Cletus Roncstelep

A Doki-nak nevezett, tag hirtelen megfordul a székében, és a fején lévő furcsa szemüveggel rád veti szemeit. A meglepetéstől, majdnem hanyatt esel. Mint két óriási nagyító, úgy használhatja a ketyerét. Hirtelen mozdulattal feltolja a fejére, és nagy pislogások után újra rád néz.
- Hát te ki vagy, és mit akarsz itt? Hogy jutottál be? - Amikor elkezdi kérdéseinek áradatát, hátulról Marty int egyet, hogy ő a ludas az utolsó kérdésben.
- Szóval mit akarsz itt? Mond gyorsan nem érek rá egész nap! - Úgy látszik meg sem hallotta, amit előzőleg mondtál. Az öreg, mintha speeden élne, annyira fel van pörögve. Végül lassan leülepedik az agyába, amit nemrég hallott tőled.
- Milyen üzletről lenne szó? - Teszi fel a meglepően értelemtől zsongó és pénzsóvár kérdést. A beszéde közben alád penderít egy kopott gurulós széket, és ő is elhelyezkedik kényelmesen a magáén.

A férfi hátralöki magát a székkel egyet, majd villámgyorsan meg is pördül vele. Egyet, majd még egyet. Úgy látszik, így gondolkodik, csak csak a bolondját járatja veled, hogy kihozzon a sodrodból. Hirtelen megáll és szemedbe néz.
- Akkor mondom sorba. Nem csinálok halálos fegyvereket. Nincs testőröm. Marty a segédem. - Ezzel int a férfi azonnal ki is megy egy rejtett ajtón keresztül, amit eddig nem is láttál. - Tudod eddig nélküled is megéltem valahogy, és hidd el ezután is meg fogok. Akármilyen csudakarod is van, az még kevés Gotham City-ben a túléléshez. Én a semlegesség politikáját folytatom, mindenkinek dolgozok akinek van elég pénze. Ezért senki sem okoz gondot nekem, mert azzal igen csak nagy embereknek a dolgába ütnék az orrukat. - Még egyet fordul a székében, majd a két lábával feléd löki magát. Pár centire áll meg tőled, és csak kevésen múlik hogy az orrotok összeérjen. - Na akkor beszéljünk a kocsidról. Milyet is akarsz pontosan? Mi a szíved vágya? - Felpattan, és téged is magával ránt. A kijárat felé veszitek az irányt, és pillanatok alatt újra a roncsok között járkáltok. - Na milyet is akarsz magadnak? Mutass rá és egyből neki is állunk.Int körbe a kezével az egyáltalán nem túl bizalomkeltő környezeten.

A Doki elvigyorodik, majd a szájához emeli a kezét, és egy hosszú elnyújtott füttyjelet enged el. Nem a kutyákat hívja, hanem talán egy másik beosztottját. Távolban hangos búgásra leszel figyelmes, a roncstelep daruja indult be. Sötétségtől nem látod pontosan ki ül a vezetőfülkében, de a nevét kérdezés nélkül is megtudod.
- Biff!! - Ordítja a Doki. - Ezt a deloreant emeld be a kettes műhelybe!! - A fémkarom, megindul az egyáltalán nem jó állapotban lévő roncs felé. Belekapaszkodik a tetejébe, és már repteti is a célja felé. A kocsi lebeg, majd az egyik szemétkupacnak látszó dolog mögött eltűnik.
A Doki most kevesebb lelkesedéssel, de még mindig azzal az őrült járásával megindul az ellenkező irányba. Mikor követed, egy újabb lejáróba mentek le. Ekkor már realizálódik benned, hogy ez az egész egy labirintus. Követed a vezetődet, de a sok jobb, és balkanyar miatt elveszted irányérzékedet.
Végül megpillantod szíved választottját. Kicsit kopott, kicsit rozsdás és még kerekek sincsenek rajta, de tudod hogy ez lesz a te a autód. A tied, és ezzel fogod Gotham City-ben legyőzni a bűnt.
- Na akkor, hogy szuperál a kezed? - Teszi fel az érthetetlen kérdést. - Akkor ott egy munkásruha bújj bele, és gyere segíteni. Lorraine gyere azonnal van egy kis munkánk. - Ordít újra, és a semmiből előtűnik egy csinos teremtés. Az egész ruhája és még az arca is olajos. Nem keveset dolgozhat ennek az őrültnek, ha ennyire beteríti a munka.

A munka gyorsan halad. Gyorsabban, mint ahogy elképzelted. Alig harminckét óra, és kész is van a gyönyörű kocsid. Mindent beleépítetek, amit csak a szíved kíván. A dolgos órák az elején még csak zavaróak voltak, Lorraine hozzájárulásának köszönhetően. A szája egész idő alatt be sem csukódik a szája. Csak csacsog, csacsog, és csacsog. Mindenről beszél, de tényleg mindenről, amit csak el lehet képzelni. Az időjárástól kezdve, a lovak ürítési szokásain keresztül, a nő problémáival bezárólag. A témák nagy része nem értelmes férfiak fülének való.
A Doki úgy látszik nem is törődik az egésszel. Csak a munkájára koncentrál, és szótlanul teszi a dolgát. Legalábbis ha meg nem zavarják. Hat óra után Biff lép be a műhelybe, és ő is beáll a munkába. A nő keltette hangzavarhoz, ő is hozzájárul egy adaggal. A férfi nem csacsog, ő beszél, de még mennyit. Az alkatrészekhez intézi a szavait, a kocsihoz, és tartozékaihoz. Végül lassan elkészül a kocsi, és bármit megtehetsz amit csak akarsz, ha akarsz.

Egy szó nélkül teszed a dolgod, és nem is próbálsz meg törődni a többiek zsivajával. Doki is ugyanígy tesz, igaz pár óra együtt töltött idő után rájössz, hogy nem is figyel rá mit csinál, bonyolult gondolatok, és számodra értelmezhetetlen egyenletek járnak-kelnek az agyában. Még a szája is folyamatosan jár, ahogy szajkózza magában.
Végül csak kész lesz a csodajárgány, és alig kellett érte tenned valamit. A kocsi tökéletes, és ahogy jöttek az emberek úgy el is tűnnek, csak a Doki marad veled. A kocsit kiviszitek a szabad ég alá, és a férfi egy közeli kopott fotelbe dől. A kérdésedre csak annyit mond.
- Beleszereltem mindent, amit kértél. Nem túl gyors, de legalább megy. A rendszámtáblának négy állása van, ha ráérsz néha cseréld ki őket. A kocsi amilyen kirívó annyira el is fog tűnni a rendőrök szemei elől, úgyhogy nem kell aggódnod az inkognitó miatt. Ja igen és az ablakok sötétítettek. - Az utolsó kérdésedre nem válaszol azonnal, csak becsukja a szemét, és tart egy hatásszünetet. Végül csak kimondja, ami nyomja a bögyét.
- Tekintsd ezt előlegnek, egy hosszan tartó üzleti kapcsolatért. Azt akarom, hogy még visszagyere, és többet fizess annál amit csak el is tudnál képzelni. - A szavai először barátságosak, végül meghallod az üzletember hideg szavait. Semmivel nem lehet összetéveszteni a pénzsóvárság felhangjait.

A Doki végighallgatja a mondanivalódat, de látszik rajta hogy agyilag már messze jár. Végül előkap egy gyűrött papírost a zsebéből, egy szinte csak hegyből álló ceruzát, a köpenye zsebéből, és görbe számokat vet rá. Odanyomja a kezedbe, majd hirtelen elfordul, és elsiet a dolgára. Még hallótávolságon belül visszakiált.
- Bármikor elérhetsz rajta. Soha nem zárunk be. - Ezzel eltűnik az egyik lejáraton, amit már te is természetesnek veszel, hogy nem vettél észre.
Az új kocsid motorja felbőg, és érzed ahogy kevéske lóerő dübörög a motorháztető alatt. Gázra lépsz, és élvezed, ahogy erőlködés nélkül zúg a motor. Végre megszerezted. Megtettél egy nagy lépést a végső célod felé.

A kocsi olyan, mint az álom. Gurul alattad, és még furcsa hangokat sem ad ki. Tökéletes számodra, legalábbis még most. Az úton megbámulnak az emberek, egy ilyen kocsival nem is csoda. A hirtelen jött csodálat, minden utcán követ. Nem téged, vagyis Védelmezőt csodálják, hanem ezt a kocsi gyönyört.
Az utad ezt leszámítva békésen telik, senki és semmi nem állít meg. A házadba, vagy inkább lakásodba befordulsz, és még a szomszédok is megnézik a kocsidat. Nem is vagy semmi látvány, főleg egy ilyen járgányban. Az utad innen az ágyadba vezet, ennyire fáradtnak nem sokszor érezted magad, de ez a szuperhős élet velejárója.

Harold végül eltűnik előletek, és egyedül maradsz életed mostani szerelmével. Az autód csak vár a parkolóban, ahol hagytad. Amikor elfordítod a kulcsot ugyanúgy dorombol, és simul a kezed alá, mint mindig. A gázra lépve apró rándulással indul meg a végtelen úton, és természetesen célod felé. A roncstelep nemsokára feltűnik a szemeid előtt, és újra a bejárati kapunál állsz. Már csak a bejutást kell megoldanod, hogy szembenézhess a jövőddel.

Ajtó nyílik előtted, kapu záródik mögötted. Biff most egy másik útvonalon vezet le a föld alá. Kicsit meglepő mennyi járat lehet ebben a méretes szeméttelepen. Mintha mindenhonnan le lehetne menni, és bárhonnan a felszínre is bukkanhatnál. Legalábbis idáig neked, ez esett le. A műhely helyett, most egy kényelmesnek tűnő nappalin át vezet az utad, végül egy ízlésesnek egyáltalán nem mondható irodában találod magad. A Doki egy kopott íróasztalán ül, és furcsa rajzokat vés az előtte lévő papírra. Mikor belépsz hümmög egy üdvözletet, de különösebben nem figyel rá. Biff int, hogy nyugodtan beszélhetsz, a Doki mindent hall, és meg is jegyez még ha nem is úgy néz ki.

A Doki nem a jó modoráról híres, vagy legalábbis nem sejted, hogy ilyen irányú tanulmányokat is végzett, mert nem kínál hellyel, sőt nem is érdekli hogy egyáltalán itt vagy. A kérdésed hallatán, azért felnéz rád, és gyanakodva, az asztal egyik fiókjába süllyeszti az irományt. Úgy látszik sikerült magadra vonnod, osztatlan figyelmét.
- Semmi különös, egy másik kuncsaftnak tervezek éppen valamit. Na mondja mi miatt élvezhetem újra körünkben. - Mutat végig a helyiségen, de azért tudod hogy a szeméttelep egészére gondolt. Neki már a gépek olyan, mint az élő emberek, talán azért bánik ugyanúgy az élőkkel, mint az élettelenekkel.
A kérdésfolyamodat végighallgatja, de csak a legvégén nyitja szólásra száját. Azt is jól megfontolt előrelátással teszi. Úgy néz ki kiszúrta, hogy tudsz valami fontosat, és a munkájából adódóan tudja, az információ hatalom, és sokat ér.
- Rosszul látja a dolgot. Ez az egész nem azért van, hogy senki ne jusson be. A "védelmi rendszer" arra épült, hogy senki se tudjon kijuttatni semmit, amiért nem fizetett. A kutyák és "testőrök", akik csak a munkatársaim amúgy, a tudatlanok elrettentésére van. Akik ismerik a nevemet, azok tudják, hogy nem illik, keresztbe tenni nekem, mert azonnal megerősödik az ellensége, ami káros az egészségére. Soha nem volt tervbe véve a menekülés, de ha már a háromnál tartunk, ne kerülgessük a forró kását. Térjünk rá a tárgyra. - A hangja hideg és szenvtelen. Úgy látszik sikerült előhoznod belőle a kereskedőt. Itt már nem lehet köntörfalazni, egy rossz szó és a felhőkre épített vár, azonnal összeomlik, és soha nem visszatérő alkalmat veszítesz el.

Olyat látsz, amit egy életben csak egyszer láthat az ember. A Doki elvigyorodott, és szinte már boldogan figyel rád. Úgy látszik valami jó dolgot mondtál, ami megmosolyogtatta a feltalálót.
- Ez szép, de azért tudod, hogy a látszat ellenére, bármit meg tudok szerezni. Nem tudom honnan szerezted az értesülésedet, de a GÉP nem alkatrészek hiányában nem épült még meg. A modern tudomány még nem ismeri a képletet. Ezért lehetetlen. Legalábbis még, de én meg fogom oldani a képletet. Csak a .... - És ekkor belekezd. Számodra, mintha kínaiul lenne, de úgy néz ki a Doki érti a dolgot. Csak mondja és mondja a bonyolultabbnál bonyolultabb képleteket, és elméleti problémákat. A fejed máris zsong a töménytelen számtól, és betűtől. Végül alig tíz perc múlva észbe kap, és rád is elkezd figyelni. - Bocsánat kicsit belemelegedtem. A lényeg, hogy elfogadom az ajánlatodat. dolgozzunk össze és mindketten jól járunk. Te bármit megkapsz, amit csak akarsz, de megkérem majd az árát. A gépcsodádat hagyhatod itt, és kapsz egy bejáratot is. Annyi kikötéssel, hogy nincs mindenhova bejárásod. A jövőt pedig még nem látjuk, de az is kiforrja magát. Na megegyeztünk? - Kérdezi, és már tudja mit fogsz felelni. Igaz ennél jobb esélyed nem is lesz, legalábbis ha nem csinálsz magadnak. Mégis csak néz rád és várja a válaszodat.

A Doki végül felhagy a térelmélet, és a párhuzamos dimenziókon át történő időutazás rejtelmeibe való bevonásába, és lemondóan sóhajt egy nagyot. Még egy ember, akivel nem fog értelmes beszélgetésbe bonyolódni. A kijelentéseiden csak bólogat, ő is egyetért, elég hasznos üzlettárs lesz belőled, csak azt nem tudod még, hogy mire. A kérdésedre pedig újra esztelen papírhalmok közötti kutatással válaszol. Végül megtalálja, amit keres.
- Na akkor itt vannak a raktáron lévő ruhák. Egyik sem a te méreted, de könnyedén átjavíthatjuk őket. Van itt minden, amit csak megkívánhatsz. - És tényleg még szuper erőpáncél is helyet foglal itt, de kisebb igényeknek megfelelő is található a listán. Egyszerű golyóálló mellénytől kezdve, a teljes testet befedő, igaz női testpáncélig.