Anglo Irish Bank

Naomi egy szó nélkül bólint egyet, de a szúrós pillantás, amit A Karmesternek küld, a vért is megfagyasztja a férfiban. Úgy néz ki, a parancsolgatást, csak egy valakitől tűri el, és az nincs ebben a bankban. Ettől függetlenül belátja, hogy még ha örültségnek hangzik is, de van logika a tervben.
A várt pillanat eljön. Úgy látszik vagy tölt, vagy csak újabb célpontot keres, mert hogy a füsttől még mindig nem tudja merre is lehettek. Csak a hangok, és a feltételezhető mozgásokat tudja megfigyelni. Ti ketten megindultok, Naomi pedig saját terveket forgat a fejében.
Mikor A Karmester elhagyja az asztal fedezékét, a lány elhelyezkedik, és megemeli az egész tákolmányt. Nyög egy pillanatra, ahogy erőt gyűjt, és több méter messzire dobja el a bútordarabot. A hatás nem marad el, a mozgó árnyak felkeltik a figyelmet, és szinte azonnal újra elkezdődik a lövészet. Az asztal még a levegőben irányt változtat, és ti csak azt látjátok, hogy szinte ketté is vágja az így is megrongálódott tárgyat. Naomi a földre veti magát, miközben pedig ti átvetitek magatokat a pulton. Új helyszín, új terv, új fedezék. Innen már meg tudjátok tenni a következő lépést, ami talán véget vet a férfi karrierjének.

A két hulla ott fekszik mellettetek a földön, és nem úgy néznek ki, mint akik ellenkeznének, hogy elveszik a fegyvereiket. Amik pedig nem mások, mint félautomata pisztoly. Egy-egy mindkettőnél. Találtok még fejenként egy tárat hozzájuk, meg a fegyverekben is van még egy fél. Úgyhogy nem lesz gond legalábbis az elkövetkezendő órákban biztos nem. Mármint ha nem használjátok fel olyan gyorsan, mint az asztal mögött tettétek.
A beszélgetéseteket nem hallja rajtatok kívül senki, míg a lövöldözés tart. De mikor befejezitek az eszmecserét varázsütésre annak is vége van. Vagy Naomi nyert vagy éppen az ellenségetek, vagy így vagy úgy de elkezditek a feltételezett helyet megközelíteni. A pult hosszan húzódik, és szinte egészen a szemközti falig ér. Találtok egy ajtót, mely nem nagy, és csak fából van, de akadály, amit most nem engedhettek meg magatoknak.
Az ajtó mögött mely fél méter magas, és csapóajtó, vagyis mindkét oldalra nyílik, na meg még golyóálló üveg sem védi a nem törpéket, megpillantatok egy elszeparált irodát. Az iroda szép tágas, és egy nagydarab férfi tart egy méretes ágyút arra amerre nemrég még ti voltatok. Éppen a szemét nyitogatja, és próbálja átlátni a füstön, de nem sok sikerrel.
Egyik kezében a töltényes hevedert tartja, másikban pedig a fegyver ravaszán, várja a megfelelő alkalmat, hogy újra meghúzhassa a kis kallantyút, és végezhessen azokkal, kik megölték társait.

A terv jó, ami arról szól, hogy nem azonnal támadjátok meg. Na meg arról, hogy a közvetlen támadást megelőzően eltereléshez folyamodtok. Így hát A Karmester megfogja golyóit, nagyot ránt rajtuk, és találomra elkezdi dobálni őket. A robbanószerek hangos csattanás következtében, adják meg magukat természetüknek, és késztetik újabb tüzelésre ellenségeteket. A Kártyás Ember láthatja, ahogy a teli heveder megindul a fegyverben, és a poklot zúdítja rá, a láthatatlan ellenségre. Ti pedig röhöghettek markotokba.
Kártyás Ember fegyverét felemeli, céloz és… lő. A golyó torkolattűz kíséretében elhagyja a csövet, majd társai is követik, mikor észreveszed, hogy baj van. A iroda, mely körül van véve üveggel, úgy néz ki ugyanabból a fajtából van, mint amiből a pulton lévő is készült. A golyók szépen belefúródnak az üvegbe, de nem törnek át rajta, a többszöri lövést pedig még az is észreveszi, aki egy ekkora nagy fegyver mögött ül.
A férfi kiemeli fegyverét a neki kiépített foglalatból, és megtámasztja az egyetlen íróasztalon a helyiségben. A cél nem is kétséges Kártyás Ember, ami pedig az üvegfal golyóállósságát illeti, teljesen bizonyos, nem ekkora kaliberű fegyverekre volt tervezve. Az ujja nemsokára eléri a ravaszt, és akár pontosan céloz, akár nem ilyen pár méteres távolságból száz golyó teljesen bizonyos nem téved.

Golyózápor éppen Kártyás Ember mellett zuhog. Csak centiméterekre kerüli el a találatot, hogy aztán darabokra szaggasson mindent, amit csak elér. Roncsok mindenfelé, és már rég nem azt a látványt mutatja, mint beérkezésetekkor. Inkább egy háborús övezet, mint egy bank. Hullák, vér, roncsok mindenfelé, és két rohanó férfi a golyózápor alatt.
A Karmester próbál a lövések alatt haladni, sikerrel. Kártyás Ember pedig legkisebb térfogatot foglalja el, csak hogy a fedezéke mögül életben térhessen ki. A Karmester megtalálja célját, fegyvert megtámasztja, és még mielőtt lőhetne, egyetlen nem odatartozó hang szakítja meg a pokol forrongását.
Egyetlen kis kaliberű fegyver, melyet egyikőtök sem süthetett el. Oly közelről hallatszott, oly tisztán, hogy még a géppuska hangjai közül is kiértettétek. A füst oszladozni kezd, talán a lyukak melyeket ellenségetek szaggatott a falakon, megtették a hatásukat. Így derengeni kezd a táj. Egyetlen személy áll a lövész holteste felet. Egyetlen karcsú démon, a halál hírnöke, kit a pokolra szántatok magatok helyett, de mégis ő húzott ki benneteket a slamasztikából.
- Na végre már. - Mondja, miközben újabb tárat csúsztat a fegyverébe. A férfi első lőréséből húzta ki pisztolyát, és látszik hogy még ilyen kellemetlen helyzetben is tökéletesen tud lőne. Az agyvelő éppen csak nem fröccsent rá A Karmester ruhájára, így most hárman maradtatok a helyiségben. Legalábbis élve. A rendőrségi szirénák hangja nem hatolt el idáig, nem is igen hívták őket, de mást nem biztos.

A trió Naomi-val végre kiegészülve, beléphetnek a hullák felett a bank belső részébe. Itt már csak az alkalmazottak tartózkodhattak, na meg a pénzes pacákok, kik különleges elbánásban részesültek. Az ilyen banknál, ez pedig elég sok dolgot jelenthet. Így hát nem is lepődtök meg a hatalmas helyiségen.
Egy nagy szoba, melynek kárpitozott falai, bőr ülőalkalmatosságai, és olyan bárpult, melyet a legelitebb kocsma is megirigyelhetne. Végül pedig a széf, az áldott széf, melynek akkora ajtaja van, hogy két ember sem tudná kinyitni, és automatika nélkül nem is menne nekik. A helyiség másik végében, pedig egy szociális rész, az alkalmazottak itt tölthették kevéske szabadidejüket, és a WC is ott található meg. Életnek nem sok nyomát láttok, legalábbis annyiból ítélve, amit láttok. A szociális rész is el van szeparálva, egy ajtóval, csak a rajta lévő feliratokból gondoljátok mi lehet ott pontosan.

A trió nem is veszi észre, hogy itt már szinte nem is hallatszik a riasztó, ezért van, hogy szavaitok hatására talán, de meghallotok egy gyenge zúgást. Egy zúgást mely, mint egy agyból jövő fájdalom, érzitek a bőrötökön, ahogy a szőrötök is feláll. Minden, amit csak el lehet képzelni, és rémálmotokban előjöhet az bekövetkezik.
Az ajtó szilánkokra robban, egy zöldes sugár hatására. A mögötte fel-felvillanó pulzálás közeledik, és még Naomi is olyan szemeket mereget rátok, hogy kivégez titeket, ha ebbe belepusztultok. Így hát a meglepetés erejét teljesen eldobva, egy szörnyűséges ellenség lép ki az ajtón.
Bőre egyáltalán nincs, az arcáról már rég lemállott minden hús. Csak a zöld fényben izzó koponya az, ami rátok néz. Folyamatos vigyorba torzult szája, mögül halálon túli hangok törnek elő.
- Ki, mert felébreszteni engem? Kik vagytok ti, kik oly botorok, hogy felébresszék Gammát, a széf őrzőjét? - Teszi fel a kérdést, miközben kézfejei egyre jobban pulzálni kezdenek. Az energia csak úgy süt róla, és biztosak vagytok benne, hogy ha eltalál vele, hasonlóan jártok, csak kevésbé mozgékonyabb fajtában.

Gammának nevezett egyén, egy pillanatra elbizonytalanodik. Nem tudja, kik is vagytok, és hogy mit akartok. Úgy látszik Kártyás Ember már éppen gondolkodása tudta volna késztetni, már nem sok kellett volna, hogy válaszoljon is, amikor A Karmester megszólalt. A nevet ejtette ki a száján, mit mindenki ismer, és tudja, hogy nem éppen a Maróni családhoz tartozik. Sőt még üzleti kapcsolatban is csak elvétve állnak.
- Szóval az ellenségnek dolgoztok, és el akartok innen vinni? Ezért megfizettek ti, pribékek. Kiontom a beleiteket, és égni fogtok, mint egy karácsonyfa... - A szavait még be sem fejezi, mikor Naomi már akcióba is lép. Az első három lövés mellkason találja, a további háromra már nem mondanátok biztosan, hol is ért célba.
- Na ezt jól elintéztétek! Mozogjatok már az pokolba is... - Tör ki a lányból, miközben az egyik bútor felé rohan, és egy tigrist is megszégyenítő ugrással, kerüli el az első energianyalábot. Az végigperzseli a padlót, majd az egyik fotelt szabályosan kettévágja, és vibráló foltokat hagy maga után. Kártyás Ember közben eltűnik a pult mögött, és nem is látja az események nagy részét. A Karmester pedig csak áll, és gondolkodik mit is kellene tenni, miközben Gamma egy nagy lépést tesz afelé, hogy végezzen a robbantóval. A bőrén nem átlagos hőt érez, csak hogy valami közelít felé, és az piszok sok fájdalommal fog járni, ha eléri.

A tervek szépek, de míg gondolatban minden sikerül, addig a való élet, mást hoz. Az első lépések még akadály nélkül mennek A Karmesternek, de a vég közeleg számára. Már, mint a szoba vége, és nem a férfié. A fotel közel van, még pár méter, sé elérte volna. De hátát szörnyű fájdalom járja át.
Zöld sugár hasítja végig A Karmester hátát, és csak mozgásának köszönhette, hogy nem szerzett halálos sérülést. A találat lecsúszik róla, és még így is végigszánja a bal lábát. A ruha felizzik, majd lefoszlik róla, és a lábszárán másodfokú égésre emlékeztető hólyagok keletkeznek, melyek irtózatosan fájnak. A futás megakad, és földre esik, a végtag mozgatása is szörnyű fájdalmakkal jár, mondjuk akkor is ha nem mozdítja.
Naomi szerencsére közelben van, és vállánál fogva berángatja a férfit a fedezéke mögé, ami most még kitart, de ha még egy találatot kap, azonnal újabb felé kellene nézni, mert csak agyaggalamb lövészet lesz a vége.
- Mindannyitokat elpusztítom. Semmi esélyetek nincs, ha nem most akkor majd a sugárzás végez veletek. - Erre a kezeit fejéhez érinti, és elkezd ordítani, mint akinek elviselhetetlen fájdalmai vannak. A villódzás egyre erősödik, nektek pedig olyan érzésetek van, mint egy grillcsirkének a mikrohullámú sütőben. Nehezen kaptok levegőt, és véretek kezd felforrósodni.

Gamma éppen már az utolsókat szívja magába, mikor egy sorozat pontosan képen találja. Naomi látva A Karmester tehetetlen helyzetét úgy érezte, egy kis akció el kellene. Na meg Kártyás Emberről is elterelte a figyelmet. Gamma szemei felizzanak ,ilyen csodálatosan zöld színt még nem is láttatok, csak a halálosan gyönyörű szín, az ami visszafoghatna titeket.
Fedező tűz mellett, Kártyás Ember két vaskos tömény szeszes itallal megtöltött üveget helyez el a koponyafejű alak testén. Ahogy közeledik hozzá a bőrének minden pólusa bizsereg, és tiltakozik. A hatás nem éppen a legjobb, és biztos lehet benne, hogy nem fog nyomtalanul elmúlni. Úgy látszik a lövéseket bírja a ruhája, és nem tesz benne semmi kárt, de mikor az első üveget sikerül kemény fején összetörni megroggyan a lába. Erős mint a bivaly, de sikerül lassan megtörnötök.
Ez még nem elég neki, a halálhoz, de a tőle menekülő férfit megcélozza. És mielőtt még újfent hátba tudna lőni valakit, Naomi lép közbe megint. Az első bomba a lábánál robban, a következők egyre feljebb és feljebb. Mintha egy fáklyát gyújtanátok be. Apró lángnyelvekkel kezdődik, majd egyre feljebb és feljebb szökkennek a lángok, míg be nem terítik az egész alakot. A hatás szörnyű. A szembántó zöldes színhez, most csatlakozott a tűz vöröse.
Elkezd ordítani, és a sugárzás mértéke, ha tudnátok egyáltalán, hogy arról van szó, érezhetően csökkent. A vibráló színek halványultak, és a kezei körül lévő aura is csökkent egy keveset. De nem állította meg! Felbőszült állapotban kezd el lövöldözni, és még az sem zavarja, hogy a menekülő Kártyás Ember újabb ólommal nehezít testét. Nem céloz, és ez a szerencsétek. Mindent talál a pár fedezéke magába roskadt, és Naomi szitkozódások közepette, próbál valahogy alányúlni A Karmesternek, hogy találjanak valami újabbat. Míg Kártyás Ember fejére csak úgy záporoznak az üvegszilánkok, és az ex-üvegekben található égetett szeszek koktéljai. Az etilalkohol átható illata pillanatok alatt beleül az orrába, és átáztatja ruhájának részeit is.