Anglo Irish Bank

Újabb nap, újabb munka. Reggel elintézted a szokásos dolgaidat, és már robogsz is a bankod felé, nehogy elkéss. Ezt az írek elég komolyan veszik, és mivel te is az vagy, így nem is fordulhat elő veled ...még egyszer.
A magasvasút most rekordidőt futott, így még van öt perced nyolc előtt. Járásodat lassítod, és kényelmes léptekben közelíted meg az robusztus épületet. A bejáratnál meglátod munkatársnődet Angelikát. Éppen egy meglepően jóképű férfiúval belsőséges kapcsolatukat mélyítik el, egy szélvédett sarokban.
Senki sem figyel rájuk, legalábbis senki sem tesz úgy mintha érdekelné őket. Így most ott állsz az intézmény előtt és csak rajtad múlik, hogy felmész-e a nehezen megszerzett harmincharmadik emeletedre, és újra csatába szállj a sok vérszívóval, akit munkatársnak merik nevezni magukat.

Az ajtón belépve a szokásos látvány tárul eléd. A hatalmas üveglapok, a rávetített emblémák, amik annyira gyorsan váltakoznak, csoda hogy az emberek, még nem kaptak epilepsziát miatta. Az emberek már sorban állnak, mint minden nap be kell csekkolnotok. Nem léphet be ide akárki. Már éppen sorra kerülsz mikor az hősszerelmes Angelika utolér, és lihegve ő is behelyezi a kártyáját a megfelelő lyukba. Együtt léptek be a liftbe.
- Bocs hogy az előbb nem köszöntem, de valami volt a számon. - Teszi hozzá kajánul, és arcpirítóan szemtelenül. - Láttad milyen feneke van Mike-nak? Bárcsak magammal hozhattam volna! - A megnevezés elég furcsa, mert legjobb tudomásod szerint a munkatársnőd férjét Ben-nek hívják. A szemeddel kijelzőre pillantva, még láthatod, hogy félúton is alig vagytok.

Angelika nem nézi túl jó szemmel a kioktatást. Csak a szemét forgatja, és látványosan gondolkodni kezd. Az ujját a szájához érinti, kisvártatva elkezd kacagni, azon a csengő hangján. Amikor abbahagyja, csak oldalba bök játékosan a könyökével.
- Jajj, de milyen vagy! Egy kis szórakozás kell az életbe ezt neked is kell tudnod. - Mosolyog továbbra is töretlenül. Semmit sem veszített jókedvéből, mintha csak nem is Gotham City-ben élne. A lift már csak az utolsó métereket teszi meg, de még mindig nem szándékozik kinyitni ajtajait. A többiek a liftben egy szót sem mernek szólni, két ilyen különböző természetű nő mellet, elbújhat egy falka férfi is.

Szerencsédre felértek a megfelelő emeletre, de még annyi idő eltelik, hogy válasz ne maradjon el. Angelika lép ki előbb a liftből, és még visszafordulva annyit mond neked.
- Ben Ben, ő a férjem. - Mutatja fel az ujján lévő gyűrűt. - Te is tudod, mit ér az élet egy kis izgalom nélkül. Ugye Jack. - Kacsint rá kihívóan a mögötted lévő férfira, aki szintén az osztályotokon dolgozik. Ezzel kacagva elszökdel az asztala felé, ami örömödre elég messze van a tiédtől. Az emberek fele lökdösődve ront ki a liftből, mivel már semmilyen műsort nem várhatnak, és a munka is vár rájuk.
Itt vagy az átkos harmincharmadik emelet, életed megrontója. Idegeid kikészítője. Itt vagy te az egyik fogaskerék a nagy gépezetben, mégis úgy érzed, hogy sokkal többet kell dolgoznod, mint másnak. A főnökkel nincs gondod, igaz havonta egyszer ha bejön az irodába. Így csak a "jobb keze" Mr. Schulcz az aki megkeseríti mindenki életét. A legrosszabb az, hogy az asztalod a legközelebb van hozzá, így neked kell jó pofiznod egész nap vele a legtöbbet. Úgy kezel, mintha a személyi titkárnője lennél, és rád sóz minden munkáját, miközben ő a furcsa vendégeit szórakoztatja.

A munka csak telik te pedig szinte legépeled mind a tíz körmödet. Sajnos a papírhalmok csak nőnek és nőnek az asztalodon. A tíz órát már elütötte az óra, és a főnöknek még semmi nyoma. A szokás szerint te csinálod ilyenkor meg az ő munkáját is, még ha nem is a te dolgod lenne.
Fél tizenegyre jár az idő, mikor betoppan Mr. Schulcz. Egy pöffeszkedő pápa méltóságával lép be. Végigmegy az asztalsorok között, és egy "Reggelt emberek"-kel köszönti a beosztottjait. végül odaér hozzád, és odaveti.
- Reggelt Alix. Örülök, hogy dolgozni látom. Senkit se engedjen be az irodába, nem vagyok itt senkinek. Kivéve Mimy kisasszonynak. Nem sokára ideér. Azonnal vezesse be hozzám. - És mielőtt még bármit szólhatnál. Csendesítőleg felemeli a kezét, és berobog az irodájába.

A percek gyorsan peregnek, még ha a méreg belülről el is emészt. Láthatod az üvegfalon keresztül, ahogy a főnököd éppen a piperetükre előtt "szépítgeti" magát. Újra a pacsulijával foglalkozik, és már csukott ajtón keresztül is érződik az átható szaga. Csavarja az orrod, piszkosul.
Nem telik sok bele, a főnök a reluxát elhúzza, hogy senki ne láthasson be. Ekkor érkezik meg a vendég.A szoknyája olyan rövid, hogy még övnek is alig menne el. A magassarkúja legalább tíz centi, és felül is éppen, hogy csak nem átlátszó nejlonzacskót hord. Senkire se figyelve odakopog az irodához, és a főnök azonnal ki is nyitja az ajtót. Míg a "hölgy" betipeg, még annyit odavetnek neked.
- Senkinek sem vagyok itt! -

A munkád folytatod, és néha a főnök irodája felé nézel, mikor valami szokatlan mozgást veszel észre az árnyékoknál. Egy fél óra is eltelik a főnök beteges játékával, és a megpróbálással, hogy a munkába temetkezz. A papírhalmok fogynak, ugyanúgy az erőd is.
A munkahelyetek legalább jó. A társaság is kedves, egy-két kilengő alakon kívül. A munka zaján kívül, valami más is kihallatszik. A lift pengése az. Az ajtó lassan kinyílik, és egy zöld ballonkabátos férfi lép be rajta. Csak te látod, ahogy kezében őskori lámpást tart, és a vállán egy szőrös förmedvény csücsül. Az arca elé húzza egy világháború béli gázmaszkot, és teli torokból ordítani kezd.
- Angelika!!!!! Angelika!!! Merre vagy???? - A hangja érces, és férfihez mérten magas. Dühtől, és haragtól átitatott hangja, egyszerre félelmet keltő és meglepő. Nem tűnik veszélyesnek a fickó, de azt is tudod hogy az irodai szinteken egyetlen egy biztonsági őr sincs.

A férfi haragvó tekintete még a maszkján keresztül is látszik. Úgy néz ki több ellenséget szerzett a munkatársnőd, mint sejti. Az első mondatodat még végighallgatja, de még így is hatalmas önuralomról tesz tanúbizonyságot. Keze ökölbe szorul, és egy frappáns válaszon gondolkodik, vagy legalábbis neked úgy tűnik mintha gondolkodna. A redőzött homloka erről tanúskodik.
Ekkor a te gondolataid már a munka körül forognak, és a főnöködtől való tartásodon. Így nem veszed észre időben a lesújtó öklöt. A kesztyűs kés az orrodon talál el. Te pedig hallod, ahogy hangos reccsenés követően elindul az orrod vére. A földre ülsz a hirtelen behatástól, és csak fél füllel hallod.
- Igen! Tűnj az utamból! - Szól kicsit neveletlenül, mert hát tegezni nem etikus ilyen korai ismertségnél. Ezzel már nem is törődik veled, csak tovább ordibál. A munkatársnőd nevét kiabálja, akit már jó rég óta nem láttál. Legalábbis a sipítozó hangját, amin folyamatosan csacsogni szokott.

Körülbelül most szabadult el a pokol. Az emberek a sok szőrös állat láttán elkezdtek pánikolni, és sikoltozni. Az egyik munkatársuk vérben úszó ábrázata csak növelte a félelmüket. Az esztelen menekülés nem volt megoldható, mert a rettegést tárgyát képező patkányok pont a lift, és a lépcső felől áramlottak. Így csak szoronganak a kétszer kettes kis kockájukban, és rettegve nézik, ahogy a patkányokkal nem is törődve felállsz, és újra harcba indulsz.
Ekkorra már az ár a főnök irodája közelében hullámzik. A második "kopogtatásra" az üvegajtó betörik, és az aktust megszakítja a félelemmel teli sikolyok. Az elhúzott reluxák mögött csak az árnyékokat látod. Ahogy a prosti elkezd rohanni a sarok felé, és ahogy a főnök tehetetlenül nézi, ahogy a patkányok mindent ellepnek. Töménytelen mennyiségben másznak fel rá, és a fájdalom ittas sikoly szörnyű dolgokat feltételeztet. A patkányok élve kezdték el felfalni őket.
Ekkor lépsz oda a magát Patkányfogónak hívott férfihez. Már nem figyel rád, és ez lehet az oka, hogy sikerül bevinned egy csonttörő ütést. Sajnos a saját csontjaidat töröd el a maszkján. Akár ha acélból lett volna, sikerül eltörnöd a jobb kezeden a mutató, középső, gyűrűs ujjadat. Mindegyiket legalább két helyen. A férfi azért az ütéstől hátra tántorodik, még ha különösebben sérült nem is sikerült bevinned. Az események egymást követik, az egyik félőrült munkatársad meghúzhatta a tűzjelzőt, és a szörnyű vijjogás mellett még az víz is elkezd ömleni a tűzcsapokból. Patkányfogó csak néz és elégedetten mosolyog, még ha nem is látod. Már újra megütne, de valami leköti a figyelmét. Nem a főnököd és szajhájának sikolyai, hanem az ablakon kezd kinézni. Nem látod mi lehet az, de talán csak egy őrülttel van dolgod, és a belső démonai kergetik.

AZ új maszkos jövevény meglepődve néz rád. Nem tudja eldönteni, hogy most mit is akarsz itt pontosan. Sajnos ezzel a vesztét okozod, igaz nem szándékosan.
- Azért jöttem, hogy megvédjem magukat ettől az őrülttől. Én vagyok szúnyog, a város védelmezője! Ezt a... - A monológja közepette rontanak rá a patkányok. Akár csak egy árhullám mindenét beteríti. A Patkányfogónak nevezett csak röhög, és szapulja ellenfelét, olyan szavakkal, amiket még leírni is szörnyű lenne. Ezért nem is teszem meg.
Szúnyog csapkod, és kapálózik, de nem nagyon bír a lények tömegével. Mikor halálra sújtja az egyiket, három másik mászik rá. A ruháján keresztül kezdik rágni magukat a rágcsálók, miközben gazdájuk csak gyönyörködik a jelenetben.