II Világháború alternatíva (Lengyel országi ütközet)

Egy teljesen átlagos szeptember elsejei nap. Az óra hajnali ötöt mutat, a németek átlépték a határt. Lengyel honnak nem sok katonája van, de ami van az harcolni fog. Egy tisztáson fognak megütközni a náci hadigépezettel.

A lengyelek az erdő felől foglalnak helyet. Tizenöt percük volt elfoglalni az állásukat. Sebtében ásott sáncban húzódnak meg és várják az ellenséget. A bázisuk az erdő mögött van, ez sajnos enyhe problémát okoz nekik. A tankjaik meg kell kerüljék az erdőt, hogy részt tudjanak venni a csatában, a repülőknek meg nagyon szűk helyük van felszállni. Minden ellenük szól, eddig. Nemsokára feltűnik a náci hadsereg. Nagyobb és jobban felszerelt, mint a honvédő csapat. Egyenlőre lő távon kívül vannak egymás számára. A csata nemsokára kezdődik, de egyenlőre senki sem támad.

Már megkezdtük egy ideje a vonulást, és hamarosan elérjük a Lengyel határt.
~ Jobban állunk az tény, eddig minden velünk van, kivéve a hazai terep előnye. És ezt nem szabad alábecsülni. Ki kell használni amink van. Nemrég lettek riasztva a katonáik...
Menetelek szépen a többiekkel, szerencsére utat adnak nekem a kis katonák, egy tankot követek, látom, hogy hamarosan megérkezünk. Besorolok egy helyre, ahol elég nyugodt az iram. Ezután úgy döntök itt az idő bevetni a legújabb szerzeményem és megidézni magát a kaszást. A messziségbe tekintek majd elkezdem magamban mormolni a szavakat.
- Amžinosios mirties Parodykite man dingus elektrai Sekite mano komanda Patiekite į nacių planą Pertrauka priešas Soum La sááh
Igyekszem... hogy sikerüljön a varázslat. A támadás egyik vezetőjének már szóltam, hogy várhatók különös események, remélem bejön.

Az emberek jól felkészült katonák, nem csalódott bennük King ezredes. Hiszen miért is csalódna bennük, derék emberek előtt állhat most, és ez büszkeséggel tölti el. Ő is besegített az embereknek a lövész árok kialakításában reggel. Amikor már majdnem készen voltak ő elment és további teendőjét ment elvégezni. Ellenőrizte hogy az emberek mindet jól csinálnak e, és meggyőződött arról hogy igen. Most az egyik lövészárokban áll és farkas szemet néz a közeledő német hadtest ellen. Habár a szeme most csukva van, de az elméje nyitott. Kigombolja kabátját, majd ledobja az egyik láda tetejére, ezzel szabaddá téve fegyverét, és kardját maga mellé csatolja. Kinyitja a szemét, külső ember azt venné rajta észre mintha haragos lenne, de csupán csak elszánt. Mélyet szív a levegőbe, talán ezek az utolsók, de elhessegeti ezeket a gondolatokat és mosolyra derül és vár.

Emberek... Isten ezekhez fűzött annyi reményt? Saját fajtájukat készülnek kiirtani, és megtaposni a hatalomért. Még is Isten annyira nagy igényt tart rájuk? Hát nevetséges. Az Ördögnél jobb kezekben lesznek ezek a csökevényes lelkek, akik majd haláluk pillanatában megtudják, hogy milyen is az ötödik bugyorban rohadni, és kínok kínját átélni. Vissza fogják sírni a háborút. A sereg sűrűjében vonulok. Úgy tartják a jó vezér elől megy, de én nem azért vagyok itt, hogy megölessem magam. Én csak a bábmester vagyok, aki mint marionetteket rángatom a német katonákat, hogy győzzenek. A Gonosz annyira várja, hogy ez a birodalom világuralomra tegyen szert, és már értem mért. Amennyit láttam belőle, elszabadul majd a Földi Pokol ezen az ocsmány létsíkon. Csak figyelem a katonák menetelését. Nem sokára kezdetét veszi a harc, és bár megtehetném, hogy egy kényelmes rádióállomáson utasításokat adok az embereknek, a Sátán külön megkért, hogy legyek mellettük, mert hajlandóak mindent elrontani. Mint parancsnok ajánlom hallgasson rám az egység, ha nyerni akarnak. Mindenkinek jót tesznek vele. Maguknak, nekem, és az alvilágnak. Kezemben MP 38-om, és csak büszkén, kihúzott testtartással vonulok. Majd megérzek valamit... köztünk van egy remek lélek, ami ahogy oldalra tekintek, már látom is, hogy ki. A Führer különös katonákat gyűjtött maga köré. Mágia használó... te aztán sokra viszed majd a Pokolban.

A két sereg felállt, a repülők felszálltak, már minden készen áll a csatához. Adler elkezdi a varázslatát mormogni, a körülötte álló német katonák furcsán néznek rá, de nem tesznek semmit. Még mielőtt a varázslatot befejezhetné megjelenik két igencsak érdekes lény a németek soraiban, beállnak a sereg elé. Az egyik mörderische Biene (gyilkos Méh) a legtöbben amint meglátják enyhén hátrébb lépnek, még a saját katonái is félnek tőle, persze okkal. A másik egy hatalmas farkas, a fekete kabátos Méhtől bal oldalra áll, nincs nála semmiféle lőfegyver, ő maga a fegyver. Nazi Wolf és Biene egymásra néznek, majd Adlerre, szóltak nekik is, hogy van egy okkult szakértő a seregben. Közben a lengyel repülőgépek is felszállnak, Amadeusz és Jarop beállnak egy rajba, ami épp V alakban repül. Vájár sikeresen átváltozik, Ewald pedig készen várja a csatát. A lengyel oldalon is vannak érdekes egyének, de ők csak nyugodtan várják, hogy mi lesz.
Adlernek közben sikerül a varázslat, megjelenik a kaszás képmása a német sereg előtt. A lengyel katonák akik látják megjelenni gyorsan lehúzzák a fejüket az árokba. Egy fiatal srác Szellem mellet még el is bőgi magát, ő sem lesz használható a közeljövőbe. A különlegesebb képességű lengyelek nem rémülnek meg annyira, de őket is megijeszti a dolog. Ekkor feltűnnek a lengyel gépek, ők nem látják a kaszást, igaz érzik, hogy van valami baj, de annyira nem rémülnek meg, inkább csak egy rossz előérzetük van.
A németek amint meglátják a gépeket eldöntik, hogy itt az ideje támadni. Az egyik tank a gépek felé lő, s el is találja az alakzat elején repülő gépet, hatalmas mázlija volt a lövésznek. Ezek után a tigrisek elindulnak a lengyel sáncok felé. Sok germán beáll egy-egy tank mögé, hogy az fedezéket biztosítson nekik. Már lő távon belül vannak, s a tankkezelők nem is tétováznak. Elkezdi lőni a lengyel sereget. Az egyik löveg King Brad felett süvít el és csapódik egy fába. Néhány lengyel elkezd tüzelni, igaz sokat nem érnek a páncélosok ellen. Biene és Wolf az egyik legelső tank mögött várja, hogy elérjék a sáncot és megrohamozhassák az ellenségüket.

//Körváltás 4 nap múlva, azaz 22-edikén//

Koncentrálok a varázslatra, eddig ez nem nagyon jött össze, de most mindent beleadok, tudom, hogyha sikerül nagyot "kaszálhatok". Közben megjelenik Gyilkos Méh és Nazi Wolf is... nincs időm velük foglalkozni, tudok róluk ezt-azt. Hamarosan, lövések is felhangoznak, ekkor már az utolsó szavakat suttogom. És sikerül, hamarosan megérkezik, a kaszás!
~ Olyan szép és dicső ez a pillanat, el kellene játszani a halál himnuszt de persze itt nincs zenekar.
Egész hátra maradtam, egy tank mögött, és zenekar híján magamban dúdolom a ritmust, de még mielőtt hangosra vehetném, észbe kapok. Fegyverem kezembe veszem, és felkészülök a harcra, jó védett helyen próbálok maradni, nem célom rögtön halálomba rohanni.
~ Hamarosan támadnak a lengyelek is... ideje lenne meglepni őket! Csak óvatosan, nehogy közben bajom essen. Egy sikoly megteszi majd... azt úgyis sokszor csináltam eddig.
Ismét kicsit lemaradok, persze figyelek, ne hogy tűzzáporba keveredjek, vagy ha valaki nekem támad, akkor védekezhessek. Ezután elkezdem suttogni a sikolyhoz szükséges szavakat.
- Ré hovt szhé, ré hovt szhé, szer lítom, fer léhdum. Ré hó szííí!
Remélem beválik és hallható lesz a sikoly... ha nem akkor újra próbálom, közben azért a csatára is figyelek, nehogy véletlen, elhalálozzak.

Valaki megidézte a kaszást. Vette észre King. Ez nyugtalanító. Dehogy ki idézhette meg azt sajnos nem látta. A tankok egyre csak közeledtek és elsütötték első lövegeiket és az egyik pont a feje fölött repült el.
- Hmm ez meleg helyzet volt. - Elő húzza borotva éles kardját tokjából. Több százan indulnak meg a harctérre rohamozva és King is köztük van. Az emberek lassított felvételként mozognak mellette, de a lövegek és a golyók hála isten épp annyira gyorsak hogy ki tudja őket kerülni, vagy kardjával kettészelni. A lövegektől viszont már félreugrik ha szembe jönne pár. előre rohant hogy irtsa az ellent, és megtalálja azt a személyt, aki a halál megidézésért felelős.

A sereg sorai között figyelem a katonákat, és megjelenik a birodalom két gyöngyszeme mörderische Biene, és Nazi Wolf. Ígéretesek minden szemszögből, főleg ha még a saját embereik is rettegnek tőlük. Elégedett mosoly húzódik végig arcomon, de nem marad ott soká. Megindul az ütközet. A tankok és vadászgépek munkába indulnak, ahogy a varázsló átka is. Amint megjelenik a kaszás a sereg szélén, elégedetté válok, és magam is megiramodok. Bár nem fogom a sereg élét irányítani, jobb ha a sűrűjében maradok, nehogy elsők között szedjenek le. Fegyveremmel tüzelni kezdek, amint az ellenség vonalaihoz érek, de előtte kibiztosítok egy gránátot, és a sáncok mögé hajítom, mikor úgy érzem kellő távolságra vagyok tőle. Talán a robbanás után észhez térnek a Lengyel fronton, hogy a németeké a győzelem. Bár talán a tankok ezt már demonstrálták idő előtt.

King ahogy tudott haladt előre. Néha egy egy vágást megejtett, de hogy ölt is vele valakit, azt már nem tudni. Hirtelen egy löveg elől tér ki ugrásával. De ekkor egy fájdalmas ütést érzett pont az orra közepén. Ettől az ütéstől kicsit kizökkent és a hátára esett. Két penge csilingelő hangját hallotta ekkor. Nem vitás most párbajra hívták. Felült és megtörölte a vérző orrát, majd fölállt. Kardját maga elé emelte és szemügyre veszi ellenfelét.
- Nocsak, csak nem a német sereg fekete gyöngyszeméhez van szerencsém? - Kérdezte kimért udvariassággal, enyhe mosollyal a száján.
- Köszönöm a hízelgését, de remélem nem veszi sértésnek ha magáról semmit se tudok? - Szólt az ő maga recés hangján, amit tán a maszkja torzított.
~ Sajnos megölni nem tudom, ha csak nem égetjük porrá, de ez a jelenlegi pillanatban lehetetlen. De egy kis ideig talán feltarthatom és reménykedhetek az újabb találkozásban. ~ A terv megszületett gondolataiban, egy ideig feltartja hogy ne jusson közelebb a sáncokhoz. Ha a tankok megérkeznek a közelébe csalogatja egynek, az talán ki tudja lőni, ha egyáltalán beveszi a csalit. A tekintete elszánttá vált.
- Akkor legyen elég ez a név, King Brad. - Ekkor elkezdte a támadást, de főként védekezni fog és néha vissza vág. De a külső tényezőkről sem feledkezhet meg.

Elhajítottam a gránátomat, de valószínűleg a csatatér egy olyan pontjára esett, ahol senki nem tartózkodott, mivel még távolról sem sérült meg a lengyel front, de még a németek sem. Többet nem pazarlok, így maradok a fegyveremnél. A sereg sűrűjében ténykedve nyomulok előre, és próbálom eltalálni az ellenség embereit. Mellkas és fej tájékára célzok, már amennyire a nagy harci hév megengedi nekem azt a luxust, hogy legyen időm pontosabban célozni. Ha netalán a sűrű sereg védelme kezdene szétszóródni, a tankok mögött próbálok haladni a kellő távolságot azért megtartva, és a mögül lőni. Nem csak előre, de oldalra is fordítok figyelmet, mert még ideje korán nem szeretnék visszatérni a pokolba.