II Világháború alternatíva (Lengyel országi ütközet)

Vendég

A felém hajított fickók elől oldalra vetődök, lehetőleg arra az oldalra, ahol nem kenődök fel sehova, hanem feltudok pattani és tovább harcolni az ellenfelemmel. Aztán hátrálni kezdek, hogy kicsit távolabb kerüljek tőle, így nyerve időt a képességem használatához.

Ha sikerül némi távolságot nyernem, akkor elkezdem az agyát zavaró hullámokkal bombázni, amitől remélhetőleg szédülni kezd és hányingere lesz. Pisztolyommal a kezemben, még mindig hátrálok egy kicsit, de most már a szívére adok le két lövést, majd a fejére is kettőt.

Ha közben valahogy túl közel ér, akkor az arcát próbálom megütni a pisztolynak a tusával. Vagy a ha valamilyen fémet látok rajta, akkor elkezdem a teste belseje felé tolni azt, persze miközben én védekezek.

// Ezúton szeretnék gratulálni nektek, mivel sikerült eljussatok a kaland fináléjába. Most pedig derüljön ki, ki lesz a legjobb és marad életben! //

A lengyel sereg úgy néz ki képes lesz győzelmet aratni a nagyobb és fejlettebb német sereg felett. Ám a látszat néha csal.
A levegőben sikerül Jaropnak lelőnie a denevért, aki ezután darálthússá lényegül át a propellernek köszönhetően. Amadeusz is eltalálja a másik gépet, ami elkezd zuhanni. Ezzel halálra ítélte annak pilótáját és a denevért is, mivel az már nem tud felemelkedni a gépről. Eközben a földön Szellem sikeresen szíven lövi a négy kezű óriást, aki most holtan terül el. Cardas már felkészülten várja a támadást, amikor Wolf hirtelen megdermed egy pillanatra, majd kését elhajítja és négy lábra ereszkedve kezd el rohanni a náci sereg felé. Ekkor veszítek csak észre, hogy az egész német sereg visszavonul, a katonák ahogy bírnak úgy rohannak visszafelé, még a tankokból is kiugrálnak a németek, hogy két lábon menekülhessenek. Nem tudjátok mire vélni ezt, de a győzelem öröme egy pillanatra elönti a lelketek.
Sajnos ez az öröm hamar el is illan. Ekkor látjátok meg a hatalmas zöld szörnyeteget amely felétek lépdel. Legalább 4 méter magas, bőre zöld és indák, meg mohák tarkítják, a feje pedig olyan akár egy szúnyogé. Lassan halad, de mégis minden lépésébe beledöng a föld. Nem különösebben zavartatja magát az útjában lévő tankokkal, simán átgyalogol rajtuk. Miután kiért a mező közepére megáll, s mintha mormolni kezdene valamit. Nem tudjátok mire vélni a dolgot, sajnos azonban nemsokára megtudjátok, hogy mit jelentetett vagy legalábbis mihez volt kapcsolata a mormolásnak. A földből három növény alkotta lény kell fel. Kettő közülük hatalmas bikára hasonlít, míg a harmadik egy jól megtermett sasra. Ahogy ezt meglátják a lengyelek, van ki gyorsan behúzódik a sáncba, s van ki berohan az erdőbe, hogy minél messzebb kerüljön a förmedvénytől.

II Világháború alternatíva (Lengyel országi ütközet) - Page 3 BN7

II Világháború alternatíva (Lengyel országi ütközet) - Page 3 BN7

A szörnyeteg ami megidézte a többit.

Miénk a légi fölény. Ez pedig nagy siker. Ezzel még győzhetünk is. A fricc légierő sokkal fejlettebb, és könnyebben manővereznek is a gépek, de a csatát mégis csak az emberek nyerik meg. És nincs jobb ember a Feketesólymoknál. Mi vagyunk a levegő császárai. Senki sem ér fel velünk, senki. Kivéve azt az óriás szörcsögő szörnyet, aki még a földről is képes lenne elérni minket.
A szörnyek csak jönnek, mintha a pokol bugyraiból bújnának elő. A förmedvények egyáltalán nem emberiek, még a németek denevérembereinél is gusztustalanabbak. Vajon még mit tudnak előhúzni a farzsebükből? Nem tudom, de hogy bátran fogom vezetni a fiúkat, a végzetünk felé, az biztos.
- Ok hall mindenki engem? Már csak egy nagy nekirugaszkodás kell, és megnyerjük ezt a csatát. Mindenki utánam, szedjük le azt a mocskos madarat, és végre uralja azaz eget, aki tényleg megérdemli. Velem vagytok?! - A végét már szinte ordítom a rádióba. A csata végének illúziója lebeg a szemem előtt, és ezekkel a fiúkkal végig is tudjuk csinálni. MEg fogjuk nyerni, bármilyen szörnyeteget is vakarnak elő.

Nocsak, visszavonulnak! Az a kis farkas most négykézláb menekül, talán tényleg nyertünk... De nem, valami azt súgja, hogy még nincs vége. És igazam van. Egy óriási lápszörnyeteg vagy micsoda bukkan fel, és csatamezőre sétál, földet rengető lépésekkel. Meghátrálok, próbálom a tisztes távolságot megtartani, hiszen ez még a tankokat is legyeknek veszi. Ekkor megáll a harcmező közepén, és valami motyogásba kezd, fogalmam sincs, mit akar ez jelenteni, talán valami varázsige lenne? Ekkor a föld három ponton úgy tűnik, mintha életre kelne. Három szó szerint természet szülte lény jelenik meg. Az egyik sas, azzal majd a légi egységek foglalkoznak, de van még két másik bika. Sokan visszahúzódnak a sáncok mögé vagy elmenekülnek. Én nem, hanem jó 30 méterre tőlük várom, mi következik. Ha esetleg nekem rontana az egyik - vagy isten ments - mindkettő, nem szállok harcba, hanem macskához méltóan felmászok valami magasra, ez esetben egy tankra, ami közel van. Közben még azon gondolkodom, mivel lehetne elpusztítani őket, de még semmi sem jutott az eszembe.

Vendég

- Takarodjatok a búsba, tetves németek!!! - üvöltöm a rohanó németek után. - Legközelebb is gyertek hozzánk!!!

Megnyertük a csatát! Lengyelország megőrzi a függetlenségét, évszázadokra eltűntünk Európa térképéről és nem hagyjuk magunkat újra letörölni! A többi lengyel is ujjong, ám ekkor megzavarják az ünneplésünket. Egy óriás közelít felénk, ronda képpel, zöld bőrrel és megidéz két bikát és egy sast. Számos emberünk menekülni kezd, de páran azért még itt maradnak, köztük én is.

- Mindenki kerítsen egy lángszórót!!! - üvöltöm el magamat megint. - Mindenki keressen egyet! Ne meneküljetek! Ha meg kell halnunk mutassuk meg, hogy méltó halált halunk és okozzunk annyi kár ennek a dögnek, hogy soha ne felejtse el a lengyel népet!!! A HÁZÉRT!!! - szemmel én is azt teszem, amit tanácsoltam a többieknek egy lángszórót keresek és ha az megvan, akkor felkészülten várom az egyik bikát. Ha van még időm, akkor keresek egy szűkebb helyet, ahova beszorulhat az a dög.

Sikerült. A levegő urai ismét a Fekete sólymok, és úgy tűnik a náci mocskok menekülnek, mind levegőben, mind a földön is. Már szinte kezdett előre is örülni a férfi, mikor a távolban egy hatalmas négy méter magas szörnyeteg bukkan fel a semmiből. Amadeusz elképedve figyeli a történteket, és szinte a lélegzete eláll, mikor az még három újabb zöldségből készült szörnyeteget teremt.
- Uram irgalmazz. - Szörnyülködött el leginkább a Sast meglátván, és várta parancsnoka beleszólását az ügyben. Nem is késlekedett válasz a helyzetre, parancsnoka hangja szinte robbanásként érte Amadeusz füleit. Biztatásban Jarop mindig is jeles volt, és ez kellett is a repülőben elbizonytalanodó fiatalnak.
[i] ~ Igaza van, menni fog. ~ Gondolta magában a fiú, majd mély levegőt vett, és extázist érezve szívében beleordított a rádióba.
[i] - Értettük Jarop vezér, ÉLJENEK A FEKETE SÓLYMOK! - Kiáltotta, majd követte vezérét a győzelem útja felé.

A lengyelek felkészülnek a szörnyű teremtmények támadására. Mindenki elhelyezkedik a földön, a pilóták idegei is pattanásig feszülnek.
Hirtelen megindul a roham. A két bika eszeveszetten kezd el vágtázni a katonák felé. Az egyik rögtön Szellemet veszi célba. Ő szerencsére talált egy lángszórót, de van néhány szerencsétlenebb társa akiket keresés közben ér a halál, mert a bika agy felökleli őket, vagy eltapossa. Már csak öt méterre van a lengyel hazafitól és nem úgy néz ki, hogy lefog lassítani. Közben Cardas sikeresen felmászik egy tankra, de a másik zöld fenevadat nem érdekli, hogy áldozata egy fémhalmazon áll. Még jobban felgyorsít és teljes erőből nekiront a tanknak. A tank csúszik vagy egy métert előre (a hátának rontott neki a bika) és a macskanő is majdnem leesik róla. A bika meghátrál és készül az újabb rohamra. A sas is szárnyaknak kél, elindul a repülősök felé. Megállíthatatlanul süvít a gépek felé. Hirtelen indák törnek elő a testéből, amik megindulnak Jarop és Amadeusz felé.

Az idő tökéletes a misztikus lényekkel való harcra, nem is lehetne nagyobb kihívás ez a Fekete Sólymok tudásának tesztelésére. Amadeusz félt, ki ne félt volna ebben a helyzetben, de mégis izgatottan szorította meg a kormányt. Szívverése őslakosok által kedvelt tam-tam ütemet diktált, míg arcát izzadságcseppek lepték el. Az eddigiek semmi voltak a most következő ellenféllel szemben, és nekik, a Lengyelek maroknyi légi támogatást nyújtó kis csapatának szemernyi esélye van csak a győzelemre a veszedelem ellen.
Tanácstalan volt, ahogy a szörnyeteg megindult feléjük, szinte úgy szelte a levegőt, mintha oda született volna, és biztosan jobb repülési képességekkel rendelkezik, mint ők. De nem...nem lehet ilyesmire gondolni egy légi csata közepette. Jó kiképzést kaptak, hiszen Fekete Sólymokról beszélünk, a levegő urairól, az egek lovagjairól, kik botkormánnyal a kezükben születettek, és hamarabb tanultak meg repülni, mint a földön járni.
- Ez már kihívás! Gyere csak te szörnyeteg! - Kiáltotta Amadeusz feltüzelve magát, de még jó párszor ordított egyet, ezzel is levezetve a benne felgyülemlett feszültséget.
Már éppen a rádióért nyúlt volna, hogy megvárja vezetője parancsát, de ekkor saját ötlete támadt, és ideje sem lett volna arra, hogy cselekedetét kivitelezhesse, hiszen a sas már támadásnak indult. Indákkal lódult meg a Lengyel gépek felé, mi a fiatal pilótát, ismét csodálkozásra, és hirtelen ijedtségre sarkallta, szinte reflexszerűen manőverezett el a többi géptől, ezzel kiválva a rajból. Ha nem kapja el őt egy inda sem, jobbra manőverez, tesz egy kört a levegőben és megpróbál elsuhanni a sas mellett, ezzel magára vonva a figyelmét. Jaropon kívül a csapatban ő volt a legjobb manőverező itt Lengyel földön, viszont parancsnoka jobban bánik az elsütő billentyűvel, így rá hárul a feladat, hogy akár életét áldozza a siker érdekében, és büszkén vigye vásárra bőrét, ha ezzel honfitársai életét megmentheti.
[i] - Elterelem a figyelmét, ti lőjjétek ki! Ne törődjetek velem, egy emberi élet tíz másikért csekély áldozat. Éljen Lengyelország, vesszenek a Németek! - Kiáltotta a rádióban, majd addig körözget a sas körül, míg az célba nem veszi őt. Onnantól pedig elkezdődik a macska egér hajsza, és legjobb tudása szerint próbál manőverezni előtte. Az óriás indás szörnyet azért messzire kerülni, hiszen egy karnyújtással leszedheti őt az égről, így a frontról távolabb repül felfelé, forgatva a gépet, amivel reméli, hogy a madarat megtéveszti. Ha az ismét csápjaival támad, jobbra, vagy balra tér ki, és ha a szerencse az oldalára áll, folytatja manőverét, majd egy éles kanyarral lefelé veszi az irányt. Célja az, hogy a madár figyelmét magára vonja, de azért ha teheti életben is maradjon.

Hát persze, hogy az egyik mocsárbika engem szemelt ki, szóval úgy teszek, ahogy kiterveltem, felmászok egy tankra. Onnan nem fog tudni elszedni.
- Mi van, látsz rajtam valami vöröset, hogy nekem rontasz?!
De nem úgy tűnik, hogy a szörnyet ez az ellenlépésem nagyon izgatná, felgyorsít, és hatalmas fejelést intéz az óriási fémtömeghez, ami vagy egy méret gurul, engem is csak a karmaim mentenek meg attól, hogy ne zuhanjak le. Mire észbe kapok, az állat az újabb rohamra gyorsít fel. Most kell lépni. Mikor már majdnem nekimegy a tanknak, elrugaszkodom, és ráugrok a hátára, karmaimat pedig mélyesztem, hogy ne essem le. és azt is megtudom, hogy érez-e fájdalmat. Mindig is ki akartam próbálni a rodeót. Viszont ha melléesnék vagy valami más, megpróbálok kitérni a bika szarvai elől, és újra a tankon tudni magamat. Közben látom, hogy valaki lángszóróhoz kap, az lehet hogy megállítja a másik szörnyet.

Félszememmel megpillantom társamat, ahogy kiválik a kötelékből. Már éppen a förmedvényes szörny jelenlétének tudnám be a dolgot, de utána eszembe jut, hogy az a gép nem másé, mint a legbátrabak egyikéé Amadeuszé. Akkor mi lehet, mit csinálhat. Tapasztalatomnak köszönhetően, már az irányból meg tudom mondani, a rádióüzenete már csak biztosít engem az igazamról.
- Mindig eléred, hogy te légy a reflektorfényben, mi Amadeusz? - Gyors számadást végzek, és mielőtt még az indák elérnének, és hogy ha már társam megpróbál hősi halált halni, akkor dolgozzunk alá. - Na jó fiúk, megvan a nap hőse, nekünk már csak a munka könnyebb része jut. Szétszóródás, senkit se érjenek el a csápok se a madár. Ne hívjátok fel magatokra a figyelmet. - És e szerint teszek én is. Remélem társaim szétszóródnak, és én is elindulok a legmegfelelőbb irányba. Ha indák csapódnak felém akkor megpróbálom kikerülni. Ha pedig maga a madár, ami azt jelentené, hogy a terv nem jött be, akkor azt teszem amit Amadeusz próbált. Ha sikerül a terv, ha nem, de a madár egyikünket követi beleszólok a rádióba.
- Minden Feketesólyomnak. Eljött a ti időtök. A célpont megvan, már csak annyi a dolgotok, hogy hamarabb csináltok belőle ementálit, mint ahogy leszedné a társatokat. Ragadjon a kezetek a elsütőgombra, és hajrá. - A támadások elől megpróbálok kimanőverezni, és ha mégse lenne rá esélyem, akkor szembefordulok a szörnyeteggel, és beleeresztem az összes megmaradt golyómat, és bombámat, ami csak maradt a gépen. Ha olyan sérülést szenvedne, ami miatt már nem tudok leszállni, a gépet a madárnak irányítom, és utolsó előtti pillanatban kiugrok a gépből. Remélem a kerozinnal feltankolt géppel való frontális támadástól megpusztul a dög.

A fő szörnyeteg bambán áll és nézi ahogy szolgái és ti csatáztok. Érdekes párbaj nincs mit tagadni.
Amadeusz hatalmas bátorságról tesz tanúbizonyságot mikor elterelő hadműveletébe belekezd. A madár fel is figyel rá és üldözőbe is veszi. Ám sajnos indái lecsaptak néhány gépet, így már csak Jarop és a csali maradnak az égen, hogy képviseljék a lengyel válogatottat. Jarop meg is kezdi a támadást a szörny ellen. A golyók belecsapódnak a förmedvény testébe és egy pillanatra mintha meg is zavarta volna a madarat. De ezután rögtön felröppen fölétek és fentről kezd el csapkodni indáival. Sajnos a golyó úgy néz ki nem hatásos. Eközben a földön Cardas úgy gondolja egy új sportnak fog hódolni, a rodeónak. Macskaösztöneinek köszönhetően rá is ugrik a bikára, ekkor azonban furcsa dolog történik. Még arra sincs ideje a cicának, hogy karmait belemélyessze mikor növények kúsznak ki a bika hátból és leszorítják a lábát, ezzel hozzákötözve ellenségéhez. Úgy néz ki bajos lesz a leszállás.

A terv maga bevált, de semmit sem ért, a szörnyetegen nem fog a golyó. Valami mást kell kitalálni, de nagyon gyorsan, hiszen rajta és Jaropon kívül minden gép lezuhant, pilótáival együtt. Ez szomorú, és egyben ijesztő, hiszen a Sas hatalmas erővel rendelkezik, de mindenképpen meg kell nyerniük az égi csatát, akár életük árán is, de a Lengyel föld nem lesz Német tartomány. Szíve még mindig oly hevesen ver, mint a csata kezdete előtt, hogy ez idegesség, vagy izgalom nem tudja, de úgy érzi magát, mintha egész nap kávét ivott volna. Homlokán ha lecsordul egy verejtékcsepp, helyettesíti azt egy másik, és így tovább az egész teste szinte úgy izzik, mintha egy vulkán belsejében töltené az időt, de természetesen ezzel nem foglalkozik, előbbrevalóbb az ami a gépen kívül történik.
Manőverezése közben Amadeusz észreveszi, ahogy a sas pozíciót vált, és feléjük kerekedik, ez lehet hátrány, de ötletének hála akár lépéselőnybe is kerülhet parancsnokával. Szinte mint a rajzfilmekben Miki egérnek úgy jelenik meg feje felett a villanykörte, majd kapkodva nyúl a rádióért.
- Jarop vezér, itt Amadeusz! Ketten maradtunk csupán, de van egy ötletem. Rizikós de nincs más lehetőségünk. - Mondta a fiú végre izzadt tenyerébe kaparintva a rádiót, remélve, hogy Jarop gépének nincs semmi baja, és a vétel is tiszta nála.
- Vonjuk ismét magunkra a madárka figyelmét, és repüljünk az óriás felé. Az utolsó pillanatban mindketten ellenkező irányba húzzuk a gépet, ezzel összezavarva a madarat, talán belerepül a gazdájába. - Magyarázta el ötletét amilyen gyorsan csak tudta, majd választ sem várva indult el a bestia felé, ki létrehozta a bikákat és a madarat.
- Kövessen parancsnok, jöjjön a jobb oldalamra. Ön jobbra húzódik, én balra. Lengyelországért! - Kiáltotta a végén ismét buzdítva talán saját magát, bár tudja, hogy a lelkesítő beszédnek Jarop a mestere. Azért még próbálkozni szabad.
Reméli, hogy vezére követi ötletét, és csatlakozik hozzá a jobb oldalon, és persze az sem lenne hátrány, ha a sas célba venné őket. Ha ismét a csápjaival próbálkozik, a szokásos manővert veszi elő, amivel az előbb kerülte ki a repülő zöldségmix támadását.
Az utolsó esélyük...reméli beválik.
- Istenem bocsásd meg, hogy vétkezni fogok, de, ha ezt túlélem, első dolgom a kocsmába fog vezetni, és nagyon durván be fogok rúgni. - Mondta pillanatra becsukva szemét, s már el is képzelte, ahogyan a jó Lengyel vodka lecsúszik száradt, izgalomtól rekedtes torkán. Gyönyörű az íze...reméli, hogy lesz még benne része.

Sikerült ráugranom a bikára, és bár ki is eresztem karmaimat, de a szörny gyorsabb nálam, és növény teste magába olvasztja a lábaimat. Hát ennyit arról, hogy leszállok. De most mi fog következni, hová megy? mert engem nehéz lesz leszarvaznia idefent, lehet, hogy keres magának más célpontokat. És én végig rajta ülve fogom nézni, ahogy mészárolja a társaimat? Nem lenne jó ötlet kipróbálni, érez-e fájdalmat, mert ha azt tenném, lehet, hogy még jobban magába növesztene. Egyetlen lépéssel kell elintéznem, és keresni kezdek rajta valamit, gyenge pontot, vagy akármit, ami szokatlan - növény testétől eltekintve.

A társam, az egyetlen társam ajánlatán meglepődök. El sem tudom hinni, hogy miért sima pilóta. Már rég rajparancsnok is lehetne, ha mindig ilyen vakmerő, és agy lenne a fejében.
- Rendben van Amadeusz. Ennél jobb ötletet én sem tudok kitalálni. - A gépemet úgy irányítom ahogy megbeszéltük. Megpróbáljuk a madár figyelmét magunkra vonni, majd olyan gyorsan amennyire a motor bírja, magunkkal csalni. A csápjai elől elmanőverezek, ha tudok, és remélem, hogy teljes figyelme ránk szegeződik. A gazdája felé csaljuk, és reméljük hogy a szörnyet már nem látja. Végül az utolsó előtti pillanatban fordítok a botkormányon, és remélem, hogy a sas gazdája ölelő karjaiban talál menedéket. hogy utána minden erőnkel, és megmaradt töltényükkel, megsorozhassuk.

Vendég

Sikerült megszereznem egy lángszórót, ám számos társamat felöklelte az indabika, remélhetőleg rám nem ez a sors vár, mivel nekem sikerült kerítenem egy lángszórót. Nem veszem fel a hátamra a tartályát hanem a földön hagyom, viszont a csöve ott figyel a kezemben, mikor már csak három méterre van tőlem elkezdem lebegtetni a tartályt. Az utolsó pillanatban elugrok a bika elől, remélve, hogy nem tapos agyon, vagy szúr fel a szarvára.

Ha sikerül a tervem, akkor a bika vagy a szarvára szúrja fel a tartályt vagy végig gördül a hátán és beteríti a gyúlékony anyaggal. Az első esetben beleeresztek pár golyót a tartályba remélve, hogy sikeresen felrobban az ezzel lerepítve a bika fejét. Ha beteríti benzinnel, akkor ismét valami láng csináló után kell néznem, mondjuk egy gránát vagy valami ilyesmi, ha találok, akkor rádobom a bikára.

Ha halálosan megsérülök...

- Lengyelorszáááá... - ez lesz utolsó szavam

A németek feszülten figyelik házi szörnyük mit művel szegény lengyelekkel, de a lengyel katonák harcolnak és nem adják egy könnyen az anyaföldet.
A két légi huszár érdekes tervet ötölt ki és bele is vágtak annak megvalósításába. A madár utánuk ment és úgy néz ki szeretné már elkapni a két pilótát. A terv azonban jó, sőt remek volt és sikerült is végrehajtani. A madárka frontálisan ütközött gazdájával. Ekkor a pilóták érdekes dolognak lehetnek tanúi, a zöldség madár egyszerűen beleolvad a szörnyeteg testébe. Pár pillanat múlva pedig a szörny indákat indít meg a két pilóta felé. Cardas keresőmunkája sikeresnek tűnik. Észrevesz a bika tarkójánál egy fénylő pontot, ha jobban megfigyeli egy gyémánt az. Vajon, hogy kerül az oda? Nem valószínű, hogy a lengyel föld dúskálna az ilyen kis drágaságokban. Talán jelent valamit. Szellem eközben nekiáll terve megvalósításának. A bika bele is rohan a csapdába és szarvára akasztja a tartályt. Ekkor pár pontos lövésnek köszönhetően a tartály felrobban és ezzel együtt a bika fejéből is saláta lesz. Ám az állat nem esik el, egy jól irányzott fordulással Szellem felé fordul és elkezd fel rohanni. Közben újra kinő a fejet és most még a szarvai is nagyobbak lettek. Úgy néz ki nem vált be a dolog.

Fordítok a gépemen, és próbálom felmérni a lengyel erőket, és a velük harcoló szörnyeket. Talán sikerül meglátnom a többi undormányt, és el tudom dönteni kinek van rám jobban szüksége. A bika lesz a legmegfelelőbb célpont. Beleszólok a rádióba, hogy Amadeusz figyelje a hátsónkat, hátha az "idéző" óriás még tervezne valamit ellenünk, majd megpróbálom kikerülgetni a felém csapó csápokat. Ha elég messzire sikerült menni akkor célba veszem a bikát, és lábait cafatokra lőve megpróbálom harcképtelenné tenni.

//Szerk: Ez van ha nem beszéljük meg előre mit is írunk. A karakterem hajlik az értelmesebb szóra, és követi bajtársát a pokol legmélyebb bugyrába is.//

A terv sikeressége minimálisnak bizonyul, igaz a madarat sikerült hatástalanítani, de az óriás meg sem érezte a vele való találkozást. Minden esetre Amadeusz sóhajjal nyugtázta hogy egy veszéllyel kevesebbel kell foglalkozniuk, viszont a szörnyeteg már a bosszúját forralja.
Csápokat indít meg a kétfelé húzódó pilóták felé, ami ismét próbára teszi a két hős tehetségét, mármint ami a manőverezést illeti.
- Yeeehaaaa! - Kiáltott egyet egy zuhanórepülésbe kezdő manőver előtt, majd visszahúzva a kormányt eszetlen pörgésbe kezdett. Mindent kihoz a madárkából, amit csak tud, miközben reméli, hogy Jaropnak sem esett bántódása.
Hamarosan ennek ellenkezőjéről ő maga ad hangot egy ötlettel, amit Amadeusz nem talál valami jónak, tekintve, hogy a madarat is hiába lőtték, nem használt semmit.
- Uram, ha megengedi nem tartom jó ötletnek. A terve a madár ellen is csődöt mondott, a golyó nem ér ellenük semmit. Ha megnézi a szörnyeteg szemeit, azok nem növényszerűek, talán ha azt megpróbálnánk kilőni, hatástalaníthatnánk. - Magyarázta vezérének, remélve hogy a csata utáni időszakot nem tölti fogdában ellenkezésért, s meglátja a fantáziát a fiatal pilóta tervében.
Mikor közeledett a szörny felé a madárral a seggében, akkor vette észre a fura gömbszemű, ám mégis csillogó vörös színű szemeket, melyek habár az egész szörny nem az, nem evilágiak.
Nem követi a parancsot, csak miután megkapta Jarop válaszát, s míg ez meg nem történik aggódva kerülgette a felé suhanó csápokat, remélve, hogy nem találják el azok.
Nem örülne, ha a célegyenesben érne véget sanyarú élete. Sok kocsmát kell még megjárnia, és sok asszony ágyában kell még vendégeskedni, ahhoz, hogy ő itt fiatalon az életét veszítse.
Ha Jaropnak tetszik a fiatal ötlete, egy bal kanyarral megfordul, és tüzet nyit az óriás szemeire.

Keresgélésem sikerrel járt, és megpillantok valami csillogó tárgyat a bika tarkóján. Egy gyémánt! Be kell valljam, első gondolatom az, hogy mennyit érhet, szóval én nem vagyok a szerény és önzetlen hős típus, egy kicsit ez engem is elszomorít. De mégis mit jelenthet ez? Talán abból a földből származik, amiből ő maga is létrejött? Ja, ha itt lennének gyémántok már kivágták volna az erdőket és egy mély kráter lenne a helyén, mindent felásnának ezekért a kis kövekért! Nem, ez az állat részét képezi, talán egy szerv, esetleg ez köti össze azzal a vezetővel, aki először megjelent... De nem kéne csak úgy hozzáérni, a végén még baj lesz belőle. Ha csinálok vele valamit, gyorsan kell. A kezeim még szabadok. Jobb kezemen kiugrasztom karmaimat, és a gyémántot megpróbálom egy nagyon gyors mozdulattal eltávolítani, és a markomba tudni. Ha ez eléri a hatását, és elengedi a lábaim, leugrok róla, kezembe a gyémánttal, és futni kezdek az erdő felé, arra , amerre a legtöbb katona van, hogy azok támogassanak a futásban, azzal hogy lövik ellenfelem. Ha csak simán összeesnek, akkor leszállok róla, ha le kell, akkor levágom magamról az indákat. Más esetben nem tudok mit lépni, de reméljük, valami ilyesmi fog történni...

Lassan végéhez ér a csata, ahogy a lengyelek kezdenek rádöbbenni ellenségeik gyengéjére.
Jarop bikavadászatba kezd, azt a bikát veszi célul amelyik Szellemet támadta meg. Sikeresen kilövi a lábait, de azok hamar újranőnek és rendületlenül fut tovább. Cardas eközben megfogja a követ és kitépi a bika testéből. Ekkor a növényszörny egyszerűen szétesik, a lány talpra érkezik köszönhetően macska érzékének. Amadeusz célba veszi a szörnyeteg szemét. Jól manőverezik, egyenlőre nem találta el semmi a gépét, de neki sikerül néhány lövést leadnia. A golyók a szörnyeteg jobb szemét. A szem mintha egy hatalmas üveg golyó lenne, berepedezik. Ekkor a lény örült csapkodásba kezd, a maradék egy bika is szétesik. A szörny viszont tombol. Az egész testéből csápok indulnak útra és azok nem kímélnek se földön se levegőben. Cardas és Szellem felé hat-hat csáp süvít, Amadeusz felé tizenkettő, míg Jarop felé csak három-négy.

Hogy Jarop most mit csinálhat, nem tudja, de hogy ő maga lakolni fog a parancsmegtagadásért az is biztos. Reméli azért, annyi kedvezményt kaphat, hogy a börtönbe kerülés előtt berúghat, már, ha persze életben marad addig. Ezen gondolatok járnak a fejében, miközben a szörny felé veszi az irányt. Hezitál, kezei remegnek a kormányon, azon vitázik magában, hogy megforduljon, és teljesítse-e a parancsot, vagy maradjon saját ésszerűbb ötleténél. Végül egy csáp elsuhanása ébresztette ki a fejében dúló káoszból, és manőverezésbe kezdett azért a magasságot tartva, hiszen a célpont most a szörnyeteg szeme.
Sóhajtott egy mélyet, majd mintha odaragadt volna az ujja az elsütőbillentyűre, úgy sütötte el a gépfegyverek irányító gombon keresztül, a szárnyak oldalán, azok pedig forogva kiabálták a szörny felé, hogy "most véged!".
Terve úgy néz ki, sikerrel járt, egy képzeletbeli kézfogást is intéz magával, de ekkor a szörny el kezd tombolni, és csápjaival nem hogy őt, az egész sereget célba veszi.
Nincs ideje megszámolni, de több, mint tíz csáp indul meg felé, mire ő csak nagyot nyelve ennyit szól.
- A p*csába. - Ennyi csáp elől még ő sem tudna kimanőverezni, így hirtelen ijedtében zuhanórepülésbe kezdett, majd egy bolond ötlettől vezérelve a bestia lábai felé vette az irányt. A lábai között akar elsuhanni, ha talál magának annyi helyet, s ezzel az őt követő csápok belé csapódnának vissza, ha nem is okozva fájdalmat neki, legalább a veszélyt magáról elhárítaná.
Mielőtt belekezdett volna a manőverbe szájához emelte a rádiót.
- Jarop vezér, itt Amadeusz. A tervem bevált, a szeme a gyengepontja, támadja a szemeit, ismétlem, támadja a szemeit! - Ordította, majd ahogy a szörny lábai közé ért, hirtelen felhúzza a gépet, ha az össze akarja csukni végtagjait, félfordulásból próbál átbújni a szűk helyen.
Ha beválik a mai napon nem első őrült terve, egy éles jobb kanyart vesz és ismét a fejét veszi célba. Ha Jarop nem tudja időben kilőni a másik szemgolyót, nemes egyszerűséggel nekivezeti a gépet a fejének, és az utolsó pillanatban katapultál.
- Sajnálom drágám, megtetted azt, amit megkövetelt tőled a haza. - Simogatta meg a műszerfalat, és szemei sarkából valódi könnycseppek hullottak alá, ülésén landolva, és onnan lecsorogva lábára.

Nocsak, érdekes. Ilyen egyszerű volna? Elintéztem, és azt is láthatom, amint a másiknak is ugyanez lesz a vége - más módszerekkel. A szörnyeteg viszont nem örül katonái elvesztésének, és úgy dönt, hogy kezébe veszi az irányítást. Testéből csápok áramlanak ki, célba véve minden fontosabb harcost, aki valahogy ellenségként fogható fel számára - beleértve engem is. Hat csáp. Na most jól fognak jönni a táncórák! - gondolom, mert itt az lesz. Egy rövidke pillantást vetek környezetemre, hátha van a földön kés vagy valami vágóeszköz, amit használhatnék, ha van, akkor egyik kezembe azt fogom, másikon pedig a karmaimat használom. Különleges mozdulatok esetére még a lábkarmok is ott vannak. Ha nincs vágóeszköz, akkor csak marad a természet-adta karom. A kezembe van még a gyémánt. Lehet azért ront rám? - érdekel, és eldobom pár méterre tőlem, hátha az kell neki. Ha nem akkor jön a küzdelem, ami egyáltalán nem fair. Még odakiáltok társaimnak, akik azért kissé messzebb vannak tőlem, ezért erősen kell szólnom, ami már elveszi az emberi hangomat, és inkább állatiasat kölcsönöz:
- Ha van valakinél lángszóró, az jól teszi, ha kipróbálja! Talán fájna annak mocsadéknak, ha csinálunk valamit a csápjaival!

Amadeusz hatalmas bátorságról tesz tanúbizonyságot, mikor nekivezeti a gépét a szörny fejének. A pilóta az utolsó pillanatban katapultál, így ő túléli. Ellenségük már nem, a robbanás letépi a szörnyeteg fejét. Ezzel egy időben a kisebb lények is szétesnek. A csatának vége, a németek menekülnek. A lengyel katonák megmentették hazájukat. Amadeusz miután leszáll a földre az ejtőernyője alól kibújva látja mindezt. Cardas és Szellem egymás közelében ünnepelnek, megannyi lengyel katonával karöltve. Jarop, az utolsó ember a levegőben, láthatja ahogy a németek vonulnak vissza. A csatának vége, hosszú és sok áldozatot követelő volt, de nem volt hiábavaló. Legalábbis a lengyelek számára.

//A kalandnak vége van. A négy játékos aki végig részt vettek kapnak 2 kreditet, ezt írjátok fel az adatlapotokra. Mivel az érdeklődés nem volt túl nagy (vagy legalábbis nem tartott túl sokáig) ezért a második világháborúban játszódó alternatívát egy időre szüneteltetem. Remélem egyszer még újra indíthatom, mert lesz érdeklődés. Minden esetre köszönöm, hogy részt vettetek rajta. //

» Második Világháború alternatíva
» Második világháború alternatíva
» Homályzóna alternatíva
» Homályzóna alternatíva
» II. Világháborús alternatíva - Bombák földjén