a fülét az a fajta kopogás, amit mindig is kedvelt, bár valamiféle utálatot is ébresztett benne. Talán azért, mert valószínűleg a anyja cipője is ilyen hangot adott ki, amikor bement az apjához az irodába egy újabb aktus reményében, na meg persze az ezzel járó fizetéspótlékért. A hang irányába fordul és már meg is pillantja a szőke nőt, akihez mind az illat, mind a kopogó magassarkú tartozik. Fordulás közben észreveszi a biztonsági őrt is, akit jól ismer, hisz minden reggel mikor bejött az épületbe találkozott vele. Igazából csak most kezd érdekessé válni az egész. Könnyedén elintézhetné az egészet pár adag Koktél, de az nem izgalmas. A hosszú idő alatt amit távol töltött nem volt alkalma arra, hogy bárkit is manipulálhasson, épp ezért hiányzik már neki a régi játéka. A szőke titkárnőcske például remek alanynak tűnik, a főnyeremény pedig valószínűleg nem csak a szellemi felsőbbrendűségének a bizonyítása lenne.

Odafordul a Miss. Jefferson nevű hölgy felé, lassan, ráérősen végigméri a hölgyet, az egész műveletet úgy végrehajtva, hogy nő érezze a tekintete fürkészését minden egyes kis porcikáján. Közben Richard odaáll a biztonsági elé és összefonja kezeit hatalmas mellkasa előtt, talán ez elég lesz ahhoz, hogy rájöjjön a fickó most nincs értelme belekeveredni ebbe a játszmába.
- Miss. Jefferson... - mondja ki mézédes hangon Marius, a név minden egyes szótagját ízlelgetve. - Úgy látom Lawrenc legalább ahhoz értett, hogy egy elbűvölő kinézetű hölgyet vegyen fel titkárnőnek.
Miközben beszél, benyúl a szövetkabátjának belső zsebébe és előveszi a pénztárcáját. Könnyedén veszi elő a személyigazolványát, majd leteszi a pultra a Monica nevű lány elé.
- Remélem ez megfelel kedvesem. - néz a lány felé, majd a biztonsági felé fordul. - Gerard magára itt nem lesz szükség, nyugodtan elmehet. Remélem jól vannak a srácok.
Intézi a mondatot a biztonságinak. Jól emlékszik a fickóra, régen nem egyszer beszélgetett vele mielőtt hazament volna. Végül megint a szőkeség felé fordul.
- Miss. Jefferson, miután ez a kedves lány itt meggyőződik róla, hogy tényleg én vagyok Marius Woodson, lenne oly kedves és elvezetne Mr. Lawrenchez? Szeretnék beszélgetni az én öreg cimborámmal. - a maszk alatt mosolyog, persze ezt senki sem láthatja.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szer. Jan. 30, 2013 9:05 am

Mikor Marius megszólítja a szőke hölgyeményt, a nő kissé lejjebb ereszti szemüvegét, hogy biztos legyen benne, tényleg azt a személyt látja maga előtt akit. Egyik szemöldökét kecsesen húzza fel, oly mint egy barna, tökéletes szivárványt, amit körző segítségével vázoltak fel. Telt ajkai megcsillannak a fényben, csupán szolid rózsaszín szájfény van rajta, több nem is kell ahhoz, hogy csábos legyen, hogy felkeltse a vágyat megcsókolni. Francia manikűrös körmeivel enyhén dobol Monica előtt a pulton türelmetlenül, mintha valamire várna, de szemei Marius szemeibe fúródnak. Áthatolnak rajta, hiába szigorúak, hiába szúrósak, tele vannak azzal a hatalomvággyal, melyben minden ilyen erős jellemű nő szenved. Uralkodás, uralkodás, uralkodás, másra talán nem is törekszik.
- Mr. Lawrenc a tollát se tudná megemelni nélkülem - válaszolja, hangja oly doromboló mint egy szelíd macskáé, aki gazdája lábához dörgölőzik, de bármikor megkarmolhatja. Monica felpillant rá óvatosan, elveszi a személyigazolványt és pötyög a számítógépen.
- Monica nem értem miért nem volt hajlandó azonnal szólni hogy Mr. Woodson megérkezett, és már egyáltalán nem vagyok képes felfogni, mi okból tartja fel ennyire! - sziszegi idegesen, hangja elvesztette ama dorombolást és oly hideg lett, mint az óceán legmélyebb pontja. Monica kissé remegő kézzel visszatolja a személyigazolványt Mariusnak. Gerard kissé meglepődik, elvégre hiába torzítja a maszk Marius hangját, még így is felismeri. Csupán bólint, hogy megértette és minden rendben van. Kicsit szemez még Richardal, de végül visszamegy helyére, ami a főbejárat. Ott megáll és onnan nézi a termet.
- Nos, sajnos Mr. Lawrenc tárgyaláson van, de beszélhet addig velem - aprócska, sejtelmes mosoly húzódik puha arcára. Hihetetlen, hogy mire képes a plasztika és a drága kozmetika, szinte lehetetlen, hogy természetes legyen a titkárnő. Az ember azt hinné, hogy a gyönyörű nők csak két állást tudnak elfoglalni a világban: az ostoba és naiv topmodell, vagy az ostoba és naiv titkárnő, akit csak azért állítanak az asztal mögé, hogy legyen valami nézhető is a cégben. Mrs. Jefferson esetében a naiv és ostoba titkárnő egyáltalán nem igaz. Már a szemében látszik, teljes mértékben kihasználja Lawrencet és csak a jó alkalomra vár, hogy leváltsa. Kezébe veszi a dossziékat, amikért eredetileg lejött, másik kezével lágyan Mariusba karol.
- Igazán örülök, hogy visszatér hozzánk Mr. Woodson. Épp itt az ideje, hogy Lawrencet leváltsa a cég igazi tulajdonosa - ha Marius engedi neki, elindul fele a liftek felé, hogy felmenjenek a vezérigazgatói irodába.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Pént. Feb. 01, 2013 9:14 pm

A szemrevaló szőke teremtés rögtön teljes figyelmét fordítja a maszkos férfi felé, amikor pedig a neve és rangja is kiderül, már biztos lehet benne Marius, hogy ő a nő figyelmének középpontja. Ez jó kezdés, persze nem nehéz elérni, hisz elvégre is egy milliomos, fiatal, egyedülálló pasi, az pedig egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy a titkárnő egy hataloméhes szuka. Csinos teremtés az biztos, emellett okos is, tudja hogyan használja a természetnek és az orvostudománynak köszönhető erényeit. De nem csak ő van tisztában a képességeivel. Marius elégedetten méricskéli a nőt, arcán könnyed mosoly húzódik, de ezt senki sem láthatja a maszk miatt. Adler és Richard a háttérből figyelnek, a testőr sok mindenre nem gondol, talán csak az jár a fejében, hogy milyen szívesen magáévá tenné a pultos csajt, persze ez csak puszta ösztön, hisz benne sok egyéb nem munkálkodik mióta Mariust szolgálja. Adler már más tészta. Igenis határozott elképzelései vannak arról, hogy mi fog történni és, hogy a főnöke mit is fog tenni. Ismeri olyan jól a maszkos vezérigazgatót, hogy tudja máris tervei vannak a szőke nővel, méghozzá valószínűleg nem a legkedvesebb és legszelídebb fajtából. És nem is téved akkorát.

Marius végig figyeli az újdonsült titkárnőjét, hogy mit csinál, hogyan csinálja és az biztos, hogy határozott egyéniség, túl határozott ahhoz, hogy egyszerűen beledöfjön egy adag Koktéllal teli ampullát. Ez a nő kihívás, a hosszú pihenés után pedig kell a kihívás. Az másik tény, hogy ha sikerül az irányítása alá vonja a nőt akkor lesz egy erőskezű ember aki a kezében tudja tartani a céget és valószínűleg szexpartnernek se utolsó. Hagyja, hogy a nő belekaroljon és vezesse, had higgye, hogy könnyű falat a drága vezérigazgató úr. Adler és Richard két lépés távolságból követi őket. Amikor beérnek a liftbe és becsukódik az ajtó, akkor szólal csak meg Marius.
- Mindig is tudtam, hogy Lawrenc egy semmirekellő alak, az azonban biztos, hogy remek titkárnőt talált magának. Szükségem van az ilyen erőskezű és határozott egyéniségekre, mint maga kedvesem - cirógatja meg a nő arcát gyengéden. - Azt azonban árulja meg nekem, hogy mi a helyzet a titkos projektekkel és mennyit tud Lawrenc?
Hangja enyhe aggódást hallat ki, de ez csak jól begyakorolt színészi játék. Egyenlőre tapogatózik, a támadás az majd később jön. Hisz idő, mint a tenger.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Pént. Feb. 01, 2013 9:57 pm

Ahogy beérnek a liftbe, halk "cing" hallatszik, ami csak annyit jelent, hogy a lift ajtaja bezárult s el is indult a megadott szint felé. Az ember azt hinné, hogy csak egy helyben áll, hogy egyáltalán nem emelkedik. Halk, nagyon kellemes zene tölti el a liftet, megadva az amolyan romantikus hangulatot. Mrs. Jefferson karja út fontja át Marius karját, akár egy illedelmes pióca. Most, hogy visszatért az igazi vezérigazgató, nyilván kapni akar az alkalmon.
- Sajnálom hogy Lawrenc kapta meg azt a helyet, nem is tudom miért pont őt választották, sokkal több értelmesebb személyt is tudtak volna erre a posztra ültetni - hangja még mindig mézédes volt, mégis úgy hatoltak az egyszerű halandók elmélyébe, mint a méreg. Szigorú tekintetét egyenesen Marius szemeibe fúrta. Hiába volt szigorú, érezni lehetett benne a készséget, hogy bármikor bármilyen kivánságot teljesit, ha kellő képpen meg van érte jutalmazva. Marius kérdésén, hogy állnak, vagy épp nem állnak a titkos projektek elmosolyodik lágyan, mint egy pillangó szárnya. Szemein látszik, várta ezt a pillanatot.
- Nos, a projektek tökéletesen haladnak a tervek szerint. Úgy gondoltam, Mr. Lawrencnek erről nem kell tudnia. Az csak komplikálná a helyzetet. Amúgy is Mr. Lawrenc csak azért üll az ön helyén uram, hogy ne egy nő ülljön rajta - az utolsó mondatot kissé megilletődve mondta - De most hogy visszatért, reménykedem a legjobbakban - ujjaival megérinti Marius maszkját, cserébe azért az érintését, amit ő kapott a férfitól.
Ismét az a halk "cing", majd kinyitódik a lift ajtaja. Mrs. Jefferson kilép, oldalán Mariussal. A folyosón drága, luxus szőnyeg, a falakon festmények a világ leghiresebb művészeitől. A nő teljesen magabiztosan mozog, hisz ez az ő világa. A folyosón néhány öltönyös ember beszélget, mikor meglátják a nőt, szinte elképpednek gyönyörűségén, majd szemeik furcsálkodva siklanak Mariusra. Odébb állnak, hogy utat engedjenek nekik.
- Mr. Lawrenc bár nincs itt... De úgy vélem épp itt az ideje, hogy elfogalalja méltó helyét - ezzel kinyitja Marius előtt az ajtót, s elé tárul a jól ismert irodája...

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Pént. Feb. 01, 2013 10:30 pm

A lift szép lassan halad felfele, mintha a mennyekbe, talán néhány embernek lehet, hogy az is, de Mariusnak ez a mindennapos megszokott rutin, amibe végre visszatérhet. A nő végig készségesen felel a kérdésekre, mint egy szorgos kisiskolás, aki megtanulta leckét és most felmondja. Persze a legegyszerűbb dolog átlátni azon amit csinál, legalábbis annak aki tudja mit kell néznie és nem vonják el a figyelmét a külső adottságai. Hisz a sok plasztika és cicoma csak erről szól, amíg az ember a szemét legelteti, addig szép lassan a másik bábjává válik. De ez itt most a bábjátékosok találkozója. Mikor megérkeznek a lifttel, csodás látvány tárul Marius és társai szeme elé, ami igazából csak a régóta esedékes viszontlátás miatt olyan csodás. A falakat borító festmények, a luxusszőnyeg, mind-mind olyan dolog amit már jól megszokott a vezérigazgató úr, de valahogy mégis elégedettséggel tölti el. A folyosón álló férfiak furcsa szemmel néznek rá, a nőre már nem annyira, szinte látni lehet a perverz villanásokat a szemükben, ahogy a legerkölcsösebbjüknek is egy pillanatra átvillan az agyán, hogy mit művelne a szőke ciklonnal, de azzal is tisztában vannak, hogy nem kaphatnák meg soha, főleg ha egy olyan férfi vezeti karon fogva, mint a Biotech igazgatója. Amint kinyílik az iroda ajtaja megmutatkozik a vezérigazgatói poszt egyik előnye. Hatalmas tölgyfaasztal egyetlen darabból kifaragva, a szettbe beleillő bőrhuzatos fotelek és bárpult, a falon pár igen drága eredeti festmény, egy hatalmas balkon, ami a városra néz és méregdrága luxusszőnyeg. Elegáns, hatalmas vagyont sugalló és mégis visszafogott stílus, semmi fölösleges giccs vagy csicsa, csak a lényeg ahhoz, hogy hatalmat és befolyást sugalljon.

Marius gyengéden kibújik a nő karolásából és odamegy a vezérigazgatói céghez. Útközben a kis táblát az asztalon, amin az álla, hogy Mr. Lawrenc egy szolid mozdulattal lelöki az asztalról. Leül a székbe, a fekete bőrhuzat nem is illhetne tökéletesebben Marius fekete öltözékéhez és maszkjához. Szemében megcsillan egy pillanatra az, ami csak azon kevés emberekében szokott kiknek a hatalma szinte felülmúlhatatlan és ezzel tisztában is van.
- Richard kérlek állj az ajtó elé, nem akarom, hogy megzavarjanak. De ha véletlenül a jó Lawrenc idetévedne kérlek kísérd be - szól az igen csendes testőrének aki azonnal teljesíti a parancsot, s miután kimegy becsukja maga mögött a hatalmas fekete fa ajtókat.
Közben Adler sem kéreti magát és leül az egyik fotelbe az asztal másik oldalán, lábait keresztül veti, karjait lazán pihenteti a karfákon és csendben figyeli az eseményeket.
- Kedvesem! Üljön csak ide - paskolja meg az asztalt jobb kezével maga előtt. - Van pár dolog ami meg kell beszélnem kegyeddel. Persze csak akkor ha továbbra is szeretne a Woodson Biotechnél dolgozni...
Arcán gonosz mosoly jelenik meg, Adler ábrázatát is hasonló mimikai elem tarkítja. Mind a ketten tisztában vannak azzal, hogy mi lesz ezek utána, a nő talán belezavarhat egy kicsit, de a terv kész, s nemsokára sikeres végre lesz hajtva. Legalábbis az előkészület.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 1:59 am

Mrs. Jefferson, a gyönyörű kigyóbűvölő, arcára elégedett mosoly húzódik, mikor Marius elindul a trón felé, mely őt illeti. Diadalmas tekintettel figyeli végig, ahogy Lawrenc nevét hirdető kis táblácska halk koppanásal esik le a földre s borul oldalra. Mintha ezzel a mozdulattal a férfi egy királyt söpört volna le, megkaparintva birodalmát az összes előnnyel. Arcára félmosoly húzódik s mint egy igazi titkárnő, mely a vezérigazgató kedvére akar tenni, odamegy a bárpulthoz s nézi a kinálatot. Ujjai játékosan haladnak végig az üvegeken, mintha nem tudná eldönteni, milyen finomsággal kényeztesse az új munkaadóját.
- Mr. Lawrencnek borzalmas választéka van de... Oh... - arcára egy lágy félmosoly húzódik, mintha egy rég elfeledett titkot talált volna meg. Kivesz egy üveget, mely nincs megcimkézve bár, de eléggé csicsássan néz ki, fél literes se lehet. Egy konyakos poharat emel le, majd kevesebbet önt bele mint a fele, talán két kortynak ha elegendőt.
- Cognac Grande Champagne. A világ egyik legdrágább itala. Két millió dollár egy üveg. A városban magán kivül csak Mr. Wayne birtokolt még egy ilyen üveget. Mr. Lawrenc nem is sejtette, milyen kincs rejlik az egyébként igencsak... rossz italai közt. - odaviszi a férfinek egy kis tálcán, nehogy a gyönyörű és drága asztal véletlenül nedves legyen tőle. Lerakta az asztalra.
- Olyan különleges alkalomra rejtegettem... mint az ön visszatérése - arcára pajzán mosoly húzódik, nem kell kétszer mondani neki, hogy foglaljon helyet az asztalon. Lábait keresztbe veti, Marius tökéletes kilátást kap a nő gyönyörű lábaira. Kényelmesen kézközelben vannak, elég lenne kézfejét felemelni s ujjait kinyújtani ahhoz, hogy megérintse a nő puha és selymes bőrét.
- S mit szeretne Ön velem megbeszélni, Mr. Woodson? - kérdezte egy sejtelmes pillantással, pajzán mosolya mit sem lankadt arcáról. Szemeit a férfi szemeibe fúrta, már a puszta tekintettel érzékeltette a férfivel, szivesen megnézné mit rejteget a ruha és maszk alatt.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 6:40 pm

A nő olyan akár egy kezesbárány, legalábbis úgy tűnik. Persze nem Marius lesz az akit egy könnyedén át fog ejteni a simulékonyságával. Tisztába van vele a férfi, hogy ez a hölgy mindig is az erősebb, vagy inkább hatalmasabb pártján áll és fog állni. Kényelmesen elhelyezkedik a székében, hiányzott már a kényelme. Régen volt, hogy benne ülhetett, anélkül, hogy attól kelljen félni a gothami rendőrség ráront és letartóztatja valami koholt vádakkal, ami talán annyira nem is hamisak, mint azt mások hinnék. Sok dolgot tett régen, amit a törvény nem tolerál és sajnos el is kapták. Most azonban nem fogja elkövetni ezt a hibát. Tanult, fejlődött és még alaposabb lett mint eddig volt. Rá kellett jönnie, hogy nem használta ki minden lehetőségét, például a Biotechet. De még egyszer nem követi el ezt a hibát. Talán többet is profitálhat belőle, mint amennyit eredetileg tervezett, elvégre is a szőke szépség nem szerepelt a terveiben. Csendben hallgatja a nőt és minden lépését figyeli. Adler közben főnöke arcát, vagyis inkább maszkját figyeli, mintha alá látna és tudná, hogy egy gonosz mosoly ül a férfi arcán. Hirtelen Marius szeme a német zombi tekintetébe fúródik, a szemkontaktusok mindent elárul, ők társak örökre, de Marius irányít, ezt pedig a másik elfogadja tiltakozás nélkül.

A nő a pohár italt leteszi a vezérigazgató elé, majd helyet foglal ott ahová a férfi kérte. Csodás látványt nyújtanak a lábai ez tény. Határozott mozdulattal megfogja a poharat és belekortyol az italba.
- Remek választás kedvesem.
A nő szemébe néz és látja, hogy mit is szeretne ez a kiéhezett kis szuka. Azonban az nem megy olyan könnyen, mint ahogy a nő szeretné. Jefferson azt hiszi az ő játékát játsszák, pedig nagyobbat nem is tévedhetne, ez Marius játéka és az, hogy most ő van felül, csak azért van mert a férfi ezt akarja. Hamarabb megfogja tapasztalni a hölgy, hogy milyen is amikor az igazi vezérigazgató ül a székben, mint azt lehet szeretné.
- Kérem hívassa fel Dr. Crahnot és Dr. Zpojdant. Szeretnék velük beszélni. Utána maga következik.
Egyik kezét a nő keresztbe tett lábai közül a felsőnek a vádlijára teszi és óvatosan megcirógatja. Az érintése meleg, de nem vágyakozó, bizalmat sugall, de nem többet a kelleténél.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 7:22 pm

A nő elégedetten mosolyodik el, mikor Marius közli vele, hogy választása tökéletes volt. Diadalmas mosoly, mintha ezzel söpörte volna le épp a vezérigazgatót helyéről és neki kéne a trónt elfoglalni. Mrs. Jefferson megkapja az első igazi utasitást új főnökétől.
- Ahogy óhajtja uram - kicsit áthajol a hatalmas asztalon, ezzel csodaszép kilátást nyújt kebleire, melyek nem azok a tipikus hatalmas plasztikai mellek közé tartoznak, sokkal inkább azok közé, melyek tökéletesen illenek egy férfi kezébe s mégis teljes mértékeben természetessek. Ujjaival megfogja a telefont, mely az asztalon nyugszik. Egy régi tárcsás telefon, talán a második világháború idején használhatták, mégis tökéletes állapotban van, egyáltalán nem látszik rajta az idő foga. A kagylóval kétszer koppint azon mely tartotta a kagylót s füléhez emelte.
- Dr. Crahnot és Dr. Zpojdant kéretem azonnal Mr. Woodson irodájába - szól bele, majd kicsit vár, mintha a választ hallgatná, végül leteszi a kagylót. Adler számára eme művelet talán ismerős lehet, a német nácik használták ezt a technikát mikor titkos hálózatokon keresztül kommunikáltak egymás közt.
- Mr. Lawrenc nem is tudta hogy az orra alatt vannak a titkos projektek. Elég lett volna felemelnie a telefon kagylóját. De amilyen ostoba azt hitte hogy csak disznek van ott... - sóhajtott fel a nő oly lágyan, mintha épp most kapott volna egy aprócska orgazmust.
- Mindjárt megérkeznek - nyugtázza Mariust szavaival, tekintete akaratlanul a városra vándorol. Kint hideg van és a hó is elkezdett lágyan szálingózni, naivan azt hiszi, képes fehér lepedőjéve eltakarni a város mocskát.
- Nos, s nekem új funkciót szán, vagy megfelelek a vezérigazgató titkárnőjének is? - kérdezi sokat mondó mosollyal, miközben Marius szemébe néz, látszólag nagyon élvezi a férfi simogatását. A nő magatartása egyenesen, egyáltalán nem görbül a háta, még a vállai sem ereszkednek lejjebb. Mellkasát előbre tolja, olyan mint egy igazi katona.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 8:10 pm

A nő remekül teljesíti a feladatát, mintapéldánya a titkárnők fajának. Amikor felveszi a kagylót akkor Marius szemügyre veheti az új titkárnőjének a kebleit. Szép darabok, az biztos. Egy pillanatra el is fogja az érzés, hogy azonnal megérintse őket, de hamar elhessegeti a gondolatot, hisz tudja, hogy előbb utóbb a nő fogja felajánlani neki ezt a lehetőséget. A módszer ahogy a nő kiadja az utasításait nagyon is ismerős, régen sokszor csinálta ezt, de ezentúl már nem neki kell majd. Adler arcán enyhe mosoly jelenik meg amikor felismeri a módszert. Enyhe nosztalgia számára, hisz régen amikor a kutatásait végezte sokszor kellett ezt csinálja.

Marius tovább cirógatja Jefferson lábát miközben az beszél. Végül egy igencsak komoly kérdést szegez neki a nő. Már várta, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból, hisz ha most kirúgná a nőt, valószínűleg olyan ellenfelet szerezne, akit nem kéne. Na nem mert olyan veszélyes, csak mert egyszerűen azt hiszi képes lenne őt legyőzni, s persze az sem elhanyagolható, hogy elég sokat tud a titkos kutatásokról. De ha már egyszer a markában van egy ilyen ember, miért is dobná el. Jobb az ilyen egyéneket megtartani és maga mellé állítani.
- Ne legyen olyan türelmetlen édes - mondja kedvesen a nőnek. - Hamarosan azt is megtudja, de előbb a doktor urakkal kell beszélnem.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 8:43 pm

Mintha a nő képes lenne olvasni Marius fején, szemeiben tisztán látszik, pontosan tudja hogy nem igazán lenne jó ötlet őt kirúgni, elvégre ismeri a cég minden mocskos kis titkát amióta itt van. Nagyon kellemetlen ellenfél lenne a cég számára, az biztos, elvégre nincs rosszabb ellenfél mint a mérges nő. Lenne mivel fenyegetni a vállalatot az egyszer biztos. Elmosolyodik csak lágyan, mintha kicsit csalódott lenne amiért nem kap azonnal választ, hisz nem ehhez van szokva, de az új főnök új szabályokkal rendelkezik amiket a játék kedvéért jobb betartani.
Eközben megérkezik a két rendelt orvos is, kissé meg vannak lepődve hogy a vezérigazgató irodájába vannak hivatva, nyilván nem ehhez szoktak hozzá. Mikor meglátják Richardot az ajtó előtt őrködni, felmutatják névjegykártyájukat, melyek fehér köppenyükre van feltűzve. Eléggé furcsálják Richard jelenlétét, de arcukon látszik a remény, hogy talán maga vezérigazgató tért vissza. Máshogy talán nem is lehet, de akkor miért hivatta és nem ment le személyesen, ahogy régebben csinálta? Nem hezitálnak sokat, ha Richard beengedi őket, arcukra döbbenet kúszik mihelyst meglátják Mariust a vezérigazgatói székben ücsörögni, az asztalon pedig Jefferson kisasszonyt. Egyáltalán nem értik, hogy ki lehet az a maszkos alak aki elfoglalta Mr. Lawrenc helyét.
- Hivatott Mrs. Jefferson... - kezdett bele kicsit óvatosan Dr. Zpojdant. Egyikük sem tudta eldönteni, hogy mire számitson. Mrs Jefferson mikor meglátta őket, szigorú tekintet kúszott arcára.
- Igen. Uraim, a Woodson Biotech vezérigazgatója szeretne önökkel beszélni - közölte szinte jéghideg hangon, mely megdermeszti a leg lángolóbb szivet is. Látszólag nem érti az egész dolgot, mintha csak egy ostoba viccet akarnának űzni belőlük. Tekintetükkel Adlerre pillantanak, majd Mariusra, tény hogy Lawrencet nyilván soha életükben nem látták, de Mariust a maszkban nem ismerték fel.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 9:04 pm

Hamarosan megérkezik a két tudós, akiket Marius hivatott. Richard szó nélkül beengedi őket, majd ugyan úgy tartja a helyét ahogy eddig. Adler csak a fejét fordítja el egy kicsit, hogy szemügyre vehesse a két doktort, majd miután felmérte őket visszafordítja tekintetét a főnök felé. Marius elégedetten látja, hogy a két tudós szinte semmit sem változott. Biztos benne, hogy nem ismerik fel a maszkban, de amit rájönnek, hogy ő tényleg az aki, biztos benne, hogy szó nélkül fognak eleget tenni kéréseinek.
- Dr. Crahno, Dr. Zpojdan! - szólítja meg a két tudóst.- Örülök, hogy ismét láthatom önöket. Bizonyára emlékeznek Richardra aki az ajtó előtt fogadta önöket. Engem pedig valószínűleg nem ismernek meg, de szerintem a külsőségek ellenére tudják, hogy ki is vagyok pontosan. Az apám fogadta fel magukat, s az ő halála után vettem át én a céget. Önök ketten ugyan olyan remek munkát végeztek az ő idejében is, mint az enyémben. Ezért pedig mindig is hálás voltam önöknek - rövid szünetet tart, hangja hivatalos, ellentmondást nem tűrő, de mégis valamiféle bizalmasság is van benne.
Int Adlernek, hogy itt az idő. A náci tiszt feláll és odafárad a doktorokhoz.
- Uraim! Ő itt Adler Eins. Kiváló tudós és elismert kutató volt a hazájában, amíg úgymond nem nyugdíjaztatták. Szerencsére sikerült felvennem vele a kapcsolatot és megnyernem őt az ügyeink érdekében.
- Doktor urak, örülök a megtiszteltetésnek - szólal meg a cégben tartózkodásuk óta először a zombi, hangja rekedtes, kicsit hörgős is, az angolt pedig enyhe német akcentussal beszéli.
- Mr. Eins ezentúl a magukkal fog dolgozni. Ő a titkos projektek vezetője ezentúl, persze a két részlegért még mindig maguk felelnek, de mostantól nem nekem, hanem Mr. Einsnek, ő pedig továbbítja nekem. Ha pedig bármiféle kérésük van, azt is bátran mondják el neki, ő mihamarabb továbbítani fogja nekem. Száz százalékig megbízok magukban uraim és kérem önöket, hogy tegyenek maguk is ugyan így. Higgyék el nekem, ezek után csak még csodásabb eredményeket érhetünk el, ha együtt működünk Mr. Einssel.
Hagy egy kis időt, hogy a két kutató eméssze a dolgot, majd mikor úgy gondolja, hogy ez megtörtént még hozzáteszi:
- Kérem vezessék körbe újdonsült kollégát a titkos részlegekben.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 9:30 pm

Dr. Zpojdan és kollégája csendben hallgatják végig Marius beszédét, most jön csak számukra az igazi meglepetés. Bár a maszk miatt arcát nem látják, de hangjából bizony szinte azonnal felismerik a vezérigazgatót. Összenéznek tágra nyilt szemekkel, majd ismét a férfit nézik.
- Ma...Marius Woodson? Tényleg ön lenne az uram? - kérdezi óvatosan Dr. Crahno, mintha attól félne eme kérdés miatt Adlre leszakitja a fejét vagy valami rosszabb sorsra jut. Végül összeszedik magukat, kezd leapadni az a hirteleni felbukkanás. Szemüket nem képesek levenni Marius maszkjáról.
- Mi történt az... - mutat ujjaival saját arcára, jelezve hogy felettébb aggódik és érdeklődik a maszk iránt és hogy mi rejlik alatta. Jefferson kisasszony hűvös tekintete viszont szinte azonnal visszafolytja ama kiváncsiskodást, elvégre nem azért vannak itt, hogy kérdezősködjenek, hanem hogy dolgozzanak.
- Örülünk hogy ismét viszontláthatjuk önt uram - szólal meg Dr. Zpojdan az után, hogy Marius felvázolta korábbi együttműködésüknek elégedetségét. Nyilván a kutatóknak akik a titkos részlegben dolgoztak nem nagyon vették észre hogy valami változás történt volna a poszt váltásokban, ha folytathatták nyugodtan munkájukat és kellő képpen meg is voltak érte fizetve. Miután Adler be lett mutatva két új kollégájának, azok automatikusan kezüket nyújtották üdvözlés képp. Nyilván megörültek egy új személynek körükben, akivel megoszhatják munkájukat.
- Igazán örvendünk, hogy csatalkozik fontos munkánkhoz. Reméllem jó együttműködésben lesz részünk - mondja egy illedelmes és tisztelettudó mosollyal arcán Dr. Zpojdan.
- Tetszeni fog önnek a laborjaink. A legmodernebb technológiákat használjuk - kezd bele a magyarázatba Dr. Crahno nagy lelkesedéssel, hogy ő se maradjon ki a beszélgetésből.
- Ne aggódjon uram, Mr. Eins jó kezekben lesz - mondja enyhén felnevetve, ezzel el is köszönve. Kilépnek az ajtón, melyet szorgosan becsuknak maguk után, hogy Mariust magukra hagyják a tüzes Jefferson hölgyel.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 9:44 pm

Szerencsére a két tudós nem kételkedik Mariusban és elfogadják a parancsait. Nem várt mást, hisz a két férfi mindig is remek munkát végzett és szerettek a cégnél dolgozni, hisz az biztos kutatási alapot biztosított számukra. Adler kiengedi maga előtt a két professzort és utolsóként távozik a teremből. Richard a liftig követi tekintetével a három férfit, majd tovább folytatja eddigi feladatát. Marius csendben marad, nem szólal meg, a nőt figyeli, egyenesen a szemébe néz. Tekintete határozott, azt sugallja, hogy most nem kell beszélni, ellentmondást pedig nem tűr el. Hosszú percekig ülnek csendben, mikor a vezérigazgató feláll és a városi panoráma felé fordul. Kezeit háta mögött összekulcsolja és úgy figyeli a Bűnös Várost. Pár pillanatig legelteti szemét a kilátáson, majd visszafordul Jefferson felé. Odamegy a nőhöz, olyan közel hozzá, hogy lába hozzáér a lábához.
- Maga egy határozott nő kedvesem. Szeretem ha tudja valaki, hogy mit akar. Ám mielőtt bármit is mondanék arról, hogy mi lesz az ön feladata ezek után, volna olyan szíves elárulná a keresztnevét? - hangja határozott, mégis simogató.
Miközben beszél, egyik kezét a nőt térdére helyezi, lágyan cirógatja azt, majd óvatosan feljebb csúsztatja, de nem sokkal. Szemei mindvégig a nő szemébe néznek, egy pillanatra sem kerüli ki a szemkontaktust.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 10:13 pm

Mrs. Jefferson arcán látni hogy mikor kiment Adler a két tudóssal, kicsit más dologra számitott, mint ami következett utánna, mégsem szólalt meg vagy tett mást, azon kivül hogy az asztalon üllt csendben. Figyelte Mariust ahogy a várost figyeli. Kezét ölében összekulcsolta, türelmes volt mint a birka, elvégre tudta, hogy ha jó titkárnője lesz a férfinek, jobban meg lesz jutalmazva, mint eddig. Munkáját talán végre valaki kellő képpen meg fogja becsülni. Miután Marius a nő felé fordult, egy kellemes mosollyal arcán üdvözölte tekintetét. Megállta azt a szemkontaktust, farkasszemet nézett a férfivel, mintha versenyezne vele, ki birja ki tovább pislogás nélkül.
- Ashley a keresztnevem, uram - mosolyodik el oly szeliden mint egy kisgyermek, aki idegennel beszéll és igencsek szégyenlős közben. Ujjai óvatosan érintik meg Marius kezét, mintha attól félne hogy ezzel összetöri bőrét. Hangja tisztelettudó és lágy, mégsem veszit határozottságából.
- Csak a munkámat végzem. És azt próbállom minnél jobban végezni - válaszolja s elnémul, hagyja hogy a vezérigazgató beszéljen, elvégre eljött a pillanat, hogy megtudja új munkályának apró részleteit.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 10:37 pm

Ashley. Szép név, valami hasonlóra számított Marius. A nő ráteszi gyengéden a kezét a férfi kezére. Kellemes és puha az érintése. A vezérigazgató szája mosolyra húzódik a maszk alatt, de nem a kedves mosolyra, sokkal inkább az a fajta, amikor az ember tudja, hogy közel áll ahhoz, hogy győzzön. Továbbra is a nő szemébe néz, nem pislog, a tekintete rendíthetetlenen ahogy egy igazi hataloméhes vezérigazgatónál annak lennie kell.
- Ashley... -ízlelgeti a nevet, minden egyes szótagját lassan, megfontoltan mondja ki. - Szép név, illik magához.
A kezét amit a nő megérint megfordítja, s megfogja a nő kezét. Határozott, de gyengéd fogás, érezteti, hogy ki is a úr a háznál.
- Maga remek munkát végzett a cégnél eddig, legalábbis az alapján amit láttam ezt tudom mondani. Lawrenc csak azt hitte, hogy irányíthatja a céget, pedig végig maga volt itt a főnök - mondja a nőnek, hangja rideg, de bujkál benne valami elégedettségféle is. - Remélem tisztában van vele, hogy én nem Lawrenc vagyok. Úgy gondolom, ha már a jövőben együtt szeretnénk dolgozni, akkor meg kell bíznunk egymásban.
Szünetet tart és szabad kezével gyengéden megsimogatja a nő arcát, mintha meg akarna győződni róla, hogy mennyire is puha a bőre, holott ezt már régóta tudja. Ezután kezét hanyagul zakója zsebébe dugja, de a másik továbbra is fogja a nő kezét.
- Olyan feladatom van az ön számára, amit biztos élvezni fog - kezd bele. - Rengeteg tervem van, amit meg szeretnék valósítani most, hogy visszatértem. Ám én nem lehetek ott mindenhol egyszerre. Magát a titkárnőmként fogom alkalmazni, de ez számomra nem csak azt jelenti, hogy a tárgyalásokat szervez, aktákat tologat, fogadja a hívásokat és bájosan mosolyog az ügyfelekkel. Bármit is mondok azt meg fogja csinálni, az sem érdekel, ha maga szerint nem lesz helyes, törtvénytelen vagy erkölcsileg nem képes lenyelni. Ha mégis úgy gondolja, hogy ellent szeretne mondani a parancsaimnak, biztosíthatom róla, hogy Richard vagy Adler szívesen kezelésbe veszi. Mielőtt még azt hinni, hogy fenyegetném. Nem, én nem fenyegetem magát. Egyszerűen elmondom, hogy mik a feltételek ha nekem akar dolgozni - rövid szünetet tart és közben figyeli a nő arcát, hogy hogyan reagál az elhangzottakra. - Persze nem maradnának el a megfelelő ellenszolgáltatások. Többet kaphatna tőlem, mint amit el tud képzelni. Persze csak akkor, ha akadékoskodás nélkül teljesíti azt, amit kérek öntől.
Eddig zakója zsebében pihentetett kezét ismét előveszi és újból megsimogatja a nő arcát. Most azonban sokkal határozottabb az érintés, de ugyan olyan gyengéd mint eddig.
- Mi szól Ashley? - hangja most meleg és lehet érezni belőle, hogy a maszk alatt mosolyog.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 11:08 pm

Mélyen Marius szemébe néz, látszik rajta hogy igazán kemény nő, és ami azt illeti, elég valószinű hogy ő sem teljesen törvényi úton jutott arra a posztra ahol éppen áll. Ajkaira gonosz vigyor húzódik, szemei kiélesednek mint a hideg penge, mely áthathol az elmén.
- Mr. Woodson... - kezd bele doromboló hangon, ujjai rakoncátlanul haladnak végig a férfi karján, majd hirtelen elvesznek a levegőben. Akkor sem rendül meg, mikor az izgazgató hideg hangon beszél vele, közli a mások számára igencsak komoly szabályokat, melyeket egy morális ember nem fogadna el. De Ashley Jefferson nem ilyen nő.
- Uram, kérem. A cég minden apró titkát ismerem. Felügyeltem a kisérleteket, amig maga távol volt, én intéztem el, hogy Mr. Lawrenc ülljön helyére, elvégre egy haszontalan személlyel kellet önt helyetesiteni, ki nem lát bele a cég ügyeibe. Rám talán nem emlékszik, de a kedves biztonsági őrök főnökének huga vagyok - mosolyodik el lágyan. Ebből is jól érezni, hogy a cég valamely emberei csodaszép hálót szőttek, hogy megtartsák helyüket és ezzel együtt a cég titkait is. Marius remek emberekkel van körbe véve, efelől semmi kétség. Mindenki szép csendben cselekedett, hogy Ashleyt feljebb tolják, s ugyan ilyen csendessen várták, hogy átvegye Lawrenc helyét.
- Természesen az ajánlatát elfogadom - válaszol végül doromboló hangon.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Szomb. Feb. 02, 2013 11:36 pm

A nő elfogadja az ajánlatot, de még előtte megoszt pár érdekes információt a férfival. Marius mindig is tudta, hogy az apja olyan embereket alkalmazott a vezető pozíciókban, akik hűségesek a céghez, s megbocsáthatatlanul hataloméhesek. Ez pedig egy nagyon okos dolog volt. Ezek az emberek hatalmat kaptak, most pedig foggal körömmel védik azt. A cégtől függnek, most pedig, hogy a jogos vezérigazgató visszatért, tőle. Mindenki tisztában van vele, hogy Marius erős kezű vezető, akit nem irányíthatnak. Amolyan nyílt titok a cég fontosabb beosztásban lévő emberei között, hogy már kétszer szökött meg a férfi Arkhamból, kegyetlen és kiszámíthatatlan figura, akit nem jó felbőszíteni. Igazi vezéregyéniség, nem pedig vezetendő birka.
- Örülök neki, hogy együtt tudunk működni drágám - mondja kedves, de tiszteletparancsoló hangon. - Meg is van önnek az első feladatom. Hivatalosan is vissza kell kerülnöm a vezérigazgatói székbe. El kéne intézni a formális dolgokat és Lawrenct is. Remélem érti, hogy mire gondolok - rövid szünetet tart, amíg a nő átgondolhatja, hogy mit is fog csinálni. - Utána pedig szeretném ha ma este velem vacsorázna. Remélem nem utasítja el.
A férfi nem várja meg a nő válaszát, gyorsan elengedi a nő kezét, a következő pillanatban pedig mind a két keze összekulcsolódik a nő dereka mögött.
- Régen volt már, hogy egy ilyen gyönyörű nő társaságát élvezhettem, mint az öné Ashley. Kíváncsi lennék rá, hogy mennyire is szeretne a kedvemre tenni és mire hajlandó ez ügyben.
Keze lejjebb csúsznak és előrébb rántja a nőt az asztalon, úgy, hogy a két test találkozzon. Most már csak a nőn múlik, hogy hajlandó-e eleget tenni az igényeknek, vagy sem.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Vas. Feb. 03, 2013 12:17 am

Szemei megcsillannak a jól ismert diadalmas tekintettől, megütötte a főnyereményt. Hiába tért vissza Marius, hiába nem foglalhatja már el olyan könnyen Lawrenc helyét, mégis eléri saját célját. Lehet hirtelen új célt tűzött ki magának, megkaparintani valamelyst Mariust magának, élvezni hatalmát és pénzét, az együttműködés előnyeit.
- Mr. Lawrencet csak bizza rám. Nem lesz már kosz a cipőjén - mosolyodik el lágyan - A vacsora meghivást nagyon szivesen elfogadom - ajkai kaján vigyorra húzódnak, mikor gyönyörűségéről beszél a férfi. Testét Marius testéhez simitja, mellei nekinyomdónak mellkasának, igy megérezheti hogy valóban olyan puhák és természetessek, mint ahogy azok kinéznek. Ajkain halovány rózsaszin szájfény van, mely csillog a fényben s alig várja hogy Marius testére tapassza. Nem is várat magára sokáig. Mint egy lepke, finoman és óvatosan üllnek ajkai a férfi nyakára, törékeny csókot hitve rá. Ujjai éhes kigyók ként kúsznak fel hátára, körmeit megérezteti a férfi bőrén ruháján keresztül. A csók elrebben, akár egy régi emlék, de helyére más valami érkezik. A nő fogaival elősször lágyan, alig érezhetően érinti meg Marius nyakát, majd összezárja őket, hogy megizlelje bőrének finom izét. Nem fájdalmasan, de mégis jól érezhetően, hogy felpezsdtse a perverz vágyakat benne. Eme harapást követi még egy, mely kicsit lejjebb kerül. A nő kezei vándorútra indultak, hogy felfedezzék Marius tökéletes testének minden porcikáját. Becsúsztak ingje alá, igy már ujjaival erősebben markolhat bőrébe.

Tárgy: Re: Woodson Biotech épülete Vas. Feb. 03, 2013 10:24 am

A nőt nem kell sokáig győzködni arról, hogy belemenjen a játékba, szerencsére azonnal kapcsol, hogy mit akar a férfi és nem is utasítja el. Először Marius nyakát csókolja meg, közben körmeit finoman a hátába mélyeszti. A vezérigazgató nem tesz semmit, csak még szorosabbra zárja az ölelést, hagyja had kezdjen a nő. Mikor megérzi a kezeket a bőrén abbahagyja a várakozást. Kezeit a nő derekáról lejjebb csúsztatja a fenekére. Könnyedén megmarkolja, majd egy pár pillanat múlva elengedi. Kezeit becsúsztatja a hölgy alá, gond nélkül megemeli és a következő pillanatban már a szoknya alatt vannak a kezek. Most már sokkal határozottabban fogja meg azt ami keze ügyébe akad. Akár tovább is elmehetne, de még nem akar. Hagyja had játsszon egy kicsit Ashley. [

» Woodson Biotech
» Marius Woodson háza
» Az Ares vállalat épülete
» Metropolis rendőrségi épülete